Magyar Hiradó, 1977. július-december (69. évfolyam, 28-48. szám)
1977-08-11 / 33. szám
6. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ „NOVÁK BÁCSr írta: KLAMÁR GYULA Naponta találkozom Novak bácsival, aki egyszer sem felejti el kifejteni előttem, hogy ötven esztendőt töltött el a magyar kultúra szolgálatában. Magamban mindig hozzáteszem, hogy nem fizetett rá: szép vagyona van öreg korára, és hogy inkább a magyar kultúra szolgálta őt, mint ő a magyar kultúrát. Ezt annál könynyebben mondhatom, mert egészen csodálatos módon, máig sem tanult meg magyarul, a kiejtése tótos, vagy svábos, sosem tudom eldönte- Klamár Gyula ni. hogy milyen, megkérdezni pedig — bár nagyon szeretném — szégyellem. Novák bácsi neve fogalom az emigrációban, ezt a megbecsülést az elmúlt évtizedek során szerezte a bécsi Köllnerhoffgassei üzletében. Persze, Budapesten sem volt ismeretlen a neve, az Üllői út sarkán volt a könyvkereskedése, főleg orvosi könyveket árult, s aztán ő „hozta ki” a Tanuljunk gyorsan, könnyen-sorozafot, amely angolul, németül, franciául, spanyolul stb. árulta a könnyen megszerezhető nyelvtudást. Ma is még hatalmas raktára van odahaza — a rossz nyelvek szerint, mert hiszen régen visszavonult az üzlettől, lévén inkább kilencven mint nyolcvan. Szóval mindennap találkozunk, mert bár régen eladta híres üzletét, azért rna is be-benéz oda. Novák bácsinak nagy konjunktúrája volt azokban az években, amikor le volt zárva a határ és magyar könyveket nem lehetett kapni nyugaton, vagy csak nagyon ritkán. Kapcsolatot talált akkoriban a Kultúra nevű budapesti könyvterjesztő vállalathoz és óriási forgalmat bonyolított le bécsi üzletéből a világra szétszóródott magyarokkal, de ő látta el azokat a könyvkereskedőket is magyar könyvekkel, akik valamilyen oknál fogva „nem voltak jók” a Kultúrának. Üzlete tele volt könyvekkel, egy kicsit zsibvásárszerű is volt az egész; az elhanyagolt bolthelyiségben a gerendákig felpolcolt könyvekkel. Később jó érzékkel megsejtette, hogy el kellene adni a boltot; el is adta a régi partnernek, a Kultúrának, amelynek kezében (állami vállalat, állami üzletvezető stb.) fele olyan jól sem ment az üzlet, mint Novák bácsi idején. Ebbe persze az is belejátszott, hogy időközben megváltoztak a viszonyok, ezrével utaztak haza a magyarok a világ minden sarkából és mit lehetett kihozni Pestről, Debrecenből, Miskolcról, mint magyar könyvet. Olcsó magyar könyvet. A Kultúra néhány év után meg is vált az üzlettől. Egy derék osztrák kereskedő vásárolta meg a helyiséget, átalakította fényesen, de a régi nevet eltűntette, most „Hungarian Shop” névre hallgat és a könyveken kívül lemezeket, kézimunkákat és kerámia köcsögöket is lehet benne vásárolni. Novák bácsi mindehhez nem szól semmit, ő már régen kint van a buliból, de és mostanában egyre nagyobb tisztelettel tekintek fel magas, hajlott alakjára. S már nincs is gúnyolódhatnékom, amikor hallom a magyar kultúra szolgálatát emlegetni. Novák bácsi valóban a magyar kultúrát szolgálta — állapítom meg most, amikor egyre jobban hiányzik az a kereskedő, aki eljuttatja az olvasóhoz a nyugati magyar írók szellemi termékeit. Az írók írnak, sőt arról is gondoskodnak valahogy, hogy műveik megjelenjenek, csak éppen az a valaki hiányzik. aki a könyveket; regényeket, verseket el is adja, eljuttatja az olvasóhoz, aki szívesen meg is veszi, ha kínálják. Az utóbbi időben igen termékenyek voltak a nyugaton élő magyar írók-költők, a szerkesztőségi íróasztalokon halomban állnak az új megjelenések, csak éppen nem adja el őket senki. Azaz: hiányzik az ügyes kereskedelem, amely utána megy a vevőnek és eladja neki a legújabb regényeket, versesköteteket. E sorok írója ismer regényírót, akinek lakásában halomban áll a tavaly megjelent vaskos kötete, senki nem keresi, mert nem is tudja, hogy létezik. O maga szerény ember, nem tudja, hogyan kell túladni rajtuk, ellentétben azon élelmesekkel, akik világkörüli utakon sózzák el műveiket. De persze ez se megoldás, ügyes kereskedelemre lenne szükség, amelyik felkínálja a tehetős magyar olvasónak az ismert — és még ismeretlen — írókat. Novák bácsikra lenne szükség, akik „a magyar kultúra szolgálatában” száz és ezer példányban adnák el a könyveket Torontóban éppúgy, mint Cara'casban vagy Helsinkiben. A nyugati magyar könyvkereskedő keveset törődik az emigrációs irodalommal, inkább a Kultúra könyveit veszi át, lehetőleg bizománybán, azonkívül hanglemezeket, mert azokon lehet jól keresni. Novák bácsi szelleme még hat valamennyire a bécsi utódnál, de az volna a kívánatos, ha az összes nyugati magyar könyvkereskedő büszke volna arra, hogy a „magyar kultúra szolgálatában” tölti napjait, és a Qiialiton lemez mellett Cs. Szabót, Határ Győzőt, Gömöri Györgyöt stb. is becsempész a nyugati magyar értelmiség lakásába. IMégyszem közt...^H (Új sorozatunkat olyan tárgykörből merítjük, amelyről az utóbbi hetekben sok szó esett Tóth Róbert moszkvai viszontagságaival kapcsolatban. Mint emlékezetes, Robert C. Toth-ot, a Los Angeles Times moszkvai riporterét letartóztatták, amikor egy ún. „para-pszichológiai” kísérletekről szóló dolgozatot fogadott el egy tudóstól. Cikkünkben Dr. Wilbur Franklin fizikus, a Kent University tanári karának tagja, aki foglalkozik ilyen kísérletekkel, felel a feltett kérdésekre. — A szerk.) W Yf iV „Miért hisz altban, hogy vannak természetfölötti képességek? Éppen azért, mert fizikus, nem ragaszkodik-e bizonyítékokhoz? ,.Nincs szó ún. természetfölötti képességekről. Képességekről van szó. amelyek — amennyiben léteznek — részei a természetnek, csak éppen nem közismertek és nincsenek egészen kifejlődve. No és: természetesen megkövetelem a bizonyítékot. Például a gondolatátvitel terén a kísérleteink már odáig mentek. hogy egy most végző diákommal 360 mérföld távolságon át voltam képes információt cserélni, gondolatban. Nem könnyen és nem mindig: de — sikerül. " „Hogy érti azt, hogy nem könnyen?” ,. Úgy látszik, hogy megfelelő ideg- és szellemi állapotban kell lenni hozzá. Valószínű, hogy a fizikai, testi állapot is közvetlenül kihat arra. hogy sikerül-e gondolatot átvinni egyik személy agyából a másik személy agyába. Kölcsönösen erős koncentrálásra van szükség. Arra is gondoltam már. hogy előzetesen hosszabb időn át kell koncentrálni, valósággal felgyűjteni az energiát, például előző este. éjjel, reggel, időről-időre koncentrálni a közvetítendő gondolatokra. " „Gondolja, hogy ez már közel jár az ún. »faith healing«-hez, az erős hiten keresztül történő gyógyuláshoz?” ..Közel jár. Carter elnök húga, Ruth, tudvalevőleg régen és sikeresen működik azon a téren. De én fizikus vagyok: én nem forulhatok hithez bizonyítékért. ha fizikai igazolásra van szükségem a kísérleteknél. Viszont tudom, hogy nagy sikereket lehet aratni a hit révén; én cukorbajos vagyok s nálam eddig nem sikerült. Valószínűleg különleges feltételeknek kel! megfelelni azon a téren, mindkét részről: a beteg és a gyógyulást elősegítő személy részéről egyaránt." » (Folytatás a 12. oldalon) AZ EMBERISÉG NAGY PROBLÉMÁJA A MEGFÉKEZHETETLEN NÉPSZAPORODÁS A népességszaporodási probléma nem egészen új. Krisztus előtt az V. században Euripidész Orestes című nagy színjátékában a következőképpen írja le a trójai háborút: „Heléna szépsége szolgáltatta az ürügyet az isteneknek, hogy görögöket küldjenek a phrigiaiak ellen és így sok embert megöljenek, hogy a földet tisztogassák az emberiség féktelen szaporodásától." Meglepő számunkra, hogy már a városállamokban élő görögök a világ túlnépesedésétől féltek, de akkor a nyersanyagforrásaik minimálisak voltak és nem voltak úgy berendezkedve, hogy sok embert ellássanak. Thomas Malthus csak a XIX. század elején dolgozta ki teóriáját, hogy az emberiség a saját fajtáját éhínségre kárhoztatja. Jóllehet a föld népessége az 1750-es 750 millióról 4 billióra növekedett napjainkban, a műtrágyázás segítségével a holdankénti terméseredmények megháromszorozódtak, és így valamennyire elodázódott (Folytatás a 9. oldalon) Először, az oroszul beszélő George Krimskyt, az Associated Press moszkvai levelezőjét a szovjet titkosrendőrség letartóztatta, majd kitoloncolta az országból azzal a váddal, hogy valutával manipulált. Igazi bűne azonban az volt, hogy a szovjet disszidensekről jelentést közölt. Azután az orosz bőrkabátosok ismételten elfogták és kérdezgették Robert C.i Tothot, a Los Angeles Times moszkvai levelezőjét. Egy egész sor zaklatás után Tóthot kitoloncolták az országból és később azzal vádolták, hogy kémkedett. Végül két titkosrendőr durván bánt a CBS moszkvai levelezőjével, Bemard S. Redmonttal és társával, miközben filmezték az egyik orosz sörkertet, hogy történetet állítsanak össze a szovjet sörgyártásról. Redmontot és társát később letartóztatták és egy óráig fogva tartották. Ezek az esetek az elmúlt hét hónap alatt azt mutatják, hogy kampányt indítottak az amerikai újságírók zaklatására, miután Leonyid Brezsnyev szovjet elnök „tárgyilagosságot” kért a külföldi sajtótól a Szovjetunióval kapcsolatosan. Ezek a megfélemlítő igyekezetek megcsúfolják az 1975-ös helsinki egyezmény szellemét és nyelvezetét, amely az aláíró államoktól, beleértve a Szovjetuniót is, azt követeli, hogy javítsák a külföldi újságírók munkakörülményeit.
