Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-06-16 / 25. szám
12. OLDAL MAGYAR HIKAÜÖ VIGYÁZZUNK A „JÖ VÉTELIEKKEL! Irta: SIMA FERENC Az ujamerikások és ujkanadások bizonyára sokat tanulnak a következő történetből. Neveket nem elitünk, annak ellenére, hogy a bírósági eljárás már befejeződött és a részleteket mindenki megtudhatja. A név azonban mégsem lényeges, inkább az az érdekes: egyesek mire képesek, hogy előnyöket szerezzenek. Professzor X és felesége, mindketten magasképesitésű emberek, Kelet-Európából jöttek Kanadába. Miután letelepedtek és munkát , , ,, , Sima Ferenc kaptak, elhatároztak, hogy autót vásárolnak. Áttanulmányozták a helyi lapot és sikerült is megfelelő kocsit találniok, mégpedig sokkal olcsóbban, mintha kereskedőhöz kellett volna fordulniok. A kocsi jól bevált, meg voltak vele elégedve. Három évvel később azonban úgy alakult a helyzetük, hogy még egy kocsira lett szükségük, mivel a professzor felesége máshol, távol kapott állást. A professzor, aki jól emlékezett az első, sikeres kocsi-vásárra, ismét az újságban keresett és talált is ogy «-gyevés Chevrolet-et, jó áron. Egy asszony volt az eladó, aki egy bérházban lakott és írást adott arról, hogy a kocsin nincs teher, ezzel kapcsolatban minden rendben van. A kocsi azonban kicsinek bizonyult, nem is volt automata és az asszony nem szerette. Ezért aztán, három hónappal később, kereskedőhöz mentek és — megfizetve, az árkülönbözetet — becserélték egy nagyobb kocsira. Néhány hét múlva két ember jött a bíróságról közölték a professzorral, aki egyáltalán nem volt járatos a kanadai törvényekben, hogy végzésük van a Chevrolet lefoglalására. A professzor közölte velük, hogy a kocsit már egy másikra cserélte be és arra kérte őket, hogy lépjenek érintkezésbe az ügyvédjével. A két bírósági ember erre elment az autókereskedőhöz és lefoglalta a Chevrolet-et. Amint később kiderült, ugyanis, a kocsit Winnipegen vásárolták, mégpedig bankkölcsönnel, onnan vitték tovább eladás céljára. A bank azonban kinyomozta, hogy hol van a kocsi és a kifizetetlen kölcsön fejében — lefoglaltatta. Másnap a házaspár a férfi kocsiján ment munkába, nem tudván semmit a fentiekről a Chevrolet körül. Délelőtt a professzort telefonon értesítette egyik szomszédja, hogy a garázsát feltörték és a felesége kocsiját elvontatták, visszavitték a kereskedőhöz. A kereskedő az érdeklődésre azt felelte: mivel a cserébe adott Chevrolet-et lefoglalta a törvényszék: ő visszavette a professzor feleségének a kocsiját. A garázs kinyitása miatt nyitva volt az egész ház. A professzorék telefonáltak a rendőrségre, azonban azt a választ kapták, hogy nem tehetnek semmit. Erre az ügyvédjüket keresték, aki nem volt otthon, partnere pedig nem akart a dologba beleavatkozni. A professzor erre a vállalati ügyekben jártas egyik legjobb ügyvédhez fordult. Azt a tanácsot kapta, hogy a kereskedőnek joga volt visszavenni a kocsit, a pereskedés hosszú és költséges lesz, és leghelyesebb, ha a professzor elfelejti az egészet, úgysem nyeri meg a pert. A tanár azonban nem adta fel a dolgot. Felhívta az ügyészséget, aljoj^ mondták neki, hogy a kocsit lefoglalok törvénytelenül jártak el és törvénytelen volt a kereskedő eljárása is. Azt tanácsolták, hogy forduljon a fogyastásügyi minisztériumhoz, ahonnan viszont ügyvédhez küldték. Az ügyvéd bírósági végzéssel visszaszerezte a kereskedőtől az asszony kocsiját. A gépkocsit regisztráló hivatalban megállapították: a Chevrolet-et eladó asszony nyolc hasonló, autóeladás: ügyet bonyolított le az előző hónapokban. Az asszony megtudta, hogy „valami bűzlik”, mire hirtelen eltűnt, mint a kámfor. A két bírósági embert törvényszék elé állították, amiért betörtek a prefesszor házába, illegálisan lefoglalták a Chevrolet-et és mindekettőjüket megfosztották a jogosítványuktól. Azért volt az eljárásuk törvénytelen, mert nem rendelkeztek bírósági végzéssel. A bíróság figyelmeztette a rendőrséget is amiért nem volt hajlandó beavatkozni, amikor szükség volt rá. A tárgyaláson a professzornak megítélték az összes költségeket és jelentős kártérítést is kapott. AHOGYAN A HUMORISTA LÁTJA TANÁCSOK CARTER KEZDŐ MUNKATÁRSAINAK Nem titok, hogy sokan, akik Jimmy Carter elnöknek dolgoznak, soha életükben nem jártak még Washingtonban. Rövid iőd alatt megtanulták a város minden csinját-binját. Szerintem azonban valakinek figyelmeztetnie kell Carter embereit: óvakodjanak bizonyos dolgoktól. Ha tehát ingyen utazást ajánlanak önnek Dél-Koreába, és egy egyszerű fehér borítékot dugnak a költségekre a zsebébe, végezzen komoly önvizsgálatot, mielőtt elfogadná. Ha egy multinacionális vállalat alelnöke közli önnel, hogy ismer egy csinos lányt, akinek szabadok a délutánjai — vagy az estéi —, győződjék meg róla, hogy nem ir-e a leányzó emlékiratokat. Ha egy nagy légitársaság elnöke meghívja a vállalat vadásztanyájára a hét végére, nemcsak azért hívja, hogy vadlibákra lövöldözzenek. Ha a Pentagon ingyen utazást ajánl fel valamelyik B—1 bombázóján, nem azért teszi, mert meg akarja takarítani önnek a repülőjegy árát Atlantába. Mihelyt valaki Wahingtonba kerül, legyen az első tennivalója, hogy kiadót keressen. A második: vásároljon egy négy évre szóló előjegyzési naptárt, és naponta jegyezze fel, milyen hibákat követnek el a kormányzatban működő egyes személyek. Nem lehet elég korán megkezdeni a washingtoni tapasztalatokról szóló könyv megírásának előkészítését. Most, hogy ön bekerült a Carter-kormányzatba, az újságírók „hivatalos forrásnak” tekintik. Gondoskodnia kell bizonyos számú kiszivárogtatásról, nehogy rossz sajtót kapjon. Ha egy washingtoni ügyvéd tenisz- vagy golfpartira hívja meg, meglepetéssel tapasztalja majd, milyen gyakran lesz ön a győztes. Vigyázzon, nehogy a fejébe szálljon a dicsőség, a washingtoni ügyvédek fantasztikusan ügyesen veszítenek a játékban minden uj kormányzat tagjaival szemben. Ha koktélra vagy vacsorára hívják meg, és a Itt vannak ennek a történetnek a tanulságai: 1. ) Mindig specialista ügyvédet kell választani. Aki ugyanis nem az, az nem tudja az ügyünket kellően képviselni, mint ahogyan egy szivspecialista se tudja feltétlenül, hogyan kell sínbe tenni a törött lábat. 2. ) Az emberek, bankok, bírósági alkalmazottak sőt a megfelelő jogositvánnyal rendelkező autókereskedők között is akadnak, akik — ha előnyükre szolgál — megszegik a törvényt, mert remélik, hogy megússzák a dolgot. A bank ezért szereztette vissza a kocsit törvénytelenül. Nem kívánt keresztülmenni a hosszadalmas, hivatalos eljáráson. 3. ) Amerikában és Kanadában érvényt szereznek a törvénynek. Akinek igaza van, attól még óriási bankok sem vehetik el az igazát. A törvény előtt ők sem élveznek több jogot, mint a frissen érkezett bevándorló. A bíróságok megtorolják a törvényszegést. Nem szabad soha feladni a harcot, ha bizonyosak vagyunk benne, hogy igazunk van. 4. ) A lecke legfontosabb része az, hogy óvakodjunk a túlságosan jó vételektől, mert — ahogy a professzor példája is bizonyítja — könnyen megégethetjük az ujjúnkat. Ha magánszemélytől vásárolunk, sohasem lehetünk benne biztosak, hogy nem keletkeznek-e professzorékhoz hasonló bonyodalmak. felesége aggódik, mit is vegyen fel, nyugtassa meg, hogy aggodalomra semmi ok. Ha farmernadrágot és kötényt vesz fel, akkor is mindenki azt mondja neki, milyen remekül néz ki. Ha egy munkatársa engedélyt kér öntől, hogy lehallgassa valaki másnak az otthoni telefonját, vigyázzon, nehogy írásban adjon engedélyt. Ha valamelyik felettese kéri öntől, hogy hallgassa le valakinek az otthoni telefonját, biztositsa be magát, és kéije az utasitást írásban. Pillanatnyilag csak ennyi jutott eszembe. De arról sem szabad megfeledkezni, hogy bármilyen fontos személyiség is valaki a kormányzatban, reggelente ugyanúgy kell felvennie a nadrágját, mint bárki másnak. Kivéve persze a női munkatársakat. Ök úgy veszik fel, ahogy akarják. Art Buchwald KORKÉP TERVEK AZ EMBERISÉG VÉGSŐ HÁBORÚJÁRA A Pentagon egyik vezetője végigcsusztatja ujját az atlaszon és négy helyet érint: Chicagót, Rantoult, East St. Louist, a Quad Citiest és Joliet-et. Azt mondja, hogy ha nukleáris tömegpusztítás következik be, akkor bizonyára ezek a városok lesznek a célpontok. Valamennyien megegyeznek abban, hogy egy nukleáris támadás esetén az Egyesült Államok lakossága közül 125 millió ember esne áldozatul. Charles Buront marsai, stratégista és a Johns Hopkins School of International Relations tanára szerint, ha az ellenség azt hiszi, hogy mi úgy gondoljuk, hogy ők készek használni az atombombát, és ha mi úgy véljük, hogy ők úgy gondolják, hogy mi nem vagyunk hajlandók az atombombát használni, akkor rendkívül politikai előnyük van velünk szemben. Két évvel a vietnami háború befejezése után állandóan feljön a téma, a harmadik világháború (Folytatás a 13. oldalon)
