Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-06-23 / 26. szám
MAGY AR HÍRADÓ 13. OLDAL FEHÉR-MEDVE Irta: HALMI DEZSŐ Győrben született, mint kis pőlyás gyerek élte végig a bombázásokat, majd 12-13 éves korában, 1956-ban került ki Amerikába. — Elvégezte az itteni középiskolát, egyetemet és ma tanár az egyik kaliforniai (Sacramento) iskolában. E hónap második vasárnapján kapta meg a „Fehér Medve” indián melléknevet. Az Oglala Sioux indián törzs szokásai szerint végzett „ceremóniát”, a lélek megtisztulására fordított elmélkedést, annak előzményeit személyesen néztem végig. Az előkészületek már hetekkel előbb megkezdődtek. A tisztulás, a lélek felemelkedése a külön erre a célra készített „izzadási”, vagy „minden szennytől megtisztuló” sátorban megy végbe. („Purification Lodge”, Swel Lodge"). Történetünk szereplője az American River partjain tenyésztő fűzfákat kereste fel. Mielőtt kivágta volna a megfelelő fát, annak ágait, egy imát mondott és valami jelre, iránymutatásra várt, ami megmutatja a legalkalmasabb fűzfákat. Nem sokkal később egy sas vágott le és az egyik fűzőn ragadta meg áldozatát. Ez volt a jel, ez a fa volt kiválasztva a sátorépitésre. (A sas az indiánok szent madara.) Huszonegy, hüvelykujj vastagságú gallyat vágott, melyekből megépítette a sátrat. A földbe, körülbelül fél méter mélységben egy kerek lyuk van ásva. Ennek átmérője egy méter lehet és a körötte lévő földperem ülőhelynek használható, mint egy padka. A helyiség kiképzése legjobban hasonlít az eszkimók által hóbavájt kunyhóhoz. (Talán a sátor megjelölés nem érzékelteti a valóságot. Az indián elnevezés „inipi”.) A ceremónia (ünnepség) a késő esti órákban kezdődött, mikor még nem volt egészen sötét. Az égbolton sötét felhőket kergetett a viharos szél, szétkergetve a nagyobbakat, megszaggatva azokat, hogy a másik sarokba újra egy karámba terelje az elkalandozó foltokat. Messziről villám szakította meg a sötét alkonyától, mély dörgés rázta meg a felhőfürtöket és az annyira óhajtott eső lassan áztatni kezdte a szomjas földeket. A sátortól jobbra egy máglyarakás lángolt, az „örök láng tüze” (Fire of no end), hol a kiválasztott kövek izzót lak. Csak vulkanikus eredetű kövek használhatók, melyeket patak, vagy csermely sodrása nem érintett. (A tisztulás csak tűzben történik, a viz pedig ellensége az izzásnak.) Négy faágat párhuzamosan helyeztek el egymás mellett, kelet-nyugati irányban, ezekre került újabb négy fadarab, észak-déli fekvéssel. Ez az elhelyezés a négy égtájat jelképezi, melyek közül legfontosabb Kelet, mint minden világosság eredője. Az igy elhelyezett farakás fölé kerül a többi faág. A tisztulást óhajtó személy rakja a máglyái és közben imádkozik. A ceremónia vezetője egy indián „mágus” asszony volt (lehet mondani kuruzslónak, orvosságos-, javasasszonynak. Szerintem legtalálóbb a „mágus”, vagy „táltos” elnevezés, mert az ünnepség nagyon hasonlított az ősmagyarok vallási szertartásaihoz.), segéde pedig egy indián leány, ki a szertartás minden részletében jártas volt, megtanulta az ősi indián vallás jelképeit. A fiatal magyar megilletődve lépett a várakozókhoz. Alsótestét csak egy körbecsavart törölköző takarta. Öt követte a mágus-segéd és egy másik indián nő, kik egy lepedővel takarták meztelenségüket. A mágus-asszony — a többiekkel együtt- már várta a szertartás résztvevőit. Megragadta a férfi kezét és igy szólt: „Vártam Rád, mert itt mindenki velem együtt egy égijelet látott. Az egyik felhő eloszlott, egy medve alakja bontakozott ki, melyet a szél északi felé hajtott s ott elvesztett, eloszlott a ködben. — Te fehér anya szülötte vagy, de erős, mint egy bölény. Én Téged Fehér Medvének nevezlek el és ha közöttünk vagy mindig igy fogunk hívni.” Fehér-Medve nem tudta könnyeit visszatartani, mert a sokak által látott égijelenség, az uj név már egy lelki megtisztulást, felszabadulást hozott számára. Hárman hajtották félre a kunyhó bejáratát takaró vászon leplet, mely előírás szerűen Kelet égtájnak feküdt, hogy a felkelő Nap első sugarai fényt adjanak minden élőlénynek és élettelen tárgynak. Nagy fogóval emelték be, egyenként az izzó köveket. Az első a gödör közepére került, jelképezve a Világmindenséget (Universe), a következő négy Kelet-Nyugat-Észak-Dél égtájakat üdvözölte, a MENTS MEG Ments meg uram a deres lepedőtől hamvazó estétől jégcsap reggelektől nincs-hova italtól nii.cs-miért ételtől Mentsd meg a hitetlent nagy szemérmetlent megkísért ki nem vagy nagy bajában lehetetlent szabadítsd meg a gonosztól oldozz föl önmagámtól Marafkó László Carter kórházi költség-korlátozó tervezete (Folytatás a 8. oldalról) kórházban ágyak százai állnak időről-időre üresen. Kongresszusi körökben mindeneseire erős vitákat várnak a javaslat körül. Tudják jól, hogy a „free enterprise” élharcosai közegészségügy terén sem engednek a látból: a profiton van a hangsúly, ami érthető is — de a nép egészsége éppoly államérdek, mint a szabad verseny és a haszon. Carter kontrol-terve az célozza, hogy „arany középút” jöhessen létre az orvosi és kórházi szolgálatnak olyan szigorú intézményesítése körül, amely határos lenne például az angliai szocializált kezeléssel. Carter már a választási kampány idején egy részleteiben még ki nem dolgozott „nemzeti egészségügyi program”-ot Ígért. Amit mostani kórházi költség-korlátozó tervezete céloz, az tulajdonképpen az első lépés az odavezető utón. Előzménye a dolognak az 1971-beli korlátozás. Az akkori „megfagyaszlott” árak és bérek mellett a kórházi költségeket is korlátok közé szorították. Nixon elnök azonban — éppen, amikor már valami hatodik az élő- (ember és minden látható és láthatatlan állal), a hetedik az élettelen világot. A Szent-Pipa (Megáldott), (The Sacred Pipe) a tűz mellett, egy állványhoz támasztva, félferdén keleti irányba mutatva volt elhelyezve. A kövek felajánlásánál egy-egy csipetnyi dohányt tettek a pipába, jelképesen a Nagy-Szellem megelégedésére. A kövek izzottak, de ők hárman, gondolatba elmerülve, szónélkül tűrték a hőséget. Talán egy órát vett igénybe, mig a csend-, szótlanság jegyében szenvedve végétért a ceremónia. Fehér-Medve, Méh (Bee), a mágusnő segéde, az indián nő (nevét nem tudom) kiléptek a kunyhóból. Hideg fürdő után öltöztek fel, majd megkezdődött a vacsora. Paprikás krumpli kolbásszal, magyaros módra elkészítve volt a vacsora krémje, melyből a vendégek nem győztek eleget enni. (Fehér-Medve főzte a délelőtti órákban.) Vacsora után indián énekek, imádkozás zárta be az ünnepséget. Másnap Fehér-Medve dicsekedve mutatta nekem a kapott kultikus ajándékokat, melyek mind az ősi indián vallás értelmét szimbólizálták. Egyúttal meghívott egy újabb indián „ceremóniára”, amikor én is — meztelenre vetkőzve- bemehetek a kunyhóba, megtisztíthatom lelkem minden e világi szennytől és „Wakan-Tanka” (Atyai Nagy-Szellem) engem is a nagy, igaz indián Családba befogad. eredménye is mutatkozott az infláció-ellenes lépésnek, — egyik napról a másikra eltörölte a „fagyasztó” szabályzatot. Magasra szökött az infláció, a kórházi költségek kétszeresre ugrottak — és azóta is folyton emelkednek. Spectator A beteg elmegy az orvoshoz. Az orvos megvizsgálja, és igy szól: — Azonnal abba kell hagynia a dohányzást, le kell szoknia az italról, és tartózkodnia kell a nőktől is. Ezenkívül két hétig mindennap el kell jönnie kezelésre. A két hét elmúlik, és a beteg jelenti az orvosnak: — Doktor ur, nem érzek semmi javulást, azt hiszem, kár volt lemondanom a szivarról, borról és nőkről. — Dehogy volt kár — mondja az orvos —, nagyon is fontos volt. — Miért? — Mert igy remélem, van annyi megtakarított pénze, hogy a kétheti kezelést megfizesse. *** A vendéglőben egy ur nagyban iszogat. Megszólitja egy ismerőse: — Végtelenül csodálom, hogy ön bort iszik, hiszen ön az antialkoholista egyesület titkára. Az iszogató nagy lelkinyugalommal feleli: — Igen, de éppen szabadságon vagyok. *** Modellt keres apróhirdetés utján egy festő. — Kérem szépen — mondja az egyik jelentkező —, én csak ruhában engedem lefesteni magam. — Sajnálom, de én aktot akarok festeni — feleli a festő. — Rendben van, hajlandó vagyok ruha nélkül is modellt állni, de csak egy feltétellel. — Mi az? — Ha becsületszavát adja, hogy nem néz oda. Halmi Dezső
