Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-03-03 / 10. szám
MALY AK HIKADD i OLDAL EGY ASSZONY, AKI JOBBAN SZERETTE A NEMI ÉLET ÖRÖMEIT, MEGÖLETTE FÉRJÉT NEW YORK CITY, N.Y. -Pénzért mindent meg lehet vásárolni, de mégse mindent, mondják a New York-iak. Nem lehet megvenni a védelmet a gyilkosnak, mint Mrs. George Hodge, Beverly esete is bizonyítja. A Lincoln Towern 14. emeletén George Hodget, a 43 éves hires énekest és zeneszerzőt holtan találták, nyaka körül egy zsinórral. Felesége tanuvállomásából derült ki az, hogy a hires énekes, aki Katharine Hepburnak is szerzett dalokat, miként végezte be földi életét. Azon a bizonyos őszi éjjelen a házaspár későn érkezett haza egy partiról s alig, hogy beléptek apartmentjük ajtaján, két álarcos alak ugrott rájuk. Az egyik elkapta az asszonyt, behurcolta a hálószobába, ott összekötözte, aztán megerőszakolta. Beverly hallotta, hogy a két férfi a féijével dulakodott még, s azután néma csend lett. Hiába kiáltozott a férjének, az nem sietett a segítségére. Elmondta azt is, hogy milyen hosszú ideig tartott, amig a telefont lerúgta a helyéről s amig a nyelvével feltárcsázta a rendőrséget, a 911-es számot. A rendőrség hitelt adott az asszony szavának és beszállították őt a kórházba. Ezután nem volt hajlandó a rendőrségnek bármit is mondani. A detektívek, akik sok-sok különös gyilkosságot oldottak már meg — gyanút fogtak. Bizonyos kényelmetlen érzés kerítette őket hatalmukba. Valami nem tetszett nekik az elmondott történetből, csak azt nem tudták pontosan, hogy mi. Hodget a detektívek már holtan találták. Valaki megfojtotta. Hodgeről közben kiderítették, hogy sikeres ének és zenemű szerző volt, évi százezer dolláros bevétellel. Feleségével, a közepes énekessel 1961-ben találkozott. Akkor még Donna Woodsnak hívták, s a Greenwich Village jazz zenekarának volt az énekese. Hodge a találkozásuk idején nős volt, de kapcsolat teremtődött mégis kettőjük között. Közben Hodge elvált első feleségétől és feleségül vette Donna-Beverlyt. A két ember életstílusa nem egyezett. Ettől függetlenül nagyszerűen kijöttek egymással. Hodge a csendes estéli órákat kedvelte otthon, Beverly a zenés, táncos éjszakákat, partikat. George Hodge A detektívek már majdnem abbahagyták a nyomozást, amikor kiderítették azt, hogy közvetlen Hodge halála előtt, az énekes felemelte életbiztosítását kétszázezer dollárra és halála esetén Beverly lett volna a biztositási-dij örököse. A rendőrség úgy vélte, hogy érdekes tovább nyomozni, nem zárta le az ügyet. Időközben Beverly ügyvédet fogadott és beperelte a Lincoln Towerst 13 millió dollárra, mert lakói életére nem vigyázott lelkiismeretesebben. Hat héttel a gyilkosság után O’Donald detektív egy tippet kapott: „Emlékszel arra az esetre, ahol a vén ürgét megfojtották a Lincoln Towerben? Hát a vénasszony eszelte ki az egészet.” A detektív csupa fül lett egyszeriben. A tippet adó, helyesebben a besúgó két nevet említett a nyomozónak: Dell Hammers volt az egyik és Bobby Usher volt a másik. Mrs. Hodge ezekkel futott. Hemmerst megtalálták, aki azt állította, hogy Bobby Usher és a 35 éves Robert Eschert volt Beverly szeretője. Ez utóbbiról az derült ki, hogy több csekket hamisított s azon az éjszakán, amikor a gyilkosság történt, ős is a Towerben volt. Közben Beverlyről is kitudódott egy és más érdekes dolog. Többek között az, hogy „nem veti meg a fiatalabb férfiakat” és sok pénze van a „tyúknak”. John Barna detektív pedig azt derítette ki, hogy Beverlynek volt egy James Cameron nevű szeretője, akivel a félj pénzén elutazott a Virgin Islandra. Amikor rájött, akkor az asszonytól megvonta a Hitel Kártyájuk használati jogát. Mi több, Cameron elállítása után az is kiderült, hogy Beverly rá akarta venni a félje megölésére s mikor ő nem vállalta az ügyet, akkor az asszony két férfit bérelt fel a gyilkosságra. Csaknem hét hónapig keresték a két gyanúsítottat, mig végre 1974 május harmadikán elkapták őket. Hammers, aki először tagadott, később könnyített a lelkiismeretén. Elmondotta, hogy a gyilkosság Eschert vállalta el és 10 000 dollárt kaptak volna érte. Azon a bizonyos éjszakán már ott várták a házaspárt az apartmentben. Eschert a pisztollyal fejbeverte Hodget és összekötözte, de szerencsétlenségére Hodge saját magát ölte meg olymódon, hogy ki akart szabadulni a kötelékből és a kötél a nyakára csavarodott. Eschert az asszonyt valóban bevitte a hálószobába, de nem erőszakolta meg. Lassan összeállt az egész kép: Hammers és Eschert 1974 januáijában Floridában találkozott a csapodár Beverlyvel. Az összes számlákat a megölt férj hitelkártyájával egyenlítette ki. Ugyanakkor egy 10 000 dolláros bankbetétet tett le Eschert nevének kezdőbetűire. Nyilván ez az összeg volt a vérdij. Eschert, akit később elfogtak, azt vallotta, hogy a pénz egy yacht ára volt, amit ő eladott az asszonynak. Az elmúlt nyáron tárgyalták a gyilkossági ügyet. Eschertet életfogytiglanra, Hämmerst 20, Hodgesnét pedig 15 évi börtönre ítélték. A Szabadság-szobor Amerikai első számú „csábitója” NEW YORK - A Szabadság-szobor 90 éves és mégis csábitó. A világ valamennyi nemzetét elbűvöli. Mindenki, aki New Yorkban jár, csodálja és bámulja. Ez a hölgy, akinek orra 4,5 láb, derékbősége 35 láb, észbontóan szép és kívánatos. Az, hogy életében nem fürdött, senkit sem izgat. Zöld ruhájában sejtelmes és hívogató. Éppen ezért több mint 1 millió látogatóra számíthat az idén. Múltjáról nemigen beszél, de azért mi elárulunk róla egyet s mást. Egy francia szobrász, Frederic Auguste Bartholdi alkotása. Franciaországban 10 esztendeig kés/i'ii a szobor, amelyhez két nő állt modellt. A művész édesanyja (róla az arcot mintázta) és a művész felesége (övé a test). Az utóbbi nemcsak modellje, hanem munkatársa is volt a szobrásznak. A „hölgy” 225 000 fontot nyom 305 láb 1 inch magas. Fáklyát tartó keze 42 láb hosszú. Mutatóujja 8 lábnyi. A feje 10 láb széles, szája 3 láb vastag, szeme 2 láb 6 inch. A bal kezében levő táblán ez áll: „July 4, 1776”. A szobor az amerika nép tulajdona és a National Park Service gondozásában van. A szoborba ingyen lehet felmenni. A jobb kezébe azért nem engednek turistákat, mert egyszerre csak 12 embert tudnának a fáklya kilátójához felvinni s a többi ezer zsörtölődne emiatt. A fejben levő kilátó 40 ember befogadására képes. A szabadság fáklyája soha nem alszik ki, még a II.. világháború alatt is állandóan égett. Világítási költsége egy hónapra 2000 dollár és 1886 óta szakadatlanul világit és világítson is mindörökké! BÍRÓ PÉTEREK 60 ÉVE HÁZASOK Ki ne ismerné New Jerseyben személyesen, vagy hírből Biró Pétert, a New Brunswick-i Biró Péter és fiai régi, jónevű utazási iroda alapitóját és főnökét és az ő élete párját? Biró Péterék a közelmúlt napokban ünnepelték boldog házasságuk 60. évfordulóját: 1917. február 17-én esküdtek egymásnak örök hűséget New Brunswickon, az akkori Első Magyar Református Egyház templomában. Biró Péter and Sons, Inc. utazási és biztositási irodát New Brunswickon. A Magyar Savings and LOAN Ass‘n.-nek (a volt Magyar Building and Loan-nak) 43 éven át volt a pénztárnoka: 11 éven át tagja volt a megyei Board of Election-nak s amikor New Brunswick város létrehozta az első Parking Authority-t, annak egyik tagjául Biró Pétert nevezték ki, aki 12 éven át szolgált ebben a minőségben. Az elmúlt több mint félévszázadon át nem volt olyan „magyar ügy” amelyből Biró Péter ki ne vette volna részét akár aktív közreműködésével, akár anyagi támogatásával. A régi amerikai magyar bevándorlók között Biró Pétert azok közé sorolhatjuk, akik mind a mai napig szivük mélyéig megmaradtak jó magyarnak: az a fajta magyar és igaz ember ő, akiben soha senki nem csalatkozott....! Feleségével, szül. Varga Évával együtt tagja a Magyar Református Egyházközségnek (a mostani Bayard St. Presbyterian Church— nek) és számos magyar szervezetnek, de az amerikai életben is általánosan ismert és nagyrabecsült személy Biró Péter, aki 39 éve tagja a helybeli Rotary Clubnak, élethossziglani tagja a New Brunswick-i 324. sz. Elks Club-nak, 55 éve tagja a (Folytatás a 17.oldalról) Ha eredményt akar, hirdessen lapunkban
