Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-05-26 / 22. szám
A LEGÖTLETESEBB MAGYAR KARRIER Irta: VAJDA ALBERT MAGY AR HiRA|f6 Előre kell bocs^jtanom, hogy a most következő történetért semmiféle felelősséget nem vállalok. Szavahihetőnek ismert barátomtól hallottam, úgy adom tovább, ahogyan ő mesélte nekem, legfeljebb szóbanforgó sikeres honfitársunk nevét változtattam meg, önkényesen Kázmérrel. Ez a Kázmér 1956-ban, a „szökőévben” hagyta el Magyarországot, ahol jónevű jégkorongozó volt. Mivel ezenkívül semmiféle más képzettséggel nem birt, azt hihetné az ember, hogy vagy az észak-európai államok, vagy az USA-Kanada irányába távozott, hiszen ezek az országok olyan lelkes rokonszenwel viseltetnek a jégkorong (leánykori nevén; jéghoki) iránt, ahogyan mi, annak idején, az „Aranycsapat” korában lelkesedtünk a labadarugásért, (leánykori nevén a futballért.) Ez a Kázmér azonban egészen rendkivüli ember lehetett, mert jóbarátom, aki a történetet elmesélte nekem, egyik legutóbbi afrikai utján, legnagyobb meglepetésére Kázmérral találkozott. Ült az afrikai ország fővárosának egyik kávéházában, amikor a teraszon hirtelen feltűnt Kázmér magas alakja. Fehér inget és fehér vászonnadrágot viselt, tehát alig különbözött a többiektől. Napbarnított arca ugyan nem volt olyan fekete, mint az ország lakosainak többségéé, de azért látszott rajta, hogy bizonyos fokig bőrszínben is igyekszik asszimilálódni környezetéhez. A találkozás érdektelen részleteit nem irom le. Húsz éve nem látták egymást, érthető örömmel borultak tehát egymás vállára. Barátom elmondta, hogy Kázmér cseppet sem változott, mióta nem látta, Kázmér közölte, hogy barátomon sem látszik meg a két évtized. Rendeltek néhány pohár jeges- és főleg alkoholos — italt, azután barátom feltette az emigránsok között annyira megszokott kérdést: — Te hol élsz és mit csinálsz? Kázmér magától érthetődő természetességgel válaszolta: — Itt élek és edző vagyok. — Miféle edző? — kérdezte meglepetten barátom, aki pontosan tudta, hogy Kázmér csak egyetlen sportághoz, a jégkoronghoz ért. — Hogy-hogy miféle edző? — hangzott a nem kevésbé meglepett válasz. — Természetesen jégkorong edző! Barátom megtörölte veritékes homlokát, — a hőmérő ugyanis árnyékban 40 Celsius fokot mutatott. Azután nagyon kortyolt az időközben langyossá vált jeges italból és feltette a következő kérdést: — Kázmér, Afrikában vagyunk, ahol nincs se hó, se jég. — Hogyan lehetsz te itt jégkorong edző?Kázmér fölényesen elmosolyodott, keresztbe vetette lábát és mesélni kezdett. — Tudod, az úgy volt, — mondta, — hogy amikor 1956 őszén eljutottam Bécsbe, megpróbáltam elhelyezkedni, mint tréner, de nem volt üresedés sem Ausztriábán, sem Németországban, de Norvégiában és Svédországban sem. Finnországot meg sem próbáltam, mert a finnek ugyan rokonaink, de túl közel a szovjet határ. Néhány hetes sikertelen próbálkozás után remek öteletem támadt. Ezekben az országokban nagy a jégkorong-kultusz, ennélfogva sok az edző. Olyan államot kell keresnem, ahol ez a sportág vagy kezdeti állapotában van, vagy egyáltalában nem ismert. Így jutottam el Egyiptomba. Az illetékesek meghallgatták javaslatomat, hogy létrehozom az egyiptomi jégkorong válogatottat, amely a nemzetközi jégpályákon sikereket hoz majd Egyiptom színeinek. Dehát... nem találtam meg a megfelelő embereket, akiket anyagilag részesíteni tudtam volna az állami támogatásban, igy hát Egyiptomot is leírtam. Áttettem székhelyemet ebbe az afrikai országba. Itt tárt karokkal fogadtak. Tudod, hogy nem csak jégkorongozni tudok, hanem rábeszélő képességem sem az utolsó. Lefestettem az illetékesek előtt, hogy mekkora dicsőség lesz, ha az állami jégkorong együttes szép sikerrel méri össze erejét a nagynevű külföldi csapatokkal. Kineveztek edzővé, megfelelő javadalmazással. Azóta képezem ki a csapatot. Kázmér diadalmasan nézett barátomra, aki addig szótlanul hallgatta a világ legötletesebb magyar karrieijének történetét. — De mondd, — kérdezte barátom, — hogyan ATTÓL FÜGG Attól függ, hol mondod, attól függ, hol énekled, hogyan rezdülnek rája a falak, a szivek, elmék, idegek — attól függ, A puszta elnyel mindent, a hegyfok mindent visszaver, attól függ, van-e oly közeg, mi befogadja s továbbrezgeti, attól függ; szó lesz-e a szó és ének-é az ének. Kiss Jenő UDVARIASAK ELŐNYBEN (Folytatás a 8. oldalról) polgár utazik külföldre és bizony az ilyenek viselkedése után ítélik meg a szovjet birodalom népét. Általános a vélemény, hogy az utóbbi esztendőkben a Szovjetunióban kétségtelenül udvariasabban, illedelmesebben viselkednek az emberek. Turisták mondják, hogy az autóbusz-megállóknál nem lökdösődnek többé, a boltokban az elárusítók valamelyest készségesebbnek látszanak, és különösképpen a fiatal nemzedékhez tartozók azok, akik a legelőnyösebben változnak. Valósággal korszerűtlenül jómodoruak, a 19. század művelt és kifinomult udvariasságát elevenítik fel ismét. Vladimír Voina cikkéből arra lehet következtetni, hogy esetleg elérkezett az ideje Emily Post könyve orosz fordításának és kiadásának, Ha erre sor kerülne, bizonyos módosítások, kihagyások szükségesek lesznek. Emily Post a vendéglátók figyelmébe ajánlja, hogy vendégeik szobájába fürdőköppenyt csak abban az esetben készítsenek be, ha házunkban saját uszodájuk van. Ezt a tanácsot Emily az angol kastély-tulajdonosoknak szánta és így elképzelhető, hogy a Szovjetunió-beli házigazdák nem tudnak mit kezdeni vele. 9. OLDAL •' •. r • ve\ csinálod? Hiszen ebben a kiimában nem lehet műjégpályát előállítani? — Nem is kell, — mondta Kázmér, — kitaláltam egy olyan sima műanyag felületet, amelyen a korong éppen úgy siklik, mint a jégen és a korcsolyák is kitűnően használhatók. Ezen a pályán tartunk rendszeresen edzéseket, most fogom létrehozni a B. válogatottat, úgy, hogy rendezhetünk majd barátságos mérkőzéseket. A fiuk nagyon lelkesek, az illetékes miniszter már többször meglátogatta a pályát, edzés közben és éppen a múlt héten tüntettek ki egy magas állami érdemrenddel amelyhez pénzjutalom is járt. — Fantasztikus ember vagy, — jelentette ki barátom. — Csak neked juthatott eszedbe, hogy trópusi klimáju országban jégkorongozásból, kitűnően megélj. — Csak egyet szeretnék még tudni! És pedig? — Nem félsz attól, hogy egy napon az illetékes miniszter rájön arra, hogy az ilyen forró hőmérséklethez szokott fiuk egyszerűen elveszettek lennének egy nemzetközi jégkorong versenyen? Kázmér megvonta a vállát és a szakember fölényével válaszolta: — öregem, most töltöttem be ötvenedik életévemet... ez a buli kitart életem végéig... utána pedig legfeljebb nem lesz Afrikában jégkorong csapat... DIRIB-DARAB AGGÓDÓ SZÜLŐ Kislányom, olyan fiatal vagy. Ráérsz még férjhez menni...negyedszer. SZERETET — Te is szeretetre, megértésre, gyengédségre áhítozol, én is szeretetre, megértésre, gyengédségre áhítozom. így hát mindkettőnknek keresnünk kell valaki mást... AUTÓBUSZON Egy százkilós fiatalember a lábamra tapos az autóbuszon. Aztán hallgatagon bámulja az elsuhanó házakat. Szarkasztikus hangon megszólalok: — Bocsánat, hogy a lábamra lépett! Mire ő: — Kérem, nem történt semmi. Emberek vagyunk. KÖLTŐ — Számomra csak két költő létezik. Mindkettő én vagyok. ________________________ Carter energiaprogranja Kép szöveg nélkül ttKf* ?
