Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-06-02 / 23. szám
16. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ ÓHAZAI ÉLETKÉP A NÉMET FALVAK MAGYAROSÍTÁSA SZEKSZÁRD, Tolna megye — Tolna-baranyai németajkú lakosság falvai egy különálló világot alkottak a második világháborúig, órákon át lehetett utazni anélkül, hogy az ember magyar szót hallott volna. A német szóhoz szokott fül azonban nagyon hamar észrevette, hogy minden falu más-más dialektust beszél, és az értő szem azt is észrevette, hogy mindegyik falu népviselete különbözik a másikétól. A népviseletről és a beszédről azonnal meg lehetett állapítani az illetőnek * falu és felekezet szerinti hovatartozását. Még ma is, jóllehet csak töredéke van itt az egykori lakosságnak, ha nyelvjárásban beszélünk, azonnal tudjuk, hová való az illető. De hát mi volt ebben a nagy „egységben” a sokféleség oka? A törökök kiűzése után nem tudták magyar telepesekkel benépesíteni a lakatlanná vált vidéket. Ezért a földesurak megbízottai királyi pátens alapján német nyelvterületről toboroztak telepeseket. Eleink a nyomorúság és a vállalkozókedv ösztönzésére elindultak az uj haza felé, amely felől egyelőre csak ígéreteik voltak, de ezek közt is első helyen szerepelt a szabad vallásgyakorlás joga. A mi vidékünk nagy betelepitője Mercy gróf ezen Ígéreteit nagyon becsületesen meg is tartotta. Arra is ügyelt, hogy egy faluba egy felekezethez tartozó és lehetőleg egy területről származó telepesek kerüljenek. Ezt nagyon bölcs előrelátással a békesség megőrzése érdekében tette. Innen van az, hogy egymás mellett voltak színtiszta evangélikus és katolikus falvak. Elvétve német református gyülekezetek is keletkeztek. Az evangélikusok nagy többsége Hessenből és Nassauból jött. De jöttek Kasselból, Württenbergből, Pfalzból és Lotharingiából is, és találkozunk Százországból és Thüringiából való jövevényekkel is. A nagyon puritán hitet hozták magukkal és ehhez szívósan ragaszkodtak. Gazdagabb istentiszteleti formák csak azokban a gyülekezeteinkben voltak, amelyek már másodlagos telepítések voltak és Pozsony környékéről kerültek ide. Az ideérkezettek első dolga volt gyülekezetét szervezni és oratóriumot építeni. Első papjaik általában a magukkal hozott prédikátorok voltak, később azonban tősgyökeres magyar lelkészek is szolgáltak a gyülekezetben, és ezek nagyon sokat segítettek abban, hogy nagyon jó magyarok lettek az eleink, csak éppen magyarul beszélni nem tudtak. Sokszor bebizonyosodott, hogy a magyarság oldalán álltak a Habsburgokkal szemben. Ennek Írásban is és szóbeli hagyományokban is komoly nyoma van. Ezekre a falvakra jellemző volt a nagy rend és tisztaság. Szigorú rend szabályozta az egész életet. A kollektiv, közösségi rend szabályai jutottak érvényre a hétköznapok és az ünnepek megtartása során. Ez szabályozta a családi életet, a népviseletet, a templomi ülésrendet. Mindennek megvolt a pontos szabálya, ez nagyon szép volt, de néha nagyon kegyetlen is tudott lenni. Virágzó állattenyésztés volt a gazdálkodás fő iránya. Ennek országos hire volt. A U. világháborút követő időkben nagyon nagy gyérítés ment végbe gyülekezetekben. E gyülekezetekben is érvényesülő Volksbund gyümölcseként — van ahol a gyülekezet egynegyede maradt meg, és ez még nagyon jó létszám. Általában 10—20 százaléka maradt meg a gyülekezeteknek. Vannak azonban olyan gyülekezetek is nem kis számban, ahol csak 1—2 család maradt meg. Ez roppant nagy gondot okoz a gyülekezetek ellátásában. Ezek mind nagyon templomos gyülekezetek voltak. Most egy-egy lelkész 3—4 volt lelkészi állást tölt be. Van lelkészük, akinek 7 temploma és 4 parókiája van a területén, de az összgyülekezet nem éri el egy régebbi filia létszámát. Híveink nagyon megértik az ebből adódó nehézségeket, és igyekeznek ott segíteni, ahol lehet. Nagyon ragaszkodnak a templomhoz, megszokott ünnepekhez, régi hagyományokhoz. Általános ma már a magyar nyelvű istentisztelet, de van még igény a németre is. Az idősebbek a némethez ragaszkodnak a fiatalabbak a magyarhoz. Ez igy érthető is. Mindegyik generáció ahhoz ragaszkodik, amelyben felnevelkedett. Vannak hagyományos alkalmak, amikor csak német istentisztelet és úrvacsora van, mint például a Busstag, amelyet minden gyülekezetünk más alkalommal ünnepel. Van, ahol évenként több is van. Iskoláikban folyik a nemzetiségi német nyelvoktatás, néha egészen szép eredményekkel. Utcáikon azonban nem lehet már németül beszélgető gyermekeket látni. Otthon is magyarul válaszolnak a németül beszélő szülőknek, nagyszülőknek. Nagy ütemben folyik a néphagyományok, nemzetiségi kulturörökségek tárgyi emlékek felgyűjtése és feldolgozása. Gyülekezeteik nagy többsége ma is tudatosan éli a maga gyülekezeti életét. Nagy áldozatokat hoznak mind a gyülekezeti, mind a közegyházi célokra. Vannak családjaik, ahol még drága ereklyeként őriznek egyegy olyan bibliát vagy postilláskötetet, amit tarisznyájukban hoztak magukkal őseink valahonnan Darmstadt környékéről. Ezeknek elsárgult lapjain hosszú generációk küzdelmes élete, tragédiája és öröme van feljegyezve. Lackner Aladár MAGYAR VIDÉK FEJLŐDŐ VÁROS A BAKONYBAN TAPOLCA, Veszprém megye — A vulkánikus hegyek között, a vulkánok erejével tört városi rangra Tapolca. Tiz évvel ezelőtt, amikor ezt a rangot megkapta, lakóinak száma nem érte el a 9500-at. Most 15 600 lakója van! Ez több mint 60 százalékos népességnövekedés. Imponáló szám, amely emberi sorsokat hordoz. Milyen az élet Tapolcán? Győzte-e a gyors növekedést a város lakással és munkahellyel, iskolával és egészségüggyel, közművel és közellátással? A Malom-tó rezzenetlen nyugalmat tükröz, évszázados házak merengenek. Sok ilyen öreg háza, összesen 2920 lakása volt az uj életet kezdő Tapolcának. Csakhogy a vörös utak akkor már elindultak a város felé, hogy gyors serdülésre indítsák. A bauxitporos utakon a Bakonyi Bauxitbánya Vállalat dolgozói járnak munkába és onnan vissza Tapolcára. Ott .épült fel a vállalat központja is, és a dolgozóik számára felépítettek több mint ezer lakást. Mióta megnőtt a kereseti lehetőség, megnőtt a magánerőből építők számá is. Végeredményben tiz év alatt nemcsak Tapolca lakossága, de lakásainak száma is több mint 60 százalékkal növekedett. A negyedik ötéves terv végére készen állt 4627 lakás és az ötödik ötéves tervben újabb ezer épül. Nincs hosszú várakozás, sokan a jogos igénylés benyújtása után néhány hónappal költözhetnek. A lakás még nem minden, jó néhány feltétele van még az életnek, ami hiányzik vagy nem teljes az uj városban. Tapolcán fantasztikusan sok a gyerek. A hasonló városokban 1000 lakosra 83 tizennégy éven aluli jut, itt 138! Kilencszáz kisgyermek közül csupán száz juthat bölcsödébe. Az ezer óvodás korú közül viszont 700-nak van helye, és újabb óvodák épülnek. Az általános iskolások 40 százaléka még szükségtantermekben tanul, bár tanácsi és társadalmi erőből sok millió forintot fordítottak tantermek felújítására. Ezen kívül 16 tantermes uj iskola is épül. Az is gond, hogy kevés a játszótér, de a gyerekek igy is láthatóan jól érzik magukat, vidám zsivajjal áradnak mindenütt. A fiatalok továbbtanulási lehetősége helyben még korlátozott. Tapolcának van gimnáziuma, de — bár erősen iparosodott, még nincs szakmunkásképzője. Előreláthatólag 1980-ra felépül ez az iskola is, de még nem dőlt el, milyen szakmához nyújt ismeretet. Az igény — a munkahelyeknek megfelelően — sokféle. Az ipari létesítmények fürgén sokasodtak Tapolcán. A várossá alakulás óta épült a Könnyűbeton és Szigetelőanyag Gyár bazaltgyapot üzemegysége, amely az év végétől egymagában 500 embert foglalkoztat. Uj a Veszprémi Bakony Művek gyáregysége, amely Zsiguli autókhoz készít alkatrészeket. Elkészült Közép-Európa egyik legkorszerűbb mozaik-parketta gyára, 200 embert foglalkoztat. Summázva az eredményt, helyben talál lehetőséget az iparban 1360, a közlekedésben 1500, a kereskedelemben 500, a szolgátatásban 2000 ember. Az eljárók többsége a közeli bauxitbányákban dolgozik. Ezek azok a munkahelyek, amelyek a fiatalokra várnak. Lukács Angéla A régi belváros
