Magyar Hiradó, 1977. július-december (69. évfolyam, 28-48. szám)
1977-08-25 / 35. szám
SO. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ Hornissen - eset Néhány cigaretta ennek az embernek - és ő maga szállította ezentúl a jósnak a levélírók minden privát információját, sőt kérésére akár néhány napra vissza is tartotta a postát, ami a „jóslat" hatását tovább növelte. Tulajdonképpen ezekben a napokban értette meg a „jós bajtárs", aki később Erik Jan Hanussennek nevezte magát, mi szükséges a sikerhez: mindenekelőtt készséges publikum - és természetesen készséges „asszisztensek". Akkor a kísérleteknek sikerülniük kell. Ezzel szabadra álltak a szemaforok Hanussen páratlan karrierje előtt. A fiatal „egyenruhás látnok" ekkor hasznosította első ízben mindazt, amiről tudomást szerzett és amit tapasztalt. Most kezdte kifejleszteni mindazt, ami később a jóslás boszorkánymesterévé tette: azt a képességet, hogy az egyes embereket és az egész közönséget megnyerje magának. Ekkor formálta ki magában a tömegszuggesztió művészetét, vagy még inkább a blöffölés művészetét; azt a képességet, amellyel a maga hasznára fordítja az emberi gyengeséget, különösen a csodákban való hitet; és ki tudja használni az emberek hajlandóságát az ámításra, amikor elhiszik: titkoknak a részesei. Kifejlesztette üzletemberi képességét is, hogy önmaga menedzsere és propagandistája legyen. „Telepatikus kísérleti esteket" rendezett. Színtársulat-vezetőként utazgatott. Kaszinókban vendégszerepeit. Felmentették a katonai szolgálat alól. Nem sokkal a háború vége előtt elhatározta, hogy hírnevet szerez magának a civil életben is. Mégpedig Bécsben. Plakátokon meghirdette, hogy bemutatja a „nagyérdemű publikumnak a látnokság egyedülálló kísérleteit". A telepátia páratlan szenzációit. És a plakátokon óriási betűkkel állt maga választotta neve: Erik Jan Hanussen! A bécsiek, akik 1917-ben már belefáradtak a háborúba, örültek minden változatosságnak. így érthető, hogy a bécsi Konzerthaus ezen az estén megtelt. A közönség izgatottan várakozott a szép, hangzatos nevű látnok és telepatikus fenomén előadására. A színpadon megjelenő férfi az első pillanatban csalódást okozott. Közel sem volt olyan elegáns, olyan világfias külsejű, mint ahogy azt neve alapján sejteni lehetett. De Hanussen már első bemutatkozásakor is rövid idő alatt megnyerte a közönséget. Értette a módját: azonnal a nemességhez fordult. Felkért egy Habsburg hercegnőt, hogy a varrótűt, amelyet átnyújt neki, rejtse el a teremben. A hercegnő megtette. Hanussen közben visszavonult, majd visszatért a színpadra, lement a nézőtérre, és „megtalálta" a tűt: a hercegnő kézitáskájában! Következő partnerének Bianka Immakulata főhercegnőt szemelte ki. Átvett tőle egy lezárt levélborítékot, és megígérte, hogy átnyújtja annak, akihez íródott és akinek a neve a borítékon nem szerepelt. Egyetlen feltétele volt: a címzettnek a koncertteremben kell tartózkodnia. A főhercegnő és a többi néző lenyűgözve figyelte, miként veszi át a levelet Hanussen a színpadon, hogyan tartja a homlokához, lecsukott szemmel, pillanatokig telepatikus dermedtségbe Tévedve - azután leugrott a színpadról a nézőtérre. Szinte űzötten - hogy a telepatikus fonalat el ne veszítse - rohant a földszint ötödik sorába, és a meg nem címzett és lezárt borítékot átnyújtotta egy fehér hajú úrnak. Ez pedig a császár háziorvosa volt, dr. Kerzl professzor. Ebben a pillanatban a főhercegnő felkiáltott: - Hiszen ez hihetetlen ! Megtalálta, megtalálta! A bécsiek lelkesen tapsoltak. Hanussen megnyerte a csatát. A következő napon a sajtó kimerítően foglalkozott a „fenoménnal", a „telepatával és látnokkal", aki egy csapásra befészkelte magát a bécsiek szívébe. Erről az esetről így irt Hanussen: ,.A közönség magánkívül volt, nevettek, kiabáltak, kendőket lengettek; az asszonyok sírógörcsöt kaptak. Befutott ember lettem." Bécsben maradt. Csillaga a Duna-parti metropolisban egyre feljebb emelkedett. Erik Jan Hanussen megszületett. Bécsben, az 1920-as „aranyévekben", két név biztosított telt házakat a „Ronacher" varietének: Hanussen, a „látnok", és Breitbart, a „vaskirály". Sigmund Breitbart vasrudakat hajlitgatott és vasláncokat harapott szét; azt is kibírta, hogy nehéz kocsik mennek keresztül a testén, ö volt Bécs „erős embere". Hanussen volt Bécs „látó szemű" embere. Gondolatokat olvasott, keresztüllátott lezárt borítékokon, és olyan eseményeket jósolt meg, amelyek hamarosan bekövetkeztek. Ragyogóan működő hírszolgálata ezeket mindig előbb tudta, mint elbűvölt nézőközönsége. Ezeknek a rendezvényeknek a fénypontja azonban a cédulatrükk volt. Hanussen egyik asszisztense cédulákat osztott szét a nézőtéren. A nézőknek egy kérdést kellett ráírniuk. Ezután a cédulát összehajtani. Az asszisztens ezután összeszedte a cédulákat. Hanussen még összekeverte őket, mint egy kártyajátékos, azután előhúzott közülük - szemmel láthatólag válogatás nélkül - egyet. Abszolút csendet kért, a cédulát a homlokához tartotta. Lecsukta a szemét, és szótagonként kezdte kisilabizálni a kérdést. Azután megválaszolta. A kérdést feltevő visszakapta a cédulát és a publikum tapsa közepette megerősítette, hogy ő valóban ezt és nem más kérdést tett fel. A trükk egyszerű volt még ma is szívesen alkalmazzák. Hanussen titkos asszisztense valahol a nézőtéren foglalt helyet és egy cédulát tartott magánál a Hanussennel előre megbeszélt kérdéssel. Hanussen másik asszisztense összegyűjtötte a cédulákat Mégpedig a bal kezével. Csupán a segítőtárs céduláját vette át észrevétlenül a jobb kezével. A színpadon a mester azután kiválasztott egy tetszés szerinti cédulát, amelynek tartalmát nem ismerte, a homlokához tartotta, és „kitalálta" munkatársának vele előre megbeszélt kérdését. Azután kinyitotta a cédulát látszólag azért hogy megbizonyosodjék, helyes, amit „olvasott", valójában azonban a következő kérdést olvasta. Azután kicserélte segítőtársának a cédulájával. És íme még egy trükk, amellyel újból és újból elkápráztatta a közönséget:-Igen tisztelt hölgyeim és uraim! - Pillantása végigszaladt a nézők sorain, és megállapodott egy úror.. aki az első sorok egyikében ült. - Igen! ön... Házasember ön? Jegyes? Szerelmes? - A közönség nevetett, az úr zavartan mosolygott, mert ekkor már egy fényszóró sugara világította meg.- Van talán önnél egy fénykép őnagyságáról ? - érdeklődött Hanussen. A megszólított nézőnél persze többnyire volt fénykép - Asszisztensem most átnyújt önnek egy borítékot. Kérem, tegye bele a fényképet, és ragassza le a borítékot. Az úr a reflektor fényében ezt meg is tette. Kihúzta feleségének fényképét a levéltárcájából. A fényképet a borítékba helyezte, lezárta, átnyújtotta az asszisztensnek. Az felment a színpadra, és a lezárt borítékot odaadta Hanussennek. *- Most pedig elmondom önnek, milyen a fényképen levő személy külseje - mondta Hanussen. - Megkísérlem, hogy kapcsolatot teremtsek ezzel a személlyel. - Ujjaival óvatosan tapogatva végigsimított a borítékon. Dús szemöldökeit összevonta. A másodpercek szaladtak. A közönség nem moccant.- Látom. - Hanussen rámeredt a lecsukott borítékra. - Látok egy asszonyt... Látok egy kerek arcot... Hullámos fekete hajat... Egy pisze Orrot.. Telt. mosolygós szájat. A hölgy gyöngysort visel! Az úr a reflektor fényében teljesen megzavarodott. Hanussen felnyitotta a borítékot, kivette a fényképet, körbemutatta, mindenki látta, hogy a hölgy pontosan olyan, mint ahogyan ő leírta. És a reflektorral megvilágított úr visszakapta a feleségét. Taps Hanussennek! Hogyan csinálta? Nagyon egyszerűen: a kapcsolatteremtéskor" alkohollal átitatott kis szivacsot tartott az ujjai közt, és azzal észrevétlenül áttörölte a borítékot. Ezáltal az átlátszó lett - és így Hanussen megismerkedhetett a fényképpel. A bécsi „Ronacher" varietében két sztár volt: a „látnok" Hanussen és a „vaskirály" Breitbart. Melyikük a nagyobb? - kérdezte a publikum. A „szellem" embere? Vagy az „erő" embere? (folytatjuk) (91.) Jézus keresztáldozata önkéntes áldozat volt. Jézus Atyja oldalán maradhatott volna. Megtarthatta volna mennyei dicsőségét és az angya li lók hódolatát. Ő azonban Atyja kezébe ) tette jogarát, önként leszállt a világegyetem trónjáról, hogy a homályban ülőknek világosságot, az elszenvedőknek életet adjon. Istenségét emberi mivolta takarta, a láthatatlan dicsőség megjelent látható, emberi alakban, hogy a mi emberi szemeink is szemlélhessék csodálatos isteni jellemét. (II. Móz. 33:18—19 és 34:6—7) Teháti jelleme az ő dicsősége! De muszáj látnunk azt is, hogy az ő törvénye Egyenlő az ő jellemével. Tehát Isten (a)J dicsősége, (b) jelleme és (c) törvénye Sátán úgy mutatja be Isten szeretet törvényét, mint az önzés törvényét. Ki [jelenti, hogy lehetetlen e törvény rendelkezéséit betartani. Ősszüleink bukásáért és mindazon nyomorúságért, mely abból származott, a Teremtőt vádolja. Rábírja az emberiséget, hogy júgy tekintsenek Istenre, mint a bűn. szenvedés és halál szerzőjére. Jézü azért jött. hogy ezt a csalást leleplezze!! Mint közülünk való. példát adott ne-] künk az engedelmességre. Ezért maga-1 ra vette természetünket, élte életünket: ..Mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz." Zsid.2a 17. Ha olyasvalamit kellene elvisel-, nünk, amit Jézus cl nem viselt, akkor] ezen a ponton Sátán kijelenthetné, hogy Isten ereje nem elegendő szá inunkra. Ezért: ..Jézus megkísértett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt." Zsid.4:l5. O elviselt minden próbát, mely ránk jöhet. És Ő] a saját javára nem vett igénybe olyan erőt, mely nem állana nekünk is sz.a-[ bad rendelkezésünkre. Mint ember, ellene állott a kísértésnek és győzött az Istentől nyert erő által. ..Bizony, bizony mondom néktek, a Fiú semmit sem tehet önmagától..." Jn.5:l9, 30. Midőn Krisztus megalázkodott és, emberi testet öltött, olyan jellemről tett tanúságot, mely Sátán jellemének ellentéte. Sátán terve az volt, hogy Isten, és ember között örök szakadást létesítsen: de Krisztusban szorosabban egyesültünk Istennel, mintha sohasem buktunk volna el. „Úgy szerette Isten e világot, hogy az O egyszülött Fiát adta”...nemcsak azért, hogy bűneinket [hordozza és áldozat gyanánt meghaljon, hanem Isten Krisztust teljesen az ielbukott emberiségnek adta. Azzal biztosított változhatatlan békeszándékáról, hogy egyszülött Fia az emberi család tagjává lett és mindörökre megtartja emberi mivoltát. Fiának személyében Isten a bűntelen emberi természetet a magasságos mennyekbe ültette. Az „embernek Fiá"-val osztja meg a, világegyetem trónját. Az „embernek Fia" az, akinek nevét hívják „csodála tosnak. tanácsosnak, erős Istennek., [örökkévalóság atyjának, békesség fe j Ijedelmének." A „Vagyok" a közvetít Isten és ember között és karjaival] egybefonja mindkettőt. A megváltás] munkája hamarosan befejeződik. A mii kis világunk, mely a bűn következté ben az egyetlen sötét foltja Isten dicső j teremtésének, a világegyetemben “minden más világnál nagyobb tiszte letben részesül. Itt, ahol Jézus élt,] szenvedett és meghalt, itt lesz „Iste sátora az emberekkel és velük lakozik] és azok az ő népei lesznek és maga az1 Isten lesz velük, az ő Istenük.’ Jel.21:3. Kedves Olvasó: ma van itt az] ideje, hogy akaratunkat naponként1 újra és újra átadjuk Teremtőnknek. Az, O drága akarata mindenki számára] világosan a Szentírásban lett kinyilat koztatva. Ajánljuk ,,/! Világdráma fi Utolsó Felvonása" c. 2.00 dolláros j könyvünket. P.O. Box 322, Perth Am Aboy, N.J. 08861. Tel.: (201, : 251-2318. (201)\ Botansky Igor
