Magyar Hiradó, 1977. július-december (69. évfolyam, 28-48. szám)
1977-09-01 / 36. szám
MAGYAR HÍRADÓ 13. OLDAL KIKÉRDEZTÉK A VILÁGOT írta: SIMA FERENC Ezt a világközvélemény-kutatást a Gallup intézet irányította és más közvéleménykutató intézetekkel együttműködve végezte el. Az eredményt olyan fontosnak tartották, hogy George Gallup, az intézel vezetője személyesen számolt he róla a Szenátus külügyi bizottságának. A kommunista országokat és a Közel- Keletet leszámítva, a kutatás az egész világra, kb. 70 országra terjedt ki és az emberiségnek mintegy kétharmadát ölelte fel. A kutatók a legkülönbözőbb társadalmi szintről Sima Ferenc 100 ezer személyt választottak ki és ezeknek egy órán keresztül száz kérdést tettek fel. nemcsak saját életkörülményeikről. gondjaikról, vágyaikról, hanem az általános problémákról is. mint a népesség szaporodása. ipari fejlődés, a városok terjedése, a környezet: védelem. A kutatók három fajta megközelítést használtak annak felmérésében, hogy vajon a megkérdezettek elégedettek-e életkörülményeikkel. Először a megkérdezettet személyes körülményeiről faggatták: érdekese az élete, mi a baja. gondja, milyen szerepet játszik a szerencse az életében. Elégedett-e sorsával, min szeretne változtatni? Ez volt a kérdések első fázisa. A másodikban a kutatók azt tudakolták: a kérdezett mit tart a legjobb, ideális életmódnak és mit tart legelviselhetetlenebbnek. Aztán a kérdezettnek az általa festett két véglet között kellett önmagát clhelyznie. egy tíz fokozatú mérce segítségével. Ezután következett a harmadik fázis, amikor a kérdezők azt tudakolták, hogy a kérdezettek milyen mértékben elégedettek körülményeikkel, egészségi állapotukkal, otthonukkal, életszínvonalukkal, a közösséggel, ahol élnek. Ezeket a válaszokat szintén tíz fokos skálával mérték le: egy görbével, amely a maximális elégedettség hegycsúcsáról a legszerencsétlenebb állapot völgyének mélypontjáig süllyedt. Amikor mindhárom megközelítés adatait felmérték, akkor kitűnt, hogy Eszak-Amerika, vagyis az Egyesült Államok és Kanada lakói a legelégedettebbek sorsukkal és pedig mindhárom kategóriában. Nyugat-Európa népei követték őket. majd a latinamerikaiak és ezután Afrika népei a Szaharától délre. A mélypontot a Távol-Kelet népei képviselték. George Gallup közölte a szenátus külügyi bizottságával. hogy ez az új világközvélemény-kulatás rácáfolt bizonyos eddig elfogadott elméletekre, amelyek segítségével az. elégedettség mérvét igyekeztek megállapítani világszerte a szociológusok. A múltban elfogadott módszer volt az. öngyilkosok statisztikájából arra a következtetésre jutni, hogy ahol legtöbb az. öngyilkos, ott legelégedettlenebb a nép. És miután Svédország vezetett az öngyilkosságok statisztikájában, a svéd népet boldogtalannak könyvelték el. A Gallup-féle kutatásból most azonban az derül ki. hogy a svédek a kérdések minden kategóriájában az. elégedettség igen magas fokáról tanúskodnak, büszkék eredményeikre és életmódjukra. Megdőlt az a teória is. hogy a napsütötte országok lakói boldogabbak a hideg és gyakran borús észak lakóinál, kik ritkábban élvezik a nap melegét. Kanada és a Skandináv államok a megelégedettség hármas listáján jóval magasabb helyezést értek el. mint a napsütötte országok lakói. Ugyanígy megdőlt az a feltevés is, hogy a primitív népek boldogabbak a civilizáció magas fokát elért országok lakóinál. A Gallup-kutatók kizárólag az. iparilag fejlett nyugati államok lakóinak nyilatkozataiból tudták kiolvasni azt. hogy a boldogsághoz való joguktól nem érzik magukat megfosztottnak. — Szegény, de boldog népet hiába kerestek a kutatók — mondja George Gallup —. ilyet sajnos, sehol sem találtak. A Távol-Kelet népei — az. egyetlen Japánt leszámítva —. szívesen látnák a gyors iparosítást. Hasonlóképpen Afrika és Latin-Amerika népei is. Amerikában 87% ellenzi a lakosság szaporodását. Nyugat-Európában 75%. Más a helyzet Afrikában, ahol 65 és Latin-Amerikában, ahol 61% kívánatosnak tartja a népszaporulatot. A Gallup intézet igazgatója ezt azzal magyarázta, hogy a primitívebb társadalmakban szükség van a több dolgos kézre, hogy segítse a családot az életbenmaradás küzdelmeiben. Ami a környezetet illeti: Amerika lakosságának 60%-a él városban, de csak 20%-a érzi ott jól magát. 40% kevésbé sűrűn lakott tájakra kívánkozik. A jórészt sűrűn lakott Nyugat-Európában nagyjából ugyanez a helyzet. Az afrikaiaknak viszont 80%-a él vidéken, de csak 7%-a élvezi ezt, a többi nagyvárosba vágyik. Távol-Kelet népének 55%-a szintén városlakó szeretne lenni, a túlnyomó többség jelenleg falusi. A világ minden táján általános a vélemény, hogy sorsuk javult az elmúlt öt év alatt és az irányzat további javulást ígér. A megkérdezettek 90%-a nem hiszi, hogy harmadik világháborúra kerülne sor. nukleáris fegyverek bevetésével. Az. emberiség bízik a jobb jövőben. Kézenfogva Te megálmodod a napokat én keretbe foglalom Te kifaragod a kapukat én megkenem pántjait ha csikorog Te mesét mondasz a felhőkről én magamhoz ölellek ha eső jön és tűzbe futok veled ha a hideg közeleg Köves István KÖLTSÉGEK ÉS VADÁSZGÉPEK (Folytatás a 12. oldalról) mert túl költséges lenne, és túl sok probléma vetődött fel vele kapcsolatban. Mindenki azt képzelhetné, hogy ezzel befejeződött az ügy, de nem, mert a motorokat az F—18-ashoz a General Electric (Lynn, Massachusetts) szállította volna. Erősen tartják magukat a hírek, hogy Tip O’Neill (Massachusetts), a képviselőház többségi vezetője, valamint Ted Kennedy és Ed Brooke a Fehér Házhoz és a Pentagonhoz fordult, hogy ne ejtsék az F—18 gépet, s számos telefonhívás után Harold Brown hadügyminiszter végül is úgy döntött, hogy talán nem is olyan rossz gép az az F—18-as. Ekkor 419 millió dolláros alapot irányoztak elő az F—18-as „kutatási és fejlesztési költségeire, de a hadügyminiszter egyik szóvivője határozottan azt állította, hogy a döntést „a gép érdemei” alapján hozták, s semmi köze sem volt O’Neillhez, Kennedy-hez és Brooke-hoz, és tájékoztatta e sorok íróját, mi sem áll távolabb a három törvényhozótól, minthogy pénzt pazaroljanak egy repülőgépre, amelyről a haditengerészet azt mondotta, nincs szüksége rá. — A haditeiigerészetnek szüksége van erre a gépre — hangoztatta a leghatározottabban a szóvivő. — Méghozzá a lehető legbonyolultabb formában: egész egyszerűen nem tudja, hogy mennyire kell neki. De ha egyszer megkapja, hálás lesz Tipnek, Teddynek és Ednek, hogy megvásároltatták neki. — Mi teszi az F—18-ast oly naggyá? — tettem fel a kérdést. — A General Electric motorjai, amelyeket Lynnben, Massachusettsben gyártanak, a legkiválóbb műszaki szakemberek részvételével. — Honnan tudja ezt oly határozottan O’Neil, Kennedy és Brooke? — Valamennyiüknek General Electric háztartási gépeik vannak otthonaikban, és tudják, milyen remekek a General Electric gyártmányai. — De egyesek azt állítják, hogy amennyiben a gép motorjait nem Massachusettsben állítanák elő, hármójuk közül egy sem mozdította volna meg a kisujját sem az F—18-asért. — Micsoda nevetséges állítás! Tip mindig is egy több célú vadászgépről álmodott, amely gyorsabb lenne valamennyi szovjet gépnél. Teddy arról álmodozott, hogy nagyobb belső üzemanyag-tárolási kapacitású gépet kellene beállítani. Ed Brooke pedig sokat mondogatta, hogy az országnak egy különleges radarfelszereléssel ellátott vadászgép mindennél fontosabb lenne. Ha nemzetbiztonságról van szó, ez a három ember sohasem tűrné el, hogy politikai megfontolások utján állják annak, hogy a haditengerészet megkaphassa a pénzért vásárolható legjobb gépet. — Még akkor is, ha a haditengerészet nem akaija? — Mit ért a haditengerészet a vadászgépekhez? Tip, Teddy és Ed hatéves koruk óta gyártanak repülőgépmodelleket. — De hiszen a haditengerészet már megrendelte Grummantól az F—14-eseket, mihez kezd akkor az F—18-asokkal? — Az F—14-eseket eladhatja az iráni sahnak. Az mindent megvásárol, ami csak repül. — Erre tényleg nem gondoltam — ismertem be. — Minden érthetővé válik, ha igy elmagyarázza. A haditengerészet kap egy gépet, holott nem kell neki ez a típus, a General Electric massachusetsi gyára megépítheti a motort, a McDonell Douglas legyártja a gépet, és ezzel hosszú évekre gondoskodtunk az ország biztonságáról. — Ezt még Tip, Teddy és Ed sem fogalmazhatta volna meg pontosabban. — S mibe kerül mindez az adófizetőknek? — Ha valaki a költségek után érdeklődi, az nem is érdemli meg, hogy uj vadászgépet kapjon. Art Buchwald Vidám sarok Milyen nőkel kedvelsz? Olyanokat, akik rengeteget bes/élnek. vagy másokat? — Miiven másokat? □ □ □ Kél gondolatolvasó találkozik. Egyikük megs/olal: ()rvendek. kedves kolléga, hogy olyan jól van. Es én hogy vagvok? „
