Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-02-10 / 7. szám
12. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ TEGNAP ÉS MA Irta: PAPP VARGA ÉVA „Ha erős vagy és órákig tudsz egyhelyben állni az utcán egy hideg téli napon, ha bátor vagy és vállalod, hogy egy talpalatnyi helyért ökölharcot vivj, akkor kelj fel korán és menj ki az utcára. De ha ezekből a jótulajdonságokból egyik sincs meg benned, akkor is vállalnod kell a fentieket, mert történelmet élünk át a mai napon és te vagy a szemtanú!” Ez a felszólitás egy helyi lapban jelent meg, mikor Jerry Ford elnöki beiktatása zajlott le a fővárosban. Ott élő családtagjaim körében néztem az eseményt — de csak TV-n... Ma már nem csak itthoni, hanem tengerentúli, sőt a Mars-bolygón lefolyó esemény tanúja lehet bárki, aki csavar egyet az ördöngös masina gombján. A beiktatással kapcsolatos statisztikai adatokat még csak elolvassa az újságokból, akit érdekel, de a felvonulás pompáját, a látványosságok sorozatát már a televizión szemléli a fővárosi lakosok legtöbbje is. Ezúttal is televizión néztem az ünnep képeit, mint olvasóim közül bizonyára legtöbben, igy is szemtanuk voltunk tehát, mikor az uj elnök a Capitol előtti emelvényen szimbolizálta egy hatalmas nép aprajátnagyját az egész világ előtt. A jelenet szemlélői ezúttal még többen voltak, mint hasonló alkalmakkor valaha is. De a fővárosban, az utcákon, tereken, ablakokban, háztetőkön és fák tetején ülve sokkal kevesebben, mint minden előző esetben. Akik elfoglalták a tribünök ülőhelyeit és a lehetőség adta-állóhelyeket, azok nagyrészt idegenek voltak, meghívottak és turisták vegyesen, akik csak erre az alkalomra jöttek Washingtonba. Hivatalos becslés szerint körülbelül félmillió látogató érkezett, hogy közvetlen közelről lássák a felvonulás pompáját. Az előző elnöki beiktatáskor mindenki didergett az utcán. Akkori beszámolómban Írtam: sohasem fogom megtudni, hogy a Capitol előtt ülő tömeg azért fejezte-e ki lelkesedését taps helyett lábdobogással, mert a kezeket nem szívesen vették ki a zsebekből, takarókból és muffokból, mig a lábakra felmelegitő hatással volt az ismétlődő dobogás...vagy azért, mert ez a dübörgés fejezte ki legjobban a lelkesedés tetőfokát. Hát igen, a didergéstől megvédett a televízió és az időjárás szeszéje. Azt is a „masina” javára írhatjuk, hogy mig a kintről nézők csak a közvetlen előttük lejátszódó események szemtanúi lehettek, addig, mi, hol egy-egy középület belső termeiben történőket láthattuk, hol pedig az utca változatos képeit. Ezzel szemben a televízió fogyatékosságára akkor ébredtem rá, mikor este lementem a belvárosba, ahol valóságos pótképet kaptam a már lezajlott ünnepségről. Akkor már az ünnepi képet és hangulatot vásári zűrzavar váltotta fel. Minduntalan találkoztunk egy-egy szinpompás, egyenruhás alakkal, aki a felvonulás egységes képében szerepelt, de most már csak oda nem illő cirkuszi figuraként ácsorgott a járdán. A napnak messzire kiható jelentőségét inkább a szállodák tükrözték, amelyekben a nagy bál kezdet előtt átöltöztek, találkoztak és vacsoráztak azok a vendégek, akiknek neve rangja kiemelkedő az amerikai életben. Éttermek és bárok zsúfolva voltak közönséggel, de kint még mindig kettős sorokban álltak azok, akik vártak, hogy helyet kapjanak. A Mayflower hotel lobbyában várakozó közönség olyan szinpompás látványt nyújtott, amelynek leírásához szegény a szó. A női ruhák költemények” voltak, ötletekből, tüllből, csipkéből, bársonyból, arany és ezüst szálakból szőve. Az ékszerek a hölgyek füleiben, nyakán és kaijaikon úgy sziporkáztak mintha a hamisak versenyeztek volna a valódiakkal. És, mit tagadjuk- a „kis hamisak” győztek... Ami manapság már ritkaságszámba megy: cilinderes urak voltak a szindús öltözetű hölgyek kísérői. Ez a kép bizonyító erővel mutatott a televízió mai haladott fokára: ma már a szinpompát is onnan kapjuk. A „Congressional Room”-ból feltűnően elegáns nő jött ki, akinek elsősorban csak fekete csipke ruhája keltett feltűnést, de a következő pillanatban már a személyének szólt a csodálat: egy ismert filmcsillag volt. Egyik nőismerőse üdvözölte az ajtóban: „Darling, gratulálni akarok a tegnapi tüneményes ruhádhoz és elbűvölő énekedhez.” Mire a sztár tiltakozó gesztussal felelt: „Öh dehogy is drágám! Az énekléshez már túl fáradt voltam és a ruhám nem előnyös nekem, sajnos AMERIKAI ARCOK AZ USA LEGGAZDAGABB EMBERE Daniel Ludwig Amerika leggazdagabb embere Dániel Keith (D.K.) Ludwig, rengeteg kereskedő hajó tulajdonosa, körülbelül 3—5 billió dollárt ér, még is kevesen hallottak róla. 1897-ben született, Michigan és Texas államokban nőt fel. Iskoláit nem fejezte be, tizenkilencéves korában önálló üzletet kezdett. Ma ő Amerika legnagyobb hajótulajdonosa. A hetvenkilencéves milliomos még mindig saját maga irányítja vállalatait New Yorkból. A hajók mellett foglalkozik olajfinomítással, szénbányászattal, házépítés, biztosítás, hotelek és bankok fenntartásával. A barátok és üzletfelek elbeszéléseiből a következő karakter alakul ki Lugwigról: Kerüli a felesleges pompát, viszonylag egyszerűen él. Gyakran kiabál alkalmazottaival, de gyakran meglepően gyöngéd is. A rendes repülőjáratokat használja és a turista szakaszban utazik. Nem iszik, nem dohányzik, rendkívül jó kondícióban tartja magát. Brazíliában egy országot kitevő földdarab tulajdonosa. Ha odamegy látogatóba, a munkások által is használt szobában száll meg és egy már 25 éves nadrágját huzza fel. Nem szeret pénzt feleslegesen kidobni, nem veszi magát körül testőrökkel. A Fifth Avenuen-n lakik feleségével, akit 1935-ben vett el. „Lakásukban nem lógnak hires festmények és nincs ezt későn vettem észre...” Mosolyogtam a „művésznő pesties” válaszán. Milyen sima rutin...! A Hotel Statler emeleti helyiségeiben a szó szoros értelmében folyt az ital. Az asztalokról lefolyt ?. parkettre és a félighagyott poharak tömege az üres üvegekkel úgy hatott, mint egy csatatér ütközet után... A terem bejáratánál még ott állt egy egyenruhás szolga és egy óriási tortából vágott nagy szeleteket a távozó vendégeknek. Ez az egyik kormányzó fogadóestélye volt, de az összes többi termekben hasonló party zajlott mások meghívására. A Washington Hotelben aránylag kevés volt a várakozó vendég. Ami ott meglepett, az a praktikusság volt: az ablakok előtt még ott álltak a székek, amelyeket valószínűleg jópénzért vettek igénybe azok akik innen mérték a kint lefolyt tarka felvonulást. Lényegében most is ilyen volt az elnöki beiktatás. Ami más volt, azt az elnök személyesítette me: déli ember, száz éve először... Nem politikus, hanem farmer.„nem ellenlábasa a kongresszusnak, hanem a többséggel egyazon pártbeli...nem a nagyipar embere, hanem a kisemberé... Uj korszakba léptünk. Vajon mit hoz? megtömve megfizethetetlen értékű antikokkal — mondja Hugh O’Brian színész, régi jóbarát. — D. K. nem jár a fellegekben. Amije van, azért keményen megdolgozott és nem fél a kezét összepiszkolni.” Ismerőseit főleg az ejti ámulatba, hogy az elmúlt tizenöt évben semmit nem változott. Úgy tűnik, megállt az idő körülötte. Az 5 láb 10 incs magas, sovány Ludwig szinte mindennap úszik, nagyon vigyáz a súlyára, szerinte egészségtelen ételeket nem fogyaszt, nem iszik, nem dohányzik, kicsit sántítva jár. A sántitás egy ötven év előtti baleset eredménye, amiről senki nem beszél. Egy hajó felrobbant és Ludwig valósággal kirepült a hajóból, miközben embereket próbált megmenteni. ÉLET ÉS TUDOMÁNY A világ népességének csökkentése Pár évvel ezelőtt a népességkutatók azt jósolták, hogy a világon túl sok ember lesz egv két évtizeden belül. Jelenleg a születések csökkenése következtében, és a halálesetek növekedése miatt, úgy tűnik, hogy ez a növekedés csökken, és nem lesz túlnépesedés. Sok nyugat-európai országban zéró a növekedés (halálesetek száma egyenlő a születések számával) és Kínában is csökkentették a szaporulatot. A Nemzetközi Fejlődéstani Kutatóintézet amerikai irodája jelenti, hogy 1985-re a fejlődés csak egy százalékos lesz, és nem lehet most már megjósolni mennyi lesz a Föld népessége 2050-ben. A születéscsökkentés egyik tényezője a fogamzásgátló szerek elteijedése, és a családtervezési klinikák felállítása. Ugyanakkor a művi vetélés is egyre megengedettebb. Az Egyesült Államokban 33 százalékkal csökkent a szaporulat 1970 és 1975 között. Ennek egyik oka a házasságok csökkenése és a nők foglalkoztatottságának növelése. A tudósok figyelmeztetése is hozzájárult a csökkenéshez, azonkívül egyéb okok mint a lakáshiány a Szovjetunióban, vagy a munkanélküliség Mexikóban. Kina eredménye a legbiztatóbb, mivel ott óriási volt a szaporulat, de a fogamzásgátló tabletta elterjedésével, és a sok gyermekes családok teijedését (Folytatás a 15. oldalon)
