Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)

1977-06-02 / 23. szám

». OLDAL

magyar híradó

18. A találka fordulatainak ( ívtatása

Tartsunk a regények hangjánál. Ott hagytuk el Elemér Vicukát velem a kis kápolnában.

Amikor odaültünk egymás mellé a padba. fél perc feszengő, gondolatrajoktól átcikázott hallgatás támadt köztünk. Akkor ellenállhatatlan vágy kapott el. hogy ezt az édes fekete madárkát minden teketória nélkül magamhoz szorítsam és megcsókoljam.

Esküszöm, ugyanabban a pillanatban hajolt ő is hozzám, amikor én mozdultam erre.

Hosszú, hosszú, hosszú csók. Végül némi vakmerőségre vetemedtem.

Arra ő egészen higgadtan eltolt magától. Rögtön az imént maga mellé rakott kalapját kapta föl a pádról. Haját igazgatta, és ruháját simította le.

Nemcsak leszerelő és kijózanító volt számomra viselkedése hanem megütött, szinte megfélemlített. Félig-meddig nyögtem hangremegve, őszintén és nagyot sóhajtva:- Tudja, r.ii az érzésem? Maga engemet rémesen meg fog gyötörni. Magával le fogom szenvedni, le fogom vezekelni minden nőkkel elkövetett vétkemet.

Hangom incselkedővé vált a möndat végén. Valahogy megint megütköztem rajta, hogy ő nem bocsátkozik be az évődő modorba.

Teljes komolysággal rázza meg fürtös fejecskéjét, és rávágja egyszerűen:- Nem! Ne féljen. Nem! De itt is ízetlenség, amit...menjünk!- Hová? - érdeklődtem. És egyelőre nem emelkedtem ültömből.- Mindent, mindent, mindent megtudhat tőlem útközben is. Most már nem késhetek. A szobalányunk itt vár rám a szőlőnk ben. Már nagyon esteledni kezd. Képes elém jönni nyugtalanságában. Hiába tartanák őt vissza . Na, keljen föl!- Ha még egyszer legalább. .

Természetesen a búcsúcsókra gondoltam, ha már erről á jól védett helyről távozunk.

De ő kissé ingerültté vált:- Ha ilyen oktalan és erőszakos maga, akkor baj lesz Értse meg, csak nagyon ügyesen, nagyon, hogy is mondjam, önfegyelmezéssel és gyorsan, az icíőt kihasználva találkozhatunk...- Jó! Hát gyerünk! - kászolódtam.- Én előre kiosonok, szétnézek és elindulok. Maga zárja be a kápolnát, és mindenesetre óvatosan kövessen. De csak akkor é.^n utol, ha intek magának - mondta erre utasításnak.

így történt.

19. Egészen váratlan felvilágosítások és biztatások

A kápolnától több gyalogút vitt lefelé. Oldalt is, a szőlőkertek közt és az erdőben.

Amint bezártam a kápolnát, és Elemér Vicuka után tekintettem, már távolabb haladt, lefelé az egyik gyalogösvényen. De egy hosszú kőkerítésnél magasló tölgy mellett megállott. Onnan visszaintett, hogy utána siethetek.

Az alkonyat egészen leszállt már Minél lejjebb a dombon, annál jobban biztatott a jótékony homály. Ha már ilyen nagyon nagyon óvakodásra szorult egvüttlétunk.

Amikor mellé érkeztem, így kezdte:- Én most szeretném, ha minden szavamra jól figyelne, és megjegyezné.- Nos?- Látja, az ott a mi villánk födele! - mutatott oldalt, a fák mögül pirosló kéttornyos épület tetejére.- Nos?- Ott fogunk találkozni ezentúl. Ott teljes kényelemben és biztonságban vagyunk. Hogy is mondja? Ellenőrzött, szülőiieg ellenőrzött biztonságban.- Hát miért nem mentünk oda mindjárt ma is?-Mert... Ezt nehéz rögtön megértetnem magával, de aztán

rájön, ha tovább hallgat.- Hát meséljen.- A szőlőmbe akármikor kikocsikázhatok egyedül, délután a szobalányunkkal. Egész őszön van mit dolgozzunk a szőlőben. Most például diósszilvát csinálunk. Aztán befőzzük. Gyümölcsöt rakunk el...- És a lány teljes bizalmasa! - akartam megelőzni a tudósításokat.- Dehogy! Ne akarja kitalálni, hogy mit közlenék magával. A szobalány egy buta liba. Ö biztosan elárulna vagy fecsegne. Egész biztosan!- Hát akkor?- A szobalányt a vincellérné fogja le munkában a sajtóházban és a vincellérházban. Mert ezek össze vannak építve, lejjebb, a villánk alatt, a domboldalon.- Ahá, most már értem. A vincellérné a támogatóm.- Igen, igen, igen! A dajkám volt. Ó be van avatva mindenbe. A kápolna kulcsát is ő szerezte meg az egyházfitól, aki egyszer vagy kétszer jön ki csak a tisztelendő úrral istentiszteletre, egész éven át.- És a vincellérné felől biztos, hogy nem locsogja ki a titkunkat? -firtattam teljes joggal.

Erre egészen furcsa jelenet következett.

20. Egy különös élet rövid ismertetésének eleje

Mindeddig álltunk a tölgyfa törzsénél. Most a kérdésemre való felelet helyett Vicuka hozzám dőlt. így mondta:- Haladhatunk közben lefelé!

Nos, igen ! De hát a hozzám simulása, a fejtartása is félreérthetetlen volt. Tehát az indulás halogatásával újra csók következett. Olyan önfeledtség zuhant ránk, hogy csak arra ocsúdtunk föl, valaki vagy esetleg valami hevesen csörtet kifelé az erdőig nyúló csalitba Erre szétrebbentünk. Majd Vicuka beráncigált magával hirtelen a tölgyfa törzse mögé:- Itt kell elhaladnia az úton. Maga álljon inkább a fa elé, mintha a tájat szemlélné.

Ezzel engem kitolt a fa törzse elé. Ő maga mögötte és a kőgát mögött maradt. így vártuk azt az izét. Embert vagy állatot, hogy végre kibukkanják a gyalogúira.

De nem jött. A csalitból hallatszott, mind távolodóbban, a motoszkálása.- Lássa! Szamárság nyílt terepen fölfedeztetésnek tenni ki magunkat. Ez, aki itt zörgött, nagyon könnyen ránk leshetett volna! - mondta Vicuka.- Valószínűtlen! Ha leskelődött volna, akkor nem zörög. És elég homályos a levegő, hogy távolról se lásson bennünket.- Ezt gondolom szintén. De gyerünk most már rohamlépésben - fogta meg Vicuka a karomat. így vont tova az úton. Közben pedig sietősen, szaggatott mondatokban mesélte:- Jól figyeljen rám! Ha hallott mesebeli vasorrú bábáról, akkor ez a vincellérnénk az. Kártyát vet, és jövendőt mond. Hirét is hallhatta, Csicsa néninek nevezik. Pedig nem nagyon öreg.- Ahá! Hallottam, hallottam.

Tényleg ismerős volt a név előttem. De nem ilyen szelíd formában, hogy jövendőmondó a hölgy, hanem, hogy veszedelmes kuruzslónő. Főleg pedig angyalcsináló. Vagyis megesett hajadonokon segít. ^

De nem tartottam szükségesnek ezzel szakítani meg Vicuka tudósítását. Már folytatta is:- Öt, tudja, egészen fiatal korában elcsábították itt a városban. Kisbabája lett. Ez meghalt. Ö engem szoptatott. Később egy kerítőasszony karmai közé került, aki szó szerint eladta őt a nádasdi éjjeli mulatóba. A Páfrányos-partra.

(folytatjuk)

REMÉNYSÉG HANGJA

f (72) Teremtőnk felhívása ma:' /Féljétek az Istent és néki adjatok^ y dicsőséget, mert eljött az ő ítéletének/ Sórája, és imádjátok azt, aki teremtette i : a mennyet és a földet és a tengert és aj 'vizek forrásait” János jelenéseké r 14:6—7. Az első angyali üzenet (

) felhívása az egész emberiséghez szól. (Ez a Biblia utolsó könyvének utolsóé [felhívása, ami mellett vagy ellen, de;

;állást kell foglalnunk. Ezen hármasé fangyali üzenetet követi a hét utolsó^ S csapás, Isten igazságos végrehajtó^ (ítélete!

(a) Féljétek az Istent: Ez az evan-' ’gélium szerinti igaz Istenfélelem, ami^ ynem tévesztendő össze az engedetlen/ éj bűnös ember büntetéstől való rettegé-? lsével. Ahogy megismerjük őt, meg-,

■ szeretjük Őt és megbízunk benne, most' f már nem kényszerből, nem félelemből, é )hanem önként, szabad akaratból, igazig ^örömmel engedelmeskedünk Neki. /Igaz Istenfélelem, igaz Istenismeret és] 7az írott Ige egymástól elválaszthatat-' ytanok. Az utóbbi képesít az előzőé ^kettőre!

(b) Néki adjatok dicsőséget: Nemj fvakító fényességről van itt szó, ami' t Saulust a damaskusi utón megvakitot-é yta, ilyent nem adhatunk, mert nekünk í ^sincs. Jézus főpapi imája szemlélteti azt i

dicsőséget, ami adására képesít] (bennünket és amire vár is: „Én dicsőítettelek Téged e földön, elvégeztem aé ^munkát, amelyet rámbiztál...” Jn. ( sl7:4. „...és mindenkor azokat cselekszem, amelyek Néki (az Atyának)) /kedvesek.” Jn.8:29. „Aki engem látott,' vlátta az Atyát!” Jn.l4:9. Jézusé

Imindenben pontosan engedelmeskedett / és hűen tükrözze az Atya jellemét. Mi 7 is csak pontos engedelmesség és Jézus y jellemének hűséges vissza tükrözése» által adhatunk Néki dicsőséget. Főpapi A imájában igy szólt: „megjelentettem a? /Te nevedet az embereknek...” Jn.l7:6./ /Hogyan? Életével. Mózes igy szólt, y J„ Kérlek, mutasd meg nékem a te§ ydicsőségedet!” II Móz.33:18, holott »Mózes szemtől szembe beszélt Istennel. /IV Móz.l2:8. „Megteszem...és kiál?tom előtted az Urnák nevét.” „És az YUr elvonult őelötte és kiálta: Az Ur, az yUr, irgalmas és kegyelmes Isten, Skésedelmes a haragra, nagy irgalmastságu és igazságu. Aki irgalmas marad íezer iziglen, megbocsájt hamisságot, ívétket és bűnt, DE NEM HAGYJA A &BÜNÖST BÜNTETLENÜL...” II /Móz.33:l8—19 és 34:6-7. Tehát /jelleme az Ő dicsősége.

J (c) Eljött az Ő ítéletének órája: Az ^előzőhöz hasonlóan ez a kijelentés Sfeltételezi a Biblia többi prófétikus «könyvei tanításának ismeretét. Az ő í lestamentomi Szentsátor szolgálata az /örökkévaló evangélium drága igazsáygait szertartásokban szimbolizálta, Svetitette előre. A nagy kiengesztelési/ (nap az év végén, azaz YOM KIPPUR, J /az ünnepek ünnepe a Szentsátor1 ymegtisztitása által előre vetitte az idők ytégén a világ megtisztítását, a jó és a, ^gonosz egymástól való végleges és /megmásíthatatlan elkülönítését. (01 /vassa el 1976 júniusi és júliusi ycikkeinket!) Eljött az ö ítéletének »órája: utalás Dániel időpróféciájára, »Dán.8:14-re: „2300 este és reggel /(tehát 2300 nap, ami 2300 prófétikus /év, olvassa 61. cikkünket), az.után ykiderül a szenthely igazsága." Az első yangyal üzenete alapos tanulmányozása /szükségszerűen a mennyei szentek /szentjében, a kegyelem trónusához /vezet bennünket (olvassa figyelemmel yZsidók 8. és 9. fejezeteit!), a szövetség, »ládájához, amely Isten saját kezével irt /Tizparancsol tartalmazza és közli az 'igazi nyugalomnap azonosságát. Folytatjuk. ltjának vagy hívjanak. P.O. ^Box 322, Perth Amboy, N.J. 08861. 201-251-2318. Botanik}' Igor