Magyar Hiradó, 1977. július-december (69. évfolyam, 28-48. szám)
1977-10-20 / 43. szám
MAGVAK H1RADÖ S. OLDAL CÁRI KINCSEK EGY SÓBÁNYÁBAN GÖTTINGEN, Nyugat-Németorazág — A nyugat-németországi egyetemi város, Göttingen közeiében, 600 méter mélyen egy elárasztott sóbányában megtalálták a világ egyik legértékesebb eltűnt műkincsét, az orosz cárok faragott „borostyántermét”, melyet még a nácik raboltak el. hogy 1946-ban egy volt SS-tiszt és egy angol tiszt a sóbányából két ládát hozott fel, melyek annak a német (!) borostyán kincsnek 11 ezer darabját tartalmazták, mely valaha Königsbergben volt. A lelet 1946 óta a göttingeni geológiai intézet tulajdona, ahol egy kutatásokat folytató diák figyelt fel rájuk. A A „Borostyánterem" útja a bányáig A Leningrád melletti Carszkoje Szelóban levő Rastelli palotát 1942 októberében rabolták ki Hitler politikájának jegyében, mely a megszállt európai területek műkincseinek összegyűjtését tűzte ki céljául. A nácik több mint 60 négyzetméter különlegesen faragott, tükrökkel díszített borostyán falburkolatot vittek el, melyet I. Frigyes porosz király ajándékozott Nagy Péter cárnak 1719-ben. A borostyánt utoljára 1944 szeptemberében látták egy kiállításon Königsbergben, a mai Kalinyingradban. A kincsek hollétét attól kezdve homály fedte, a szovjet műtörténészek minden lengyelországi és keletporoszországi kutatása ellenére. Dr. Georg Stein, egy amatőr „kincsvadász” viszont nemrég háborús dokomentumokat fedezett fel, és köztük egy kódolt telexüzenetet talált, melyet 1945 januárjában küldtek Berlinbe, „Ringel, SS-főparancsnok, Königsberg, Kelet-Poroszország” aláírással. Az üzenet így szól: „Borostyánterem-akció befejezve, tárgya B. Sch. W. V.-ben elrejtve.” Stein szerint ez B Schaftra, a Göttingentől 12 mérföldre levő sóbányára vonatkozik, melyet Wittekind Vollpriehausenként ismernek — W. V. Stein annyit már tudott, hogy 1944. október 19-én egy erősen őrzött, valószínűleg a borostyán falburkolatot szállító vonat hagyta el Königsberget. Bavaria volt az úticélja, de most a dokumentumok és egyéb nyomok meggyőzték Steint, hogy a kincs a sóbánya felé haladt, és ott feküdt 10 faládában, 1.5 méteres sóréteg alatt. Csak tavaly fedezték fel. szenzációs felfedezés láthatóan megrémített különféle hivatalos személyeket Göttingenben, köztük olyanokat is, akik a véletlenek csodálatos egybeesése folytán, fontos tisztségeket töltöttek be Königsbergben a háború alatt. A göttingeni egyetem levéltárának egyik munkatársa — aki hasonló poszton volt a nácik alatt Königsbergben —- a következőket mondta Steinnek: „Hűségesküt tettem a Führernek, a népnek, a hazának, és ezt meg is tartom. Semmiféle felvilágosítást nem adok önnek ebben a kérdésben.” Stein most azt tervezi, hogy beszél a helyi és a szövetségi kormánnyal Hannoverben és Bonnban, hogy hajlandók-e közreműködni a borostyán falburkolat feltárásában. Ezt még az is nehezíti, hogy 1945 szeptemberében, amikor az angol hadsereg lőszerraktárnak használta a bányát, egy robbanás elárasztotta. A bánya jelenlegi tulajdonosa és Stein kidolgoztak egy különleges emelőszerkezetet, melylyel a kincs elérhető lenne. Stein a nácik által zsákmányolt kinpsek után „részben hobbiból, részben kárpótlásként az Európának okozott veszteségekért” kezdett el nyomozni. Stein a második világháború alatt a német hadsereg tisztjeként szolgált a Szovjetunióban. Már megtalált egy értékes vallási relikviákból álló gyűjteményt és Bonn közvetítésével visszaszolgáltatta őket az orosz ortodox egyháznak. Terjessze lapunkat RabsEOÍgaáííam a Csendes-óceán egyik szigetén PERTH, Ausztrália — „HA KELL, AZ ENSZ-HEZ, a Nemzetközi Bírósághoz apellálok, és utolsó emberemig, végső leheletemig harcolok” — jelentette ki drámaian Tuan John, a Cocos-szigetek tulajdonosa (és uralkodója.) Az ausztrál kormány számára kemény dió ez a korallszigetcsoport, melyet 1886-ban, Viktória királynőtől nyert jogai alapján a Clunies-Ross család kormányoz. A negyvennyolc éves John, akitől fentebb idéztünk, a Cocos-szigetek ötödik „koronázatlan királya”, feudális módszerekkel uralkodik. Reg Withers ausztrál szenátor szerint épp itt az ideje, hogy Tuan John megszűnjék nagyfőnök, legfőbb biró, rendőrfőkapitány, általános tanácsadó, mindenható kisisten lenni. Egyébként Tuan John őse, egy skót tengerész 1827-ben érkezett az Indiai-óceán lakatlan szigetére egy csoport maláj munkás kíséretében. Bár a Szumátrától délre és az ausztráliai Perthtől észak-nyugatra fekvő szigetcsoport 1955-ben ausztrál fennhatóság alá került, az .egymást váltó kormányok hallgatólagos beleegyezésével a Clunies-Rossoknak sikerült elszigetelni alattvalóikat a külvilágtól. ROSS „KIRÁLY” ÁLLÍTJA, hogy maradéktalanul boldog életet biztosit népének. Ennek van némi igazságmagva, ugyanis a ruházat, a kényelmes háromszobás, összkomfortos lakás, a fogamzásgátló tabletta és az orvosi kezelés ingyenes. A becsületes munkában megöregedett hatvan évet betöltötték pedig nyugdijat kapnak. Igen ám, de a kakaóültetvények munkásainak heti bére még a négy dollárt sem j éri el, és azt is műanyag zsetonban kapják. A zsetonokért pedig csakis Tuan John üzleteiben vásárolhatnak. Az oktatási program? Egy olyan minimális angol tudásszint elérése a cél, hogy a lakosság a munkához szükséges pár száz parancsszót megértse. A szigeteket elhagyni szigorúan tilos, és ha valaki ezt mégis megteszi, többet soha nem térhet vissza Tuan John cukrozott egérfogójába. A XX. század második felében élő hűbérur úgy képzeli, hogy uralmát csak igy biztosíthatja. A MEZÍTLÁBAS uralkodó trónja ingadozik: egyre több szigetlakónak van elege ebből az ,,idilli” kizsákmányolásból. Az utóbbi három esztendőben olyan sokan szöktek át Ausztráliába, hogy Tuan John napjainkban már alig 350 ember ura és parancsoltja. És ha a nemzetközi nyomás, az ausztrál szép szó és fenyegetés nem vezette eredményre, a megoldást meghozza majd az egyre nagyobb méreteket öltő kivándorlás... cikkeket irt — és legalább is 10 ezer dollárig menő ajándékokat kapott. Ez év januárjában a lap vezetősége elbocsátotta a riporternőt. Az ezideig titokban tartott kapcsolat bírósági következményekkel járhat: állítólag adó-eltitkolás is van a dologban. Beperelte a temetőt NEWARK — Elizabeth Riportemő és politikus románca PHILADELPHIA, Pa. — A Philadelphiai Inquirer c.napilap egy riporternője és Henry Ciafrani állami szenátor között szerelmi viszony alakult ki, miközben a riporternő politikai Adams virágcsokrot vitt a temetőbe és imádkozott egy sírkő előtt, amikor a nagy márványlap előre zuhant és a lábára esett. A többszáz font súly alatt összetörtek a lábujjai. A 62 éves Mrs. Adams beperelte az East Orange-ben levő St. Mary-temetőt; kártérítést követel, amelynek összegéről nem nyilatkozik. Megjegyezte, hogy egy unokaöccsét 20 évvel ezelőtt egy ledőlt sírkő agyonütötte. AHOL A NEUTRONBOMBÁT KIFEJLESZTETTÉK LIVERMORE, Kalifornia — Ennek a félig falusi városnak 50 ezer lakosa a sikeres Alameday County vásárokra gondol vissza és arra számit, hogy miként fogja használni az uj parkot, amit a helyi Jaycees épített a város északi részén. Arról keveset beszélnek, hogy Livermore a neutronbomba hazája. A laboratórium a University of California hires Lawrence Livermore Laboratory-ja, ahol az emberiség történetének egyik legfélelmetesebb fegyverét fejlesztették ki. Washington úgy tekinti ezt a fegyvert, mint ami szükséges a nukleáris támadást megkísérelni akaró ellenség elrettentésére. Mrs. Helen Tirsel polgármesternő a következőket jegyzi meg: ,,A laboratóriumban dolgozó emberek olyanok, mint mások. Gyermekeik labdarugócsapatban játszanak...A fegyvereken dolgozó tudósok úgy érzik, hogy felfedezésük életbevágó. Úgy gyanítom, hogy némelyek közülük nem szeretik a felfedezést. Talán vannak közöttük pacifisták. De nem gondolom, hogy túlságosan erős ellentmondás lenne a fegyverrel kapcsolatban.” Amikor újságcikkek jelennek meg a helyi lapban a neutronbombával kapcsolatban, akkor a kiadók rendszerint egy kis megjegyzést tesznek arról, hogy a fegyvert Livermore-ban fejlesztették ki. A hires laboratórium révén több mint tiz millió dollár áramlott a város gazdasági életébe, munkabérek révén. Időközönként a diákok és a tanári kar egyes csoportjai tiltakoznak azért, mivel az egyetem túlságosan össze van kötve a tömegpusztító fegyverekkel kapcsolatos kutatásokkal. A Livermore-ban dolgozó kutatók legjobban ismert teljesítménye az volt, hogy 1958-ban a termonukleáris bomba nagyságát annyira redukálták, hogy egy tengeralattjáróról indítható Polaris-rakétával is szállíthatóvá lett. Azóta itt fejlesztették ki a legtöbb amerikai stratégiai rakéta gyújtófejét. Livermore egyébként már több neves egyént szolgáltatott az országnak, mint a nukleáris háború szakértőit. Harold Brown honvédelmi miniszter egy időben a laboratórium igazgatója volt. Két másik egykori igazgató, Herbert York és John Foster mint a Pentagon fő kutatói szolgálnak. Dr. Edward Teller fizikus szintén a Lawrence egyik volt igazgatója. PÁRTOLJA HIRDETŐINKET!
