Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-06-16 / 25. szám
JÄttiO M if&fjifié m .V- «* «r irV*rf-áfi 4 w *r ir ■* ÚÜtfmfH HftWMtM ■ i■ ijpMMW i^i»Aaftr<»v«V **'-*■ ** -*f>»w-**» ■» 14 OLDAL MALY AK HiKAÜÖ A NAGY UTAZÁSRÓL lit«: DOHNÁNYINÉ ZACHAR ILONA Egy régi francia mondás szerint „Elutazni kissé olyan, mint kicsit meghalni”. Annyira igaza van. Legtöbben közülünk nyugtalanok, aggodalmasok egy nagy utazás előtt. Vannak persze kivételek, olyanok, akiknek nincs türelmük sokáig egy helyben maradni és folytonosan más helyekre száguldoznának, csakhogy jelen életüktől elmeneküljenek. Magam is abba a kategóriába tartozom, azaz tartoztam, mint a francia, aki ezt a mondást kitalálta. Rengeteget utaztam életemben. Nemcsak városról városra vándoroltunk, de világrészről világrészre, mig végre itt otthonra találtunk. Aztán meg a hangversenyek folyamán is minduntalan utrakészen kellett, hogy álljak. Mégis, minden egyes kiruccanás előtt nagyon izgatott voltam. Már napokkal előbb egész listát állítottam össze, gondosan feljegyezve, hogy mit csomagoljak és bizony még igy is mindig elfelejtettem valamit, amire pedig útközben szükségem lett volna. Megboldogult drága féijemet nem izgatta az utazás, ö mindig nagyon széles látókörű volt és amellett minden érdekelte. Szeretett tapasztalatokat gyűjteni. Uj helyek, uj utak kielégítették kíváncsiságát. Nagy gyakorlata volt ebben, hiszen életében csak az ég tudja, hányszor kelt át az óceánon, kezdetben hajón, később repülőgépen, hogy lelke és művészete kincseit elvigye mindenfelé az embereknek és megossza velük Isten neki szentelt adományát. Mégis — amikor végleg megváltunk Európától és Olaszországban a nagy útra készülődtünk, hisz másnap reggel indultunk a Ravellon Argentínába, ahol le óhajtottunk telepedni és jól tudtuk, hogy nem térünk vissza többé hoszabb időre Európába, nagyon nehéz lett a szive. Dohnányi Ernő rajongva szerette a hazáját. Bárhová utazott is, végül mindig boldogan tért haza, mondván, hogy mindenütt lehet jó, de mégis legjobb otthon. Amellett szívvel lélekkel európai volt. Mindenhez ragaszkodott, ami Európa. Szigorúan tiszteletben tartotta a tradíciókat, amiket az Uj Világban, a szabadság jegyében lábbal tipornak, ő ismerte Amerikát, jól HETI NAPTÁR JUNIUS RÁK HAVA 19— VASÁRNAP: GYÁRFÁS 20— HÉTFŐ: RÁFAEL 21— KEDD: ALAJOS 22— SZERDA: PAULINA 23— CSÜTÖRTÖK: ZOLTÁN 24— PÉNTEK: IVÁN 25— SZOMBAT: VILMOS tudta, mit várhat az ottani élettől, igy nem is érte soha csalódás. De nehéz volt örökre megválni mindattól, ami gyermekkora óta egész életét képezte. Utolsó este nekiállt leveleket írni. Ö, aki egész életében utálta a levélírást, azt mindig titkárjára bízta, később én voltam az, aki mindenfelé irkáltam a nevében, most egyszerre leküzdhetetlen szükségét érezte annak, hogy mindazoknak, akikkel pedig már évtizedek óta nem is volt kapcsolatban, hosszú levelt írjon. Búcsúzott. Búcsúzott tőlük, búcsúzott Európából és ha nem is volt könny a szemében, a szive könnyezett. Nem olvastam ezeket a leveleket, azt se tudom, pontosan, hogy kiknek irt, igy nem tudom, mi volt a tartalmuk. De tudom, hogy ő, aki sose volt szentimántális, most mélyen el volt érzékenyülve hetvenedik évét taposta már akkor — ebben a korban valóban nehéz világrészt változtatni. Van azonban egy utazás — a legnagyobb, a AZ UR ÉRKEZÉSE Mikor elhagytak, Mikor a lelkem roskadozva vittem Csöndesen és váratlanul Átölelt az Isten. Nem harsonával, Hanem jött néma, igaz öleléssel, Nem jött szép, tüzes nappalon, De háborús éjjel. És megvakultak Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom, De őt, a fényest, nagyszerűt, Mindörökre látom. Ady Endre HITTUDOMÁNY Carter Krisztusról és az antiszemitizmusról WASHINGTON — Egy luteránus lelkész kérésére Carter elnök kifejtette egy levélben, hogy az antiszemitizmust keresztény-ellenesnek minősiti és nem hiszi, hogy a zsidó nép bűnös Krisztus halálában. A levél szövegét most bocsátották Rev. John F. Steinbruck lelkész rendelkezésére, aki a washingtoni Luther Place Memorial Churchben szolgál. Carter elnök azt irta, hogy saját személyes álláspontját fejtette ki a levél által, hogy ezáltal minden félreértést tisztázzon, ami egy vasárnapi iskolai osztályban történt tanítása miatt vetődött fel. A lecke azzal foglalkozott, hogy Jézus kiűzte a pénzváltókat a jeruzsálemi templomból. Ez az esemény Carter véleménye szerint fordulópont volt Krisztus életében. Ő közvetlenül kihívta a létező egyházat, és mivel a zsidó vezetők nem találtak más utat a megoldásra, ezért elhatározták Jézus megölését. ár -Jr ttrit végleges, amelytől még jobban aggódunk és amelytől sokan rettegünk. „Ha majdan átfutottam göröngyös utamat, s hová fáradtan érek, a sir nyugalmat ad,” írja a felejthetetlen emlékű költő, báró Eötvös József. Milyen helyes meghatározás ez: „göröngyös ut!” Mert valóban ilyen az élet. Hányszor panaszkodunk, ha lábunkat megsebzi a tövis, ha kifáradunk a folytonos küzdelemben és azt mondjuk, hogy áhitjuk a halált! De ha valóban ajtónkon kopogtat, akkor egyszerre ráébredünk, hogy mégiscsak milyen szép itt ez az élet, minden bajával, gondjával, keservével együtt és nem akaijuk itthagyni. De éppen ebben áll a tévedésünk. Mert a halál is csak egy utazás. Olyan utazás, mely nem a megsemmisülésbe, elmúlásba de inkább az örök élethez vezet. Boldogok azok, akiknek hite olyan erős, hogy ebben hinni tudnak. De sajnos, abban a nagy pillanatban valamennyien kételkedésnek vagyunk kitéve. Pedig minden könnyebb lenne, ha tudnánk, hogy mi vár ránk odaát. Más lesz, mint itt volt, az bizonyos. Újra meg kell tanulnunk élni. De annyival könnyebb lenne ott „átállnunk", ha már itt sok mindent megtanulnánk abból, ami ott majd életünk főelemeit képezi. Ha visszaemlékeznénk léptennyomon Krisztus tanaira! Ez voltaképpen a csomagolás. Legyünk hát azon, hogy erre a legutolsó útra is felkészüljünk, melyről egyikőnk se tudhatja, mikor köszönt be, de ha jól becsomagoltunk, nem érhet csalódás. Carter többek között ezeket irta még levelében: „A keresztény vallás, véleményem szerint, azt tartja, hogy a názáreti Jézus, aki zsidó volt, életét az emberiség bűnének eltörlésére fordította. Az evangéliumok kifejtik, hogy halála előre meg volt jövendölve és e nélkül, valamint az ezt követő feltámadás nélkül a keresztények nem nyertek volta üdvösséget Krisztus által...” Miben bíznak legjobban az emberek? A közvélemény még mindig a gyógykezelést becsüli a legtöbbre az összes nagyobb intézmények mellett. A Harris-közvéleménykutatás során 1522 felnőttet kérdeztek meg ez év elején, és a megkérdezettek 43 százaléka bizalmat fejezett ki az orvosi szolgálat iránt. Második helyre a magasabbfoku oktatást tették, ami 37 százalékot kapott a bizalom terén. A harmadik helyen pedig a Fehér Ház van, ami a megkérdezettek 31 százalékának bizalmát élvezi az első helyen. A többi intézmények ilyen sorrendben következnek egymásután: Legfelső Bíróság 29 százalék; szervezett vallás 29 százalék; televíziós hírek 28 százalék; katonaság 27 százalék; és a Szövetségi kormány végrehajtó ága 23 százalék. A lélekvándorlás titkaiból Barbara Tennant, a parapszychológia egyik szakértője és iró, valamint Jackil Lewis, egyetemet végzett hallgató hisz a lélekvándorlásban, és a következőket állítja. — Az ember nem jöhet vissza az életbe mint tehén vagy ló. Saját maga választja meg uj szüleit. — Mozart azért volt zenei lángész, mert ezt a tudományt már jónéhány korábbi életciklusban gyakorolta. — Az ujraszületéskor az ember azt kapja, amit (Folytatás a 15. oldalon)
