Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-02-03 / 6. szám
KÉRDÉS — Idáig nem mertem a problémáról beszélni , de most úgy gondolom, ki kell önteni a telkemet. Amikor a lányom 13 éves volt, észrevettem, hogy az apja el kezdte őt molesztálni. (Később a lányom bevallotta, hogy igy megy ez már hónapok óta, de nem merte megmondani.) Ez természetesen «ev előjáték volt, mely, ha engedem Isten a megmondja, hova fgjul. A férjemet kérdőre vontam és lottam, hogy vagy orvoshoz merjen, vagy pedig a ból. Az utóbbit választotta. A lányom megítélése rint a helyes elintézési módot választottam, az tvosunk viszont azt állija, hgoy nem intéztem el iiplomatikusan a dolgot. Szerinte az ilyen apai érzelmi megnyilatkozás igen gyakori és idővel elmúlik. A legtöbb anya, feleség ilyenkor azt csinálja, hogy bezárja éjszakára a lánya aj ttját. Szeretném, ha megmondaná, melyikünknek volt igaza? VÁLASZ — Azt gondolom, hogy Ön helyesen járt el és csodá'kozom az orvosa felelőtlen magatartásán. Az ön félje „beteg”! Amennyiben ön eltűrte volna, hogy a iéúe továbbra is molesztálja a leányát, vagy egyszerűen csak lakatot tesz a lánya ajtajára, az esetleges későbbem történtekért ön épp úgy íurdalhatná a lelkiismeret, mint a férjét, vagy az orvosát, ha az orvosának egyáltalán van lelkiismerete és morális érzéke. *** KÉRDÉS — Özvegyasszony vagyok és közel a hatvanhoz. Három év óta van egy állandó udvarlóm, akivel nagyon szépen k(jövök. Egyetlen dolog bánt csak vele kapcsolatban. Mióta ismerem őt, még soha el nem hivott a családjához, noha azt állítja, hogy nőtlen és szenilis anyjával, két csendes-őrült húgával él egy kis farmon, ő nem dolgozik, a farmból megél. Ha fel akarom őt hivni telefonon, arról lebeszél, mert azt mondja, hogy iker-vonalas és a szomszéd, illetve társ mindig hallgatódzik. Múltkor meghalt az egyik testvére, de azt is csak a temetés után tudtam meg. Kérdésemre azt válaszolta, hogy ez a testvérre is terhelt volt. Azon tűnődöm, hogy hát akkor ennek az egész famíliája bolond? Csak ne lennék annyira magányos! Mit gondol, hihetek-e neki, vagy csak engemet is bolonddá tesz? VÁLASZ — Az eset leírása után azt gondolom, hogy a barátja vagy nős, vagy bolond, vagy mindkettő. Én az ön helyében kideríteném családi állapotát, vagy más udvarló után néznék. A két rossz közül a harmadik lenne talán a legjobb a magány. *** KÉRDÉS — A férjem olyan, mint egy kisgyerek. Reggelenként nekem kell segíteni, hogy kész legyen, mire a munkába kell mennie, mert semmit sem talál. Nekem kell őt mindenre emlékeztetni különben elfelejt mindent. Elfelejti a számlákat kifizetni és elfelejt a fogorvoshoz elmenni, amire megvan beszélve. Elfelejti, hogy egy este party-ra vagyunk hivatalosak és elfelejti a gyereke születésnapját. Általában mindent elfelejt és semmit sem intéz el. Ugyanakkor állandóan tiltakozik a „főnökösködésem ellen. VÁLASZ — Házaspárok gyakran úgy képzelik el, hogy teljesen felnőttként viselkednek, holott úgy cselekszenek, mint a gyerekek. Ugyanakkor igyekeznek úgy beszélni a cselekedeteikről, mintha egy felnőtt mindig felnőtt lenne. Az ön esetében azonban másról van szó. Nem hinném, hogy a félje ugv viselkedik, mint egy gyerek. Csupán arró van szó, hogy hozzászokott bizonyos életformához és az őneki úgy kényelmes, ahogy van. Házaspároknál gyakran előfordul, hogy az egyik inkább elfogadja a másik „főnökösködését”, mintsem, hogy a kényelmetlenebb megoldást válassza. Mindez persze szokás dolga: aki hozzászokott ahhoz, hogy még azt a fáradságot sem kell vennie, hogy a saját idejét beossza és az ügyeit intézze. így az egyik házaspár (aki esetleg azt gondolja, hogy „főnökösködik”) a valóságban titkári teendőket lát el. Ennek vagy azonnal, vagy lassabb tempóban véget kell vetni!! Ember az úton Ismersz, hiszen naponta látsz, amint lassan átballgaok a városon. Arcomon szél és árny oson, s testem kissé előredőlt nagy ábrócoszlopán, úgy ül bozontos koponyán akár a Föld parányi mása, vagy mint egy fáradt, vén madár két roppant repülés között... De ez a külső kép csupán. Ha versem vihartól betört jégtáblás ablakán át lelkem völgyébe nézel, láthatod: én önmagámnál több vagyok, mert egy vagyok Veled. gyönyörű városom, s mert minden ami él e forrongó világon — bár rólam mit se tud — reményt, szerelmet, örömet keresve az én szivembe fut: nézd, mennyi kút, gyöngyforrás, ércpatak tör fel még tokámon... így hát, bár csorba utamat lassan, csendben rovom, — bízz bennem városom: lesz még néhány dalom! — S túl minden látszaton, deres, földarcu koponyám jól ül a vállamon. CSEPELI SZABÓ BÉLA MAGYAR HÍRADÓ MOSOLY A kilencvenöt éves bácsi elmegy az orvoshoz, hogy megvizsgáltassa a tüdejét. Az orvos megvizsgálja, azután megkérdezi tőle, hogy dohányzik-e? — Igen — feleli a bácsi —, naponta elszívok negyven cigarettát és húsz szivart. — Hát vegye tudomásul — mondja erre az orvos —, hogy a fél tüdeje már odavan. Ha a dohányzást nem hagyja sürgősen abba, egy fél éven belül menthetetlenül elpusztul. — Maga pont a tizedik orvos — állapítja meg az öreg — aki ugyanezt jósolta nekem. Kilencen már meghaltak. *** Smith egy fél lábú angol úrral utazik egy kupéban. Az ut nagyon unalmas. Smith minden alkalmat megragad, hogy utitársával beszélgetésbe elegyedjen, de az szótlanul ül a helyén, mint egy sóbálvány. Hosszú hallgatás után ismét megszólal Smith. — Kedves uram, látom, hogy nem szeret beszélgetni, tehát arra kérem, legalább egy kérdésemre válaszoljon. — Nem bánom — feleli a fél lábú angol —, egy kérdésére válaszolok. — Tessék nekem megmondani, hogyan vesztette el egyik lábát? — Leharapták. — Rettenetes. Ki harapta le? — Kérem, ez már a második kérdés. *** Egy fiatalember hónapos szobát vesz ki. Mikor beköltözik, azt mondja a főbérlőnek: — Tudja, kedves asszonyom, az én régi háziasszonyom sirt. amikor eljöttem. — Nálam ez nem történhetik meg, mert itt előre kell fizetni. *** A betörő megkérdi: — Mondja, kedves börtönőr ur, miért van mindegyik ablakon rács? — A biztonság kedvéért. — Ugyan kérem, ez túlzás. Ki fog egy fegyházba betörni. GONDOLATOK Az ember az egyetlen élőlény, amelyről több bőrt lehet lenyúzni. * Nincs az a remekmű, amely minden olvasónak tetszene. * Étien is fogd a könyvet, hogy fegyvered legyen! Elfojtott vallási élet a Szovjetunióban (Folytatás a 10. oldalról) amelyen az orosz ortodox vallásról tartottak volna előadást az azt érdeklőknek. „Mikor megkérdeztem az orvost, tulajdonképpen miért is vagyok én beteg, azt válaszolta, az a betegségem, hogy keresztény vagyok és hiszek Istenben” — emlékezett vissza Fedotov. Keresztjét elvették, gyengítő gyógyszereket kellett szednie, végül múlt novemberben elengedték. Az 1936-os Sztálin alkotmány lehetővé teszi, hogy csak a párt hangja legyen hallható, sőt elnyomja, nevetségessé tegye a vallást úgy a biológiai tankönyvekben, mint egv éjszakai mulató műsorában. Dmitri Dudko atya — akit elhelyeztek, Moszkvából, mert beszédei sok hallgatót vonzottak a templomba — megjegyzi, szomorú tény az, hogy az emberek nem bíznak meg egymásban, de papjukban sem. Egyre kevesebb és rossz minőségű pap van, bár meggyőződése, hogy az egyház mindig megmarad a Szovjetunióban. „Nekünk és a kommunistáknak meg kell találnunk a közös nyelvet — jelentette ki Dudko atya — s ez a közös nyelv nem a hitetlenek nyelve lesz.” Markovits György 11. OLDAL
