Magyar Hiradó, 1977. július-december (69. évfolyam, 28-48. szám)
1977-09-01 / 36. szám
to. OLCAL MAGYAR HÍRADÓ A Hornissen - eset REMÉNYSÉG HANGJA “5S így lenek Hanussen és Breitbart vetélytársak a közönség kegyeiért vivőn küzdelemben; a hölgyek kegyeiért, akiket egymástól elhódítani igyekeztek - és végül az igazgatóság kegyeiért is. Amikor a rivalizálás már odáig fajult, hogy tenlegességre került sor, az igazgatóság Breitbart mellen döntőn - és megvált Hanussentöl. Hanussen bosszút forralt, és nem is eredménytelenül. Körülbelül egy hónappal a „Ronacher"-ból történt elbocsátása után Erik Jah Hanussen az „Apolló’*-ban lépett fel, asszisztensnője Martha Farra volt, aki azelőtt próbakisasszonyként tevékenykedett. A közönség feszülten figyelte, ezúttal milyen meglepetéssel szolgál Hanussen. Belépett a színpadra, elegánsan, mint mindig, öntudatosan és kissé gúnyosan. Meghajolt, majd így szólt: - Most hipnotizálni fogom az asszisztensnőmet, Martha Farra kisasszonyt. A hipnotizálás következtében olyan állapotba kerül, hogy olyan erőpróbákat fog kiállni, amilyenekre asszony még sohasem volt képes. Az „Apolló" nézői hitetlenkedve néztek a karcsú lányra. Olyan típus volt aki sokkal inkább gyenge nőnek tűnt, mint erőművésznek. De a hihetetlen mégis megtörtént: Hanussen „hipnotizálta" a lányt.- aki azután megmutatta, milyen erősek lehetnek a nők, ha Hanussen akarja: Martha Farra patkóvá hajlított vasrudakat; Martha Farra vasláncokat tépett szét! Hogy ezek a vasláncok úgynevezett „Viktória-láncok" voltak, amelyeknek láncszemeit - megfelelő forgatással és emeléssel - szét lehet nyitni, ki sejtette ezt a közönség soraiból? Ezeket, és még egyéb trükköket is, Hanussen a riválisától, Breitbarttól leste el, és „hipnotikus" úton átvitte az asszisztensnőjére. Hanussen csillaga ismét feljebb emelkedett, éppen olyan fényesen ragyogott, mint Breitbarté. Azután ismét kezdett elhomályosodni. Bécsi karrierjének egy pechsorozat vetett véget. Először Martha Farra vált meg tőle. és önállósította magát mint „vaskirálynő", Hanussen pedig különböző kellemetlen afférokba bonyolódott. Megkísérelte, hogy elhalványult hírnevét mint „krimináltelepata" állítsa helyre. Ennek érdekében egy bankrablást akart felderíteni oly módon, hogy titokban megszerzi a nyomozás iratait. A rendőrség leleplezte a csalást. Hanussent kiutasították Ausztriából Neve. amely még nem is olyan régen # óriási aranybetűkkel ragyogott a varieték homlokzatán, elvesztette a fényét. Erik Jan Hanussent elnyelte a feledés. Erik Jan Hanussen második karrierje a Szudéta-vidéken kezdődött. Nem olyan fényesen, nem olyan látványosan, mint Bécsben - de csak addig, amíg a sajtó, első oldalas, nagybetűs címekkel új hírnévhez nem segítette. A sajtó és a közönség, ezek voltak Hanussen katapultjai, amelyek mindig újabb magasságba repítették. Különösen akkor kapott kitűnő sajtót, amikor szerencsével, ügyességgel és a véletlen segítségével egy ékszerrablás leleplezésében játszott főszerepet - és ezzel hivő közönségre talált, amely rendszeresen látogatta a rendezvényeit. Hívői tolongtak az előszobájában, hogy megjósoltassák vele a jövőjüket. Egy nap azonban ismét veszély fenyegette a hírnevét: megvádolták, hogy „fogadóóráinak" negyven látogatóját tudatosan becsapta és megkárosította. A pert a kis cseh városkában, Leitmeritzben folytatták le 1930-ban. A vád negyven tanújával szemben a védelem négyszáz tanút vonultatott fel. Hanussen védője azonkívül azt is elérte, hogy kliense nyilvános ülésen bemutathatta kísérleteit. A tárgyalóterem az utolsó székig megtelt, amikor Hanussen repertoárját bemutatta. „Megtalált" elrejtett tárgyakat, „elolvasta" cédulák tartalmát, „látta a múltat és a jövőt". Nem volt túl szerencsés napja, a kísérletek csak félig-meddig sikerültek. Ideges és izgatott volt. De ez éppen növelte „démonikus" egyénisége hatását. A derék leitmeiitzi bírák számára a varázslat órái szenzációvá lettek. Amikor a tárgyalóterem közönsége lelkes tapsban tört ki, az elnök csak vonakodva kért csendet - és izgatottan várta az előadás folytatását. A ma embere álmélkodva olvassa a tárgyalási jegyzőkönyvet és joggal lepődik meg azon, hogy a jogászok és „szakértők" mennyire elnézték Hanussen felületes félremagyarázásait. Az eredmény: a vádlottat felmentették. Az ítélet indokolása így hangzott: „A bíróság úgy véli, kimondhatja, hogy a vádlott rejtélyes szellemerőkkel rendelkezik, mivel ezek hatását számos és szavahihető tanú bizonyította." Hanussent diadalmenetben vitték ki a teremből. A „leitmeritzi jósper" nemzetközi szenzációvá nőtt. A világsajtó részletesen tudósított róla. Hanussen csillaga fényesebben ragyogott, mint valaha. És ezzel megkezdődött Erik Jan Hanussen harmadik karrierje, és ez egyenes úton vezetett a halálához. Ennek a karriernek a végén nincsen taps, csak revolverlövések egy fenyőerdőben. Óriási villanybetűkkel csillog a berlini Scala homlokzatán Erik Jan Hanussen neve. Hónapok óta minden előadásán telt ház van. A közönség és a sajtó minden idők legnagyobb német mágusaként és látnokaként ünnepli. Úgy él, mint egy milliomos. 0 a legkedveltebb és legjobban fizető vendége a luxusbároknak és a nepperlokáloknak a Berlin-Westen. Érdeklődése ekkor a politika felé fordul... Nagy igényű félvilági hölgyeket tart ki. . Erik Jan Hanussen a „Harmadik Birodalom" prófétájának hirdeti magát. Kiad egy folyóiratot, amelynek vezércikkét állítólag transzban írta: kijelenti, hogy Németország egyetlen megmentője és jövője a nemzetiszocializmus. Az SA és SS vezetői Hanussen luxuslakásának állandó vendégei. Elsősorban Brandenburg SA Gruppenführerhezj Kari Emsthez és Helldorf grófhoz fűzték szoros baráti szálak. Helldorf gróf később Berlin rendőrfőnöke lett. Csakhamar bekövetkezett Hanussen életének nagy órája. Legalábbis később ő maga így emlegeti a nevezetes eseményt. Helldorf gróf kieszközölt számára egy személyes találkozást Adolf Hitlerrel. » íme, a szemtanú tudósítása az 1932-ben történt találkozásról. A berlini Kaiserhof hotel halijában nagy a sürgés-forgás, mint mindig. Boyok cikáznak ide-oda. Civilek csoportjait az SA barna és az SS fekete egyenruhái tarkítják. Mindenki tudja: a Führer jelen van, számos megbeszéléseinek egyikét tartja valamelyik teremben. Kissé oldalt, oszlopnak támaszkodva áll egy férfi, fekete hajú, élénk, szúrós tekintetű férfi. Türelmetlen várakozással nézeget körül, keskeny, érzékeny keze minduntalan ezüst színű nyakkendőjét igazgatja. Nézegeti a jelenlevőket, egyiknek-másiknak bizalmas mosollyal bólint. De üdvözletét ma hűvösen fogadják. Mintha először meg akarnák várni, milyen lesz a találkozás a „látnok" Hanussen és a „Führer" között...- Tudja vajon a Führer, hogy Hanussen zsidó? - kérdezi egy SS-ezredes a szomszédjától. A kérdezett vállat von. - A Führer maga dönti el, ki a zsidó és ki nem az. Hirtelen mozgás támad a jelenlevők között. Út nyílik, az emberek hátralépnek. Sokan vigyázzba vágják magukat. A szárnyas ajtó kinyílik: Adolf Hitler jelenik meg. egy fél lépéssel mögötte Helldorf gróf. A gróf most suttog valamit, fejével abba az irányba int. ahol Hanussen várakozik. Hitler gyors pillantást vet rá. Úgy tűnik, megáll. Hirtelen megfordul, és egyik hívéhez lép, kezet ráz vele. Helldorf ajka idegesen megrándul, de Hitler közvetlen közelében marad. A mormolás elhallgat. Minden szem a „Führerre” néz. Csak az ő hangja hallatszik, ez a torokhang, amely mintha kilökné magából a mássalhangzókat. Híveivel folytatott beszélgetései, mint mindig, ezúttal is monológok. A társalgás befejeztével hallani lehet a sarkak összeverését. Kezek emelkednek a magasba: „Heil Hitler!" Mint a visszhang, követi őt és jár előtte: „Heil, mein Führer!" Kísérteties jelenet, mint a bábszínházban. Erik Jan Hanussen Hitler minden mozdulatát követi. Tanulmányozza őt. Hosszú évek óta most először van lámpaláza. Tudja, hogy ami ezekben a percekben történik, meghatározhatja egész további életét. Nem sejti még, hogy élete hanyatlásnak indul - éppen abban a pillanatban, amikor Adolf Hitler végre megáll előtte... (folytatjuk) : x { (92.) Több mint 1000 éven át várta ■ a zsidó nép az Üdvözítő eljövetelét. {Énekeikbe. jövendöléseikbe, templomi I «szertartásaikba és családi áhítataikba • az O nevét foglalták. S mégis, mikor {eljött, nem ismerték fel őt: ..Az övéi Jközé jött. de az övéi őt be nem fogad■ ták”. Jn. 1:11. Isten választotta ki • Izraelt. Arra hívta el, hogy megőrizze a {népek között törvényének ismeretét. • valamint azokat a szimbólumokat és •jövendöléseket, melyek az Üdvözítőre {utaltak. Ami Ábrahám volt vándorlással földén, ami József volt Egyiptomiban, Dániel Babilon udvarában, an■ nak kellett volna a zsidó népnek lennie {a népek között. Nekik kellett volna ki• nyilatkoztatniuk Istent az. emberekének.am J Ehelyett az izraeliták világi nagy{ságban reménykedtek. Kánaán földjé■ re lépésüktől kezdve, eltértek Isten • parancsolataitól és a pogányok szokássai szerint jártak. Hiába küldte hozzájuk Isten intelmeivel a prófétákat, ^hiábavalók voltak szenvedéseik: 2 minden egyes vallási ébredést még ■ súlyosabb hitehagyás követett. Ha • Istenhez hűek maradtak volna — {.. minden népnél feljebbvalóvá" (V • Móz,26:19) tette volna őket. Fogolyéként babilóniába kerültek, ahol 2 szenvedéseikben egy részük visszatért 2 Istenhez. Sokan életükkel fizettek ■ azért, mert ragaszkodtak a szombathoz és nem tartották meg a pogány •ünnepeket. A babilóniai fogság kigyó•gyította az. izraelitákat a szobrok {imádásából. Végre meggyőződtek 2arról. hogy ideivaló és örökkévaló ■jólétük egyaránt Isten törvénye iránti •engedelmességüktől függ. De engedel•mességük még most sem sz.eretetből •fakadt. Indítóokuk önző volt. Formai- Slag szolgálták ugyan Istent, hogy 2rangos helyhez jussanak a nemzetek ■között, de nem lettek a világ világosságává! 2 Mivel Istentől eltávolodtak, a •zsidók szem elől tévesztették a Krisztus •által rendelt szertartásokban rejlő Jtanítasokat. A szentsátor minden szer- 2tartása Jézust jelképezte (ő volt az. ■áldozati bárány, ő a pap és főpap, ő a {kenyér és a gyertyatartóból áradó •világosság) és telve volt élettel, lelki • szépséggel. A zsidók holt formákhoz {ragaszkodtak, mert nem ismerték fel. 2hogy mindezek a ceremóniák az eljö■ vendő Messiásra mutattak. A zsidók •óhajtották ugyan a Messiás eljövetelét, {de misszójáról nem voltak helyes fogal• maik. Nem a bűntől kívántak szaba»dulni, hanem a római iga alól. A {zsidóság az eljövendő Messiásra mint {győztes hadvezérre gondolt, aki meg■ töri az elnyomók hatalmát, s Izraelt{uralomhoz segíti. így nyitva volt szá- • •mukra az Üdvözítő megtagadásának* • útja. Tanulmányozták a jövendölése-{ {két. de minden lelki meglátás nélkül. { {Észrevétlenül átlapozták azokat a szö-B ■ vegeket, amelyek Krisztus megalázta-{ {tására utalnak első eljövetel alkalmá-{ Svai, s rosszul alkalmazták azokat.*■ ■ • amelyek második eljövetelének dicső-* *ségéről beszélnek. Önző kívánságaik-{ {hoz mérten magyarázták a jövendőié-^ {seket, ■ Felületes emberek, akik magukat{ {keresztényeknek nevezik, ugyanezt a{ {hibát ismétlik meg ma. Saját kivánsá-* •gaik szerint félremagyarázzák a Szent-* {írást. Jézus maga szólított fel bennün-{ {két: ..Kutassátok az írásokat!". Ajánl * ■juk: ,,A Megváltás Története" c. 2.00* ■dolláros könyvünket. P.O. Box 322,{ {Perth Amboy, N. J. 08861. Tel.: 20J-« S251-2318. ■ Botanakytaorj
