Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-01-20 / 4. szám
8. OLDAL MAGYAR Ml HAI Mi AZ „EGYETLEN“ AMERIKAI MAGYAROK Irta: VASVÁRI ÖDÖN n. Múltkori, hasonló cimű cikkemben voltaképpen egy cikksorozatot számitok elkezdeni, amely az „egyetlen” amerikai magyarokat lesz hivatva felsorolni. Azóta, hogy cikkem megjelent, behatóbban foglalkoztam ezzel a tervvel s bámulva kellett látnom, hogy hány ilyen amerikai magyar volt és van, aki valamivel érdemessé tette magát az ,,Egyetlennek közé való sorozásra. így, remélem, a jövőben az olvasó még többször fog találkozni hasonló cimű cikkeimmel. Folytatom a sorozatot. Úgy éreztem, hogy talán az a magyar is megérdemli ezt a kitüntetést, aki elsőnek tette a lábát Amerika földjére. Budai Parmenius István, a fiatal református pap, korának legkiválóbb latin költője volt ez a magyar, aki 1583-ban a kanadai partok mellett lett egy tengeri vihar áldozata. (4) Magyar földről gyalog Oxfordba. — Budai Parmenius 27-28 éves fiatalember lehetett, aki úgy került Angliába, mint a többi magyar diák: az apostolok lován, másszóval: gyalogszerrel. Nincs olyan fantázia, amely el tudná képzelni, hogy az akkori idők többnyire koldus magyar diákjai elő tudták volna teremteni azt a pénzt, amibe egy kényelmesebb, váltott kocsikon való utazást lehetővé tett volna. Ezek a diákok, ha néha fel is vették őket jószivű emberek valami járműre, gyalogosan kutyagolva tették meg a hosszú, mindenféle hegyi utakon átmenő utazást. Batyut is vittek magukkal, főképpen egypár becses könyvet, holmi ruhafélét, ennivalót: szóval a hosszú ut már csak emiatt a teher miatt is aligha lehett könnyű. Parmeniusnak szerencséje volt: Oxfordba kerülve, a később híressé vált Richard Hakluyt lett a szobatársa az egyetemen, aki két vagy három évvel volt idősebb nála s akihez, már Amerika földjéről, utolsó levelét irta. Az első magyar Amerikában csak egyetlen ember lehetett és ez, amennyire ma tudjuk, Budai Parmenius István volt. Történetét ismerjük és emlékét tiszteletben tartjuk. (5) Debrecentől Londonig — gyalog — és ha már az egész Európát végiggyalogló magyar koldus diákokról van szó, legyen a következő „egyetlen” amerikai magyar egy régen elfelejtett, ugyancsak fiatal amerikai magyar református pap, akinek Erdei Károly volt a neve. Ő volt az egyetlen amerikai ősmagyar, aki elmondhata magáról, hogy gyalog ment végig az egész Európában, hogy 1903-ban odaérjen az uj angol király, VII. Edward koronázási ünnepélyére Erdei debreceni theológus diák volt akkor, akinek már ezen a téren érdekes múltja volt: ugyancsak gyalog lesétált Konstantinápolyba és vissza, sőt más, közelebbi helyekre is. Útjáról egy kis könyvet is irt, „Gyalog a vén Európán keresztül,, címmel, amelynek elején ott volt a nagy gyaloglót ünneplő debreceni diáksereg képe, boros pohárral mindenki kezében. A könyvet, amelyből egy példány remélhetőleg megvan Clevelandben, magam is olvastam. Erdei Károlyt élete legvégén ismertem csak meg és vele egyszer találkoztam: én akkor uj amerikás voltam, a pittsburghi esperes káplánja, ő pedig a Fairport Harbor-i egyház papja. 1914 szeptemberében találkoztunk Clevelandben, egyházmegyei gyűlésen, de már akkor kétségtelen volt, hogy súlyos elmebajban szenved és voltaképpen kórházban volna a helye. Excentrikus ember volt, aki mindig zsinóros magyar ruhában, sokszor csizmában járt-kelt (Folytatás a 9. oldalon) FELVONT SZEMÖLDÖKKEL MI VAN BREZSNYEV BARÁTI ÖLELÉSE MÖGÖTT? Azok a képek amelyek L.Brezsnyevet és a Kelet-Európai országok vezetőinek meleg üdvözléseit ábrázolták a közelmúltban, mind az alaposan kidolgozott orosz terv részei. A baráti üdvözlések, ölelések és csókok azonban a nyers valósághoz vezetnek, mivel a Szovjetek szembe találták magukat egy robbanékony elégedetlenséggel a saját boldogtalan és nyugtalan birodalmukon belül. Brezsnyev látogatásai az összes kelet-európai országban kivéve Albániát mind a Kreml stabilitását próbálta alátámasztani. Azonban a fő problémák a ami napig is megoldatlanok maradtak, bármennyire is igyekezett enyhíteni a nyugtalan helyzeten. Két fő fejlemény ébresztette fel a szovjet vezetőket arra, hogy szinte egy lőporos dobozon ülnek. Először is Lengyelországban, ahol Edward Giereknek engednie kellett egy olyan kombinációjának az ellenzéknek, amely a vezető munkásságot, értelmiséget és talán ezekben az országokban a legerősebb Egyházi vezetőket foglalja magában. Ez 1976 júniusában történt, amikor 60 százalékos általános áremelést rendeltek el egyik napról a másikra. Giereknek akkor két választása volt, vagy egy teljessé fejlődő forradalom, vagy kompromisszum. Ő az utóbbit választotta az utolsó pillanatban. A helyzet mégsem megnyugtató még most sem. Kelet-Németországban ahol a gazdasági mutatók a legelőnyösebben alakultak szomszédaikéhoz képest, sem teljesen megnyugtató a helyzet. Ennek olyan tünetei vannak mint, hogy pillanatnyilag 100 000 ember vár kivándorló vízumra. Az öngyilkosági arányszám itt a legmagasabb világ viszonylatban, és a kormány politikájának tiltakozásául égette magát nyilvánosan halálra egy protestáns pap 5 hónapja. Mindezek ellenére a várható veszély elsősorban Lengyelországban esedékes. Ezek a fejlemények igazolják, hogy miért van szükség arra, hogy 31 hadosztály tartózkodjon Kelet-Európábán, a 30 évvel ezelőtt megalapított kommunista kormányok védelmére, amire az elmúlt 23 évben több alkalommal is szükség volt. Különösen az emlékezetes Lengyel, Magyar és Cseh esetekben. Milyen tényezők okozták a közelmúltban a fő zavarokat és nehézségeket? A gazdasági nehézségek hirtelen egy nagyon rövid ideig egy fajta gazdasági „csodába” csaptak át és ezekután rögtön a nehézségek kombinációjával találták szembe magukat a Kommunista vezetők. Általános gabona, nyersanyaghiány amit a Szovjetek hirtelen olaj áremelése csak súlyosbított, valamint a nyugati infláció. így a kormányok arra kényszerültek, hogy minél több terméket exportáljanak, hogy importjukat és az importban fennálló adósságukat fedezni tudják. Ez azonban belső kereskedelem és ellátás teljes rovására ment. Mindezt betetőzte az a kölcsön illetve adóság,a mi jelenleg 25 billió dolláros (Folytatás a 13. oldalon) PERISZKÓP 1977: A BÉKE ESZTENDEIÉ VAGY PEDIG FELKÉSZÜLÉS A HÁBORÚRA? WASHINGTON — Henry Kissinger egyik nemrégen közzétett nyilatkozatában ezeket mondta Közel-Keletről: ,,Ugy becsülöm, hogy a közel-keleti béke esélyei jobbak, mint amilyenek talán évtizedek óta voltak.” Az igaz, hogy a feltételek ma jelentősen kedvezőbbek, mint régebben. Az 1973-as háború azt a kijózanító valóságot tette világossá Izraelben, hogy a status quo nem őrizhető meg minden fájdalom nélkül. Ugyanakkor kijózanitólag hatott az arab oldalra is és tudomásukra hozta, hogy Izrael elég erős ahhoz, hogy életben maradjon! Izrael arab szomszédai: Egyiptom, Szíria és Jordánia egyenlőképpen elismerték Izrael létezését az 1967-es határokon belül, és mindhárom állam készségét nyilvánította ki abban az irányban, hogy béketárgyalásokat folytat Izraellel. Izrael is készségesnek mutatkozott egy békegyezmény létrehozására, habár nem egészen az arabok által meghatározott feltételek között. Egy hosszabb távú akadálynak látszik az, hogy az arabok pszichológiaiak még nem készültek fel arra, hogy Izraellel konkrét formában normalizálják a kapcsolatokat, és enélkül a legtöbb izraeli állampolgár nem bízik a valódi békeállapot elérésében. Másrészt az a kérdés, hogy vajon Izrael hozzájárul-e ahhoz, hogy nem csupán visszavonul majdnem az összes területről, melyet 1967-ben elfoglaltak, hanem ahhoz is, hogy valamilyen fajta Palesztinái állam létrejöjjön a Jordán folyó nyugati partvidékén. Ha Kissingernek igaza lesz, akkor az 1977-es esztendő egyedüli és nagyjelentőségű időszak lesz a (Folytatás a 11. oldalon) Csaknem húsz évvel ezelőtt történt, hogy a Szputnyik I űrhajó megnyitotta az űrkorszakot. Azóta az ember meglátogatta a holdat és onnét biztonságosan visszatért; a holdnak eddig soha nem látott túlsó oldalát teljesen lefényképezték; az ember-készítette eszközök rendszeresen jelentést adnak a Mars felszínéről; hasonló jelentések jönnek a Vénuszon levő műszerek közvetítésével is; és a tudósok most már kitűnő műszerek közvetítésével is; és a tudósok most már kitűnő fényképfelvételekkel rendelkeznek a Merkúrról és a Jupiterről. Ezek ellenére is, számtalan tudományos misztikum van ezen a földön. Az Antarktisz nevű kontinens különösen sok megválaszolatlan kérdéssel foglalkoztatja a tudományos világot, pedig olyan korszakban élünk, amikor már a turisták is könnyűszerrel meglátogathatják e déli földrészt, egy utazási iroda segítségével. Nemrégen érkezett a jelentés, hogy egy negyedmérföld mélyre tervezett fúrás a jégmezőn kudarcba fulladt. Ez igazán kiábrándító. Remélhetőleg, az űrprogram sikeres továbbfolytatásával párhuzamosan, a déli sarkvidéken is elhárulnak az akadályok a misztikumok feltárása előtt. Vasváry Ödön
