Magyar Hiradó, 1977. július-december (69. évfolyam, 28-48. szám)
1977-11-24 / 48. szám
90. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ Nemes rozsda Átolvastam a k-i közlönyt elejétől végig. Felkavarodott bennem az epe, mikor azt a sok talpnyalást, alávaló hízelgést nyomtatva láttam. A ,.szent haza” legalább hússzor volt emlegetve benne, és Dönögi szerkesztő uram kisütötte az előfizetési felhívásában, hogy azok, akik előfizetnek a lapjára, hazafiúi kötelességüket rójak le a magyar kultúra iránt. Buta is, szemtelen is ez a Dönögi!- Én is munkatársa vagyok c lapnak! - dicsekedett Jankó. - A báli tudósításokat én írom; meg ha van színházunk, kritikát is írok ám!- Az Isten éltessen benneteket! Kimegyek egyet járni a folyosóra! - mondám Jankónak. Kimentem. Végigjártam néhányszor a folyosót. Bementem aztán Jankóhoz, meg kijöttem. Elmúlt egy félóra. Elmúlt eg\ másik félóra. Unalmamban és mérgemben a mutatókönyvek évszámait olvasgattam. Megint kimentem. Kezdtem restellni ezt a dolgot. Sertett ez a bánásmód. Mit várat? Tudja, miért jöttem: hát mit akar? Tűrtem még egy darabig. Bementem a nagyterembe az arcképekét nézni. Jólesett látnom azokat a régi becsületes, nyílt arcokat. Elszorult a szívem, mikor Bazsó Ignác ősapám elé kerültem. Ó volt a megye legeslegelső al. pánja. Fésűs kontyot viselt az öreg: finom kezében tartja a királyi dekrétumot, mely a megyei privilégiumokat biztosítja Ezzel a kezdettel nekem most már kiskirállyá kellett volna lennem. Micsoda ép. egészséges emberek lehettek azok! Nag\ uradalom: egy határ izmos gyerek! Bazsó Ignácnak kilenc fia volt! Összecsikorgattam a fogaimat, és szaladtam ki Vártam meg vagy egy félórát Fölforrt bennem a mereg ♦ 3 * ¥ v 3üt i , i ' -*A/» n-. oormp. hai nem leszek szolgabtro! V.gye ei az oiu^g az. *m.V.v gyét. Hát a madarak hogy élnek meg? A szégyen, a düh összekavarodott bennem. Hát ki vagyok én tulajdonképpen? Van-e az Úristennek olyan fia, aki velem packázhatik? Kell is nekem a ti aranybányátok: úgyis csak ólmot szednék én ki belőle. Hanem vettem azért elégtételt is. Hallgassátok csak. Jön a hajdú, és jelenti, hogy bemehetek, és kezdi rólam leszedni a téli gúnyáimat. _ _- Mondd meg a főispánodnak, hogy itt vagyok, de nem akarom látni. Süsse meg a szolgabíróságát! De megmondd ám neki!- Igenis, tekintetes uram, megmondom! - felelt nekem a hajdú. öt forintot nyomtam a markába, bizonyosan megmondta neki. Szegény Jankó egészen belesápadt.- Hát megbolondultál, Ferkó? - mondja ő.- Nem én! - Jeleltem neki. - De nem akarok szolgabíró lenni; nem tudom bevenni a komédiátokat! Adj’ isten, Jankó! Ez volt az egész!- Jól tetted! Helyes! Én is így tettem volna! - mondta Hüke, és karját Bazsó nyaka köré fűzte. - Még nem lepett el egészen a penész, látom!- Nem penész az, hé, ami bennünket ellep! - mondta Csekmez. Dani nagy hangon.- Hát mi?- Nemes rozsda! Hol az a kártya?- Ki oszt? - kérdezte Bazsó. - Nemes rozsda! Igazad van, Dani! - tette utána halkan. Besötétedett. Odakint hatalmasan esett a hó. Vidám poharazás között folyt a játék. A vaskályha egészen kivörösödött az erős tüzelés miatt. A cigányok egyenként lopóztak be a kocsmába, és a kályhánál melengették föl megdermedt ujjaikat, némelyik még toporzékolt is. Kisvártatva aztán megszólalt a muzsika. Egyik szilaj nóta követte a másikat. A vendégek kártyáztak és mulattak egyszerre. Ezt csak magyar ember tudja megcsinálni. ■v■ f ■ ' * ^ —*' i láav franciával Bazsó reri veszneu. osztás ko^uch vwv*, ____ beleenekelt a muzsikába: A leányka nem szól semmit, csak irul-pirul, Két nagy fülét hegyezi az . . . ici-pici nyúl! VEGE MÁNDY IVÁN EGY ESKÜVŐ Először a tanúk jöttek - Zsámboky a Mária Terézia tér felől, Fabulya a kőrútról. Csak Turcsányi és a menyasszonya nem voltak sehol. Zsámboky kiskabátban, napszemüvegben, ami kerek arcát még gömbölyűbbé tette. Zakója vékony, hoszszú vonalban rojtosodott. Oly elegánsan, akár egy monokli zsinórja. Fabulyán felöltő, kalap, sálja körültekerve, hóna alatt könyvek. Szorosan a fal mellett jött, keményen kopogtatott szöges cipőjében, és mintha csak maga után húzná az utcát. Aztán ott volt Zsámboky mellett a Tanács épületénél. Egy darabig figyelmesen nézte, aggályos, rejtélyes arccal, aztán kibukott belőle.- Na, mi van? . . . Hallottad, mi történt a Rádiónál? A Barabást kirúgták. Zsámboky hallgatott, előrenyúló árnyékát nézte. Csak egy villamos csörömpölése zavarta meg a csendet. Zsámboky végre megszólalt.- A Barabást kirúgták? De hiszen a múlt héten adott egy regényt, hogy írjak belőle hangjátékot.- Mindegy, öregem'. Tudod, hogy van ez . . . Fabulya hirtelen körülnézett; - Hol van ez az állat Turcsányi? Mit gondol, meddig várunk?!- Talán meggondolta magát. Nevettek. - Zsámbokynak megint eszébe jutott Barabás.- Sok munkát adott nekem, futtatott.- Hát, öregem... - Fabulya a sálját húzogatta. - A fene egye meg ezt a Turcsányit. Egyáltalán, miért nősül?- A nő akarja, beleszeretett.- Turcsányiba?- Megmérgezte magát, mert a szülők nem akarták a dolgot. Mi az, hogy nem akarták? Egyszerűen kirúgták.- Igaz, hogy Turcsányi volt a diliházban?- Fltpnije is van, nekem mutatta. De már igazán jöhetnének!- De hát miből fognak élni? Abból a pár fordításból, amit Turcsányi összeüt a Rádiónál? \REMENYSEG hangja \ (104.) Nincs semleges talaj! Nem! (lehetünk félig Istené, félig pedig as /világé. Nem vagyunk Isten gyermekei,y Aha nem vagyunk teljesen azokl Jézus/ lígy szól hozzánk: „Ha valaki jönni5 fakar énutánam, tagadja meg magát éss ?vegye fel az 8 keresztjét, és kövessenf pengem. Mert aki meg akarja tartani az^ 15 életét, elveszti azt, aki pedig elveszti^ jjaz 5 életét énérettem, megtalálja azt.”! ?Mt. 16:24—27. A bűnök fellegvárát^ /ezen a földön nem a megvetett bűnös ^ «nyilvános, kicsapongó ' a társadalomból kivetett, i sani (züllött életet élő férfi vagy ■. ezi, /hanem az olyan személy, s' csőnek, becsületesnek, nemesnek . k.í Ide titokban vétkezik, titokban erk, :s-> (télén életet él! / De bármilyen reménytelennek lát-/ Aszó legyen is helyzetünk, bármilyen!! lmélyre süllyedtünk is, Jézus így szólj (hozzánk: „...aki hozzám jön, semmi-j jképpen ki nem vetem!”' Jn. 6:37. Jöj-i Ajünk Jézushoz, éppúgy, ahogy vagyunk, lmert egyedül 0 tud megtisztítani j (bennünket; egyedül Ő tud képesít(bennünket az engedelmessé!’ /akaratunk neki 1 A mindenni (megfáradt, a b (vereséget szem /éppen kétségb' \Jézus: „Jöjj« 5 jan, akik ír (tettek és /Vegyétek (...és nyu ! nek. Mr j és az é) 30. Ne (Golgo* t azt el t íelvise Kér, ára, IJjP ‘[3A3ün> Kalkodvav (Folytatjuk) 2,nei.v juozsiA h^j .V, ?dolgozhassunk felebarátaink üdvössé-^ ^géért. És most joggal kérdezed: HogyanJ [adjam át önmagamat Istennek? Ai /kételkedés rabszolgája vagy, bűnöst «szokásaid fogva tartanak, gondolatai-, tdat, indulataidat nem tudod uralni,! [megszegted ígéreteidet, fogadalmaidat^ /és már-már önmagad őszinteségében isi ^kételkedsz. Elcsüggedsz, mert úgy ér-/ ízed, Isten nem fogadhat el. De ne ess! [kétségbe! Jézus így szól hozzád: „...akii 'hozzám jön, semmiképpen ki nem ve-j ^tem!" Jn. 6:37. Amit meg kell érte-, inunk, az az akarat tényleges erejel Az! [emberi természetet uraló erő: a válasz-!, /tás hatalmai Minden az akarat helyesi Jirányú tevékenységétől függ. A válasz-/ átás képességét Isten megadta az! [embernek, az a mienk, hogy használ-^ fjük! Szívünket meg nem változtathat-/ juk, saját erőnkből képtelenek! [vagyunk Istent szeretni, de szabadon! [választhatjuk, hogy őt szolgáljuk. Haí (átadjuk Jézusnak a mi akaratunkat,/ (akkor, és csak ezután, ő fogja munkálj. ni bennünk úgy az akarást, mint alj [cselekvést az ő jókedvéből. Fii. 2:13.' (De ha a jó és szent élet utáni vágy csak (vágy marad, semmit nem ér! Félelme i [tesen sokan fognak olyanok elkárhoz-' akik remélik és vágyakoznak a/ /üdvösségre! Tragikus! Miért? Meri (nem jutnak el odáig, hogy saját akara-J í tu kát Isten akaratának (ahogy azt aj i Szentírásban nyilatkoztatta ki minden [ember számára egyformán) alárendelj pjék. Pál apostol így figyelmeztet ben-! (nünket: „Ma, ha az ő szavát halljátok,? t meg ne keményítsétek a ti szíveteket!” [Zsid. 3:7. Ajánljuk a , Jéiuahoi 1 (Veaetö Út” c. 1 dolláros könyvünket, , (amiből idéztük ezeket a gondolatokat, «amely méltó az alaposabb tanulmányo[ zásra. P. O. Box 322, Perth Amboy, 1 (n. J. 08861. Tel.« 201-251-2318. H* (egy kis késéssel is, de minden ^könyvkérelemnek eleget teszünk. BoUnsky Igo/
