Magyar Hiradó, 1977. július-december (69. évfolyam, 28-48. szám)

1977-11-17 / 47. szám

MAGYAR HÍRADÓ 3. OLDAL A TERRORIZMUS ANATÓMIÁJA A nyugatnémet terrorizmus nem ért véget azzal, hogy a kommandó megölt három terro­ristát az elrabolt Lufthansa gépen a Szomáliái Mogadisu­­ban, és ezzel egyidejűleg három terrorista öngyilkosságot köve­tett el Stuttgart melleti börtöné­ben. A Franciaországban levő terroristák azonnal megölték Hans Martin Schleyert, a német ipari szövetség vezetőjét, akit 44 nappal korábban raboltak el. Mintegy tizenöt terrorista megölte Schleyer három testőrét és kocsivezetőjét, amikor elra­bolták Kölnben. Ezenkívül az elrabolt Lufthansa-gép pilótáját is megölték Aden, Dél-Jemen­­ben, és ezzel 12-re emelkedett a meghaltak száma. A repülőgép­­rablók igy próbálták kiszabadí­tani Gudrun Ensslint, Andreas Baadert és Jan-Karl Raspe-t a börtönből. Ez nem az első eset volt, hogy kísérletet tettek kiszabadításuk­ra. Két német diplomatát pusztítottak el akkor, amikor a terroristák hatalmukba vették és felgyújtották a stockholmi német nagykövetség épületét 1975 ápri­lisában. A mostani repülőgép­rablás sem az utolsó kísérlet a terroristák kiszabadítására. Nyugat-Németországban csak­nem 200 elitéit terrorista van, és Helmut Schmidt úgy véli, hogy széleskörű akcióra lehet számí­tani a jövőben is. A nyugat-németországi terro­rizmust nemzetközi terrorista hálózat finanszírozza, és az erkölcsi támogatást olyan intel­lektuális egyéniségektől kapják, mint Jean-Paul Sartre francia filozófus, vagy Heinrich Boell iró. Amikor a nyugatnémet leg­felső bíróság bíróját Guenther von Drenkmannt lakásában megölték és Siegfried Buback x főügyészt szintén elpusztította egy motorkerékpáros fiu-leány kettős, akkor a frankfurti egyetem falára a következő feliratot festették: „Drenkmann volt az első disznó. Buback következett utána.” A goettin­­geni egyetem falára pedig ezt pingálták: ,,Buback most már olyan lapos, mint a lepény.” Bonni hivatalos körök becs­lése szerint mintegy 13 000 terrorista működik egy tucatnyi szervezeten belül, és ezenkívül kisebb csoportok tucatjai mű­ködnek a maoistáktól kezdve a klasszikus kommunistákig. A terrorizmus kirobbantása visszavezethető a berlini fal 1961-es felépítéséhez. Nyugat nem avatkozott közbe. Nemso­kára Kennedy elnök is meghalt, és a németek rájöttek, hogy Nyugat-Berlin véglegesen el lett szigetelve és az Egyesült Álla­mok feladta azt az igyekezetét, hogy Németországot egyesítsék. Nem véletlen tehát, hogy a német terrorizmus Nyugat-Ber­­linben lobbant lángra, vagy hogy az első szándékos emberölést Frankfurtban és Heidelbergben, az amerikai hadsereg központja­iban követték el. Az sem véletlen, hogy a terroristák egyetemet végzett, felső-közép osztályú emberek soraiból kerül­nek ki, akik torkig vannak a „tehetetlen nyugati dekadenciá­val” és feladták reményüket, hogy Németország valaha ismét egységes országgá válhat. Ezenkívül még egy másik tényező is segítette a terrorizmus terjedését. Mielőtt a gyilkossá­gok elkezdődtek, a Der Spiegel magazin népszerűsítette az 1960- as évek radikális hőseit, beleért­ve a „karizmatikus” Vörös Rudi Dutschké-t, Horst Mahler ügy­védet és Fritz Teufelt. 1970-ben Mahler és Meinhof tűzharcban akarta kiszabadítani Baadert, akit egy üzletben okozott robbantás miatt zártak börtönbe. A csoport Kelet-Ber­­linbe menekült, ahol Meinhof titkos tagja volt a keletnémet Kommunista Pártnak. Kelet- Berlinből a csoport Beirutba repült, ahol hozzájuk szegődött a francia baloldali Mishele Rey. A csoportot a baloldali olasz lapkiadó, Giacomo Feltrinelli pénzelte. Jordániában és Szíriában a Palesztinái felszabaditási mozga­lom ügyében képezték ki őket, és azóta is, a nyugatnémet terro­risták szoros kapcsolatot tarta­nak fenn a palesztiniaiakkal. Jónéhány jeles személyiséget megöltek és több mint száz embert nyomorékká tettek bom­barobbantásaikkal Münchenben és Augsburgban. Nyugat-Németország elér­kezett egy olyan ponthoz, amikor széleskörű embervadá­szatot akar indítani Schleyer gyilkosainak kézrekeritése érde­kében. A terroristákat azonban bizonyos fokig védelmezi a McCarthysmustól való félelem, vagy a fasiszta rendőrmódsze­rektől való aggódás. A baloldal már most is azt a vádat terjeszti, hogy „a boszorkányvadászat” elkezdődött. Dél-Afrikára állítólag nem sérelmes a letiltás NEW YORK — Az Egyesült Nemzetek biztonsági tanácsának határozátat, 15:0 szóaránnyal, amely világszerte letiltja a fegyverszállítást Dél-Afrikának, nemzetközi helyeslés fogadta — de a dél-afrikaiak szerint nem lesz hatásos. Azt mondják, hogy a Vorster-kormánynak bőven áll rendelkezésére fegyver és hadi­anyag az eddigi szállítások eredményeképpen. Annak elle­nére, hogy 1963 óta nem szállított oda az Egyesült Álla­mok, Anglia, Nyugat-Németor­szág és Kanada, Franciaország ebben az ügyben hátat fordított szövetségeseinek: Dél-Afrika ve­zető szállítója lett. Az utóbbi időben azonban már keveset szállítottak a franciák, sőt saját jelentéseik szerint semmit sem — de még mindig fennáll egy 200 millió dollár értékre kötött szerződésük. Több más ország, köztük Izrael, időről-időre szállí­tott technikai felszereléseket a dél-afrikaiaknak. A fegyverszállitási letiltást kisebb országok, amelyek na­gyobbaktól szereznek be fegyve­reket, valószínűleg itt-ott meg fogják sérteni. Nagy általános­ságban azonban a kilátás az, hogy az Egyesült Nemzetek lépése — a maga nemében az első — nem marad hatástalan. Carter követelésére Park megjelenik SZÖUL — Félhivatalos je­lentés szerint a dél-koreai vesztegető, Tongsun Park, kor­mánya nyomására meg fog jelenni az amerikai nagykövetsé­gen és ott vallomást fog tenni botrányos ügyeiről. A dél-koreai kormány folyton húzódozott ettől, de Carter elnök egyre erősebb követelésére most már kénytelen reagálni. A kongresz­­szusi hangulat is a dél-koreai kormány ellen fordult annak elzárkózása miatt. Carter kije­lentette, hogy „teljes és a tényeknek mindenben megfele­lő” tanúvallomást vár el. Ez „feltétlenül szükséges a mara­déktalan vizsgálathoz és ameri­kai tisztviselők törvénytelen cse­lekedeteinek törvényes megbé­lyegzéséhez.” Hangoztatta, hogy „a dél-koreai kormány eddigi Csökken a bűn, nő a letartóztatás elzárkózása nem olyan magatar­tás, amelyet az Egyesült Álla­mok elvárhat egy közeli szövetsé­gesétől. Tongsun Park távolma­radása akadályozza az amerikai igazságszolgáltatást. ” Mondale alelnök növekvő szerepe WASHINGTON — Feltű­nést kelt Mondale alelnök egyik megjegyzése, amelyet politi­kusok és újságírók előtt tett egy baráti találkozón. Fejtegette az alelnök szerepét és elmondta, hogy a Carter—Mondale viszony példa nélkül áll, mert „állandó kapcsolatom van az elnökkel, egyik szobáról a másikra — és legtöbbször naponta 4—5 órán át vele vagyok”. így, ha bármi történne az elnökkel, ami aka­dályozza működését, az alelnök azonnal beugorhat, minden ügyet ismer és minden főtaná­csossal megvan a kapcsolata. NEW YORK — A legújabb kimutatás szerint New York városában 7,9%-kai csökkent a bűnözés az év első 9 hónapja folyamán. Ugyanakkor a letar­tóztatások száma 4,4%-kal emelkedett. Az elkövetett bűn­­cselekmények száma, gyilkos­ságtól betörésig a legkülönbö­zőbb kategóriákban, 456 744 volt 9 hónap alatt. Újból milliomost raboltak RÓMA — Álarcosok elra­bolták Massimiliano Graziano herceget, a római társaságok egyik legismertebb tagját, és 18 millió dollárnak megfelelő vált­ságdíjat követeltek. Egy jelentés szerint szabadon engedték, de csak 1 milliót kaptak.

Next

/
Thumbnails
Contents