Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-03-31 / 14. szám
20. OLDAL magyar híradó MÖRICZ ZS1GMOND: IFORRO MEZŐK REMÉNYSÉG Vilma szelíden mosolygott, s akkor, amit nem szokott, ráborult Bátkyra s megcsókolta. Bátky átölelte, s megveregette a hátát.- Nono, kis bolondom, nono - mondta neki gügyögve Akkor bekísérték a szobájába. Bátky ottmaradt az ajtóban, s nézte, hogy Blanka átölelve kíséri Vilmát. Ebben a pillanatban a szobalány jött, s csöndesen mondta:- Nagyságos úr. Egy rendőr van itt.- Mindjárt jövök - szólt vissza Bátky, s kiment A hangjában volt valami nyugtalanság, s Blanka, mikor Vilmát lefektette, sietett utána. Maga sem tudta, mért, de az ura eltávozása nyugtalanította Bátky a harmadik szobában volt s járkált.- Gyere csak - mondta a feleségének. - Papp Béni levelet küldött Vilmának. Azt izente, hogy ha ébren van, adjuk oda, de ha alszik, elég, ha reggel. Persze hogy nem adjuk oda, akár ébren van, akár nincs.- Természetesen - mondta Blanka komolyan. - Az istenért, csak nem fogjuk felzaklatni! Úgy örülök, hogy egész este olyan kedves volt és olyan nyugodt. Ezzel a levelet otthagyta az ura kezében, s ő maga visszasietett Vilmához, hogy még egyszer elbúcsúzzék tőle, mielőtt ő is lefekszik. Bátky idegesen járkált az ebédlőben. Minden dolgát elmulasztja, s ebből semmi haszna sincs. Még ha a biztosítás meg nem térül, a saját kölcsöneire is keresztet vethet. Pedig ő sincs olyan viszonyok közt, hogy megengedhetné magának azt a luxust, hogy a sógora adósságai miatt felőrölje magát. E pillanatban velőtrázó sikoltást hallott. Berohant a hálószobába, s a felesége ott állott felemelt karral s magából kikelve. Vilmára nézett. Vilma mereven feküdt, csak néha rázkódott a teste A két keze a takarón volt. Bátky odarohant. Rögtön a gyűrűt nézte. A zöld kő fel volt nyitva.- Méreggyűrű - kiáltotta. - Én ezt tudtam. Azért néztem meg. Én állat! én állat! Hogy nem vettem el tőle. De nem hittem, hogy van benne valami. Ez csak keleti méreg lehet. Jóságos Isten! Vilma ott feküdt, halálsápadtan, verejtékezett, s a testén még egyszer görcsös rángás futott végig, aztán megszűnt. Megfagyott. Halott volt A Hungária kertjében elég sokan voltak ezen az estén Holnap lesz az állatvásár, s vidéki gazdák és kereskedők ültek a fehér asztalok mellett. Bő vacsorákat ettek, mert a magyar ember elsősorban enni szeret. Évszázados tradíció nálunk a nagy evés. Ha egy népréteg vagyonilag vagy kultúrában emelkedik, elsősorban evésre fordít gondot. Ezek a kereskedők és kupecek, akik nagyrészt igen szegény családból származtak, oly elkeseredetten fogyasztották a sertés-, marha-, borjúszeleteket, mintha generációk koplalását akarták volna enyhíteni. Az étlap maga már egész novella volt, tizenöt-húsz ételfaj rajta, s a konyhában a kövér szakács folyton fente a kését, mert szakadatlanul húst kellett szeletelnie A törzsasztalnál ott ült az asztalfőn Ábris bácsi, nyugodtan és nedvesen Számára semmi sem történt az utolsó húsz évben, s nem volt egyéb fontos, csak hogy jól van-e elkészítve a bécsi szelet vagy nincs. Sipos Lekszi éppen az oregurat ingerelte egy kicsit. Nem nagyon, mert nem volt szabad. Óvatosnak kellett lenni vele szemben, de most, hogy a holnapi vásár miatt egy daltársulat vendégszerepei a városi színházban, nagyon jól adódott, hogy az öregurat, mint a szinügyi bizottság elnökét, egy kicsit felhúzza a fiatal generáció- Ábris bátyám, az a Csali Angela, az csinos nő Én nem tudom, fiam- No, ne tessék mán mondani, hiszen eldicsekedett vele, hogy Ábris bátyám milyen szívélyesen fogadta.- Én nem fogadtam, fiam- Pedig azt beszélik, azért kapták meg a színházat, mert a Csali Angélát Ábris bácsi még meg is simogatta. Az arcocskáját, természetesen.- Nem, fiam, tévedés - mondta Ábris bácsi- Mi a tévedés? Nem az arcocskáját simogatta meg ? Az asztal körül ülők kuncogva nevettek. Senki se mert idáig elmenni Ábris bácsival szemben, de Sipos Lekszinek sokat megengedett az öregúr, mert tetszett neki, hogy ez a fiatal szolgabiró neki is sok örömet szerzett, mikor másokat ugratott- Nem, fiam. az nem tartozik énrám. Nem az én hatáskorom.-- De hiszen Ábris bácsi a színművészeti bizottmány elnöke- Az bizony. S tartok rá- Hát szereti Ábris bátyám a színművészetet?- Nem szeretem én, gyermekem.- De csak szeret színházba járni? Ó, kedvesem, nem járok én oda. Van húsz esztendeje, hogy nem voltam színházban, csak ha a főherceg itt van, vagy efféle.- Ejnye, Ábris bátyám, már én inkább az Angélák miatt mennék el, mint a főhercegek miatt. De egészen komolyan- De úgy is illik a te korodban.- Jaj, hát az én koromban Ábris bácsi is az Angélákat kedvelte? Pardon. A fiatalok nevettek, niert Ábris bácsinak ifjúkorában még hétezer hold földje volt. s ebből legalább háromezret egy híres primadonnára költött el S ma finom kis kegydíjból él.- Mi van az oporai esettel? - kérdezte egy fiatal szolgabiró, aki a megye más vidékéről való, s így csak mint vendég ismerte az ügyet.- Oporán e pillanatban minden csendes-mondta Sipos Lekszi.- Szélcsend?- Igen- Minden szenzáció csak három napig tart?- Bizony Ábris bácsi hallgatta a beszédeket, akkor csöndesen megszólalt- Azért sajnálom, hogy most nincs színtársulat-- Na ugye, Ábris bácsi- Es miért, Ábris bátyám, kézit csókolom? Olyan jó, hogy mindennap hozzák a színlapot Ugyan, s el szokta olvasni Ábris bátyám? Nem, de annak igen jó puha papírja van Ránéztek az öregúrra, aki rózsaszínűén kedvesen ült ott koztuk, s csintalanul mosolygott rajtuk Várberky Imre jött, szélesen-hatalmasan, s az egész társaság felujjongott Imrécske, te már tegint bejöttél? örültek neki. mert mindig olyan örömmel fogadták a hatalmas embert, mint valami jó cirkuszi mutatványt Ez mindig hozott valami elevenséget- Tudjátok, mi az újság? - kérdezte Várberky Imre, mikor leült köztük. - Új futballcsapat jelent meg a láthatáron. Pestről hozatott kapust a kakaslábi MOVE.- Pestről?- Jövő vasárnap el kell menni a meccsre- De ki finanszírozza őket?- Ez a nevezetes. Képzeljétek. Nem fogjátok elhinni: Penészleghy Lenke. (71) Ma is az első angyal üzenetét tanulmányozzuk (János Jelenések 14: ( 6—7). Korábban foglalkoztunk a; „törvény” és a „lelki” szó használaté-' val, mely helyes értelmezés nélkülözhetetlen a hit általi megigazulá:. / megértésében (olv. 70. cikkünket). Aj törvény cselekedete és a törvény betölté-: se olyan távol vannak egymástól, mint] ég a főidtől. A törvény cselekedeted mind az, amit saját erőmből, saját j szabad akaratom belegyezésével képes 1 vagyok cselekedni, tehát a törvény) parancsát teszem... De mialatt „enge-' deimeskedem", szivemben még mindig / jelen van egy ellenszenv, és vagy a a büntetéstől való félelem, vagy a) megígért jutajom megszerzésére való) törekvésem kényszerít az „engedelmes-' ségre”, de ha nem volna a törvény,/ másképp cselekednék. Az ilyen törvényi cselekedete teljesen értéktelen, teljesen) elpazarolt munka. Az ilyen cselekede- ] tekről írja Pál apostol:......a törvénynek/ cselekedeteiből egy test sem igazul meg/ ő előtte.” Rm.3:20. A törvény betöltése a szerete (Rm.13:10 és Mt.22:36—40 és iS Tim.l:5), amikor a Szentlélek szivem-/ be iija a törvényt (Zsolt. 119:47) és mos*/ már cselekszem a jól magáért a jóért, függetlenül, hogy milyen következmé-) nyekkel jár. Csak ez eredményezheti' Isten evangéliumának eredményes/ hirdetését Illés próféta erejében, hogyj annak világosságával az egész föld) beteljen. Ilyen nemes szeretettől fűtött] munkatársakra van szüksége ma is S Istennek, mert csak ilyen Igehirdetés-/ ben dicsőül meg az Ur. Mert Krisztus/ tiszta evangéliumát csak az Ige igazsága által megtisztított szivű emberek] tudják tisztán hirdetni. Ilyen emberek/ segítségét kérjük mi is ezen sorokon/ keresztül! Természetes, egyikőnk sémi bir születésénél fogva ezzel a tisztaság-) _ gal, de ha mi magunk befogadjuk Isten' ^Igéjét, az ő drága evangéliumát, amire/ ‘ az első angyal üzenete fel is szólít,/ ákkor ez fogja bennünk elvégezni a; megtisztítást, és képesít bennünket] annak méltó hirdetésére. A „bűn” több mint csupán rossz/ cselekedet. Bűn ítélete alá esik a rossz í cselekedeteink inditóoka, ami nem) más, mint szivünkben lévő hitetlenség.: A Szentleiket a Jézusba vetett hittel/ párosulva kapjuk (Rm.l:4—5), és/ ahogy Pál apostol mondja: „...a hiti hallásból van, a hallás pedig Isten igéje) által” Rm.l0:17, tehát az első angyal] üzenetének: az ÖRÖKKÉVALÓ/ EVANGÉLIUM hirdetése által. / De hamis és elferdített képet; adnánk erről az evangéliumról, ha) elhallgatnánk, hogy ettől elválasztha-' tatlan Isten Ítéletének hirdetése. Azé ítélet órája elérkezett és mindenkinek/ meg kell jelenni Isten itélőszéke előtt,: hogy elvegye cselekedeteinek jutalmát. . Folytatjuk. Ezzel a témával kapcsolat-/ ban szívesen küldünk k. olvasóinknak/ akár magyar, akár angol könyvet, j Várjuk leveleiket. P.O. Box 322, Perth) Amboy, N.J. 08861. Tel.: 201-251-2318$ / Botansky Igor/ TERJESSZE (folytatjuk) lé*' í LAPUNKAT!
