Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-03-24 / 13. szám
20. OLDAL MAGY AK HÍRADÓ MÓRICZ ZSIGMOND: FORRO MEZŐK felnézett a Kossuth-szoborra.- Ennek is ott volna jó.- Hol, kérlek alássan?- Ahogy Rákosi Jenő mondta a leleplezésen: „Nincs ennek a szobornak semmi baja, csak rossz az elhelyezése: négy méterrel lejjebb kellene lennie." Ezzel elbúcsúztak, nevettek, s ő ment tovább a főkapitányi hivatal felé. Az őrálló rendőrnek azt mondta:- Andris, gyere csak ide. A rendőr szalutált.- Kibékültél már a feleségeddel? A rendőr mereven állott.- Alázatosan jelentem méltóságos főkapitány úrnak, igenis.- Hogy békültél ki vele?- Alázatosan jelentem: setétbe. A főkapitány nagyot nevetett.- Jól van, Andris fiam, nagyon okosan tetted. Felment a lépcsőn. Be az irodájába. Csengetett. Jó sokára megjelent az inspekciós rendőr.- Hozzál friss tintát, ez már ki van száradva.- Igenis. Ezzel elővett a fiókból egy doboz levélpapírt, szép csontpapírt, amelyiken nincs hivatalos címzés, csak egy monogram, s felette az ötágú korona. Egy papirt s egy borítékot készített, aztán visszaült a karszékbe, s rágyújtott egy jó szivarra. Első levele Avary Lászlónénak szólt. Az utolsót így címezte meg, nyugodt, díszített betűivel, amelyekben egy hiábavaló élet ambícióinak szeszélye ugrált: „özv. Papp Benjáminné úrasszony Öméltósága... Helyben." Mosolygott. Ezt jó volt leírni. Evvel bosszút állott a libabőrös vén dögön... Minek avatkozott ez bele az életébe. Az nem kellett volna... Haha... Ez még férjhez megy. Ez nem fog magában éjszakázni... A vacsoránál hármasban ültek a nagy ebédlőasztal mellett. Vilma halványan, komolyan ült, s hallgatta a Bátky beszédét. Bátky ugyan nem tudott másról beszélni, csak ami éppen izgatta, de a dologról most mégsem beszélhetett, s így szórakozott volt, és legalább egy kicsit beleillett a két asszony zavartalan csöndes jelenlétébe.- Megvan a gyűrű? - kérdezte hirtelen, s megfogta a Vilma kezén a zöld köves gyűrűt. Vilma ránézett a kezére. Neki magának is különös volt, s idegen a kéz is, a gyűrű is.- Fábján elhozta, képzeljétek, otthon volt érte Oporán, s megtalálta az uram éjjeliszekrényén.- Nem is láttam még a kezeden- Régi - mondta Blanka.- Mutasd csak - szólt Bátky. Vilma lehúzta a gyűrűt s odaadta. Bátky megnézte.- Mária Terézia korabeli. Igen szép ötvösmunka. Francia- Milyen szép sárga az aranya - mondta Blanka, s odatartotta a karikagyűrűjét az ura kezéhez. A karikagyűrű aranya egészen vörös volt a zöld köves mellett.- Ez különösen szép smaragd - mondta Bátky.- Mamának nagyon kedves volt, az anyósomnak, s azt mondta, ezt a követ egy ősük török kereskedőtől vette, s a családban sok esetben nagy és fontos szerepe volt - mondta Vilma. - Szerelemkőnek mondta. Hogyha az embert megcsalja az ura, meghalványodik. .. Mosolygott. Bátky nevetett.- Igen, a smaragdhoz sok babona fűződik. Hű szerelmesek kezén olyan, mint a zöld fű, hűtlenekén olyan, mint a hervadt levél. Vilma a gyűrűért nyúlt; Bátky nehezen adta vissza. Szerette volna megtartani, de nem bírta, s Vilma visszavette a gyűrűt, és sokáig nézte.- Én azt hiszem, tegnap is zöldebb volt, mint ma Bátky nevetett.- A smaragd idővel elhalványodik, azért fűződtek hozzá ilyen babonák - szólt.- Én akármeddig tudom nézni ezt a követ - mondta Vilma jólesik a szememnek.- Semmivel sem szabad nagyon mélyen foglalkozni - mondta Bátky komolyan. - Nem jó, ha az ember enged a régi babonáknak. Legjobb lesz, ha leteszed a gyűrűt. Vilma ijedten húzta vissza a kezét.- Mi baj lehet belőle? - mondta.- Azért nem eszel, mert ilyen dolgokkal foglalkozol - mondta Bátky. - Délben sem ettél egy falatot sem, most vacsorára se.- Nem tudok enni.- Mért?... Fiatal szervezeted van. Tegnap délben még ettél.- Már tegnap este sem evett - mondta Blanka, s a szeme tele lett könnyel. - Úgy aggódom miatta, kedves Vilma elmosolyodott, s messze nézett.- Majd holnap - mondta csöndesen.- Kell is. Meg fog jönni az étvágyad Ha már élünk, fűteni kell a gépet, mert különben felmondja a szolgálatot.- Milyen szépek a szegfűk - mondta Vilma. - Zöld szegfű, ugye, nincs?- Nincs.- Milyen csudásak ezek a nagy virágok Hogy tudnak ilyen óriási nagy virágokat termelni...- Látod, ez az egy szép hivatás volna neked: kertészkedni - szólt Bátky. - Semmi sem érdemli úgy meg a fáradságot, mint a virág. Ha a kislányom megnő, ki fogom képeztetni szakszerűen kertésznek. Pénzt is lehet belőle csinálni Vilma mosolygott.- Pénzt a virágból?. . - mondta.- Nem vagy álmos, kedves? - mondta Blanka.- Még egy kicsit hadd maradjak.- Ó, akármeddig, szivecském.- Ne maradjunk fenn sokáig - mondta Bátky -, én még egyszer sem aludtam ki magamat. Igaz, nem is kívánom az alvást. Blanka mosolygó szemmel nézett az urára; ő legjobban tudta, hogy abban a pillanatban, ahogy letette a fejét, már aludt, s fel nem ébredt a rendes időig, mikor kellett.- Ó, te szegény - mondta -, hogy nem tudsz aludni! Vilma hirtelen felállott.- Késő van - mondta. Mindhárman felállottak. Vilma megcsókolta Blankát, s sokáig ottmaradt a vállán Átölelte, s a vállán hagyta a fejét Bátky már türelmetlen volt. Egyik lábáról a másikra nehezedett, de nem szólt, s nem siettette az asszonyokat Vilma ránézett, s megérezte nyugtalanságát Odaadta a kezét: Bátky megcsókolta a szép kis fehér kezet- Milyen szép kez„-d van - mondta -, de ezt a gyűrűt ne viseld. Én mondom neked. (folytatjuk) REMÉNYSÉG : S»S a | (70) HÁRMAS ANGYALI ÜZE-| S^NET-ből ma az elsőt tanulmányozzuk^ < János Jelenések 14:6—7). Isten válasz-/ Stott népe, Illés próféta erejében, az/ (örökkévaló evangéliumot hirdeti min-Y /(len nemzetnek, nyelvnek, népnek y »Örökkévaló: isteni, megváltoztathatat-N ilan. Az ó Testamentom Izraelje ez/ Sállal tartatott meg, és az Uj Testamen-/ (tóm Izraelje is egyedül ez által tartatiky :meg. A Rómabeliekhez és a Galátzia ybeliekhez irt levelek komoly tanulmá-i Snyozásával jutott el Luther Márton af (hit általi megigazulás tanának felisme-] (réséhez. Ezzel vette kezdetét az a} r dicsőséges reformáció, amely a szent/ ^maradék képviseletében azóta is előre/ Shalad (mert hiszünk a szüntelen; i reformációban), melynek győzelmi: [zászlóját ma mi emeljük magasbal Az örökké való evangélium, a hit/ báltali megigazulás hirdetése volt az,] várni a 16. században egész Európát] (átformálta. Ennek magva, Róma) r3:20—26. „Annakokáért a törvénynek/ 'cselekedeteiből egy test sem igazul meg/ Ső előtte...Mert mindnyájan vétkeztek. vMegigazulván ingyen az ő kegyelméből,] (a Krisztus Jézusban való váltság által,' f kit az Isten eleve rendelt engesztelő/ ^áldozatul, hit által az ő vérében, hogy/ Smegmutassa az ő igazságát az előbb ^ (elkövetett bűnök elnézése miatt. Csak röviden, de vizsgáljuk meg/ ! hogy milyen értelmezésben használja/ ?Pál apostol a következő szavakat:] störvény, kegyelem, bűn, hit, testi, lelki, i 1(1) A Törvény: nem szabad csupán az) 'emberi, társadalmi törvények szerints f értelmeznünk. Pl. bármennyire helytelenítem, esetleg gyűlölöm az 55 m.p.h. ssebességkorlátozást, de ha nem hajtok/ ^gyorsabban a megengedettnél, ezzel at , ,,törvényt cselekszem", vagyis annak/ jeleget teszek. De nem igy Isten/ ) törvénye: szívből jövő, önkéntes.] söröm teljes engedelmességet kíván.; ■ Külső formaságokkal nem elégszik) tmeg, azokat képmutatásnak, hazug * vágnak nyilvánítja. Ezért mondja a/ Szsoltáriró (116:11), hogy „Minden] sember hazug”. Mert ha külsőleg] ((látszólag) meg is tartom a törvényt) J(TIZPARANCSOTl), büntetéstől való/ »félelemből vagy jutalom elnyerése] Acéljából, de mindezt hajlandóság,; (élvezet, a törvény szeretete nélkül, csak' (kényszerből és másképp cselekednék. ;ha nem volna törvény, igy szivem $ ^mélyén gyűlölöm a törvényt. A törvény lelki. Mit jelent ez? Ha a] (test számára szólna, külső cselekedetekkel teljesíthető lenne. De mivel ^törvény (TIZPARANCS) lelki, csak/ olyan cselekedetek elégítik ki, melyek] (szivünk mélyéből jönnek. De ilyen] (szivet csak a Szent Lélek Isten adhat, ő) zirja szivünkbe a törvényt („Gyönyör-1 »ködöm a te parancsolataidban.] (amelyeket szeretek", Zsolt.119:47). I (Most már nem félelemből, sem] /kényszerből, hanem önként, szabad" »akaratból, élvezettel engedelmeske-/ §dem. Folytatjuk. írjanak címünkre ] /sP.O. Box 322, Perth Amboy, N.J. |08861. Tel.: 201-251-2318. / Botanskv Igor/ Hirdessen lapunkban!
