Magyar Hiradó, 1977. július-december (69. évfolyam, 28-48. szám)
1977-09-22 / 39. szám
20. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ SZÉP ERNŐ CZÜPÖS KIS JÁNOS — Szóval elvisznek engemet oda? — meglepődve és vidáman, ha szabad vidámnak jelenteni magam, mikor háború lett a földön. — Kérem csak tessék ide az ülésre — azt mondja az öreg asszony és megint a szemembe kacsintott — csinálok itt jó komótos helyet tisztelt urnák. Tovább csúsztatta magát, lebukott, felhalászott az ülés alól egy nagy piros-kék csikós pokrócot, ülőpárnát hajtogatott belőle. Felszállottam. Gyűre, megindultunk. Az öreg asszony leszabaditotta a vállamról a hátizsákot. Kérdem, mikor vagyunk ott azon a Kupinovón? Hát estére ott leszünk. Most dél van. Ezek az emberek tisztára úgy szólnak, ahogy minálunk Szilvahelyen beszéltek magyarul. Érdekes. — Nem szilvahelyiek magok? Én szilvahelyi vagyok kéremaláson — az öreg asszony — ez kollégám meg kérem bagosi. Mindig kap a fejével és kacsint az emberre, mikor szól. A pipa hátrafordult, bemutatkozott: — Nánási Lajos vagyok, a fagyárba voltam raktárnok Bagoson kérem. Nagyszerű. Nini. Megláttam az ezred számát is a sipkájukon. Kezet ajánlottam Nánási Lajosnak. Az öregasszony meg nekem adta kezét és igy kacsintott: — Czé Kis János nevem, az Isten is János kérem. Vagy háromszor megemelte jobb kezemet és aztán azt mondta hogy: — Van szerencsém. Olyan valami volt a szava is, mint a képe. Mint egy vén asszony, oly himtelen hanggal beszélt. És oly sunyi volt a beszéde is, mint a pillantása. Mindig szitta fel az orrát, mint egy taknyos gyerek, de hangja nem náthahang volt, hanem egy régen elrekedt hang árnyéka. Minden szavába h-t lehellt belé, például: az Isthen is Jhános khérem. Azonkívül a mondat végit felkapta és kántálta, mint az énekes kódus. így: khéreem! dehát nem lehet, vagyis legalább én nem birom igy azt a hangot papiroson utánozni; élőszóval még csak imitálom valahogy, sajnálom, hogy személyesen nem mesélhetek mindent Néked szeretett olvasóm. Nohát megyünk, Czé Kis János néz srégen engemet, megvizitálja cipőmet, kesztyűmet, kalapomat, azt kérdi: — Nem a szilvahelyi tanító urnák a fiának tetszik lenni khéreem? — Ismertem én jól a tanitó urat kérem, mikor még szilvahelyi lakos voltam kérem, éppen ez az ábrázat volt kérem, csak bajusza volt kérem. Ismertem magát is kérem, a tekintetes urat is láttam én kérem. Mindenkit ismertem kérem. No itt a szekérben mellettem egy Czé Kis János, megismer, ismerte az apámat, szilvahelyi ember, a másik meg bagosi. Együtt vagyunk. Hát ilyen a világ. Sőt a világháború. Megyünk, azt mondja Czé Kis János, azt mondja: — Engemet nem tetszik ismerni kérem? Sajnálom, bizony nem. Régen elkerültem Szilvahelyről. Igaz, most azt érzem, mintha gyermekkoromba kocogna velem ez a két ló visszafelé. — Nem tetszett énfelőlem olvasni semmitse? — azt mondja Czé Kis János, kacsintva. Tessék ezután hozzágondolni, akármit mond majd, hogy mindig jobbfelé kapja a fejét és kacsint a jobb szemével. — Mit olvastam volna? — Czé Kis János kérem. Czüpős Kis János kérem. Nem tetszik azt tudni, ki vagyok én? Hiába gondolkoztam. Nem, nem. — Ejnye kérem. Pedig azt hittem kérem. Czüpős Kis János főtárgyalása kérem. Nem tetszett olvasni kérem? Hát nem emlékszem. Csalódást mutatott az arcán. Lebuktatta fejét. Aláhajolt, kotorászott, előhúzott egy sötét literes üveget a szalma közül. — Nem tetszik egy kis jóféle szilvórium kérem? De, tetszik. Áá, ez osztán szilvórium. Anyatej! — azt szokta ilyenre mondani egy vidám tájképfestő. Ez régen leesett részegen egy kocsiról Kecskeméten és meghalt koponyatörés és agyrázkódás ürügye alatt. — Hol vette ezt az igaz italt? — Kértem kőcsön. Itt kértem egy községbe. — Kiktől kérte kölcsön? — Nem ismerem én kérem. Szerbek kérem. Nem volt otthon senki kérem. Ott kérek kőcsön kérem, ahun nincsenek otthun kérem. Bemegyek a házba kérem, mondok aggyon Isten mondok, ideadják kőcsön ezt az órát mondok, meg ezt a flaskát mondok, meg ezt a tyúkot mondok. Nem mondják kérem, hogy nem adják, hát úgy veszem, hogy ideadják kérem. Kőcsön veszem kérem. Január egybe megadom. Ezt a szép pokrócot is kőcsön kértem kérem. Van itt kérem szilvaiz is. Kolbász is van kérem másfél méter. Nem tetszik? Majd, köszönöm. A pipa hátrafordult, nevetett, Nánási Lajos visszafordult, csóválta a fejét jókedvében. A község közepén jártunk már, piac volt, több volt a liba, ruca mint a piaci nép. — Koléga ur! Nánási Lajos hátraszólt hogy: — Ne helytelenkedj János. — Kértem kérem kőcsön amoda Decs községbe tegnap olyan szép anyapulykát kérem! — Czé Kis János. — Nem szabad lopni semmit kérem, háború van kérem. Muszáj mindent kőcsön kérni kérem. — Mondja János, miért hijják magát Czüpős Kis Jánosnak? — Mér kérem, azér, hogy nem vagyok paraszt kérem. Mert czüpőt húztam Szilvahelyen kérem. Nem vagyok paraszt kérem. Igazán nem tetszett engemet olvasni kérem? A hírlapba kérem! — Nem tudom, nem emlékszem. Hát mit csinált, hogy kitették a hírlapba? — Főtárgyalásom volt kérem. Pestvidéki királyi törvényszéknél. Nem vagyok paraszt kérem. — Hát micsoda? — Pénzhamisító kérem. — Maga pénzt hamisított? — Hát. Czé Kis János. Pénzhamisító. Minden hírlapba nyomtatva vót kérem. Budapesti Hirlap, független Magyarország kérem. Most negyedéve. Nem tetszett olvasni kérem? Ha olvastam volna is, letagadnám most, ugye kérem. Hadd higyje szegény, hogy a világ elfelejtette már. Hát szabad nézéssel megnyugtathattam: — Nem olvastam kedves János. Aki olvasta, az se emlékezik arra már. Elfelejtik az emberek az újságot. Rossz kedve lett. — Volt egy rőf kérem, olyan hosszút írott a hirlap kérem. Pesti Napló. Magyar Szó. Nap újság kérem. A Polgár kérem. Alkotmány. Magyarország kérem. Mind megvan kérem, ki van kérem Magyarországba kérem minden vármegyébe. Czé Kis János. Főtárgyalás volt az kérem. Egyezerk'lencszáztiz március huszonnégybe kéérehem! Fővádlott voltam, Czé Kis János személyesen. — Elitélték? — Hogyne kérem. Ük voltak többen. Az egyes embert elitélik kérem. — Mennyit kapott? — Három mázsát kérem. Tudnom illett, hogy három mázsa három esztendő. — Milyen pénzt csinált maga? — Én jót kérem. Szépet kérem. Majd Kupinovón mutatok kérem belőle. — Micsoda pénzt? Bankót? Vagy forintot? (folytatjuk) A Reménység Hangja (95) Az Isten hajdan sokszor és( ^sokféleképpen szólott az atyáknak a ( próféták által, ezekben az utolsói [időkben pedig szólott nekünk a Fia; által, akit mindennek örökösévé tett, s ’ (aki által a világot is teremtette, ő, akit (az Isten dicsőségének vissza tükröző dé-^ ke és az ő személyének képmása, aki! hatalmas szavával fenntartja a minden- ] Géget, aki minket bűneinktől megtisztított... Ezért a hallottakra még jobban^ kell figyelnünk, hogy a céltól! valamiképpen el ne sodortassunk. Mert ? ha az angyalok által hirdetett, {beszédnek megvolt az ereje, és mindent (törvényszegés és engedetlenség elvette( ^igazságos büntetését, hogyan menekü-1 [lünk meg mi, ha nem törődünk ilyen ^ nagy üdvösséggel. Azért; mint a Szentlélek mondja:! la, ha az ő szavát halljátok, ne* «keményítsétek meg sziveteket, mint a? Nmegkeseredéskor...a pusztában. Azért) (megharagudtam erre a nemzedékre és) ?igy szóltam: Mindig tévelyegnek« Szivükben. De ők nem ismerték meg az! jén utaimat, úgy hogy megesküdtem; ^haragomban, hogy nem fognak) (bemenni az én nyugodalmamba. 7 Vigyázzatok atyámfiai, hogy nef «legyen közületek valakinek hitetlen,! Sgonosz szive, hogy az élő Istentől) (elszakadjon. Kikre haragudott pedig) (negyven esztendeig? Nem azokra-e,v /akik vétkeztek, akiknek teste elhullott! Ja pusztában? És kiknek esküdött meg,? (hogy nem mennek be az ő) (nyugodalmába, ha nem az engedette-) f neknek? Látjuk is, hogy nem mehettek^ Jbe hitetlenségük miatt. Féltő gonddal! figyeljünk...mert nekünk is hirdettetett? (az evangélium, mint azoknak, de nekik) (nem használt a hallott ige, mert nem) /forrt egybe hittel azokban, akik! «hallották. Mi ellenben, akik hiszünk,! (bemegyünk a nyugodalomba. Azért) (van még az Isten népének szombatnapi) (nyugodalma. Mert aki bement az őv /nyugodalmában, az maga is megnyugo-ó ydott a munkától, mint Isten is a! (magáéitól. Igyekezzünk tehát bemenni) (abba a nyugodalomba, hogy senki az) (engedetlenségnek hasonló példájaként« Jel ne essék. ! 0 Mert Isten beszéde élő és ható:? (élesebb minden kétélű kardnál, és elhat) (a szívnek és léleknek, az izeknek é^ (velőknek megoszlásáig és megítéli a& Vsziv gondolatait és szándékait. Mivel! )tehát olyan főpapunk van, aki áthatolt? váz egeken. Jézus, az Isten Fia,) (ragaszkodjunk vallásunkhoz. Mert« /nem olyan főpapunk van, aki ne tudna! «megindulni gyarlóságainkon, hanem! kaki mindenben megkisértetett, hoz-7 Izánk hasonlóan, kivéve a bűnt.) «Járuljunk azért bizalommal a kegyelem! (királyi székéhez, hogy irgalmat! ^nyerjünk és kegyelmet találjunk,? valkalmas időben való segítségül. Zsidók) ! 1-4. \ Inkább ma szólunk, nehogy holnap! Jérjen bennünket szemrehányás, miért! ánem figyelmeztettük önt már tegnap) vegy félelmetesen óriási világválság) (közeledtéről, amiben mindenki válasz-« Jut elé lesz állítva. Nem lesz semlege «álláspont, még csak várakozási idő! ksem! Választás csak két lehetőség) (között lesz: örök élet vagy örök« (kárhozat. De a nagy csaló által pont az« /örök kárhozat útja lesz felkínálva mint, «az élet útja. És kevesen lesznek akik? Sfelismerik ezt a csalást. Épp ezért a) ^legnemesebb szándékkal ajánljuk min-^ (den olvasónknak a : ..Világválság ési (Döntés" c. 1 dolláros könyvünket.) SCsupán azt kérjük, vizsgálják meg a) (tényeket és önöké a szabad választási] 'P.O.Box 322, Perth Amboy. N.J.{ J08861. Tel.: 201-251-2318. Botamky Igor!
