Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-02-24 / 9. szám
mag yak híradó 3. OLDAL HALÁLT OKOZÓ PORNOGRÁF FELVÉTELEK LONDON — 3 óra 45 perckor Éva Stratford kiszállt a villamosból London keleti oldalán és a szállingózó hóban hazaindult. A Scotland Yard kezében bizonyiték van, hogy egy férfi követte hazáig. Megérte követni ezt a lányt, mert leglehetősen formás volt. Hosszú szőke hajjal, még a télikabátból is alaposan kidomborodó mellekkel. Éva egy londoni Playboy Club ,,bunny”-ja volt. Heti 160 dollárt keresett, plusz a borravaló még egy ötvenes hetente. Egyik legszebb lány volt a clubban. Egyik rajongója volt többek között a könnyű-sulyu box-világbajnok John Conteh. Éva Németországban született, apja angol katona volt és szolgálati ideje alatt ismerte meg feleségét. Négy évvel ezelőtt költözött vissza a család Angliába. Évának olyan sikerei voltak, hogy még a Playboy Magazin is átküldött egy fényképészt az USÁ-ból. De a lány nem nyerte meg Brian Hennesy tetszését, aki azt mondta, hogy Évának fogyni kell. Ekkor Éva felmondott és neki látott állást keresni. Az angol Mayfair újságnál szerződött le. Az 1976 márciusi számban 18 teljesen meztelen képet közöltek róla és ő volt a „hónap lánya”. A képek és az interview meglehetősen feltűnőek voltak. Többek között azt is leírták róla, amit állítólag ő mondott, hogy egyedül él a macskájával és van egy csomó lemeze, sok holmija és egy nagy doboz ékszere. A valóságban nem voltak valódi ékszerei és nem a macskájával élt, hanem a barátjával, a 26 éves Tony Priesttel, aki énekes egy együttesben. Éva 4 óra körül ért a házhoz, március 18-án és felment az emeletre. Fél hatkor jött Richard Bland az együttes gitárosa, nyitva találta az ajtót és bement. Az előszobában a földön szétszórva látott egy csokor szárított virágot, aztán lépett egyet és felkiáltott! Egy feldöntött szék mögött feküdt Éva átvágott torokkal, hátrakötött kezekkel egy szál melltartóban és bugyiban. A kihívott rendőrség nem találta meg a helyszínen a gyilkost. Első pillanatban a rendőrség úgy gondolta, hogy Évát megerőszakolás alkalmával bántalmazták. A feltételezés az volt, hogy a gyilkos egy idegen lehetett, aki virágosnak álcázta magát és igy jutott be a házba. De ezt elvetették, mert nagyon valószínű, hogy egy férfi minden körülmények között friss virággal állított volna be. Ki ölte meg a lányt? Egy idegen? Vagy valaki, aki ismerte őt? Éva barátja tisztázta magát. A szepegő Tony elmondta, hogy úgy volt összeházasodnak hamarosan. „Éva nem volt rossz féle nő, csak akkor hagyta magát lefényképezni meztelenül ha az szép és művészi volt.” A rendőrség felülvizsgálta a lapot és megállapította, hogy úgy a képek, mint a szöveg nagyon feltűnő és gyújtó hatású volt. Az újságíró állítása szerint ő csak azt irta le, amit a lány mondott neki. „Tudtommal Éva megelégedett volt, ami a cikket illeti.” De Éva egyik társa a clubból azt mondta, hogy egyáltalán nem volt megelégedve a magazinnal, mert nagyon sexmániákusnak tüntette fel őt. Közben a rendőrség felfedezett egy másik szeretőt is, akit Éva 10 nappal a meggyilkolása előtt ismert meg: Roger Cook 28 éves fényképész. Egy model-ügynök küldte hozzá Évát. Elmondta, hogy nagyon jól megértették egymást Évával, már első alkalommal 200 képet csináltak. Cooknak pont találkája volt Évával ezen a napon, de amikor a házhoz ért a rendőrséget találta ott. Szerencséjére volt megfelelő alibije. Az orvosi vizsgálat kimutatta, hogy a lány 4 és 5 között halt meg semmi erőszaknak nem találta nyomát a rendőrség és az is bebizonyosodott, hogy lehetséges, hogy volt nemi közösülés, de a lány beleegyezésével. A felső lakó elmondta, hogy hallott lépéseket, aztán 4 óra után hangok szűrődtek fel. Aztán hallott egy nagy dobbanást, de nem volt sikitozás vagy kiabálás. Később lépések hallattszottak lefelé a lépcsőn és futó lépések az utcáról. Mindebből a Scotland Yard a következő képet állította össze: Éva mikor felment az emeletre kibújt vizes ruhájából csak a melltartót és a bugyit hagyva magán. Valaki kopogott az ajtón a lány kicsit kinyitotta az ajtót és akár ismerős, akár idegen volt a látogató, a lány beengedte. Később együtt voltak és aztán a lány visszavette hiányos öltözékét. A rendőrség feltételezése szerint ekkor a különös látogató újra megkívánhatta a lányt, de nem normális módon. Lebirkózta, hátra kötötte a kézért, erőszakkal leültette a székbe és hátulról elmetszette a nyakát. Valószínű volt egy pillanat, amikor a támadó befogta a lány száját, mielőtt elmetszette a torkát. Alapos kutatás után megtalálták Éva naplóját, amiből kiderült, hogy a világ minden tájáról voltak szeretői. A rendőrség a külföldiekkel együttműködve felkutatta ezeket a férfiakat, eredménytelenül. Ezenkívül Éva rengeteg ügynökökkel, fényképésszel tartott fenn kapcsolatot. A támadó lehetett egy idegen is, aki a Mayfairban látta a képeit. De az meg a címét, hogy szerezhette meg? Mert ezeknek a lányoknak a címét csak pár model-ügynök tudja. Egy másik felfogás szerint, lehet, hogy a gyilkos csak a villamoson figyelt fel a kihívóan csinos nőre és amikor az leszállt, ő is leszállt és követte hazáig. A többi „bunnyt” kikérdezve a rendőrség megállapította, hogy azokkal is előfordultak molesztálások, különösen olyanokkal, akiknek képei szerepeltek a magazinokban. Hónapok múltak el, az ügyet a rendőrség nyitva hagyta. Közben McFadzean főfelügyelőnek jött egy ötlete, amivel az emberek emlékezőtehetségét felfrissítette. Egy rendkívül csinos rendőrnőt felöltöztett egészen úgy, ahogy a néhai Éva volt, aki megtette azt az utat, amit annak idején Éva. A rendőrnőt messziről detektívek követték. Így aztán kiderült, hogy bizony sokan látták annak idején Évát, sőt mi több emékeztek arra is, hogy egy férfi követte azon a bizonyos délutánon. A leírásokból összeállítottak egy képet, mely szerint közel 40 éves férfiről van szó, aki középtermetű és fekete hullámos haja van, pirospozsgás arca. Az újságokban közé tették a képet és egy nő jelentkezett is, hogy látta ezt a férfit Éva házának közelében. A nő próbált segiteni avval, hogy még pontosabban leírta, hogy nézett ki a gyilkos, de hogy ki volt azt nem tudta megmondani, a Scotland Yard szintén nem talált közelebbi nyomokra a mai napig sem. Az oltár előtt lett özveggyé GREENSBURG. Pa. — Naomi Nicely azt követeli a bíróságtól, hogy nyilvánítsák őt özveggyé, mert leendő félje akkor halt meg éppen, amikor a házasságkötési ceremóniának vége lett. Szeptember 11-én vőlegénye, a 39 éves Robert Neiderhiser már majdnem befejezte házasságkö-PLAINS — Carter elnök mogyoróültetvény részét, ami a Carter Warehouse Inc. 62 százalékát képezi, Billy Carter megvásárolja. Hogy mennyiért veszi át a részt, az még nem tudják, mert csak most dolgozzák ki a tervet. A mogyoróüzem tési esküjét, amikor összeesett és meghalt a Ft. Palmer United Presbyterian Church oltára előtt. Naomi a házasságot megkötöttnek tekinti és követeli, hogy neki mint Mrs. Robert Neiderhisernek, adják át a Neiderhiser birtokot. A meghalt vőlegény szülei nem akaiják ezt tudomásul venni azon az alapon, hogy a házasságkötési ceremónia még nem ért véget, mikor fiuk meghalt, igy tehát a vagyon továbbra is hozzájuk tartozik. Rev. William Jacobs, az egyház lelkésze kijelentette a bíróság meghallgatása során, hogy a férfit és a nőt már házastársaknak nyilvánította, amikor a férfi hirtelen összeesett és meghalt. Naomi azzal érvel, hogy a házastársi esküt már letették és gyűrűt váltottak egymással. Az „özvegy” ügyvédje, Richard Ferguson azt hangoztatja, hogy Pennsylvaniában a házasság polgári egyesség és semmiféle ünnepélyes egyházi nyilatkozatra nincs szükség ahhoz, hogy a házasságot érvényesnek tekintsék. értéke 5 millió dollár volt, de Billy az elmúlt augusztusban újra felértékeltette, s akkor 3.5 millióra becsülték. Az Incorporation harmadik tagja Mrs. Lillian Carter, a fiuk 78 éves édesanyja, aki a ráeső tulajdontól nem szándékozik megválni. Carter elhagyja a mogyoróüzem központját, ahol testvérével, Billyvel megállapodtak, hogy a ráeső részt eladja neki. BILLY CARTER MEGVÁSÁROLJA AZ ELNÖK MOGYORÓÜLTETVÉNYÉT
