Magyar Hiradó, 1977. július-december (69. évfolyam, 28-48. szám)
1977-09-29 / 40. szám
20. OLDAL Maoyak híradó SZÉP ERNŐ CZÜPÖS KIS JÁNOS ötkoronást, öötkoronást kérem. — Jelzem, az ö betűt igy elhúzta s olyan túlságosat kacsintott ezúttal, hogy az ég alá szemtelen magasat kacagtam rá. — Hát osztán nem sikerült a hamisitás? — Az én pézem kérem? Mondom kéremaláson olyan pénz volt az, hogy egyik tenyeremre teszem a Czé Kis János-féle ötkoronást, másik tenyeremre teszem a Ferenc Jóska ötkoronását, igy ni, kérem avval felmegyek Bécsbe kérem, bemegyek Ferenc Jóskáho kérem, na te huncut öreg Ferenc Jóska, ide nézz, mondd meg nekem, mék a tiéd, mék a Czé Kis Jánosé! — Miből csinálta azt az ötkoronást, cinkből? — Tisztelet becsület kérem, hogy miből csináltam, kérem az már az iparra tartozik kérem. Tisztelet becsület kérem. A gép meg érc kérem, aztat tudhatja kérem Czé Kis János, annak az ipaija kérem. Más uraknak kérem tisztelet becsület. Pardon, Czé Kis János. Tisztelet becsület. — No és ha olyan jó volt az az ötkoronás, hogy vették észre, hogy hamis? — Ki vette észre kérem, ki vette észre? Hallod Lajos! Koléga ur! Az én ötkoronásom! Olyan csipa ki nem nyilt még Magyarországba, hogy az én ötkoronásomon hibát talált volna kérem. — Hát akkor miért volt főtárgyalás? — Főtárgyalás kérem, az igen kérem. Rossz az ember kérem. Hisz ha rossz ember nem volna kérem, háború se volna. Tetszik látni kérem, háború ütött ki. Látom. Előttünk már földek voltak, egy állat, egy ember semerre nem látszott. Síneket néztem az előbb, kisiklottak az egyenes útból és megszakadtak. Előre messzire égett falu látszott. Távol, távol, oldalt tőlünk, három halvány lovas katona ügetett. A tájék az őszé volt; végtelen messziről, tán még csak sejtelemből gyengén döbbent az ágyuszó. A him halál. De a halálról majd máskor. — Kérem — Czé Kis János — a feleségem latort tartott kérem. Énnekem kérem italjogom van, kérem kocsmát tartok Pest mellett. Egy italos ember kérem elvállalta a feleségem mellett a latorságot kérem. Csúnya ember kérem. Utálatos. Tessék kérem? Én nem bánom kérem, a feleségemmel hál kérem, nem énvélem, az ő baja kérem, nem az enyém. Én abba nem szólok bele kérem, ott egye meg a seb őket kérem. Ha jól esik néki kérem, tarthat latort kérem, ő szeresse kérem, engem hagyjon az iparomat űzni kérem, igazam van kérem aláson? Kinek volna igaza, ha nem Czé Kis Jánosnak kérem? No és aztán? — Azután osztán kérem ez a pár cseléd kérem összebeszéltek, hogy én pénzhamisító vagyok! Pénzhamishi-tó! Feljelent kérem. A törvényre ád engemet kérem! Ott eszik, iszik a házamnál kérem, feleségemnek a latoija kérem, szemtelen gyalázatos, engemet a törvényre ád kérem, csak tessék felgondolni, hogy milyen szemtelenség ez! Ezt felgondolni nekem magas volt, mint prepának a logarithmus. Megvigasztaltam Czé Kis Jánost, hogy hát ez csakugyan a legeslegnagyobb szemtelenség. Szóval a kedves feleségének a latoija feladta őtet a törvényre. — Igenis kérem aláson. Én erre mit csináltam kérem: Elmentem ott Frisspesten az ügyvédhe, mondok kérem, mondok pénzhamisító vagyok Czé Kis János. Itt van mondok, leteszek magának ide az asztalra tízezer koronát, kóser péz, Ferenc Jóska-féle, menjik mondok kérem. Elmentem ott Frisspesten az ügyvédhe, mondok Körmöczbányára azonnal mondok, hozzik nékem Körmöczbányáról bizonyítványt, hogy az én ötkoronásom, már mint a Czé Kis János-féle ötkoronás, az könnyen felösmerhető hamisítvány. Jól tessék idevigyázni kérem. Tetszik látni, milyen esze van Czüpős Kis Jánosnak? — Látom. — Nohát kérem aláson. Tetszik egy kis méz? Van itt egy kis mézem. Felvett a szalmából egy kövér nagy zöld üveget. — Ezt is kölcsön kérte? — Hát. Nem lopunk itt semmit kérem, mert azt nem szabad. Január egybe megadom. Akkor megadok mindent a szerbeknek. Jó nehéz édes méz volt. Czé Kis János is mézelt, úgy mesélt mézes szájjal. Katonasirok látszottak a törekes földön kétfelől, szürke vakondtúrások; hegyükben keresztfejű lécekkel, ácsplajbász-irásokkal és ázután olyan uj halmocskák, amelyekben nem állott kereszt, csak egy-egy ág beléjük szúrva s elhájolvá. Olybá tűnt, mint valami kis faiskola. Rohadó félben hevert emide-amoda egy nadrágdarab, egy kapcatépés, puskaagy, kenyértarisznya, ujságpapirosfoszlány, piszkos száraz vatta, konzerves bádog, madzagcsomó, kis cinkosai az emberi életnek. De az emberi életről majd máskor. — Az ügyvéd kérem elhozta a főtárgyalásra azt az Írást Körmöcbányáról: a Czé Kis János az én nevemre kérem. így kaptam kérem három mázsát. Amúgy kérem aláson hat mázsát kaphattam volna. De kérem jól van, semmi kérem, csak azt tetszett vón hálláni kérem, hogy rám estek kérem a fő tárgyaláson. Kérem ilyen olyan huncut gazember, már mint Czüpős Kis János kérem. Hogy hiszek-i egy igaz Istenbe. Hiszem mondok, tisztelet, becsület mondok, druszám mondok, magam is János vagyok mondok. Kérem azért is megpirongattak. Az elnök kérem! Hogy pimasz magaviseletéért engemet sötét zárkába teszen! Tehet mondok, tehet engem mondok, én is tehetném magát mondok, ha ott ülnék abba a karszékbe mondok. Magoknak könnyű mondok, magoké a fegyőr mondok, magoknak fogad szót, nem nékem. És kérem azt veti szememre, hogy református keresztény létemre az állam és embertársaim ellen ilyen csúnya károsítást mivelek. Mit kérem mondok, kinek mijét vettem el, álljon ide, hogy köpök a szemibe. Kérem engem piszkol mondok, ki mint bárány ártatlan vagyok kérem, senkinek mondok, se kenyérire nem török, se tyúkját, se bugyellárisát, se lovát el nem loptam világéletembe polgáttársaimnak. Más kérem csak lop, rabol meg gyilkos kérem, gyilkolnak kérem tudva van, elkívánják csupa haszonból a más ember egészségit. Én kérem, ha pénz kell kérem, senkit sem bántok kérem, megcsinálom kérem a pénzt magam kérem, én nem vétkezek, én kérem a pokolra nem akarok kvártélyba menni kérem, Hát kérem röhögtek rajtam, mint bolondon kérem aláson, kérem a sok szemtelenkedéstől, amit velem tettek ríva fakadtam kérem, feleségem ott volt, latorja is kérem, mind rám vallott kérem, pedig vallani se kellett vón feleségemnek, de a latoija kellett néki szabad életbe kérem, ezt tessék felgondolni. Ríttam kérem, oda fel volt a falon Ferenc Jóska veres ruhába kérem, aztat mutattam kérem az ellenségnek már mint a törvényes uraknak kérem, mondok ni, hát Ferenc Jóskának szabad mondok? Az is csak csinálja az ötkoronást, mint Czé Kis János mondok, hát annak szabad? Persze szabad mondok, annak van katonaságja, csendőrségje, mind azé mondok, az megsegíti, én rám meg rám esik országvilág mondok, saját családom is kérem. Tessék csak utána vizsgálni mondok, mennyi ötkoronást veretett Ferenc Jóska Körmöczbányán mondok! (folytatjuk) A Reménység Hangja (96.) Jézus egyik leghűségesebbé {tanítványa a bethániai Lázár volt .Első) (találkozásuktól kezdve erősen hiti (Krisztusban, igen szerette az Üdvözítőt* ?és Jézus is nagyon szerette őt. Jézus? {gyakran pihent meg otthonukban, ahol) {nem alkalmatlankodtak az irigy és) (gyanakvó farizeusok. Itt nyíltan és$ {szabadon beszélhetett. Itt, Márta,J /Mária és Lázár otthonában, mindarról ? ^beszélhetett, amit a tömeg-értékeini J jnem tudott. Ezért barátaival nem\ ^kellett példázatokban beszélnie. Márta és Mária békés otthonába! {szomorúság költözött, Lázár hirtelen* {megbetegedett. A két nővér ezt üzente) (Jézusnak: „Uram, akit szeretsz, (beteg. ”Jn. 11:3. Nem sürgették, de( ^bizakodva várták Jézust. Múlt az idő, i íés Lázár egyre rosszabbul lett. Azé {üzenetvivő bár Jézus nélkül, de az ő; Sbátorító szavaival tért vissza: „Ez aí {betegség nem halálos.” Jn.ll:4. AÁ • nővérek reménykedve csüngtek Jézus* reme üzenetén és a beteget is igyekeztek : Smegnyugtatni. Lázár mégis meghalt. \ v Keserű csalódás érte a két testvért, í [Krisztus kegyelmének érzete mégis! {megóvta őket attól, hogy az Üdvözítőről) {rosszatgondoljanak. A tanítványoknak) sönkéntelenül is Keresztelő János jutott v [az eszükbe, mert még mindig bántotta* {őket, hogy Jézus, habár hatalmában? {állt volna Jánost megmentenie, engedte) {a börtönben sínylődni és később) (erőszakos halállal meghalni. Miért nem 6 'mentette meg Keresztelő Jánost?/ • Ugyanezt a kérdést a farizeusok is? {gyakran feltették és ezzel támasztották*9 (alá azt az állításukat, hogy Jézusnak» (nincs joga magát Isten Fiának vallani.& {Majd igy szólt tanítványaihoz: „Lázár,! :a mi barátunk elaludt, de elmegyek ? {hogy felköltsem őt." Jn.ll:ll. Milyen y {egyszerűek és meghatóak, és mennyid (részvétet fejeznek ki ezek a szavak./ [Krisztus úgy beszél gyermekei halálá-/ írói, mint álomról. Az ő életük Krisztusi {által van elrejtve Istenben és az utolsó» (trombitaszóig a meghaltak őbenne* ^nyugszanak. ! A tanítványok elgondolkoztak Jézus? {kijelentésén. Mit is jelenthetnek ezek ay (szavak: „Lázár meghalt. És örülök,» \hogy nem voltam ott..." Krisztus* [nemcsak bethániai barátaira gondolt,/ í hanem tanítványaira is. őérettük i {engedte Lázárt meghalni. Ha betegségév (bői meggyógyítja, nem művelhette^ (volna azt a csodáját, amely isteni! {lényének legfőbb bizonyítékát szolgál-? {tatta. Az Üdvözítő azért halasztotta? {Lázárhoz való jövetelét, mert ezzel sok» (ember üdvét akarta szolgálni. Nem* : mondott le egykönnyen Izrael házának! (szegény, eltévelyedett juhairól. Megté-í {retlenségük, megáltalkodottságuk fáj-N {dalmat okozott neki, és irgalmában^ /még egy alkalmat akart adni, hogy/ /felismerjék benne az Életadót és? /Megtartót. Olyan bizonyítékot akart) yadni, amit még a rosszhiszemű papok) §sem tudnak kiforgatni, vagy lekicsi-i (nyelni. Csak azért nem ment azonna [Bethániába. Legnagyobb csodája:/ {Lázár feltámasztása. Ezzel Isten/ {pecsétjét helyezte művére és istenségé-) jnek legfőbb bizonyítékát adta. Folytat-i juk. Ajánljuk: „Világválság és Döntés” (c. 1 dolláros könyvünket. Kérjük) {levélben vagy telefonon. P.O.Box 322,) {Perth Amboy, N.J. 08861.Tel../ ^201-251-2318. Botansky Igor/ TERJESSZE LAPUNKAT!
