Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-04-14 / 16. szám
'W '*01 jft'ftfkj" ■■'* '■ -•* -'■>»*w«««»,wwwv ...................MAGYAR-LÍÍKADU HIRDETÉSORSZÁG — NYUGATON ÉS KELETEN Irta: VAJDA ALBERT Ha mégegyszer szülétek Hirdetésország állampolgára szeretnék lenni. Ebben az országban ugyanis csupa öröm, napsütés, boldogság az élet. Nem akad olyan eset, hogy a tisztes, de tapasztalatlan fiatal anya kétségbeesetten nézi gyermekének pörsenéses hátát, de csak addig, mig meg nem jelenik a jótét barátnő, aki közli vele, hogy ha máskor Blötex mosóport használ, akkor a gyermek háta éppen olyan selymes, sőt bársonyos lesz, mint a pulóver, alsóruhanemű, függöny, nadrágtartó, amelyet Blötexben mostak ki. Ilyenkor azután Hirdetésország szomorú fiatal mamájának arcát is elönti az az aranyló derű, amely annyira jellemző ennek az érdekes államnak polgáraira. Nem tehetek róla, de bizonyosra veszem, hogy Hirdetésországot tulajdonképpen bizonyos politikai rendszer ideológusai találták ki. Amig odahaza éltem, tehát 1956 végéig, újságokból, filmekből, színdarabokból ugyanaz a lelkesítő fényesség sugárzott, mint a nyugati hirdetésekből. Csak éppen nem arra akartak rábeszélni, hogy vegyek ilyen, vagy olyan margarint, fogkrémet, vagy borotvakrémet, hanem azt harsogták, jövőbe néző szemmel, emelt fejjel, a pártba vetett töretlen bizalommal, hogy mennyire boldog az egész ország népe, mert Marx-féle ideológiát használ. És azt is mondták, hogy legjobb a Lenin által jóváhagyott lelkesedés, mert csak igy haladhatunk kart-karba fűzve, énekelve a szocializmus felé vezető műúton. Egyszóval, szakmai módszerek szempontjából nincsen különbség a keleti politikai propaganda és a nyugati hirdetési propaganda között. Mindkettő el akaija adni a maga árucikkét. Lényeges és döntő különbség azonban az, hogy a nyugati Hirdetésország óriási választékot tár a fogyasztó elé. Van fogkrém, amely megszünteti a fogkövet, van, amely legyőzi a foginnysorvadást, van, amely hófehérré varázsol, van, amely üdévé teszi a leheletet, amellett eloszlatja a fejfájást, fejleszti az emlékezőtehetséget és ruganyossá teszi a járást. És mindezt Hirdetésország különböző állampolgárai mondják el nekem, a fogyasztónak, mosolyogva, vagy tudományos alapossággal, de mindenképpen boldogan és elégedetten, mert hiszen ők, az ajánlók is, azt és csak azt a bizonyos fogkrémet, cipőkrémet, jégszekrényt, televíziós készüléket, harisnyanadrágot, vagy éjszakai krémet használják. A keleti politikai hirdetések ajánlóinak keze azonban meg van kötve, ök csak egyetlen gyártmányt, a Marx-Lenin Művek által forgalomba hozott — és néhányszor alaposan átdolgozott, — szépségápolószert ajánlják a jobb sorsra — és jobb szerre, — érdemes fogyasztóknak. Gyakorlatban immár hatvan esztendeje nyújtották át a Szovejunió lakosságának a politikai hirdetésekben felmagasztalt eszmei árucikket és, ha hinni lehet a tárgyilagos beszámolóknak, — akkor mind a mai napig akkora sikere van a meghirdetett ideológiának, hogy Moszkvában és más nagy szovjet városokban hosszú sorok várakoznak, hogy kapjanak húst, kenyeret, cipőt, vagy felvágottat. És közben valamennyi sorban álló csillogó szemmel és üdvözölt mosollyal olvassa a Pravdában, hogy mennyivel jobban élnek a szocialista országok dolgozói, mert minden a nép kezében van, a föld azé, aki megműveli, a gyár azé, aki termel benne, az áru azé, aki meg tudja fizetni...a keleti politika irányitói mindig is függetlenítették magukat a tényéktől és módszerük ebben megegyezik a nyugati hirdetések kiagyalóinak technikájával. Nekik is csak az a fontos, hogy minden, de minden lehetséges jót elmondjanak arról az árucikkről, amelynek propagálásával megbízták őket. így szülétek meg Hirdetésországnak azok az agyalágyult állampolgárai, akik morcosán térnek haza lakásukba, a napi munka után, de abban a pillanatban széles mosolyra derül az arcuk, amikor feleségük leteszi eléjük a zacskóból készített párolgó levet. Miféle kisigényű fráter lehet az, akit egy forró löttyel boldoggá lehet tenni? Tutankhamen fáraó kincsei kivándoroltak Amerikába. A felbecsülhetetlen értékű kincsek bemutatása nagy eseménye egész Amerikának. Egy hároméves körút során a kincsek kiállításra kerülnek a legtöbb amerikai városban. Az érdeklődés óriási és olyan hatalmas sorokban állnak az emberek, mint amikor Michelangelo Pietáját, vagy Leonardo da Vinci Mona Lisáját hozták át Európából és állították ki. Tutankhamen kincseinek áthozatala azonban amazokénál sokkal bonyolultabb és nehezebben megoldható feladat. Az egyiptomi kormány ugyanis nagy összeget kért a kincsek kölcsönzéséért. A Metropolitan igazgatójának vezetésével hat amerikai nagyváros múzeuma konzonciumot hozott létre a kölcsönzési összeg összegyűjtésére. A tárgyalásokat Holing igazgató az Egyiptomi Régiségek Szervezetének elnökével, Gamal Musztafával folytatta. Ez a szervezet kezeli Egyiptom minden műkincsét és tulajdonképpen a kairói kulturális és tájékoztatási minisztérium keretében autonómiát élvező testület. Végül is kétmillió és hatszázezer dollár kölcsönzési dijba egyeztek meg, ami mindenképpen hatalmas összeg. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy az amerikai múzeumok legtöbbjének és éppen a legnagyobbaknak, az a hagyományos politikája, hogy nem szed belépődíjat. Az egyiptomiak a kért összeg alátámasztására a tárgyalások során éppen azt hozták fel, hogy a Tutenkhamen-kincsek londoni bemutatása 1972-ben csak a belépti dijakból egymillió háromszázezer dollárt jövedelmezett. A londoni Times is nagymértékben hozzájárult a brit bemutató megrendezéséhez. Az amerikai konzorciumnak volt egy egymillió dolláros névtelen ajándéka a kincsek amerikai kőrútjának céljaira. A lapok azonban kiszaglászták, hogy az egymillió dollárt a Reader’s Digest lap- és könyvkiadó vállalat elnöknője adományozta, aki a? óegyiptomi művészet odaadó csodálója. A fennmara dó összegre vonatkozóan Holing igazgató azt az ajánlatot tette, hogy szervezzék meg a Tutankhamen kincsekről szóló könyvek kiadását, levelezőlapok, művészi reprodukciók árusítását, amelyeknek az Egyesült Államokban nagy keletje van. Az amerikai konzorcium arra számit, hogy az előállítási Méghozzá úgy, hogy a feleség még arra is lusta, hogy legalább egy jó ragulevest főzött volna dolgozó férjének, zúzával.csirkenyakkal,apróra vágott májjal. De nem, ő egyszerűen belehintette a zacskó levespor tartalmát a forró vízbe. De igaza van, ha az a bamba férj ettől lesz boldog, akkor egyen zacskóslevest élete végéig... Bárgyú dolog ez kérem, és mégis, ha újra születnék, ennek a nyugati Hirdetésországnak örökké-vigyorgó állampolgára szeretnék lenni. Mert, ha nincs kedvem hozzá, akkor nem veszem meg az innymentő fogkrémet, a gyomorbarát zacskólevesl, vagy a mélyhűtött harisnyanadrágot..., mig ezzel szemben a keleti tömbben élő, végtelenül elégedett állampolgároknak, be kell venniök a politikai hirdetések évtizedek óta hangoztatott kongó szólamait...,akár tetszik, akár nem, mást nem kapnak. költségeken kívül is össze tud hozni egymillió hatszázezer dollárt az ilyen árusításokból. Lehet, hogy még többet is. Az egyiptomiak azonban kikötötték, hogy ha három év alatt ennél több profit mutatkoznék, akkor az őket illeti meg. Három év után azonban a könyvek, levelezőlapok és reprodukciók árusításának joga és haszna átszáll az amerikai múzeumokra. A New York-i Metropolitan Múzeumnak azonban nem ez az egyetlen részvétele az egyiptomi műkincsek mentésében és a kairói kormánynak (Folytatá.a 13. oldalon) NÉPRAJZI FEJTÖRŐ llllllllllllllllllllllllllllllllllll n W>.| Ef \ \ i llllllllllllllllllllllllllllllllllll Hol születtem? Milyen nyelven beszélek? Eladó vagyok-e vagy menyecske? Ha a fenti három kérdésre helyes választ ad, ! lomként megküldjük címére Tóth-Kurucz Mária I/saiak c. kisregényét. A választ két héten belül szíveskedjenek szerkesztőségünkbe beküldeni. Vajda Albert VILÁGJÁRÓ KINCSEK Irta: SIMA FERENC
