Magyar Hiradó, 1977. július-december (69. évfolyam, 28-48. szám)
1977-08-11 / 33. szám
12. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ BŰVÉSZEIRŐL VAN SZÓ írta: NYITRAY KATALIN A ketté fűrészelt nő. Vagy: hogyan lehet a bilincsbeverésből másodpercek alatt kibújni?.. Természetes — bűvészettel. Azzal a már tudományszámba menő artistamutatvánnyal, amely évszázadok óta leköti az emberek figyelmét és ébren tartja a misztikum iránti érdeklődést. Bevallom őszintén, mindig nagyon lekötöttek a jó bűvészek. Az utóbbi időben, pár éves érdektelenség után, újra népszerűbbek mind a tv-ben, mind y j pedig az élő műsorokban. Gyerek- Nyitrai Katalin és felnőtt-műsorszámokban egyaránt. A közelmúltban a tévén láttam egy fiatal amerikai bűvészt, aki számtalan, jobbnál jobb mutatványa után a nagy Hudinit utánozva, bilincsbe verette magát, összeláncolták, majd egy hatalmas, akváriumszerű, vízzel telt tartályba zárták. Ezt az üvegtartályt nemcsak a közönség soraiból jött alkalmi ellenőrök, de maga a városi rendőrfőnök is megvizsgálta. Ezután letakarták az akváriumot, és a fiatal bűvész alig egy-két perc múlva átöltözve, szárazon, bilincstelenül ott állt a bemondó mögött. A mutatvány valóban lélegzetelállító volt. Az előbb említettem a nagy Hudinit, aki a századforduló után jött Amerikába Magyarországról. Hudini szintén hasonló bravúrstiklikkel verekedte ki magának a világhírnevet. Egy ízben szintén összeláncolva és bilincsbeverten — amit a rendőrök raktak a kezérelábára — leeresztették a New York-i kikötő mély vizébe és — Hudini perceken belül kiszabadította magát. A bűvészeinek Magyarországon kiváló mesterei voltak. Gyermekkoromból emlékszem még a híres Korodinire (polgári nevén Kóródi), akinek egyik tanítványa ma Washingtonban folytatja a mester iparát, majd a második világháború utáni nagy nevekre, Rodolfóra és Potasira. Amerikában a bűvészet kezd nagyon népszerű lenni. Majdnem minden városban vannak szaküzletek, hivatásosok és félamatőrök számára, de már a kisgyerek részére is árulnak a filléres áruházakban könnyű kézitrükköket, csak figyelmesen el kell olvasni a használati utasítást. Csiribu-csiribá. Abrakadabra... És a selyemkendőből bűvészpálca lesz. Mágia?... Szemfényvesztés?... Ügyesség?... Nem is tudom, hogy valóban miről van szó. Természetesen nem emberfeletti erő, hanem valószínűleg szorgalom, sok-sok gyakorlat, hozzá való kedv és némi rátermettség kérdése az egész. A múltkor barátnőm gyermekeit elvittem egy bűvészbemutatóra és valósággal szájtátva nézték Dubót, a bűvészt, aki a műsor végén eltüntetett galambokat, majd kalapjából szép fehér, élő nyuszikat varázsolt elő. A felnőttek kissé cinikus mosollyal nézték, mert tudták, hogy nem varázslat, hanem csak ügyesség kérdése az egész. Szerencsére velem volt a magnóm és a szünetben megkérdeztem a nagy és egyedüli Dubó mestert — aki mellesleg a magánéletben rokonszenves fiatalember —, hogy miként tud becsapni bennünket? — Azzal, hogy csalok! — felelte. — Természetesen ez konfliktust idéz elő a logikusan gondolkozó felnőtt agyában. Ön mint közönség arra gondol: megpróbálom rajtacsípni ezt a fickót, mert egy intelligens emberrel természetesen nem hitetheti el, hogy a tárgyak felemelkednek a levegőbe, vagy hogy csak úgy egyszerűen nyúllá változtatja a galambot. Az ön szemei azonban tisztán látják, hogy a galamb valóban nyúllá változott, vagy hogy a pohár érintés nélkül felemelkedett a levegőbe. És itt van a konfliktus: a logika, az agy és a szem. A látottak konfliktusa. És itt kezdődik az én varázslatom, amikor úgy zavarba hozom a nézőt, hogy nincs tisztában vele, hogy valóban átváltozott-e a galamb, vagy csak valami trükköt látott. Dubó bűvész gyermekkorában apjától leste el mesterségét. A család felmenő ágon két bűvészelődött adott a szórakoztató iparnak. Nagyapja kezdte a bűvészetet és visszavonulása után szaküzletet nyitott Washingtonban. Édesapja is hivatásos bűvész lett és Dubó már gyermekkorában asszisztesként sokat szerepelt vele a közönség előtt. Középiskoláinak befejezése után elvégezte az egyetemet, mert édesapja azt akarta, hogy valami polgári foglalkozást válasszon. Erről azonban szó sem lehetett. A fiatal Dubó inkább ezt a nem könnyű pályát választotta. — Nem könnyű szakma — ismeri el ő maga is. — Az ember könnyebben is jó jövedelmet biztosíthatna magának, pláne diplomás mérnökként. De a vér nem válik vízzé és nekem ez nemcsak kenyérkeresetem, hanem — szenvedélyem is. ÉLET ÉS TUDOMÁNY Meddig élhet az ember? Erre a kérdésre egy adott számmal nem lehet felelni. Egyes kutatók az emberi kor eszményi felső határát általában 150 esztendőben feltételezik. Ez lenne az emberi fajra jellemző maximális élettartam. De ennek a pontos megállapítása majdnem olyan nehéz, mint az állatok vonatkozásában. Hiszen a legtöbb országban csak mindössze körülbelül száz éve vannak polgári anyakönyvek —, s ezek egy része is elkallódott. Azonkívül az egyes államok időszámítása sem volt egységes. így aztán cáfolhatatlan dokumentumok nemigen bizonyítják az egyes országok legöregebb polgárainak születési adatait. Főleg a napi sajtóban időrről időre felbukkanó szenzációs leírások 140—150 éves emberekről — a valóságban az anyakönyvi nyilvántartások hiányából származnak, s nem igazak. Az életévek számítása ezekben az esetekben csupán becsléseken alapul. A matuzsálemek többnyire csak állítják magukról, hogy annyi idősek... — A bizonyított, dokumentált legmagasabb emberi életkor minössze 110 év körüli. A nagyon idősek néha szándékosan félrevezetik az érdeklődőt. 80 fölött egyesek már szívesen hencegnek életkorukkal, s inkább fölfelé kerekítenek...Ránézésre pedig igazán nem lehet megállapitani, hogy valaki 95 vagy éppen 110 éves. Mégis: tudományosan mekkora lehet az az élettartam, amit az ember, mai biológiai adottságai mellett elérhet? Ezt potenciális élettartamnak nevezzük, és a maximális élettartamnál néhány évvel több. Tehát 120 év körül. Ez nem valószínű, hogy növekedhet az elkövetkezendő évek során. Legfeljebb akkor, ha az orvostudomány olyan mértékű fejlődést érne el, hogy alapjában lenne képes az emberi biológiai sajátosságait befolyásolni —, vagyis a természetes öregedés élettani folyamatát tudná megállítani, illetve lelassítani. Jelenleg itt még nem tartunk. Az öregedést nem lehet a visszájára fordítani. Nincs olyan speciális gerontológiai gyógyszer, mely meggátolná az öregedést, a biológiai létnek ezt a törvényszerű velejáróját. (Természetesen kísérletek folynak: főleg növény- és állatbiológiai téren vannak már eredmények is.) Viszont az átlagos emberi élettartam növelésére van valószínűség: elsősorban az öregkori betegségeket próbáljuk kivédeni, illetőleg megelőzni. Megemlítem például az antibiotikumokat, melyek a második világháború után tűntek fel, s velük nagyon sok, korábban halálos betegség szinte százszázalékosan gyógyítható. Tudni kell, hogy sajnos idős korban könnyebben halmozódnak a betegségek. A halál oka minden esetben valamilyen konkrét betegség, nagyon idős korban is. Olyan, hogy valaki öregedés, „végelgyengülés” következtében hal meg: nagyon-nagyon ritka! Haranghy László professzor, a magyar gerontológia úttörője állította, hogy 41 esztendős kórbonctani működése alatt egyetlen olyan esettel sem találkozott, ahol az élettani halált állapíthatta volna meg. Az átlagos életkor világszerte megnőtt. Míg az ókorban a születéskor várható életkor mintegy 20 év volt, ma már 70 körül jár. Az idős korosztály számaránya korunkban tehát tetemesen megnövekedett, és a népesség összetételében jelentős eltolódásokat eredményezett. 1960 és 2000 között az emberiség létszáma előreláthatólag megkétszereződik. Ugyanakkor az ezredfordulóra körülbelül 600 millió 60 éves és ennél idősebb ember fog élni a Földön. Az öregkor tehát a modern társadalom sokágú problémája lett. A mai gerontológiai (az orvostudománynak az a területe, mely speciálisan az idős kor problémájával, az emberi szervezet öregedésével foglalkozik) célja, hogy életet adjon az éveknek: vagyis testi egészségben szellemi frisseségben minél magasabb életkort élhessünk meg. 223222 2 2í2B (Folytatás a 6. oldalról) „Utóbbi időben egyesek arról beszélnek, hogy a para-pszichológiai kísérletek katonai eredményekkel is szolgáinak. Így \an?" ,,Nem tudom. Ezzel nem foglalkozom. Arról hallottam csak. hogy milyen sokan igyekeznek felderíteni az ún. Bermuda-háromszög állítólagos rejtélyét...szóval: azt. hogy miért tűnnek el a hajók és repülőgépek a tenger bizonyos pontján, keleti partvidékünk és Bermuda között. Nem hiszem, hogy igazi rejtély lenne itt...hogy valami sötét, misztikus erő hatna arra a vidékre. Ellenben tudok arról, hogy — más helyeken — valóban eltűnnek bizonyos tárgyak. Több esetről győződtem meg. Nem sikerült ezt eddig filmre felvennem: de tény, hogy bizonyos tárgy egyik percben még ott volt. s egy másik percben már nem. Nem lehetetlen, hogy hipnózis okozza, valamilyen akaratátvitel, amely rám is hatott ezekben az esetekben. De vannak bizonyos magnetikus területek, amelyeken ilyesmi előfordulhatna közvetlen fizikai értelemben is. Viszont sok minden van. amit az ember erős hittel, akarattal el tud hitetni magával. Lát valamit, ami nincs ott: nem lát valamit, ami ott van. Még sok kísérletezésre van szükség, hogy az ilyesmik lefolyását megérthessük. "
