Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-04-14 / 16. szám
8 OLDAL ........................ MAGVAK HÍRADÓ JULIÁN BARÁT MAGYARJAI Irta: KUTASI KOVÁCS LAJOS Kodolányi János „Julián barát” című történelmi regényének — a legszebb magyar történelmi regények egyike! — legmegrázóbb része az utolsó, amikor az iró leírja: hogyan talál rá a Keletet járó dominikánus Magna Hungária magyaljaira? Meghatódottság nélkül alig lehet olvasni a regény e sorait, hisz az a keleti tűz, mely Julián barátot ezernyi akadályon, veszélyen át, ellenséges népek földjén, száraz nagy pusztaságokon át vitte — mindannyiunkban él. Mindannyian érezzék, amikor a keleti nyelvekből egy-egy szó ismerősen csendül felénk, amikor legősibb pentatonikus dalainkra türk és mongol dalok válaszolnak, amikor a folklór művészetünk elemeiben ó-török, kaukázusi, iráni elemeket ismerünk fel. Amikor egy-egy kunsági, somogyi, kapuvári arcon keleti vonásokat látunk. A magyarokban a honfoglalás óta élt a tudat, hogy a magyarságnak egyrésze visszamaradt keleten. Helyesebben, a kazár birodalom felbomlása után a magyarság — mely a kazár kaganátus keretében élt — három részre szakadt. Egy kisebb töredék, a szavard-magyarok délre, a Kaukázus felé vonult. Egy nagyobb rész észak-keletnek, az Ural felé vette útját. A hét törzs, a hozzá csatlakozó három kabar törzzsel nyugat felé, Lebedián és Etelközön át a Duna-medencébe érkezett. Mi lett a sorsa azoknak, akik Keleten maradtak? Julián barát, a tatárjárás előtt még megtalálta őket: szavukat megértette. Magyarul beszéltek. Bizonyára rájuk gondolt Körösi Csorna Sándor, amikor Keletre indult s őket kereste Vámbéry Ármin s a többi magyar tudós, utazó, akik a magyar őshazát — pontosabban: őshazákat! — kutatták. A finn-ugor és török nyelvekkel foglalkozó magyar tudósok rendszerint abba a hibába estek, hogy a magyarokat vagy csak ugoroknak, vagy csak törököknek tekintették. Ma már tudjuk, hogy ennek a két ázsiai népnek az egyesüléséből alakult ki a honfoglaló magyarság, melyben szép számmal akadtak iráni népelemek is. A Keleten maradt magyarokról az a nézet alakult ki, hogy a mongol áradat elsodorta őket s az Ural menti népekbe olvadtak be. Rég tudjuk, hogy a baskíroknál fennmaradt ősi magyar törzsnevek és a magyarsághoz való tartozás tudata azt bizonyítja, hogy ennek a feltevésnek alapja volt. Azonban a kérdést nem lehet ennyire leegyszerűsíteni. Perényi József egyetemi docens éveket szentelt arra, hogy a megfelelő források alapján kikutassa: mi lett a keleti magyarok sorsa? Kutatásait több tanulmányban összegezte. Ezekből kiderül, hogy a Magna Hungáriában maradt magyarok a tatárjárás után nem tűntek el. A XIV. századi orosz krónikák említik az Oka-folyó mellett élő, oroszosán „mescsereknek” vagy „mocsaraknak” nevezett népet, mely tehát még a magyar nevét is megtartotta! A keleti magyarok éppen az oroszok és a tatárok közti ütközőponton voltak! Erősen keveredtek kaszimovi tatárokkal. A XV. században egy itáliai szerzetes járt ezen a vidéken, a kaszimovi kánság területén a pápa megbízásából s azt jelentette Rómába, hogy magyarokat talált, akik a Duna-völgyében élőkkel azonos nyelven beszélnek! Ilyen Híreket kapott Mátyás király, aki éppúgy foglalkozott a keleti magyarok betelepítésének gondolatával, mint korábban IV. Béla, aki Juliánt keleti útjára küldte a tatárjárás előtt. A XV. században a mescerek az erős orosz adóztatás és nyomás elől Kelet felé indultak és az Oka folyótól a Volga felé vándoroltak. Visszatértek tehát oda, ahonnan a tatárok elűzték őket. A XVI. század végéig, mint a magyar tudós tanulmányában rámutat, jelentős változások történtek a keleti magyaroknál. Az a szoros kancsolat, melv eddig a niescereVd összetatotta. meglazult s a mescer nemzetségek közé lörök és tatár elemek nyomultak be. Lassan elvesztették nyelvüket s felcserélték a törökkel és a tatárral. Népi különállásuk tudatát azonban megőrizték. Egyrészük a csuvas-törökök, más részük a tatárok közé szívódott fel, nagyobb részük Baskiriában megőrizte különállását. Nevükhöz is ragaszkodtak s a török-tatár hangtörvénynek megfelelően „mizsernek”, „misarnak” vagy „mozsárnak” nevezték őket. A XVII. és XVIII. században a baskírok felkeltek az orosz cárok ellen, de a felkeléseket letörték. Ezután megkezdődött Baskiriában is a magyarság török ágával rokon baskírok és a mizserek teljes keveredése. A jóval nagyobb baskír tömegben a mizserek elvesztették nyelvüket, de a magyar törzsnevek éppúgy megmaradtak a bakir-mizserek között, mint ahogy embertanilag is különböznek egymástól. A Volgától keletre még ma is mizsereknek vagy mescsereknek nevezik a keleti magyarok utódait. Magna Hungária, Julián magyaljai tehát leszármazottaikban ma is élnek. Más nép álarcában s más nép nyelvében, ám mégis a mi „vérszerinti testvéreink”. (London) FÓKUSZ A szaharin betiltása káros lenne Amikor a Food and Drug Administration bejelentette, hogy mérlegelés tárgyává teszi a szaharin betiltását, a cukorbetegek heves tiltakozásba kezdtek, pedig valójában nincs a szervezetüknek szükség erre a kémiai mesterséges édesítőre, inkább megszokták az édes izt, szeretik az édességet és képtelenek róla lemondani. Az illetékes szakemberek egyöntetű véleménye az, hogy a cukorbetegek és a diétázók is nagyszerűen meglennének a szaharin nélkül, ha magáról az édes Ízről le tudnának mondani. „Inkább lelki háttere van az egésznek, semmint szervezeti. A szaharinosok kicsi, gyermekkoruktól kezdve sok édességei fogyasztottak és nem akarják feladni,” mondja Norine Condon diétás- és dr. Rifkin cukorbeteg-specialista. Abból viszont nagyon nagy baj támadna, ha az eddig szaharint fogyasztók visszatérnének a cukorhoz, mert rabjai az édességnek. Egy 12 unciás diétás narancslé négy vagy öt kalória értékkel bir. Az ugyanilyen édességű italt, ha cukorral édesítik, annak a kalória értéke 150. Ha csak egy évig is valaki mindennap megiszik egy üveg narancslét, vagy más üdítő italt, közel 55 000 kalória mennyiségei vesz magához. Ha a reggeli teába egy kiskanál cukrot tesz valaki szaharin helyett, az 51 kalóriát ad diétájához és egy éva alatt, ha napi teafogyasztó, 16 font súlygyarapodást ér el. Amerikában 6 millió cukorbeteg van és ha csak naponta egy kanál cukrot is, de elfogyasztanak, a betegségükre igen káros hatású lehet. Ezért azt ajánlják, hogy az édességet valamilyen más édességgel próbálják helyettesíteni. Gyümölccsel például. És a másik nagyon lényeges dolog. A szülők a gyermekeket ne szoktassák rá az édességek mértéktelen fogyasztására. REFLEKTOR KI LESZ BREZSNYEV UTÓDA Nemrégen a moszkvai televízió képernyőjén megjelent egy őszhaju férfi és fontos beszédet mondott Brezsnyev képviseletében. A férfi Andrei P. Kirilenko volt és a chilei kommunista vezetőt, Luis Corvalant éltette börtönből való kiszabadulása alkalmából. Ezzel a szerepével Kirilenko úgy mutatkozott be, mint aki a legbiztosabb várományosa BRezsnyev tisztségének. Mégis, mint a többi kremli vezető, kevésbé ismert a külvilág előtt. Úgy mondják, hogy nagyon óvatos, elővigyázatos és kevésre értékelt személy. Gyakran utazik Európába. Latin-Amerikába és a Közel-Keletre, de sohasem az Egyesült Államokba. Brezsnyev szoros kapcsolatban van vele és együttműködésük harminc évre nyúlik vissza. Ha Kirilenko lenne Brezsnyev utódja, aki három hónappal fiatalabb nála, akkor a nyugati körök szerint csak átmeneti vezető lenne, mintsem hosszú időre tervezett pártvezér. Kirilenko valószínűleg tovább folytatná Brezsnyev politikáját, beleértve az (Folytatás a 9. oldalon) Valamikor talán majd úgy emlékeznek korunkra, mint a folyamatos krízisek nagy korszakára, amikor energiában, nevelésben, a kormány megbízhatóságában és lakásban hiányt szenvedtünk. De vajon a lakáskérdés jelent e olyan problémát, hogy uj szövetségi program életbeléptetését teszi szükségessé a megoldás? Vagy ez csak olyan probléma, ami idővel megoldódik, amikor az okai eltűnnek? Egy vitathatatlan tényező az emelkedő költség. 1970-ben például csaknem minden második család megengedhette magának az Egyesült Államokban, hogy egy közepes értékű házat vegyen magának. 1975-re már csak minden negyedik családnak jutott ez a lehetőség, mivel 1970—1976 között a fogyasztói árindex 46 százalékkal emelkedett és a közepes jövedelem 47 százalékkal nőtt. De a lakásépitkezési költség 89 százalékra ugrott és az uj házak fenntartásának havi költsége 103 százalékra növekedett. A múlt évben egy közepes nagyságú ház építkezési költsége elérte a 44 200 dollárt, ami csaknem kétszerese az 1970-es 23 400 dolláros árnak. Ha a jelenlegi tendencia tovább folytatódik, akkor öt éven belül egy tipikus uj ház ára 78 000 dollár lesz. Éppen ezért meg kell állapítanunk, hogy probléma van a lakásépítéssel, de a nemzet és a gazdagság erőinek összefogásával ezt lehet csökkenteni, sőt meg is lehet szüntetni. Lajos
