Magyar Hiradó, 1977. július-december (69. évfolyam, 28-48. szám)
1977-08-18 / 34. szám
KÉRDÉS: Ki lehet gyógyulni a paranoid állapotból? Engem 1964 óta kezelnek az ideggyógyászaton. Azóta háromszor voltam kórházban. Több fajtája van ennek a betegségnek? Mi az elfogadott kezelés erre? Van a kornak köze a felgyógyuláshoz, vagy a betegség előrehaladásához? Szeretném, ha ezzel kapcsolatban adna nekem felvilágosítást. VÁLASZ: Nagyon sok ember képtelen vállalni a felelősséget azért, amilyen és hajlamos másokat okolni saját problémáiért. Mindannyian megtesszük ezt néha, hogy önérzetünket és sértetlenségünket megőrizzük. A paranoid állapot az, amikor minden problémánkat másokra kenünk, minden reális alap nélkül. Ha valakit elárasztanak olyan érzések vagy gondolatok, amelyek kibírhatatlanok számára, úgy védi pszichológiai sértetlenségét, hogy másokhoz dobja ezeket az érzéseket, gondolatokat. A paranoid állapot különböző érzelmi fokozatokat érhet el. Gyakran az állapot kezdete, hogy valaki úgy érzi, az emberek őt figyelik folyton, vagy állandóan róla beszélnek. A beteg ilyenkor azzal foglalkozik, hogy védje magát a vádlóktól, ami sikertelen küzdelem, mert a vádlók a személy agyában léteznek csak. Vannak, akiket ez a küzdelem a védettségért, egész életükben végigkísér. Másoknál az élet nehéz pillanataiban jelentkezik, mint a felnőttkor kezdete, a középkorúság vagy a változás kora. A prognózist meghatározza, hogy mikor keletkezett a betegség. A középkorúságban keletkező paranoid állapot viszonylagosan tűrhető. A kezelés függ az általános érzelmi állapottól. Lehet, hogy időnként igénybe kell venni a kórházak idegosztályát, hogy félelemmentes és biztonságos környezetet teremtsenek a betegnek. Néha idegcsillapítók is segítenek, máskor pszichoterápia az eszköz. Előrehaladott állapotban elektromos sokkot is alkalmaznak eredményesen. Előfordulhat, hogy a kezelés — bármilyen kezelés — eredménytelen, mert a beteg mélyen meg van arról győződve, hogy a probléma rajta kívül van, tőle független. Nincs változás az állapotban, ha a beteg nem hiszi, hogy saját magát kell megváltoztatni vagy nem hiszi, hogy kezelésre van szüksége. *** KÉRDÉS: Ön mindig szűkszavú, de mégis arra kérem, írjon egy listát arról, hogy a feleségnek mit kell tennie annak érdekében, hogy házassága sikeres legyen? VÁLASZ: Nem szoktam ilyen listákat összeállítani, most mégis készítek egyet. íme, itt van. 1. Ne beszéljen a férjével állandóan azokról a férfiakról, akihez feleségül mehetett volna. 2. Ne hozza elő a számlákat reggelizés közben. 3. Ne próbáljon beszélgetni vele, amikor olvas, vagy a televízióban sporteseményt szemlél. 4. Ne javítsa ki férje beszédét mások jelenlétében. 5. Ne próbálja őt irigykedővé tenni. 6. Ne szidja a rokonait. 7. Ne tegyen olyan inget a fiókjába, amiről hiányzik gomb. 8. Ne használja a borotváját. 9. Ne hívja fel a munkahelyén, csak ha elkerülhetetlenül fontos. 10. Ne fenyegesse őt elhagyással, csak akkor, ha egy jobb helyre tud menni. ____________MAGYAR HÍRADÓ_____________ ' HOL VAGYTOK? Hol vagytok régi délelőttök, poharak, kik összeütődtök, sóskifli, barna kaviár? Hol van a piros lelkű pörkölt, a cigány aki gyantát dörgölt, s a jókedv, amely messzi jár? Hol van a tanár, járásbiró, erdész, bányász s a méla író, hol van az asztaltársaság? Hol van a hős vadász, a délceg, hol vannak a piruló élcek s az elfelejtett árvaság? Bejött a sors, a rossz kaszimő, számlánkra sok-sok terhet irt ő, zabolátlanul, szabadon, s mikor a búcsúnk felsivitott, bennünket csak úgy elsimított, mint egy ráncot az abroszon. Falu Tamás „LÉGY ÁLDOTT, SZENT ISTVÁN KIRÁLY” (Folytatás a 6. oldalról) acélpenge, úgy tud vágni, ha kell, fejet is leütni. De felismert céljától nem engedi eltérittetni magát: egységes Magyarországot hoz létre — éppen a magyar nép fennmaradása érdekében. Már Géza fejedelem éles szemmel felismerte, hogy a Lech-mezei győztes, Nagy Ottó, császárrá koronázása után küldetésének tekinti majd ennek a nyugtalankodó pogány magyarságnak a meghódítását, amely puszta ittlétével a keresztény népeket folyton veszélyezteti. Géza megragadta az egyetlen lehetőséget, hogy megelőzze a császár tervét: magyar népét belekapcsolja a nyugati keresztény kultúra közösségébe. Ezért kért téritő papokat a német fejedelmektől. Ő maga is megkeresztelkedett Vajk fiával együtt, aki a keresztségben Szent István vértanú nevét kapta. Majd felnőtt fia számára feleségül kérte II. Henrik bajor herceg leányát, Gizellát. A fiatal fejedelem ezért nem rettent vissza attól a ránehezedő örökségtől, amelyet atyja hagyott rá: hogy miután a széthúzó törzseket egységbe fűzte, az igy megerősödött magyar népet végérvényesen bevezesse a nyugati kereszténységbe. Az 1000. évben olasz földről, Rómából, a francia származású pápának, II. Szilveszternek a kezéből, a német Asztrik hozta a magyarok fejedelmének a koronát, amellyel Szent István királlyá koronáztatta magát. így már az európai keresztény országok is befogadták a magyar népet, mint a keresztény kultúra részesét. A századok folyamán mennyire vérébe ment át Szent István népének a keresztény életforma, kitűnik abból, hogy az 1400-as években II. Pius pápa a hit pajzsának, az 1500-as években II. Gyula pedig az Egyház elővédjének nevezi a magyarságot. Amint említettem — a veszprémi vár fokán István és Gizella alakja ráemeli szemét a fiukra, az ércbeöntött Szent Imrére, s a mögötte álló székesegyházat is bevonják a látókörükbe. Ez a kép plasztikusan fejezi ki a keresztény szülők hivatását bele nem fáradva, el nem fásulva tartsák rajta tekintetüket gyermekeiken, a kicsinyeken éppúgy, mint a serdülőkön és a fiatalemberré, leánnyá érlelődőkön. A szülők szeme éltető napsugár a gyermekeik számára. Még az országszervezés idegfeszitő éveiben is kapott Imre herceg édesanyjától érdeklődő szót, gyengéd mosolyt. Szent István pedig talált időt rá, hogy kormányzási gondjai közepette atyai melegséggel kitárja szive rejtett érzéseit Intelmeiben: „Gyermek vagy, puha párnák lakója, dédelgetve és nevelve nem tapasztaltad meg a hadjáratok fáradalmait, melyekben én szinte egész életeméTlemorzsoltam. Itt az idő, hogy többé ne puha kásával etessenek, az téged csak puhánnyá s finnyássá tehet. Hanem itassanak meg olykor fanyar borral, mely értelmedet tanításomra figyelmessé teszi.” A veszprémi katedrálist boldog Gizella emeltette. Érdekes felfedezésre jöttek rá a régészek az elmúlt években, amikor a falakról leverték a vakolatot: árpádkori székesegyházaink közül ennek a veszpréminek maradtak meg a legmagasabban eredeti falai. — A mi világunkban is számtalanszor megismétlődhetik lelki síkon ez a valóság: ha az édesanya maga rakja le Isten templomának az alapjait gyermekei leikébe és tudatosan épit rájuk — miközben az édesapa is közreműködik vele a maga derűs komolyságával —, akkor a gyermekekben megmaradnak az Istenhit alapjai, sőt falai, mégha közben sok bontásom és átformáláson esnének is át. Emberséges, de szigorú törvényeket hozott István király. De ezekkel olyan életbiztonságot és jogvédelmet teremtett Magyarországon, hogy ennek a hire hamar szétment egész Európában. Ezért a konti% nens minden részéből megindultak a bevándorlók hazánkba s itt megbecsülésre találtak, ha beilleszkedtek Szent István törvényeinek rendjébe. Maga a király is felismerte, hogy a külföldi iparosok mennyit lendítenek az ország gazdasági vérkeringésén, s a telepesek mennyire felvirágoztatják a földművelést. Ezért az Intelmek 6. fejezetében egy érdekes elvet fogalmazott meg István: ,,Az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő.” Bizonyára túllépnénk az Intelmek vallás-erkölcsi beállítottságát, ha ennek a mondatnak a burkából ki akarnánk bontani a mai pluralista, több rétegű és több szemléletű társadalom megsejtését. Manapság különböző világnézetek állnak eszmei síkon — a hívők és nemhivők síkján is —, élesen és alapvetően egymással szemben. Mint minden vajúdásban, úgy nálunk is felmerültek a kezdeti nehézségek, félreértések, sőt szembefordulások. De lassan-lassan az ellentétes világnézetek követői ráeszméltek arra, hogy emberi erejük megfeszítésével, egymás mellett békésen, egymást segítve végezzék munkájukat a mindennapi élet feladatainak végrehajtásában és igy virágoztassák fel az egész magyar népnek, minden egyes állampolgárnak a jólétét. Szent Istvánnak Imre fiához intézet buzditásál (Intelmek 10), mi kései magyar fiai is szívleljük meg és gyakoroljunk szeretetet egymással, minder embertársunkkal szemben. Ha igy fűzzük bele az C tetterős kezébe segíteni kész testvéri kezeinket, akkoi mi magyarok valamennyien örvendező sziwe zenghetjük a mai ünnepen az ősi éneket: „Lég áldott, Szent István király!”
