Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-02-24 / 9. szám
20. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ MÓRICZ ZSIGMONDs FORRO MEZOK, Itt nekünk emberekre van szükségünk, akiknek nincs hangulatuk. Itt ilyen emberekre van szükség, mint te meg én meg a többiek, egészséges, józan emberek kellenek, akikkel nem történik ilyen kisiklás... Mondok valamit: ez az ember nekem gyanúsabb mindenkinél . Becsületszavamra, hajlandó volnék, ha hatalmam volna rá, rögtön letartóztatni. De hát persze semmi alapom nincs rá. Először is, honnan vett volna ő autót. Aztán ugyanaznap jött be az alispán úrhoz vonaton... Hátradőlt a székében, s hogy végre kibeszélte magát, megnyugodva s kipihenve ült a forró sötétben. Kintről az utcai lámpák világítottak be- Nincs igazam?- De igen - mondta a főkapitány, s egy új cigarettára gyújtott Ahogy a láng fellobbant, az arca sápadt volt és gyűrött A szemei furcsán, kanosaiul néztek a kicsi lángba Most kinyílt az ajtó, s Blanka jött be Hallod - mondta az urának te itt sötétben vagy7 Sötétben vagyunk Ki van itt? A főkapitány megmozdult Blanka kicsit felsikoltott Aztán felgyújtotta a villanyt- Maga az?- Mér' ijed meg tőlem? kérdezte a főkapitány Blanka komolyan mondta'- Éppen azért jövök be, mert Vilma arra kért, hogy telefonál) szólt az urához fordulva érte s rámutatott a főkapitányra- Értem? Igen, magáért. Na lám. Már itt is vagyok Blanka rápillantott- De valamire akarom kérni A’-ra. hogy nagyon kíméletes le gyen. Vilma nincs jól- Már megint valamit csinált az a hólyag 7 mondta fesztelenül Bátky- Fábján nagyon derék ember mondta Blanka meggyőző déssel Hiszen ha az asszonyokra volna bízva, hogy ki a derék ember morogta Bátky- Szive van mondta Blanka- Fantáziája van, nem szive mondta Bátky, s leütötte a cigarettája hamvát a hamutálcába Mikor Blanka elkísérte az ajtóig, csöndesen azt mondta:- Egyedül van. Vigyázzon Vilma pongyolában ült az ablak mellett egy fotelben. Feje fölött a sarokban állólámpa világított, s vörös fényt vetett rá A főkapitány tág szemmel s ijedten nézte, oly sápadtan s leromlottén ült ott, mint aki elvesztette az élettel való kapcsolatát. Megállón az ajtóban, onnan nézte. Kimondhatatlan szép volt, szemei lehunyva, de úgy érezte, mintha a lecsukott pillákon keresztül is nézne. A szépség maga volt ez a nő Rőtbarna haja aranyosan csillo gott, arca kendőzetlen volt, s mégis úgy tűnt fel, mintha az egész nő csupán szépség volna. A vonalai, a formái, az árnyékok a szeme alatt, fehér bőre, a kivágott ruhában, elefántcsontszerüen tündöklő nyaka és melle, gyönyörű lába a köromcipőben, a selyemharisnya testszínű fénye, színe, illata, az egész teremtés mintha arra volna szánva, hogy ennek ne legyen szíve, ne legyen lelke, ne legyen benne semmi, ami más, mint maga a szépség, a fizikum csillogó, édes gyönyörűsége. Vilma felemelte az ujját kicsit, s intett, hogy jöjjön közelebb. Ez az intés is olyan volt, mintha ezért magáért hálát kellene adni az Istennek, hogy ez a kicsi mozdulat megtörtént Olyan volt. mint valami életen túli lény, akiért meg lehet halni Nem is tudott magának számot adni, nem bírta az érzéseit gondolatokkal követni, engedte, hogy fásultan és kábultan lüktessen a szíve, s vadul és rendetlenül verjen a pulzusa Ahogy közeledett az asszonyhoz, minden kis lépéssel mintha meghatványozódott volna a hősége, vérének az izgalma, s mikor leült előtte egy párnázott székre, úgy érezte, leszédül.- Látja, így vagyok - mondta Vilma kedves halk és különös hangján. - Olyan vagyok, mint egy igen-igen öreg asszony El is mosolyodott hozzá. S az a mosoly ott maradt az arcán, s mégis úgy tűnt fel, mintha maga a fájdalom mosolyogna. Felemelte a két kezét, s mindkettőnek az ujjaival elfésulte homlokából a hajat, s ottmaradt két gyönyörű keze az arca mel lett, szelíden, mint a kis bárányok az anyjuk mellett, összebújva, összesimulva. Arcát ráhajtotta a két keskeny kézre, s maga elé nézett soká- Valakinek segíteni kell rajtam, mert én nem tudok segíteni. Nem tudom, mi lesz - mondta aztán -, egyelőre kiestem az életből.- Az nem történhetik meg - mondta dübörögve a főkapitány. Maga az élet! A maga számára van az élet. Vilma mélyen, betegen hallgatott.- Maga most más - mondta csöndesen -, egészen más, mint akit akkor láttam... akkor éjszaka.. A főkapitány lehajtotta a fejét, s a Vilma cipőire esett a tekintete Ezek a cipők halványak voitak s keskenyek. Oly különös volt elgondolni, hogy fehér és rőzsaeres láb van bennük, vékony ujjacskákkal, akik mint a rózsabimbók vannak felfűzve, s ahogy a szemét emelte, hirtelen oly merészen szökkent fel a karcsú lábszár, hogy beleszédült. A feleségére gondolt, akinek olyan volt a bőre, mint a tömött lúdé, olyan fehér, s telve puffadásokkal.- Mit csinál a felesége? - kérdezte Vilma. A férfi megdöbbent, vére leszállt, megint felrohant, az arca vörös lett: ez is arra gondol? Kitalálta a gondolatát?- Vénül - mondta mogorván. Négy és fél évvel öregebb nála, de hússzal látszik vénebbnek.- Mért vette el?-Gazdag volt... neki köszönhettem, hogy a társaságba bejutottam, mert az én apám néptanító volt, s igen messze voltam az aranykulcsos királyi kamarásságtól... De így egyszerre kész ember lettem, s egyenes úton mehettem előre.. Vilma kitátotta a száját, s mély lélegzetet vett, megborzadt, s rettegett, hogy a férfi olyan dolgokat fog mondani, amit most nem bírhat el. Ha neki ilyen férjjel kellett volna . Hirtelen szökött a gondolata. Mikor Berlinben jártak, megvette márványban egy görög szobor, a „diszkoszdobó" másolatát, és sohase mondta meg, mért . Laci volt Egészen az ő alakja, karja finom sporttermete... Csak nemrégen is megnézte, s nevetett, hogy még most is ugyanaz Pedig nagyon elhanyagolta magát, az utóbbi időben már egészen úgy mozdult, mint aki nem törődik többé az életével Lehunyta a szeméi és szédült Mély csönd volt. a bánat és rémület csöndje Szó e csöndben nem illett.- Hány gyereke van? - kérdezte a férfit Nem tudom. A feleségemtől kettő. Vilma megrezzent szemmel nézett a férfira Nem kellene véget vetni ennek a beszélgetésnek ? Úgy érezte, ingoványba megy Rettegett, hogy bárdolatlanságoknak teszi ki magát A férfi a maga módján zokogott Azt hiszi, a feleségem bánja?. Nem Ö úgy bánik velem, mint az anyám. Mintha az volna Képes volna minden nőt leá nyának fogadni, akiről megérzi, hogy nekem tetszik Ma már mindent elkövetett, hogy eljöjjön magához: a legnagyobb ke gyetlenséggel kellett elbánnom vele. hogy megakadályozzam (folytatjuk) REMÉNYSÉG z\. Isten népe csak az írott Ige tekintélyének és tanításának rendelheti alá i [magát, és csak olyan dogmákat I I fogadhat el, amelyet az írott Ige | Itámogat. A negyedik parancsolat (II 1 ,Móz.20:8—11) a hét 7. napjának I J megünneplését kívánja meg, mégis az I I emberek többsége a hét első napját »ünnepli. A történelmi tény az, hogy a | vasárnapnak a szombat helyett való I megünneplését a római katolikus i [egyház rendelte el. Ezt az egyház nem I is tagadja, sőt dicsekszik vele, állítva, i [ hogy joga van megcserélni a nyugalomj napot. Szabad legyen ezért idéznünk a | [katekizmust: „Kérdés: Melyik a< dórim. , ' ‘ V szombat I nyugalomnap. Kérdés: Miért ünnepel-1 j jük a vasárnapot a szombat helyett? . i n-poljük szom• r.'ltki.s egyház j [a szombatról a vasárnapra helyezti át j ünnepélyt '' P. Ge -miami, The | I Converts Cathechism of Catholic J Doctrine, 1957 ed. p50. Most egy újabb I idézet: „Kérdés: Van-e egyéb bizonyi- Iték arra nézve, hogy az egyháznak [hatalma van ünnepeket rendelni? I Válasz: Ha nem lenne meg hozzá a | hatalma, akkor nem tehette volna meg | azt, amibe az összes modem vallástam- I tők megegyeznek vele, akkor a vasárnapnak, a hét első napjának megün| neplését nem tehette volna a szombat- Jnak a hét hetedik napjának ünnepe ' [helyébe, mely változásra az írás [semmiféle felhatalmazást nem ad.” A [Doctrinal Cathecism, Rev.S.Keenan, [pl74, N.Y., E. Dunigan and Br. 1851. Emlékezzünk meg arról, hogy miga i [szertartási törvényeket (hogy milyen | bűnért milyen áldozatot kell bemutatni I és hogyan?) Mózes irta, de a Tizpa- ' > rancsot Isten saját kezével irta I kőtáblára. II Móz.31:18 és 32:16. A Biblia próféciái figyelmeztetnek | J bennünket erre a jogtalan változtatás| ra: „És sokat szól a Felséges ellen és a i [ magasságos egek szentjeit megrontja, I Lés véli, hogy megváltoztathatja az | I időket és a törvényt...” Dán.7:25. [ Ugya Jens folyamatot I [jövendölte meg Pál apostol: „Ne' I csaljon meg titeket senki semmikép- , í pen. Mert nem jön az el addig (az Ur I Jézus 2. dicsőséges eljövetele), mígnem [ | bekövetkezik előbb a szakadás és j [ megjelenik a bűn embere, a veszede- I lemnek fia, aki ellene veti és fölibe i Lemeli magát mindannak, ami Istennek I [vagy Istentiszteletre méltónak monda- I tik...” II Thess.2:3—4. Amelyik napon 1 [ megnyugszom, azzal fejezem ki, hogy a I I Teremtő Isten tekintélyének vagy az j [isten-ellenes lázadás tekintélyének f rendelem alá magam.” ...megvizsgáljá| tok, hogy mi az Istennek jó, kedves és [tökéletes akarata...” Rm.l2:2 Helyszűke miatt csak felkiáltó lmon' libán érinthettük e/! rendki[vül fontos témát. ,,A Világdráma [Utolsó Felvonása” c. 2.00 dolláros [könyvünk az igazi hit elveit fejtegeti | fezen próféciák világosságában. Ne |vétkezzen azzal, hogy az újságok, [folyóiratok, tv és a bestsellerek valótlan [drámáira fordítja ossz szabadidejét, [hanem olvassa el könyvünket, a J [legmegrázóbb, közvetlen előttünk álló, [önt is közelről érintő eseményekről, |P.O. Boa J22. IVrt.i Amboy, N.J. [08861. Botansky Igor ]
