Magyar Hiradó, 1977. július-december (69. évfolyam, 28-48. szám)
1977-09-22 / 39. szám
MAGYAR HÍRADÓ *** 9 A/ftn r-* 12. OLt)AL AGGÓDÓ ANYÁK CÍMÉRE írta: PAPP VARGA ÉVA Valaha közismert elmélet volt, hogy a fajok és egyének közül a gyenge elpusztul, az erősebb túléli. Ez az állítás azonban már az első világháború idején megdőlt; az erős fiatalokat besorozták katonának, elvitték a frontra, ahol nagyon sokan meghaltak, mig a gyenge, miután „untauglich”nak bizonyult, távol maradhatott a harctértől és túlélte a háborút. Manapság, az atomkorszakban még kevésbé helytálló a fenti elmélet, most már csak az a szállóige lett időszerű, hogy sorsát senki sem kerülheti el... Mostanában gyakran gondolok arra, hogy vajon milyen sors vár az emberiségre általában? Néha eszembejut, milyen jó, hogy nem tudjuk, mit hoz a jövő..., igy ha félünk is, — mi, nők és anyák —, bízunk a gondviselésben, hisszük, hogy imáink elhárítják fejünk felől a biztos pusztulás veszélyét és amig ezt hinni tudjuk, addig a jövő olyan előttünk, mint egy zárt boríték, de ha biztosan tudnánk, mi vár ránk és a mieinkre, akkor olyan lenne számunkra a holnap, mint a fejünk felett függő kard... Hangulatomnak megfelelően, indiai regéket olvasgattam a minap, amelyekben szintén a végzettel foglalkozik az iró. Benareszben, India észak-nyugati részében, a Gangesz folyó partján élt ez a mesemondó és nyilván az ottani misztikus életforma sugalta neki, hogy alakjait és történeteit hasonló légkörből vegye. Mivel az egyik ilyen regében sok életbölcsesség van és a mostani világhelyzetben sok megnyugtató is, igy ismertetem azt kedves olvasóimmal: ,,Egy indiai Maharadzsa kertésze sürgős kihallgatást kért a gazdájától. Mikor elébekerült, térdreborulva mondta: Uram, eddig hűséggel szolgáltalak, ápoltam virágaidat, hogy gyönyörűséget találj bennük. Most egy nagy kegyet kérek tőled: add nekem a leggyorsabb lovadat, hogy elmenekülhessek a halál elől, aki értem jött. A bátyám várparancsnok Kalkutta közelében, ő elrejthet engem a vár legsötétebb kazamatájában, ahol nem találhat rám a halál...” ,,A nagy ur megértőén mondta: segítségedre akarok lenni, mivel te eddig hűséges szolgám voltál. Válaszd ki Te magad a leggyorsabb lovamat, ámbár én nem hiszem, hogy a sorsa elől elmenekülhessen az ember. Él még az anyád? Igen, — mondta a kertész, ö a bátyámnál lakik. Az jó, — mondta a nagy ur —, akkor csak kérd, hogy imádkozzon érted. Mondják, hogy egy anya fohászkodására néha még a halálraítéltnek is halasztást ad a végzet...” „Később a nagy ur a kertjében sétálgatott és észrevette, hogy az egyik bimbózó rózsafa tövében ■csakugyan ott ül a halál. Megszólította: „Mondd Halál, miért rémitetted meg a kertészemet? Én tudom, hogy Te az igazságot szolgálod és előbb-utóbb minden földi halandóért eljössz, ámde ez a látogatásod még korai. A kertészem fiatal és életerős. Kár az embereket idő előtt ijesztgetni, utóvégre nincs most háború...” „A Halál felnézett a nagy urra és azt mondta: Háború mindig van... maga az élet abból áll. Ha figyeled, láthatod, hogy a mindennapok során is nagy az aratásom; a járványok, a balesetek, az emberi bűnök, mind engem foglalkoztatnak, de mondják, hogy ellenem is van fegyver; az anyák imádsága... Hogy a te kertészed még fiatal, arra csak azt mondhatom, hogy nem én szabom ki egy-egy ember életidejét. Én csak végrehajtó szolgája vagyok a legnagyobb hatalmú Urnák. így a kertészedet sem akartam megijeszteni, csak azért szólítottam meg, mert nagyon meglepett, hogy itt találom, holott nekem őt egy várból, Kalkutta mellől kell elvinnem holnap. Azon tűnődtem, hogy hogyan fog odajutni mikor az innen jónéhánynapi járóföld...” „Erre a nagy ur megmondta, hogy a kertésze a leggyorsabb lovát kérte el az útra, mire a halál nyugodtan felelt: no, akkor még idejére odaérhet, ahol várni fogom... Tudom, ott él az anyja is, aki majd szembeszáll velem, de ha erős a hite a legnagyobb hatalomban, akkor tudnia kell, hogy minden úgy van jól, ahogy az Általa elrendeltetett. Aki ezt tudja, az nem is próbál előlem menekülni, de nem is fél tőlem...” Máris vannak az embernek alkatrészei, amelyek nem testéből nőttek, hanem technikai utón kerültek hozzá. Műláb, műkar, műfog stb. ma már megszokott dolog. Sokat olvasunk újabban a szivszabályzóról is, amit beépítenek a testbe és a szív ritmusát állandó egyenletességgel szabályozza. Közismert a mesterséges vese is. Ez egy nagyobb gép, amit kórházakban használnak és a betegnek hetenként kétszer-három- Nyitrai Katalin szór bele kell feküdnie, hogy kitisztítsa veséjét. Vagy harminc évvel ezelőtt dr. William J. Kolff, az utahi orvosi egyetem mesterséges szervekkel foglalkozó osztályának főnöke kostruálta az első ilyen mesterséges vese-gépet, amely azóta sokezer ember életét mentette meg, illetve hosszabitotta meg. Most dr. Kolff bejelentette, hogy egy egészen kis mesterséges vesén dolgozik, amely mintegy két éven belül kerültet közhasználatra. Ennek óriási előnye lesz az, hogy a testen viselhető, s elég napi két órát használni, miközben a páciens dolgozik, és biztosítva lesz a kívánt eredmény. Dr. Kolff azonban más ilyen mesterséges szervek létrehozásán is fáradozik. így például a plasztik szivén, amely pontosan olyan lesz, mint a normális szív, csak egy hátra szerelt tartályból kapja az összenyomott levegőt a működéséhez. Dr. Kolff reméli, hogy rövidesen teljesen mentesíteni lehet a beteget a külső levegő-adagolás alól és a plasztik szív éppen úgy fog működni, mint az egészséges szív. Ennek megvalósításáért mindent megtesz és úgy véli, még három évi munkára van szüksége hozzá. Egy boijut a kísérletek során 94 napig tartottak életben a most még kezdetleges mesterséges szívvel, és ez már óriási eredménynek számit. Mesterséges szemmel is kísérletezik dr. Kolff. Itt egy miniatűr tv-ről van szó, amelyet két vak emberen próbáltak ki. Mindketten láttak egyes fénypontokat, de ez még messze van a kísérletek végcéljától. Ha Ez a régi mese nyilván azok számára volt példaadó, akik nem hittek a vallás szentségében és metafizikai utón próbálták megfejteni a talányt... A halál az életnek ma is megoldatlan kérdése, bár tudósaink, orvosaink folyton dolgoznak ellene. Haladás, fejlődés minden téren van, de az emberi élet és elmúlás épp olyan misztikus, mint bármikor lehetett, pedig ma már szinte közöttünk jár a halál... ezreket ragad el naponta és mikor erről olvasunk, vagy hallunk, tudomásul kell vennünk, hogy nem betegségek szerint, nem is életkorunk szerint, még csak nem is egyénenkint, hanem valósággal országonkint leselkedik ránk a nagy kaszás. Tudósok, akik túlszárnyalják a középkori alchimistákat ránk a atommal való kísérletezés közben képesek megváltoztatni magát az anyagot, néhányan beismerik, hogy semmi sem történik véletlenül... Nekünk anyáknak különösen hinnünk kell, hogy a nagy talány titka nem más, mint maga az Alkotó. Ha viszont már eljutottunk erre a pontra, akkor tudjuk, hogy az fog történni, aminek történnie kell..., mégis az ima. mint a zsongitó opium, megnyugtatja a szivünket... megfelelő anyagi lehetőségek állnának rendelkezésre, dr. Kolff itt is elég gyors eredményeket remélne. A mesterséges fül, vagyis a süketek hallóvá tétele szintén szerepel dr. Kolff kísérleteinek műsorán. A kísérletek alkalmával a teljesen süket páciensek halk elektronikus zenét hallottak. A legnagyobb felfedezés azonban dr. Kolff szerint az volna, ha egy kollégájának dr. Jacobsonnak a kísérletei sikerülnének. Dr. Jacobson mesterséges izommal kísérletezik. Sikerült eljutnia odáig, hogy az izom összehuzódjék és kinyúljék, mint a normális izom szokott, amikor igénybe veszik. A kísérletek azonban még kezdeti technikai állapotban vannak és csak a határozott remény van meg arra, hogy hamarosan sikerülni fognak. Dr. Kolff szerint idővel egészen uj testeket tudnának teremteni műanyagokból és ezzel megszüntetnék az ember különböző szenvedéseit és betegségeit. Kellő karbantartás mellett ez a mesterséges ember évszázadokig, vagy akár örökre élhetne, mert az elkopott részeit mindig cserélni lehetne. Ez azonban még a távoli jövő zenéje. Az annál távolabbi jövő, minél kevesebb pénzt juttat az állam ezeknek a kísérleteknek a fedezésére. * Szép dolog a Holdon-járás óriási bravúrt jelentettek a Mars-szondék is, de... előbbre való dolog volna a dr. Kolff-féle célok megvalósítása. EGYENLŐSDI VARGA ÉVA EMBER MŰANYAGBÓL írta: NYITRAI KATALIN
