Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-05-26 / 22. szám
16. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ BARANGOLÁS A FELVIDÉKEN (ANYANYELVŰNK NYOMÁBAN) DEÁKI, A POR ÉS HAMU FALUJA Szlovákia, május hó... Útra keltünk Bajmócról, ahol megnéztünk egy állami múzeumot, Csák Máté egykori földjét, a Pálffyak valahai százszobás várkastélyát, aztán vissza a Mátyusföldre s toronyiránt egyenesen Deákiba! „Látjátok, feleim, szemetekkel, mik vagyunk?”, idézgetünk útközben Bárczi Géza professzor ur olvasását. Feleim belátták, hogy Deákiba-Diakovcéba el kell menni valamennyiünknek. Mert a Csák Máték,a Pálffyak eltűntek régen, feudalizmus volt, nincs, nem is lesz soha többé, de anyanyelvűnk él és virágzani fog az eljövendőben is s annak, akinek magyar az anyanyelve, legalább egy pillantást illik vetnie arra a kéttornyú deáki templomra, meg a bencés emlékekre. Mennyünk hát, feleim, Deákiba-Diákovcébe — parolázunk az autóban, a furcsa kora tavaszon, amelynek téli karmai megcsipkedték a szlovákiai gyümölcsösöket is, nem kicsi a pusztulás itt sem, s néhány levél a fagytól megmaradva feketén penderedik föl. — íme, por és hamu, a pur és chomuu, vagy másképpen a pur ef chomuv falujába, amelyet Szent István király kilencszázhetvenhat esztendővel ezelőtt, még államiságunk hajnalán, 1001-ben adományozott a pannonhalmai bencéseknek. Nem tudjuk, hogy első összefüggő nyelvemlékünk, a később Pray Györgyről elnevezett latin nyelvű egyházi szertartáskönyv 154. oldalán látható Halotti Beszéd és Könyörgés hol keletkezett (valószinüleg Pannonhalmán), nem tudjuk, nem ismerjük annak a nevét, aki ezt a harminckét magyar sort a hártyalapra följegyezte, nem tudjuk, hogy nyelvünk első megmentett írásos ősemléke honnan hová vándorolt. Csak annyit tudunk bizonyosan, hogy 1288- tól 1241-ig, a tatárjárásig, Deákiban a bencések használták Azért jöttem ide, mert Pázmány, Kazinczy, Kölcsey, Petőfi, Vörösmarty anyanyelvének a fészek ősmelegét még őrzik a régi mondatok s ezek a templomfalak. S hogy ne üres kézzel jöjjek, egy üveg szamorodnival kopogtatunk be a bencés plébániára, ahol már várnak az államalapító király utolsó bencései, összesen hárman, kik még Deákiban-Diakovciben élnek. A nyugdíjba ment plébános, az újonnan kinevezett s kísérőm, aki beszélni fog, s mindent megmutat: Tóth Aldemár szerzetestanár. Kissé késtünk, alkonyodik. A plébániaépület mögött áll a há - romhajós, kéttornyú román kori templom. — Ez a legrégibb falusi templom. Ennél régebbi nincs. Egy 1103-ból való pápai oklevél említi már. S erre a régi, még 1103 előtt épült templom maradványaira építettek föl a mai román kori istenházát, amelyet 1228. november 14-én szenteltek fel — beszéli el jó kísérőm. — S ezt pontosan tudjuk, hogy IX. Gergely pápa Jakab nyitrai püspököt bízta meg a fölszenteléssel. Jáijuk az őshelyet, amelyet 1873 és 1875 között a halászbástyás Schulek Frigyes építette újjá, s amelyet 1941-ben Gerevich Tibor restaurált. — Ez a Deáki valamikor a középkorban gangria, gangia volt, Pannonhalma „majorja”, nevezték „terra Sala”, vagy „terra Wag” nevén, mondták Vágnak is, ide öt kilométerre van a folyó, de nevezték „villa clericorum”-nak, a klérus, a papok falujának. A Szent László-féle 1087-es összeírás szerint két halastava s igen jó almáskertjei voltak. A törökvilágban, 1663-1685 között, Deáki spáhi birtok volt, később a bencésektől elvették, majd visszakapták, végül Pannonhalmáé volt egészen 1945-ig. Hogy hol őrizték másutt — nem tudom. Mindenképpen ez a föld, Deáki, s ezek a falak őrizték meg a magyar nyelv első összefüggő írásos emlékét. Hála nekik, mindenkinek, aki ezért buzgólkodott; név szerint ismerteknek, s névtelenek. Biztos feltételezés az, hogy a latin nyelvű kódex, s benne a magyar nyelvű Halotti Beszéd 1210 előtt keletkezett, hiszen az egyházi szertartáskönyv közli a magyar királyok uralkodásának sorrendjét is, s a királylajstrom csak 1210-ig, II.Endre uralkodásának hatodik évéig terjed. De hol rejtőzött Halotti Beszédünk több mint ötszáz éven, egy fél évezrednél hosszabb időn át? És senki sem fedezte föl addig, hogy itl anyanyelvűnk egyik ősemlékét örökítették meg? Nem tudjuk még összefércelni sem a kódex történetét. A tatárjárás előtt menekítették Pozsonyba, ahol a káptalani könyvtár tulajdona lett a Szent István székesegyháznak nevezett pozsonyi dómban, a magyar királyok koronázó templomában őrizték 1813-ig, mikor Pozsony városa Budapestnek ajándékozta. Már olyan sűrű és vad az alkony, hogy alig látom a freskók alakjait; fekete homályban botorkálunk föl az emeletre, Tóth Aldemár, tudós kísérőm már negyedszer emlegeti a rejtélyt, hogy ez emeletes templom, a padlástéren még egy templomhajója van — talán árvíz, vagy háborúk elől menekülő rejtekezőknek szánva? Senki sem tudja. Az első magyar nyelvemléket a XVIII. század második felében Pozsonyban hirtelen fölfedezik. Hogy ki, kik, arról eltérőek a vélemények. Toldy Ferenc történetíró Pray György jezsuita szerzetes és történetiró neve után ugyan Pray-kódexnek nevezte el, de Pais Dezső szerint nem Pray György, hanem előtte már Schier Xystus Ágoston-rendi szerzetes fölfedezte. Látjátok feleim, magyar anyanyelvű társaim, milyen zaklatott kusza, sejtelmesen szép anyanyelvűnk története. A szórványemlék Tihanyi Alapítólevelet több mint kilencszáz éve már Pannonhalma őrzi. A Halotti Beszéd annyit vándorolt, rejtekezett, hogy már-már por és hamu lett. Az Ómagyar Mária-siralmat egy louvaini páncélszekrény rejti. S a többi? A többi? Amiről nem is tudunk? Svájci, német, francia, spanyol kolostorok?! Ruffy Péter vadszAmlálás GYŐR — A tavaszi vadszámlálást befejezték a Kisalföldön. Több mint tízezer nagyvad él itt, szarvas, őz, vaddisznó. Az őzek száma a legnagyobb. Évente több mint 500 szarvas és mintegy 3 000 őz kerül puskavégre. Terítékre kerül ezenkívül több száz vaddisznó. Dámszarvasok is élnek a nagyobb kiterjedésű erdőkben. Apróvadban szintén gazdag a vidék. Több mint 100 ezer fácánt, csaknem 30 ezer foglyot és több mint 60 ezer nyulat számoltak meg. A Fertő-zugban és a Hanságban valaha nagy tömegben éltek a túzokok. A nagy testű vadmadarakból még most is itt található a legtöbb a Kárpát-medencében. Számuk, bár a vadászatuk évek óta tilos, lassan mégis csökken. Az idei tavaszon 130 túzokot számláltak meg. PUSZTÍTÓ tűz MAKÓ, Csongrád megye — Késő délutáni órákban kigyulladt Makón a Gorzsai Állami Gazdaság Igási úti sertéstelepén egy 50x20 méteres alapterületű, Agrokomplex tipusu, 1160 férőhelyes sertéshizlalda épülete. A gazdaság dolgozói kimentettek az égő épületből mintegy 350 darab sertést. Körülbelül 400 darab 50—60 kilogrammos sertés azonban a gyors és heves égés miatt elpusztult. A megmentettek közül is súlyos égési sérüléseik miatt körülbelül 100 darabot kényszervágásra vittek. A tűz tovaterjedését és további pusztítását a nagy erőkkel kivonult makói, hódmezővásárhelyi és szegedi állami, valamint a földeáki önkéntes tűzoltóegységek fékezték meg. A becsült anyagi kár kétmillió forint. A tűz keletkezési okát szakértők bevonásával bizottság vizsgálja. Parti őrtorony a Duna mentén DUNAFÖLDVÁR, Tolna megye — A magyarországi déli Duna-szakasz egyetlen parti őrtornya —, mely napjainkban muzeum — Dunaföldváron, Tolna megyében magasodik. A falubeliek ma is háromféleképpen hívják: Török torony, Csonka torony és Öreg torony. Érthető mindegyik megnevezés. A népi hiedelem ugyanis minden „régit” csupán a török időkig vezet vissza. Csonka, omladozó volt a torony múlt év közepéig, amikor az Országos Műemléki Felügyelőség helyre nem állította. Ma — alapul véve a hajdani okiratok megjegyzéseit — magassága 16, szélessége 10 méter. Közel áll a mostani Duna-hidhoz, a nem épp alacsony Kálvária-hegyen. Tetejéről, ahol most egy hangulatos eszpresszó működik, legalább 40—50 kilométerre belátni a Duna-Tisza köz végtelennek tűnő síkságára. Nemrégen a Tolna megyei Muzeum irányításával vármúzeumot rendeztek be az őrtoronyban. Igazgatója, Götzinger Károly kalauzol: / — Vak Béla 1131-ben bencés apátságot alapított ezen a helyen, amelyet egy öttornyu erődítmény védett, a monostorerőd. Az öt bástyaszerű torony közül a középső maradt meg napjainkra; a legnagyobb és a legerősebb. A termek, a szobák kiképzése, elhelyezkedése megfelel a középkori szokásoknak. A legfelső szinten a tisztek laktak. Lefelé haladva következett a várat védő őrség lakása, majd a kiszolgáló rész a konyhával és végül legalul a börtön. II. Lajos 1526. augusztus 1-én itt tartotta utolsó tanácskozását a mohácsi harctérre menet. Még a török megszállás alatt is állt az öt őrtorony. A Rákóczi-szabadságharcban Bottyán János generális kelt át a Dunán, hogy bevegye. A hiedelem szerint itt vakult meg egyik szemére, mert a hid ácsolása közben egy faforgács megsebesítette. Uradalmi magtár és börtön 1711 után. A múlt század második felében lebontása ellen az akkori városi főjegyző a parlamentig ment és viharos beszéddel „védte meg” az utolsó tornyot. A többi széthullott, alapköve lett más házaknak. Alul a siklósi várbörtön leletanyagával vetekedő börtönmuzeum található: Az egyik cellát Európában a második legnagyobb börtönfreskó disziti. Tovább menve a kőtár fogad; ami már a vár „őstörténetét” idézi. Az apátság faragott kőmaradványai, szobortöredékei kaptak helyet a rend 1336-ban kelt pecsétjének másolatával együtt. Köztük bronzkori és kelta edénytöredékek, használati tárgyak, szerszámok sorakoznak. Újabb cella, ez már az időszakos kiállitóterem, ahol Tolna megye népművészetét mutatják be. Hamarosan a helybéli ősi kézműves ipar tárgyi emlékeit állítják ki. Az első emeleten a mezőföldi földművelés régi magyar és török eszközöket vonultatják fel. Ritka értékű a kézi malom. A muzeum tán legszebb része a fegyver-tárlat a második emeleten; a kézzel készült, gazdag díszítésű kardok, puskák, handzsárok felbecsülhetetlen értékű ötvösremekek. Zöme szintén helybeli gyűjtők ajándéka, miként a múzeumi anyag 90 százaléka.
