Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)
1976-07-29 / 31. szám
MAGYAR HÍRADÓ 15. OLDAL MAGYAR HONFOGLALÓK A MISSISSIPPI PARTJÁN Spelletich Paula naplója XXXI. XXXIX. FEJEZET 1863-64. A LE CLAIRE HOUSE-BAN. Hála atyám bölcs belátásának és fáradhatatlan szorgalmának, anyagi gondoktól teljessen mentek voltunk Az úri ellátás és a lakás (egy nagy szalon, melyet csak nagy spanyolfalak választottak két részre) nem került többe, mint amennyit jövedelmünk könnyen elviselt. Ö az az ember volt, ki felismerve a betegséget, azonnal orvosláshoz nyúlt. Jelen lelki állapotában a magány az őrületet jelentette volna. Bementünk tehát az eddig gyűlölt Davenport-i társadalomba, mely élt és mozgott. Erőszakkal ragadta ki magát a bánatból, mig a tavasz ismét elviselhetővé nem tette az erdő csendjében is a szenvedett veszteséget. A Le Claire House közös éttermében, a table d’hote-nál különböző érdekes típusokkal találkoztunk. A többi közt ott volt Mr. Gey - a hajdani napszámosunk, ki úgy mint Hickory Grove-ban - most is megtartotta a legszigorúbb illemszabályokat. Soha egy szóval, egy tekintettel nem árulta el, hogy közelebbről ismer bennünket. Mulattatott a nagyúri mozdulat, mellyel látásunkkor kalapját megemelte és a hideg ,, good-day”, mellyel az étteremben mellettünk elhaladt. A főpincér magas, koromfekete néger volt. Ez minden eszessége mellett sem tudta megállni, hogy feltűnően ne mutogassa répanagyságu arany kronométer óráját, mely vastag láncon függött. Komikus szokása volt ételhordás közben epedő szavakat suttogni a hölgyek fülébe, - citátumokat Petrarca és Ariosto fordításaiból, - ami oly kacagtatóan hangzott, hogy nem tudtunk megharagudni szegény csimpánzra. A derék ember valóságos mindentudó Ádám volt. Miután a reggelit követőleg elrakosgatta a kapott borravalókat és valódi majomügyességgel rendbe szedte az éttermet, végig futotta az üzleteket, melyeknek ablakait fényesre dörgölte. Azután elrohant valamely önképzőkörbe, hol a tudományoknak szentelt egy órát, mielőtt ismét visszakerült volna a Le Claire House-ba a villásreggeli körüli teendőit rendezni. Vakmerősége annyira ment, hogy 1866-ban fellépett szenátornak. A Le Claire House-ban, mind minden amerikai hotelben, volt Smoking room az urak részére. A fényes parlourban a hölgyek azalatt jöttek össze délelőtt, mig a lakószobákat takarították. Esténként pompás toalettekben jelentek meg és itt társalogtak, s zenei előadásokat is tartottak. Mi csak egyszer vettünk részt ilyen estélyen, de gyakran megbámultuk bájos özvegy Mrs. Young szomszédnénk és kedves kis leányának szép ruháit. Mrs. Young, saját bemondása szerint 40 éves volt. Magas és erőteljes alak, klasszikus vonásu arccal, melyen még teljes pompájában virított az iideség. Modora jó szivet és nemes gondolkozást árult el. 12 éves leánya, Katy, anyjának bájos ifjabb kiadása volt. Most még az egészségtől tulduzzadtsága miatt Faty Youngnak nevezték. Szenvedélyesen szerette az anyját. A vajaskenyerét és az életét áldozta volna fel papagájáért. Egy este, mikor a hotel padlásán tűz ütött ki, nem mentett mást, csak Pollyt, ki nagy rézkalitkájában kedélyesen rákiabált a mellette elrohanó rémült alakokra. A tűz vaklármának bizonyult, de Katy kedvencének hősies megmentésével kivívta magának a köztiszteletet. A parlourban valaki történelmi előadást tartott, utána kisszerű vizsga volt, egyes kérdéseket vetettek fel történelemből. Ezúttal nagy bámulatba ejtettem az amerikai urakat és hölgyeket az általuk csodálatosnak vélt emlékezőtehetségemmel. Könnyű volt az nekem, 16 éves fejemmel, melyet gond és mulatság nem zavart meg soha! Csak az irodalom - különösen a történelmi irodalom képezte egyedüli élvezetemet. Úgyszólván elbutultam az idegen szellemű környezetben, melynek semmi köze sem volt a mindennapi élethez. Egy kellemetlen kalandja is volt szegény apámnak. Nyitott ajtónál szokott aludni, hogy reggel a fűtés miatt ne kelljen felkelni. Egy éjjel halk zörejt hallott közvetlenül ágya mellett. Pénztárcáját szokta volt az éjjeliszekrényre helyezni. Észrevette, hogy valaki ott kotorász és a félhomályban egy alakot vélt látni. Apám bátor ember volt. Percnyi megfontolás nélkül felkapta a mellette levő vizes üveget és véletlenül úgy fejbe kólintotta az illető vállalkozót, hogy ez prédáját otthagyva jónak látta menekülni. Apám azonnal jelentette a történteket, jobban mondva a lármára odafutott a szindikáló ajtónálló, ki feljegyezte az esetet. Reggel egy összevagdalt ábrázatu embert találtak a harmadik emeleten, mintegy világosan bizonyítva, hogy a vizes üveg is kitűnő fegyver. Hat lövetű revolver díszelgett az alak zsebében, de miután valami mesével elütötte sebei származását, nem lehetett letartóztatni, csak mint foglalkozás nélkülit, eltoloncolták. __________(folytatjuk)__________ FRANCIA NYÁR (Folytatás a 10. oldalról) Hozzám is odahozták. — Köszönj a monsieur-nek — mutatott rám a mamája. Nem vártam meg Olivier elutasítását. — Ne köszönj. Azért se köszönj — mondtam neki rábeszélve. Olivier sötéten, némán nézett rám, a szülei zavartan mosolyogtak. Másnap olyasmi történt, amire senki se számított. Már hat-hét kabin távolságból hallottam, hogy rá akarják venni Olivier-t a szülei, hogy köszönjön. Hallottam Olivier rideg nem-jeit. Amikor elém értek, a szülei lassítottak, láthatóan haboztak: tegyenek-e még egy kísérletet Olivier-vei. Ekkor történt a szenzáció. Olivier otthagyta a szüleit, odajött hozzám, és nyújtotta a kezét. Jó estét, monsieur. Az egész plage beszélt nevelési módszeremről. Olivier nemcsak nekem köszönt, rajtam kivül volt még egy-két kiválasztottja. Már-már ott tartottak az elismeréssel, hogy kiemelték magyarságomat is. Én voltam ,,az a magyar”, aki rászoktatta Olivier-t a köszönésre. A dicsőségnek azonban hamarosan vége lett. Olivier egy napon megszüntette a köszönéseket, felém is csak egy grimaszt vágott. Nagy keservesen a polgármesternek köszönt ugyan, de aztán leköpte. KIRÁNDULÁS Etap!es-ba igyekeztünk. Én hátul ültem Martinénál, a szülei elöl. Martine felnőtt hölgy, saját, külön filozófiával. Tizennégy éves. Alighogy elindultunk, kicsomagolt egy dobozt. Tele volt süteménnyel. Megkínált. Kivettem egy kókuszos valamit, ö is egyet. Aztán nagy műgonddal becsomagolta a dobozt. Ráhajtogatta a papirt, és átkötötte spárgával. Duplán. Öt perc múlva újra kinyitotta. Nekem már nem kellett sütemény, de ő kiválasztott egy bizalmat keltő darabot. Elrágcsálta, majd szépen beburkolta a dobozt, s elbabrált a spárgával is. Hogy utána tiz percig várt-e vagy csak ötig, nem tudom, de megint lefejtette a térdén tartott dobozról a papirt, kikeresett egy pufók süteményt, megette, s következett a csomagolás szertartása. Amikor negyedszer oldotta el a spárgát, megkérdeztem: — Miért csomagolja be mindig a dobozt, Martiné? ' — Ha nem csomagolnám mindig be, rögtön megenném az összes süteményt. De hogy kicsomagoljam, ahhoz előbb le kell győznöm a lustaságomat. Mire Etaples-ba értünk, sikerült legyőznie a lustaságát, az utolsó darab süteményig. ARCMEMÓRIA Természetesen vannak olyanok is, akikkel gyakran együtt vagyok, s ebből rengeteg kellemetlenség származik. A férfiakat mégcsak megismerem, de a nőket már igen nehezen. Vagy sehogy. Ma kékben vannak és nadrágban, holnap pirosban és alig valamiben. És sose tudom, kinek kell köszönnöm, kinek nem. Aki mosolyog? Ha jó idő van, mindenki mosolyog. Az egyik szomszédom vállalkozott rá, hogy figyelmeztet: kinek kell köszönnöm. — Neki igen, neki nem, neki igen, neki nem — mondogatta, mikor ballagtunk le a tengerpartra. Egyszer már messziről mosolygott egy szép, fekete nő. — Ismerem? — kérdeztem a barátomat. — Igen. A feleségem. De köszönni nem kell neki. Tegnap este összevesztünk. Fendrik Ferenc MINDENNAPI KENYÉR (Folytatás a 12. oldalról) leakasztotta, és a tűzbe hajította. Azután uj kenyérhájót „horgonyoztak le”. Nem kisebb jelentőséget tulajdonítottak az angol tengerészek annak, hogyan tartják kezükben a kenyeret, amikor szeletelik. Azt tartották, hogy ha a kenyér felső kérgét lefelé fordítják, valahol elsüllyed egy hajó. Ha pedig a kenyér szétmorzsolódik a kézben, ez azt jelenti, hogy a család nem kerülheti el a kellemetlenségeket... "példázatok” TRÓJAI FALÓ A trójai falónak — ne feledd szavam —, mi tagadás gyakran nemzeti színe van. AZ IFJÚSÁGÉRT Segítsd gyermekedet, hogy egy újabb nemzedék képviselője lehessen, s nem csupán a te másolatod. BARÁTOMHOZ Ne csak szereplője, légy nézője is életednek. Vihar Béla
