Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-06-30 / 27. szám
90. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ Faggatta, faggatta! Babusgatta és faggatta. Vele kezdett bő gésbe, és faggatta, mi bántja? Vicuka végre szaggatott mondatokban elmesélte, hogy tökéletesen úgy, ahogy gyeplőn vezetik a ménnek a kancát, szülei megkörnyékezték ma délelőtt, hogyha ebéd után vendégük, a főjegyző, megkéri a kezét, mondjon neki igent. Ha az előzetes rábeszélések nem tölthették meg elég csömörrel Vicukát, ez a megrendezett szerelmi vallomás betetőzött mindent. Ebéd után szülei elpárologtak. Neki a zongorához kellett ülnie, és játszania a főjegyző, a vendég gyönyörködtetésére. A keserű kettes csattanójául a főjegyző szívét ajánlotta Vicukának, és csak egy pirinkó vonzalmáért könyörgött, majd tudósította őt, hogy a szülei szívesen fogadják őt fiuknak, azaz vejüknek. Undorító csók rekesztette be a jelenetet. Úgy zajlott le az egész, mint egy ellenséges megszállás, álszépszavakkal és álmosolyokkal. Vicuka a letiport áldozat erkölcsi erejét meghaladó kényszereknek engedett. A főjegyzővel szakítani vagy éppen összeveszni? Ez nemcsak a teljes anyagi összeroppanást, de körülbelül a börtönt jelentette már a polgármesternek, szívbeteg feleségének pedig a biztos halált. Mivel szemben a főjegyző mint családtag nemcsak a polgármester vagyonának roncsait menthette meg, és tarthatta csorbítatlannak a család tekintélyét, hanem ügyes üzleti fogásokkal minden könnyelműen elherdált fillér visszakerülhetett a családba a főjegyző által. A továbbiak talán sokkal jobban érzékelhetőek a Vicuka őszinte előadásában. 30. Több a házasságra, mint a szerelemre alkalmas férfi Maga, Sándor, el sem képzelheti, milyen nagy emberismerettel és lelkiismerettel bírnak ilyen egyszerű emberek. Azt tanultuk a retorikában, hogy a legnehezebb a bonyolult jelenségeket az együgyűeknek is érthető szöveggel megmagyarázni. Csicsa néni így beszélt hozzá:- Látja, édes aranyvirágom, az emberek, akár a tulajdon édes vérei is, szívesen csinálnak valakiből vértanút, ha engedi. Az édesapja magát, az utolsó drága kincsét is eljátssza a kártyán. És az édesanyja ezt a kényelméért meg a hiúságáért eltűri. Maga azt mondja, hogy meghalna az édesanyja, szívbajával, ha nem menne a főjegyzőhöz maga? De hogy maga elsorvad mellette, mert nem szereti? Az neki semmi! Azt elvárja magától! Borzasztó, mennyire világossá tette előttem a helyzetemet. Aztán megvárta, míg kizokogom magamat, és meghallgatott figyelmesen, amikor megmagyaráztam neki, hogy az a botrány, ami szüléimét fenyegeti vonakodásom által, engem is éppúgy lehetetlenné tesz... Akkor Csicsa néni ezt mondotta:- Én ezt mind nagyon látom, édes lelkem, kis szívem. Most már csak az a kérdés marad hátra, akar e segíteni magán vagy sem? Megfogadja-e Csicsa néni tanácsát, aki magát az édesanyjánál is jobban szereti, vagy sem.- Mit tud maga nekem tanácsolni ? - kérdeztem.- Ide hallgasson, kis, gyámoltalan madárkám. Mondjam ki őszintén? Tudja, mikor nem fog fájni magának, ha a főjegyzőé lesz? Akkor, ha előbb azé lett, aki magának is tetszik! Maga még ezt nem érti. Ha előbb a másé, azé, aki mellett úgy érzi, hogy gyöngül és reszket és nem tudna vele ellenkezni, ha meg akarná ölelni, és meg is teszi, hogy az övé lesz, akkor többet nem szenved így. Arra gondol, akit szeretett, amikor az ér magához, akit utál. Azt mondom, még az urát is megszeretheti, ha úgy tesz, ahogy tanácsolom. Ha rossz lesz magához? Ó, be boldog elégtétele lesz az, hogy maga az elégtételt már előre megszerezte magának! Még a verés sem fáj úgy akkor... Nagyon hálás lesz még maga Csicsa néninek, ha megfogadja a tanácsát... Még sokkalta többet, többet, többet beszélt nekem Csicsa néni. El sem tudja képzelni, milyen ellenállhatatlanul meggyőzőek voltak egyszerű mondatai. Végül is rávett: vegyük számba, kihez húzna úgy a szívem a városban, akit szerelmesemmé fogadnék ? Sorba vettük ketten a férfiakat. Annak ellenére, hogy Csicsa néni alig mozdult el a hegyről, mindenkit ismert a városban. Mindenkiről kialakult a helyes véleménye. Kegyess Gábor is szóba került. De őt, még ha jobban is tetszett volna nekem, nem megbízható és túl szilaj jelleműnek találtuk, így sorban minden ismerős és ismeretlen férfi ellen akadt kifogásolni-, kivetnivaló. Utoljára Csicsa néni azt is kiszedte belőlem, hogy volna egy férfiismerősöm, aki iránt nagyon is erős vonzalmat érzek. És ez az intézeti zongoratanárom. Egyszer véletlen magunkra hagyva csókolóztunk is, már közvetlen hazajövetelem előtt. De hát az illető fölszentelt pap. És Nádasdon lakik. Jégre tettük egyelőre az egész dolgot. Nem kacagnivaló? Házasságra sok, de szerelemre nincs alkalmas férfi! Azután az operettelőadáson láttam magát játszani, és hallottam énekelni... Úgy éreztem magam, ahogy Csicsa néni leírta nekem azt az állapotot, hogy gyönge volnék magával szemben... Csicsa néni remeknek, a legjobbnak találta, a rendesnek, a szokárosnak találta, hogy művész legyen, akinek szerelmemet áldozom... És lássa, nem csalódtam. 31. Összegezés a szerelmi változatokban, egészen a fájdalmas elválásig Kellőleg így sem tudnám szavakkal visszaadni boldogságunk sok részletét Inkább csak a fő mozzanatokból néhányat. Amikor Vicuka feljött a szőlőbe, a szobalány előtt állandó ürügye volt arra nézve, hogy a villába visszavonulhasson: gyakorolni akar zavartalan a zongorán. Az otthoninál tényleg ez az öreg hangszer volt a jobb. A játék nem hallatszott át a vincellérlakba becsukott ablakon át. Hallgatózás, leskelődés vagy zavarás elől Vicuka engem gyorsan átkergethetett a szomszéd szobába, és ott magamra fordíthattam a kulcsot belülről. Legrosszabb esetben pedig az ablakon át menekülhettem. Onnan a sövényátjáró rését három ugrással elérhettem. De hát soha, semmiféle veszedelem nem környékezte légyottunkat. Viszont az sűrűn előfordult, hogy Vicuka tényleg zongorázott nekem, és énekelt is. Primadonnánk megirigyelhette nagy terjedelmű és csicsergésszerű hangját. Első alkalommal, amikor ezt hallottam, ellenállhatatlan vágy fogott el, hogy ezt az édes teremtést örökre magamhoz láncoljam. Drámai modorban eléje térdeltem, és kéztördelve kértem: Szökjék meg velem, és boldogságával törődjék, ne szüleivel, hiszen kár ezt a hangot titokban tartani, ez már maga eltartja őt, és az én gondoskodásom, akármilyen szerény is, szilárdabb és édesebb helyzet, mint az, hogy tisztára rabnői tisztet vállal egy undok alak oldalán. Minden könyörgésemet elhárította. Csakis azzal biztatott, hogy majd mint asszony sem hozzám lesz hűtlen, hanem a férjéhez. Tréfával ütötte el a keserű kérdést. Ez a jelenet, sok-sok más változatban, többször is megismétlődött közöttünk, de ugyanazon eredménytelenséggel. Embertelenül gyűlöltem a polgármesternét szívbajával és a polgármestert piszkos adósságaival meg Gáöghot, ezt a hústoronyt. Valósággal borzadva gondoltam arra a napra, amikor a társulattal el kell pályáznom Vicuka közeléből. Ez december elején vált esedékessé. Különös szerencsémre azonban társulatunk szálláscsinálói valami zűrzavarba keveredtek. Míg Sárhalmon remekül, táblás előadásokkal futottunk. Igazgatónk erre megváltoztatta eredeti játéktervezetét. Január 1 -ig húztuk ki az évadot Sárhalmon. (folytatjuk) REMÉNYSÉG H N (83) „Isten a szeretet." Ezt hirdeti minden virág és minden egyes fűszál. A madarak zengő éneke, a gyengéd] virágok tökéletes szépsége és kellemes l illata, az erdők üdezöld, dús lombozata, mind-mind hangos bizohyi-j tékái Isten szeretetteljes atyai gondoskodásának és vágyának, hogy gyermekeit boldoggá tegye. Sátán félrevezette az emberiséget, hogy Istenben olyan lényt lásson, akinek legfőbb tulajdonsága a szigorú igazságosság, aki hajthatatlan biró és< kegyetlen hitelező. Olyan lénynek tüntette fel a Teremtőt, aki bizalmatlan szemekkel néz az emberek gyengéire, hogy azonnal lesújtson rájuk Ítéletével. Épp ezért jött Jézus, aki öröktől fogví Isten, és lett emberré, hogy nékünk az Atyát kijelentse. „Az Istent soha senki nem látta, az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt. ' Ján. 1:18. A Megváltó jelleme életének cselekedeteiben lett kinyilatkoztatva. Ez az Atya Isten jelleme is. Krisztus azért élt, azért szenvedett és azért halt meg hogy bennünket megváltson. A „fájdalom embere” lett hogy bennünket örökkévaló öröm részesévé tegyen. „Békeségünknek büntetése rajta van és az ő sebeivel gyógyulánk meg. „És a 53:5. Lássa őt] a puszta magányában, Getsemánéban1 és a kereszten, ahol Isten ártatlan Fia magára vette a bűn terhét. Krisztus] \ azonban nem azért szánta rá magát erre a nagy áldozatra, hogy mennyei' Atyánk szivét irántunk való szeretetre ébressze, vagy hogy öt az emberiség megmentésére késztesse. Nem, nem !' „Isten úgy szerette e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta érte" Ján. 3:16. Isten nem a nagy engesztelő áldozat] következtében szeret minket, hanem] ellenkezőleg, azért hozta az áldozatot, mert szeret bennünket. „Mert Isten] volt az aki Krisztusban megbékéltette önmagával a világot." II Kor. 5:19. Isten együtt szenvedett Fiával a Getsemáné lelki gyötrelmeiben és Golgota halálküzdelmeiben.- Jézus élete az önmegtagadás és a mások iránti gondos, aggódó szeretet élete volt. Szemében minden személy becses volt. Miközben isteni fennségét és méltóságát állandóan megőrizte,] mégis mindig a leggyengédebb szeretettel hajolt le Isten családjának minden egyes tagjához. Minden emberben szenvedő lelket látott, kinek megmentését küldetésének tekintette. Minél többet foglalkozunk a kereszt fényében Krisztus jellemével, annál több kegyelmet, gyengédséget és megbocsájtást látunk egybefonódva igazsággal és jogossággal. Ajánljuk „A Jézushoz Vezető Ut” cJ 1 dolláros könyvünket, amiből mai cikkünk gondolatait idéztük. Várjuk leveleiket. P.O. Box 322, Perth Amboy,\ N.J. 08861. Tel.: 201 251-2318. Botansky Igor VÉTEL, EUDAS, VAGY CSERE CSAK HIRDETÉSSEL OLDHATÓ MEG SIKERESEN!
