Magyar Hiradó, 1977. július-december (69. évfolyam, 28-48. szám)
1977-10-20 / 43. szám
MAßYAK HÍRADÓ 3. OLDAL ROBBANTÓ JIM ÚTJA VÉGET ÉR BRIDGEPORT, Conn. — Mielőtt John Pardue 1971. április 8-án belehalt volna menekülés közben kapott sérüléseibe, részletesen leírta bűnlajstromát, amit tizenöt hónapon keresztül társaival együtt elkövetett. Az FBI nem akarta megadni Pardue társának nevét, ő azonban jelezte, hogy saját öccse, James vele együtt volt a bűncselekményekben. Az FBI a következő nyilatkozatot bocsátotta közre a legutóbbi, Danbury, Connecticutban elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatosan: 1970. február 13-án John Pardue és meg nem nevezett társa felrobbantotta a rendőrállomást Danburyben, és az ezután következő zűrzavarban robbantást hajtottak végre az Union Savings Bankban. Maguk mögött hagyva a bombát, kocsival menekültek a banktól, majd a kocsit a közeli áruháznál hagyták. A kocsi később bombarobbanás miatt darabokra zúzódott, és közben a rablók John néhány tömbbel odébb levő lakásába mentek. A felrobbantott kocsi motorszáma a hatóságokat a Pardue-testvérek letartóztatásához vezette három héttel a robbanások és bankrablás után. John szerint azonban a bűncselekmények sorozata sokkal előbb elkezdődött. Ö és három társa kirabolták a Lewisboro, N.Y.-ban levő Northern Westchester National Bankot. 1968. augusztus 17-én. A meg nem nevezett partner mellett a másik két rabló Lee Pok és Richard Void volt Stamfordból, akik 1968. október 22-én a Georgetown, Connben levő Fairfield County Trust Co. kirablásában is segédkeztek. A Georgetownban elkövetett rablás után Rokot és Voidot agyonlőtték, majd testüket gázzal telerakták, és benzinnel leöntve felgyújtották. John egyike volt azoknak, akik két bankot kiraboltak Missouriban. Két héttel a második rablás után, társa megölte Pardue apját és nagyanyját a saját családi farmján. Az apja ugyanis ellenezte, hogy a farmot menekülő helynek használják és megfenyegette őket, hogy feljelenti a rendőrségnek. Négy évvel bátyja halála után, James egyik elmegyógyintézetből a másodikba került és továbbra is alkalmatlannak bizonyult arra, hogy kihallgatásra vigyék. James átkerült Connecticutból Missouriba. De még mindig az elmebeteg intézetben James Purdue volt. Ahogy múltak az évek, lassan elhaltak a tanuk, és a bizonyítékok elhalványultak. Végül 1976 májusában szabadon bocsátották. James Pardue Kansas Citybe költözött és lakást bérelt társával, George Chatfielddel együtt. Hamar véget ért szabadsága egy forró augusztusi napon. A rendőrség egy háznál egy 27 éve nőt talált súlyos zuzódásokkal. Azt mondta, hogy csak most menekült meg egy őrült kezéből, aki három napon át bezárva tartotta egy koporsóban. Ismételten szexuális bántalmazást szenvedett egy férfitől és társától, és cucliból etették és pelenkát kellett használnia. A nő végül úgy szabadult meg, hogy azt színlelte, mintha a férfival megegyezett volna és megtenne neki, bármit kíván. Otthagyta azonban és azonnal a rendőrségre ment. A férfi házához mentek, ahol nem találtak senkit. Az alagsorban megtalálták a koporsót, mellette egy fejszét és törölközőt. Arra gondoltak a rendőrök, hogy a nőt csak próbából helyezték el a koporsóba, és később el akartak valakit rabolni, hogy kiváltása „LELEPLEZŐ KÖRÚTRA MEGY NIXON KÉT FŐMUNKATÁRSA? fejében pénzt zsaroljanak a rokonaitól. Időközben a két bandita újabb bűncselekményt követett el. A Lakewoodban levő First Westland National Bankba mentek mintha Adóügynökök lettek volna, és azt mondták a bank elnökének, hogy a bank 285,000 dollárral tartozik az államnak, amit azonnal ki kell fizetnie készpénzben. Az elnök habozott, de Pardue fegyvert vett ki az aktatáskájából és azt parancsolta, hogy Reisher vezesse az irodájába. Időközben Pardue eltette fegyverét, nehogy gyanút keltsen, mire Reisher hirtelen elmenekült és hívta a rendőröket. A banditák utána lőttek, de mindhiába. Két hónap múlva végre az FBI ügynökei találtak rájuk Auróra, Coloradóban. Pardue-t megint kórházba vitték pszichiátriai megfigyelésre. De 1977. junius 20-án alkalmasnak találták arra, hogy megjelenjen a bíróság előtt. A tárgyalás két napig tartott, és a 12. személyből álló esküdtszék bűnösnek találta rablás kísérlete miatt. Ez volt az első eset, hogy az elkövetett bűncselekményekért bíróság elé került. 25 éves börtönbüntetést kapott. Denverből átvitték Leavenworth, Kansasba, ahol elkezdte 25 éves büntetésének letöltését. WASHINGTON — Sirica szövetségi biró büntetés-csökkentő határozata következtében a kiszabaduló Ehrlichman és Haldeman állítólag előadó-körutra indul.Országszerte felolvasásokat fognak tartani, hogy zilált anyagi helyzetüket rendezzék — és „leleplező” adatokkal szolgáljanak Nixon volt elnök ellen. Sirica intézkedése három, jelenleg börtönben lévő Watergate-főbűnösre vonatkozik. E- zek: John Mitchell volt igazságügyminiszter, John Ehrlichman fehérházi főtanácsos, és H.R. Haldeman, az egész fehérházi vezetőség feje. Eredetileg mindegyiket 30 hónaptól 8 évig terjedhető börtönnel sújtotta Sirica. A büntetés csökkentése alapján „nem kevesebb, mint 1 év és nem több, mint 4 év” a végső büntetés; ennek alapján Mitchell és Haldeman már júniusban szabadlábra kerülhet. Ehrlichman esete bonyolultabb, mert nála még egy másik, 40-hónapos börtönbüntetés kitöltése is fennforog. A kilátás az, hogy arra nézve is lesz csökkentés. Mindhárman beismerő vallomást tettek; újabban hangszalagon adtak nyilatkozatokat a bíróság számára, amelyben mély sajnálkozásukat fejezik ki mindazért, amit elkövettek. Egyedül Ehrlickman tett ebben utalást Nixonra, mint aki tulajdonképpen felelős volt a történtekért. Ehrlichman már előzetesen is kijelentette, hogy amikor kiszabadul, „sokmindent” el fog mondani Nixon tevékenységével kapcsolatban. Haldeman könyvet ir Watergate-ről és abban, mint egy riporternek mondta, „az igazi Nixon” tevékenységei fognak kibontakozni. TÁRGYALÁSOK KELET- ÉS NYUGATNÉMETEK KÖZÖTT Két nő kirabolt két külföldi tudósítót WASHINGTON — A maga nemében példátlanul álló rablás kelt feltűnést a fővárosban. Áldozatai: két jugoszláv tudósitó, akik egy delegáció tárgyalásaival kapcsolatban érkeztek Washingtonba. A belváros egyik terén valamilyen ürüggyel megszólítottak egy nőt, aki előbb beszédbe elegyedett velük, azután telefonált egy barátnőjének és két barátjának, s végül mind a hatan egy mulatóba mentek. Onnan nemsokára a tudósítók hotelszobájába vonultak. Alig léptek be. a nők egy-egy rugós kést rántottak kézitáskáikból, egyikük elvágta a telefondrótot, két barátjuk pedig szintén kést BONN — Az utóbbi hónapok folyamán kiéleződtek a különféle ellentétek a nyugati és a keleti német kormány közt. Odáig jutott a helyzet, hogy formális tárgyalásokra van szükség számos téren. A két német rezsim képviselői megállapodtak abban, hogy a közel-jövőben konferenciákat tartanak az ellentétek elsimítására. Elvi kiegyezések nem várhatók; gyakorlati problémák rendezéséről van szó pl. határmenti igazolási eljárások, fogoly-kicserélések, vám-díjak, vízum jóváhagyások és más adminisztrációs ügyek körül. A legfontosabb kérdések egyike, hogy miképpen lehet rábírni a keletnémeteket a Werra-folyó tisztántartására. Több nagy gyár hulladékát bedobják a folyóba, amely keresztülfolyik nyugati területeken is, és ott veszélyezteti a közegészséget. Egyes megfigyelők szerint lehetséges, hogy a konferenciákon kitérnek a keletnémet állampolgárság vitás kérdésére is. Ha ez szóba kerül, úgy külön tárgyalásokról lehet szó. A nyugatnémet kormány mind ez ideig nem ismerte el azt, hogy külön megjelölhető minden hivatalos eljárásban a keletnémet polgársági státus. Kína: „Carter nem ígér eleget” PEKING — Teng Hsiao-ping kínai alelnök fogadott egy csoport amerikai lapkiadót és kijelentette, hogy Carter és Vance „megszegik azt a javaslatot, amelyet Fordtól és Kissingertől kaptunk”. Eszerint Ford pekingi látogatása alkalmával kijelentette, hogy hajlandó teljesen szakitani Tajvan (Formosa) kormányával abból a célból, hogy a kommunista Kínával létrejöjjön a diplomáciai viszony. Vance külügyminiszter ezzel szemben „missziót akar tartani” Tajvanon akkor is, ha a viszony létrejön Pekinggd. „Nem igér eleget" a Carte -kormány, hai - goztatta Teng, „ezért r.v'< haladunk előre a megbeszélés leél.” HIRDESSEN LAPUNKBAN! szögezett a tudósítókra. A jugoszlávok fegyvertelenek voltak; átadták pénztárcáikat. Mig a nők két barátja sakkban tartotta a tudósítókat, a két nő átkutatta azok kofferjeit s azokból minden értéktárgyat kiszedtek. A rablócsoport nyomtalanul eltűnt.
