Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-02-03 / 6. szám
HOZZÁSZÓLÁS A GENFI „HITVITÁHOZ” 8. OLDAL MAOYAK HÍRADÓ Irta: KLAMÁR GYULA Soraimat tulajdonképpen közvetlenül nagytiszteletű Krüzsely József úrhoz kellene intézni Genfbe, hogy mégis nyilvánosan irom a levelet, annak oka az, hogy a benne foglalt probléma az egész emigráns magyarságot érinti és bizonyára mindenkit érdekel. Krüzsely nagytiszteletű ur nemrég levelet intézett a genfi magyarokhoz és mindenkihez, aki résztvett egy bizonyos gyűjtésben amely a katedrális- kijavításának költségeihez kívánt hozzájárulni. A levélből — amelynek egy példánya hozzám is eljutott, — nem derül ki világosan, hogy milyen katedrálisról van szó, nem nehéz azonban kitalálni, hogy csakis a világhírű genfi katedrálisról, — ahol legutóbb az októberi ünnepségeket is tartották „zsúfolt ház” előtt — valamint az is, hogy ki kellett javítani, mint általában a katedrálisokat szükséges folyton javítgatni, és hogy ebbe a gyűjtésbe belekapcsolódtak Krüzsely József révén a magyarok is. . L S itt kezdődik a „hitvitám” a nagytiszteletű úrral, Ő ugyanis szentül hiszi, hogy a gyűjtésbe bele kellett a magyaroknak is szállni méghozzá olyan vehemesen, hogy „csárdát” és jótékonycélu „bazárt” létesítettek és összesen nem kevesebb, mint tízezer svájci frankot gyűjtöttek össze. Ez bizony nappal is pénz, szokták mondani, de a gazdag Svájcban egy csepp a tengerben. Elegendő lett volna szimbolikusan száz vagy ezer frankot átnyújtani, mint a magyarság hozzájárulását a katedrális javításához, a nagy erőfeszítést pedig magyar ügyre koncentrálni. Mindjárt meg is mondja Krüzsely József a levele végén, hogy most aztán folytassuk tovább a „mi gyűjtésünket”. A hitvita ezen a ponton is folytatódik a jószándéku, de kevés reális érzékkel rendelkező Krüzsely Józseffel. Évekkel ezelőtt elindított egy gyűjtést egy genfi református magyar templom felépítésére. Időközben rájött társaival együtt, hogy a templomépités meghaladja az erejét és most már a „Bethlen Gábor Házra” folyik tovább a gyűjtés. Az esztendők óta tartó erőfeszítés eredménye eddig százhatvan-ezer svájci frank, ami nagyon szép pénz, de messze nem elegendő se házra, se templomra. A Krüzsely-féle terv nem „ötéves,” hanem legalább ötvenéves! Mi már régen nem leszünk, amikor Géniben még mindig tartani fog a gyűjtés, küldik majd az adományokat, a tiz, húsz, ötven svájci frankokat és még mindig nem lesz elegendő a méregdrága telek megvásárlására sem. És hol lesz még akkor az építkezés? A gyűjtött summa pedig végig ott fog heverni valamelyik svájci nagybankban és élénkíti a gazdasági életet, hanem a magyaroknak abból vajmi kevés hasznuk lesz. A svájci törvények szerint pedig egy alapítványt nem lehet más célra felhasználni, hanem csak arra, amire eredetileg irányult... Elérkeztem ahhoz a ponthoz, ahol már nemcsak Krüzsely József gyűjtéseiről van szó, hanem sokkal többről. A sok-sok dollárt, frankot, márkát végre saját ügyeink „kijavítására” kellene fordítani mégpedig minél sürgősebben és nem várni vele esetleg évekig. Millió helye volna a pénznek, hogy egyebet ne mondjak, a magyar nyelvű oktatás megszervezése, iskolák támogatása, a lassan-lassan elsenyvedő emigráns sajtó felkarolása és megsegítése. Itt van aztán az elnéptelenedő parókiák, a nem létező emigráns könyvkiadás ügye, és ki tudná mindazt felsorolni, amire pénz kellene éspedig azonnali hatállyal, nehogy késő legyen. Pénz van elegendő. A nyugaton élő magyarság soha még nem volt olyan gazdag, mint most, a világ minden részében vannak milliomos magyarok, nagy pénzeket kereső mérnökök, orvosok, üzletemberek, bankárok, gyárosok. Azt is tudja mindenki, hogy a jelenlegi báli szezonban nemcsak a pezsgő folyik majd, hanem a pénz is. Tudjuk, hogy nem ritka az olyan összejövetel, ahol a megjelentek percek alatt akár néhány tízezer dollárt is „összedobnak”, ha valaki szépen megkéri őket. Arra kellene kérni ezeket a gazdag magyarokat, hogy adjanak pénzt a magyar irók-költők műveinek a megjelentetésére, az iskolák, plébániák, parókiák fenntartására. Bizonyára nem tudják, mert senki se mondja nekik, hogy még a legjelesebb emigráns Íróink is saját zsebükből fizetik műveik kinyomtatását, mert „kiadó” nem létezik az emigrációban, csak drága és még drágább nyomda. Nagyon örülök, hogy Krüzsely nagytiszteletű ur levele alkalmat adott a fentiek elmondására. Remélem, meghallgatásra találok egyik-másik helyen és abból a rengeteg pénzből, amit a magyarok reprezentálnak világszerte, egy-egy morzsányi jut a valóban fontos és lényeges dolgainkra, a mi saját, „katedrálisaink” kijavítására. Mert helyettünk nem fogja kijavitani őket senki. HORIZONT AMIKOR AZ ELNÖKÖK VISSZAÉLNEK HATALMUKKAL WASHINGTON — Amikor egy kormány leköszön, és az uj kormányzat bevonul, az uj kormány tagjai a jövőbe néznek, a jövőbe terveznek. De néha ugyancsak helyes lenne, ha visszatekintenének a volt kormány hibáira is. Egy ilyen részt vizsgál David Wise könyve” Az Amerikai Rendőrállam”. Wise ur egy riporter-nyomozó, aki tényekkel támasztja alá állításait. A II. világháború óta az elnökök egyre jobban visszaéltek hatalmukkal. Nixon elnök döntötte meg a csúcsot, és nemcsak a saját elnökségét rontotta el, de akaratlanul is nyilvánosságra hozta a kormány eddig természetesnek vett rendőrségi gyakorlatait is. A szerző többek között leírja, hogy nehéz megérteni, hogy sikerült kivédeni a Watergate nyomozóbizottság tagjai által nagyra becsült Kissinger doktor hibáit, mivel ő is szerepet vállalt a lehallgatási műveletekben. Ugyanez vonatkozik a CIA vezetőjének Richard Helms-nek tevékenységeire is. Sajnos, a szerző nem nyomozta jobban Kennedy és Johnson elnök lehallgatási és titkos nyomozási tevékenységeit. Ahogy ez az ország fejlődött, úgy egyre megszokottabbá vált a lehallgatás, titkos nyomozás és a politikai gyilkosság. Az FBI belügyi hírszerzési osztályának egykori vezetője elmondja, hogy a Johnson kormányzat használta leggyakrabban az FBI-t politikai célokra. Wise ur sokkal elnézőbb Kennedy elnök lehallgatási tevékenységei iránt, amelyben szerepelt Martin Luther King Jr. titkos figyelése is, mint a későbbi kormányzatok ilyenirányú tevékenysége iránt, jóllehet Kennedy elnök idejében nagy valószínűsége volt tüntetéseknek, lázadásoknak. E hibáktól eltekintve, ez a könyv a lelkiismeretes újságírás szép példánya, figyelmeztetve bennünket, hogy az elnöki visszaélések visszatérhetnek, ha nem figyelünk éber szemekkel. MARGÓ MR. FORD BÚCSÚBESZÉDE Mr. Ford elnöksége alatt tiszteletet és szeretetet vívott ki magának. A Fehér Házba vetett hitét újra visszaadta az amerikai polgároknak. Elnöklése alatt az őszinteség és a kölcsönös megbecsülés uralkodott a Fehér Házban. Búcsúbeszédében a tőle megszokott őszinteséggel és optimizmussal nyilatkozott a körülötte történő dolgokról. Megemlékezett mindarról, amit eredménynek könyvelhetett el, de a tévedéseit sem hallgatta el. A Kongresszusi gyűlés meleg, emberi légkörben folyt le. Mr. Ford a barátai közt volt. 25 esztendeig volt a Ház tagja s ez alatt az idő alatt megbecsülés és szeretet vette körül. Ford a következőket könyvelheti el mint sikereket elnökségi ideje alatt: Az inflációt felére csökkentette, (Folytatás a 9. oldalon) A hadsereget egyre jobban zavarja a katonai újoncok csökkent minősége, mióta bevezették az önkéntes jelentkezést. A légierőt és a tengerészetet kevésbé érinti ez a probléma, ugyanis a nem megfelelő egyéneket egyszerűen elutasítják. Martin R. Hoffmann hadügyminisztert is aggodalommal töltötte el a probléma, de megnyugtató az a tény, hogy 1976-ban több érettségizett jelentkezett, mint 1973-ban, amikor is az újoncoknak mindössze 46 százaléka végzett középiskolát (High School). A gyalogság rossz hangzása Egy érettségizett fiatal szemében a gyalogos kötelezettségei a legnehezebbek, a legdurvábbak, a legpiszkosabbak. Úgy gondolják a tengerésznek vagy a légierőhöz tartozónak arany élete van, pedig azok is éppen úgy látnak nehéz napokat. „Hogy az érettségizettek színvonalát megtartsuk a hadseregben, sokkal több újoncot kell besoroznunk” — mondotta Hoffman. Bár csökkent a jelentkezők száma a harci csapatokhoz, a hadsereg nem áll gyenge lábakon. Érettségizett diákok most is 2500 dollár prémiumot kapnak, ha négy évre szerződnek valamilyen harcászati alakulathoz. A hadügyminiszter szerint a hadseregnek rendelkezésére áll annyi ember, amennyi jelenlegi erősségének megtartásához szükséges. Az elmúlt öt évben bevezetett változások is segítenek abban, hogy van elég újonc, akik közül sokan egy „értékes gyakorlatnak” tartják a katonáskodást. Nőtt a fekete újoncok száma. A mai hadsereg 21,9 százaléka fekete. Az utóbbi időkben nőtt a fekete tisztek száma, aminek következtében a faji incidensek csökkentek. Problémát jelent a tartalékosok számának csökkenése is. A cél az, hogy egy esetleges háború esetén a Szovjetunióval, legyen megfelelő tartalék gyors pótlására, mig a tényleges csapat felkészül a harcra.
