Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-05-19 / 21. szám
MAGYAR HÍRADÓ 9. OLDAL MR COVAX FINCHLEY-BEN Irta: KUTASI KOVÁCS LAJOS Ez a ,,Mr. Kovaksz”, akit „Mr. Covax"-nak írnak, természetesen én vagyok. Amikor a filmjeimet adom le előhívásra, az üzletvezető következetesen igy írja le a nevemet. Egy alkalommal odaadtam ugyan a névjegyemet, hogy lássa, miképp kell imi; meg is nézte, el is tette s talán még ma is őrzi a kis kartont. Ám számára nyilván sokkal egyszerűbb, ha megmaradok továbbra is „Mr.Covax”nak. Mert magam is igy mondom a nevemet, ha angolokkal beszélek. Sőt mindenütt külföldön. Kivétel csak Bécs. A „császárvárosban” pontosan úgy ejtik ki a „Kovácsot”, mint Budapesten. Nyilván az egykori Osztrák-Magyar Monarchia, mondjuk az évszázadokig tartó osztrák-magyar „kényszer-házasság” eredménye. Ám ezt a „Mr. Covax”-ot még mindig szívesebben vállalom Angliában, mintha az angol ábc szerint kellene minden alkalommal kibetűznöm: „Kei-ou-viei-szi-esz”. Micsoda szó-szörnyeteggé válna ez az egyszerű „kovács”, melyet viszont könnyen lefordíthatnák angolra, „Smith”-re. Sokkal könnyebben, mintha „Mártonhegyi” vagy „Árokszállási” lenne a nevem... Ragaszkodom is a nevemhez. Igaz, egyszerű és közönséges név. Magyarországon van talán félmillió névrokonom s bármerre járok a világban, ha felütöm a telefonkönyvet a „K” betűnél, egy Kovácsot biztosan találok, de inkább többet. Nem minden Kovács nevű ember szükségszerűen magyar, mert ha kiejtésben igy is mondják, Írásban már láttam másképp, aszerint hogy horvát, cseh vagy lengyel volt a név tulajdonosa. A „kovács” szavunk, mint Bárczi Géza nagy nyelvtudósunk kinyomozta, az egyházi szlávból került át a mi nyelvünkbe, jóval a honfoglalás előtt, Etelközben vagy Lebédiában, talán még keletebbre, a Kazár birodalomban, amikor annak keretei között éltek a magyar törzsek. A magyarok eredetileg „vasverőnek” hívták a kovácsokat. E szó helyére került a „kovács”; fontos mesterség volt ez a lovasnomádok között. A szláv jövevényszó természetesen éppoly magyarrá vált, mint a többi, mintahogy magyarok lettek a török nevű és török-nyelvű törzsek is, a hét honfoglaló törzs közül öt, meg a három kabar, később a besenyők, az uzok, a kunok s még azok a tatárok is, aki Batu kán mongol áradatából Magyarországon maradtak. (A Bakonyban több falu őrzi tatár-eredetének emlékét.) Hogy is Írja Illyés Gyula, a „Hidi vásár” című szép versében? Magyarrá lett ott a Dunamedencében „görök, török, örmény, zsidó”. A „kovács” szó, ugyancsak Bárczy Géza oknyomozó kutatásából tudjuk, az ezredforduló után szerepel már, mint helységnév, egy századdal később, 1100 körül pedig már családnévként is felbukkan. Hát ilyen ősi családnevet nem illene elcserélni! Amikor a brazil állampolgárságot elnyertem, megkérdezték tőlem, nem akarom-e, nevemet „Ferreira” (Kovács portugálul) névre felcserélni? Egyik ismerősöm, akit „Hegyi”-nek hívtak, igy lett „Montana”. Ha a családnevem mellé még a ragadvány-nevemet — a Kutasit is — lefordítottam volna portugálra, egészen jól hangzó brazil névre tettem volna szert: Luis Ferreira de Fonté. Brazíliában e név hallatán azt hitték tolna, hogy portugál fidalgók leszármazottja vagyok, őseim az első karavellákkal érkeztek Dél-Amerika földjére s talán még egy indián „hercegnő” is akad déd- vagy szépanyáim között (mert természetesen az európaiak kizárólag indián „hercegnőkkel” házasodtak össze azokban a régi, deli irőkben!). A Kutasi névvel több szerencsém volt. Ezt általában mindenütt ki tudják ejteni pontosan. Brazíliában viszont gyakran előfordult, hogy amikor téves telefonhívásnál bemondtam a nevemet: — Kutasi! — nyomban azt kérdezték tőlem: — Senhor é japonés? Uram, ön japán? Eleinte csodálkoztam, mig rá nem jöttem a dolog nyitjára. A Kutasi hangzásában valóban emlékeztet olyanféle japán névre, mint a Takasi. (Egyénenként lehet, hogy pontosan olyan japán név is előfordul.) S mert SIo Pauloban igen sok japán él, könnyű volt a nevem hangzása után japán mivoltomra következtetni. Londonban azonban nem vagyok japán. Finchleyben már ismernek és pontosan tudják, hogy én vagyok a — Mr. Covax... (London) TAVASZ Bizsereg a fa ágacska-itfja; holnapra talán levelét bongja. Levelét bongja, szirmait szólja; szeleburdi nap simogatója. Bodnár István A MAI IFJÚSÁG Ellesett párbeszéd — Jó napot kívánok, Klovács vagyok. — örvendek, Zalaszentgrótiné. — Tehát az én Évi lányomat akaija feleségül venni az ön Sanyi nevű fia. — Úgy van. S jó, ha mi szülők tájékoztatjuk egymást a legfontosabb problémákról. Évi tud főzni? — Nem. De utolérhetetlen ügyességgel, virtuóz módon tud kinyitni egy konzervet. Sanyinak mi a foglalkozása? — Még nem választott pályát, hiszen csak huszonnégy éves. Gondoltuk, hadd játszadozzon még egy kicsit a gyerek. Éva szeret mosni, takarítani? — Lehetséges. Még nem próbálta. Szabad kérdeznem: Sanyi iszik? — Sörön, boron, pálinkán kívül semmit. Ellenben Évinek van-e valamilyen szenvedélye? — Csak a fiuk. De ez érthető. Mikor randevuzzon a lány, ha nem fiatal korában? Azt azonban megígérte: ha féijhez megy, csökkenti az udvarlók számát. — Ezt örömmel hallom. És hol laknának a fiatalok? , — Egyelőre önöknél. — És később? — Szintén. * — Ami pedig a születendő gyerekeket illeti, egy fiút és egy lányt szeretnének. Persze nyíltan megmondták, hogy nekik nincs sok türelmük a szülői teendők ellátására. Ezért úgy gondolták, hogy a fiú ^ szülei neveljék a kisfiút. — És a lány szülei a kislányt. Vállaljuk. — Most már csak az anyagiakat tisztázzuk. Az én Sanyi fiam és az ön Évi lánya ötszázat kérnek a szülőktől. — Évente? — Természetesen havonta. — A szüleik vagyunk. Kötelességünk vállalni. Hiába, ilyen az élet. Kirepülnek a fiatalok a családi fészekből. Most már a maguk lábán, önállóan akarnak élni... Galambos Szilveszter Mit hoz a „hat vezér” gazdasági „vérszerződése”? (Folytatás a 8. oldalról) semmit meg nem old — és a megoldások hatoldalu kezelést igényelnek, ahhoz, hogy legalább jórészben megszülessenek. Az európai kormányok neheztelnek amiatt, hogy az Egyesült Államok és Kanada nem enged urániumot a Közös Piacra. A franciák és a németek igazságtalanságnak tartják azt, hogy a többiek gátolni akarják őket „breeder reactor”-ok nemzetközi árusításában, főként a Harmadik Világ tagjainak körében. A japánokat sérti, hogy megnehezítjük olajszükségleteik csökkentését azzal, hogy kifogást emelünk nukleáris anyagfeldolgozás ellen. Az olaszok úgy érzik, hogy nem állunk eléggé mögöttük nemzetközi politikai viszonylatokban. A kanadaiaknak van jónéhány rezervációja az európaiakkal szemben éppúgy, mint a mi irányunkban. Ilyen között érthető, ha az egyébként nem határozatlan, sokszor szókimondó gazdasági megfigyelők is óvatosságra intenek; időt kérnek...egyelőre jószándéku tartózkodással figyelik a helyzetet. — Az Egyesült Államok szempontjából, Carter személyi sikerén túlmenően, mindesetre elkönyvelhető annyi nyereség, hogy Amerika megmutatta szövetségeseihez való ragaszkodását, az Amerika-Európa-Japán háromszög tartalmi értékét, és a szegénysorsu népek iránti rokonszenvet. Azért pedig az összes résztvevők érdemelnek elismerést, hogy kinyilatkoztatták: az egymás elleni gazdasági csetepaték helyett az együttműködést, a közös érdekek vizsgálatát és szolgálatát választják. Spectator NŐI KÜLDÖTTSÉG — Itt már megint az egyeiyogus ígról lesz szó!...
