Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)
1976-07-15 / 29. szám
16. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ MAGYAR VIDÉK HÍRHEDT PEREK SZÍNTERÉN NAGYRÉV, Szolnok m. — Iszik egy kis bort? Ne féljen, nem arzénes!... így kínálják a betévedő vendéget Nagyréven, ebben a Szolnok megyei kis faluban. Derül ilyenkor a vendég is meg a házigazda is, ám az öregek arca most is el-elkomorul. ők tudják miért. Ötven-hatvan éve még embert öltek itt az arzénnel. ÖTVEN ÁLDOZAT Egy Kalauz Dezső nevű Cibakházára való fiatalember indította el a lavinát még 1929-ben. Ez a Kalauz Dezső katonakorában összetalálkozott a szomszédos Nagyrévbe való Holyba Istvánnal. Holyba István bizalmasan megvallotta neki, hogy a mostohaanyja „légyvizzel” megmérgezte az édesapját. Kalauz Dezsőt nem hagyta nyugton a szörnyű vallomás. A beszélgetést követően kisebbfajta magánnyomozást végzett Nagyréven, majd bejelentést tett a cibakházi csendőrőrsön. A nyomozás elképesztő eredménnyel járt. Kiderült, hogy valóságos arzénes maffia működött a községben, amelynek Holyba Károlynén kívül olyan parasztasszonyok voltak a „tagjai”, mint Lipka Pálné, Sebestyén Bálintné, Köteles Istvánná, Csabai Gyuláné, Kardos Mihályné. Fazekas Gyuláné községi bábaasszony volt a maffia feje, aki még 1920 előtt rájött arra, hogy ha vízben áztatja a boltban vásárolt légypapirt, olyan arzéntartalmu folyadékot kap, amely nemcsak az állatot pusztítja el, hanem az embert is. Vak katona jött haza az első világháborúból, akit el kellett tartania a feleségnek. „Mit kínlódsz vele?” — kérdezte a feleségtől Fazekasné és légyvizet adott át neki egy üvegben. Rövid idő múlva már a temetőbe kisérték a vak katonát. Vagy tiz év leforgása alatt a temetőbe került még Holyba Károlyné félje, Lipka Pálné férje, anyósa és testvéröccse, Köteles Istvánná félje. Csabai Gyuláné férje, Kardos Mihályné férje és fia meg sokan mások. Az elhaltak exhumálása során — ehhez persze fel kellett ásni a fél temetőt! — legalább 50 már porladó tetemben mutatták ki az arzént és olyan mennyiségben, amely vitathatatlanná tette a szándékos mérgezést. Köteles Istvánná férje koporsójában még az arzént tartalmazó kis üveget is megtalálták, amelyet a felesége rejtett el oda, abban a hiszemben, hogy onnan már sohasem kerülhet elő. A VISKÓÉRT ÖLTEK Fazekasné „mindenható” szerének hire persze a szomszédos tiszazugi falvakban is elterjedt, ezért már ott is akadtak „ügyfelei” a bábaasszonynak. Egy döbbenetes méretű bűnügy, vagy inkább tragédia képe bontakozott ki a közvélemény előtt, amelyre az egész korabeli Európa felfigyelt. Több világlap is elküldte a tudósítóját Szolnokra, ahol — mivel a szörnyű történet fokról fokra tárult fel — többször is össze kellett ülnie a bíróságnak. Természetesen előfordult, hogy az arzénes asszonyok egyike-másika elvetemült bosszúból ölte meg a férjét. A legtöbb esetben azonban azért nyúltak az arzénhez, hogy „összeragaszthassanak” két kis parasztgazdaságot, vagy ne kelljen majd megosztani a földet és nádfedeles viskót az örökösök között. Vagy pedig azért, hogy né kelljen etetni a háborúból hazatért „hasznavehetetlen” vak katonát, vagy a sokat betegeskedő, munkaképtelen férjet. Fazekasné még a nyomozás kezdetén öngyilkos lett, a többieket pedig halálra vagy életfogytiglani fegyházra Ítélték. A bíróság ezzel ad acta tette az ügyet, a haladó közvélemény azonban még sokáig kutatta az események hátterét. Feltárták például hogy Nagyréven — amiként az ország legtöbb falvában — akkor úgyszólván semmiféle távlat nem állt a szegény ember előtt. Semmiképp sem számíthatott arra az egy-két holdon kínlódó parasztember, hogy 10—20 holdon gazdálkodhat majd — ahhoz földosztásra lett volna szükség, a korabeli földesuraknak pedig eszük ágában sem volt lemondani a birtokaikról. Ipari munkásnak sem lehetett elmenni, mert abban az időszakban országszerte nagyon lassan fejlődött az ipar, a Körös és Tisza által határolt Tiszazugban pedig — ahol Nagyrév is fekszik — nem volt gyárüzem. Különben is, egymást követték a válságok, amikor még a tősgyökeres munkást is az utcára tették. Mi maradt hátra? Az Írni és olvasni is alig tudó parasztasszonyok szemében csak az arzén. Az elembertelenedés és szégyen, hiszen ettől kezdve „arzénes falu”-nak emlegették Nagyrévet. Ezért a legtöbb nagyrévi még azt is letagadta, hogy hová való, ha például a szolnoki piacra ment. Bár a mai nagyrévi fiatalok már derülni, évődni is tudnak ezen a régi histórián, azért még ők is kelletlenkedve válaszolnak, ha azt kérdik tőlük idegenben: „Maga is abból az arzénes faluból származik? Még inkább, ha azt firtatják nincsenek-e valami távoli rokonságban az egykori méregkeverő asszonyok valamelyikével? Vannak, akik még az öregtemetőt is elrejtenék az idegen szemek elől. Hagyták például, hogy teljesen benője a cserje a — nem is olyan túlságosan régi — öregtemető egyik felét. Jellemző kicsit az a felirat is, amely a cserjéstől nem messze olvasható az egyik sirkövön: „Kinek férjét nem fedi sirhalom (Nem tudja mi a fájdalom”.) S az is jellemző, hogy nincs már értéke a vályogháznak. Van például a községi tanács épületével szemben egy vénséges, nádfedeles ház, amelynek hirdetésre használják a deszkakerítését. Házakat, telkeket kínálnak eladásra. Érzelgés, nosztalgiák nélkül tudják otthagyni az ősi otthont, hogy modern házat építhessenek helyettük valahol Szolnok, Martfű vagy éppen a gyorsan fejlődő Kunszentmárton GEMENC, Tolna m. — így szólt a hir: egy gemenci építkezés közben kemény tárgyba ütközött a szerszám r középkori falu maradványai bukkantak elő. Gaál Attilától, a szekszárdi Balogh Ádám Muzeum régészétől kértünk bővebb tájékoztatást: 1 — Fehérvize, Iccse, Szentmiklós, Szerdahely — sorolja a neveket, s szemmel belátható körben mutatja a régi falvak sejthető helyeit. — A Hungadiak korában Tolna megyében hatszáznál több település volt. Létezésükről oklevelek tanúskodnak. nagyon soknak pontos helyét is meghatároztuk. Valamennyinek a feltárása azonban nem elsődleges célja régészeti munkánknak. — Annyira hasonlók? Miben? — A temetkezési hely körbe fogta a dombon, a magaslaton épitett templomot. Ezek voltak a nagyközségek: István király rendelte el, hogy minden tiz település köteles egy templomot építeni. A temetkezési szokás, az 1700-as évekig fennmaradt, a sírok több rétegben fedik egymást. 2 — A legújabb lelet sem adhat újabbat? — Nem valószínű. A településről tudtunk: Asszonyfalvának nevezték. Az erdőgazdaság hidroforépitkezése közben találtak a régi falmaradványokra, a temetőbeli csontokra. A szomszédos épületet többször átalakították; feltehető, hogy az alaposabb megbontással teljesebb lenne a feltárás: középkori templom maradványai sejthetők. Az emberi csontok a már sok helyen feltárt és megismert temetkezési helyre utalnak. Amit a legérdekesebbnek tartok: a falunév torzulása, alakváltozata. A régi romjaira ugyanis újabb telehatárában. Kihasználják, hogy az ipar két kézzel kap a munkáskéz után. Az elvándorlásnak persze az a következménye, hogy 1949-től napjainkig 1700-ról 1400-ra csökkent a lakosság lélekszáma és persze az hogy aránytalanul sok már a bontásra rég megérett öreg. nádfedeles vityilló. Öregemberek élnek bennük, akik már nem tudják otthagyni a falut. Magyar László piilés épült: Asszonyfalvából Szomfova lett. 3 S mig a régész töpreng, a szomfovai vadászház környékének ifjú lakói a csontokat illesztgetik: ki-ki a maga módján kutatja, keresi a „voltat”. ________________(polgár) A holnap öröksége BUDAPEST, Pest m. — A következő öt évben minden eddiginél több lakás épül Budapesten. De a főváros uj fejlesztési terve nemcsak uj negyedeket hagy majd az utókorra. A holnap öröksége lesz, hogy megváltoztatják a város szerke zetét: a Belváros körül hat városrészre osztják Budapestet. A munka elkezdődött, a folyamatot már csak gyorsítani lehet, sorra ledőlnek a hagyományos negyedek közti válaszfalak, amit jelez, hogy mind több kerület tervez közös alkotásokat. S valójában az Örs vezér tér bevásárlóhelye is Zugló, Kőbánya és Rákosmente közös büszkesége lesz. A tervezés szemléletét is megújítják az uj törekvések. Mert lehet, hogy 50—60 év múlva lebontják a most készülő bölcsődéket, óvodákat, s feltétlenül szebb, nagyobb lakások várják majd az uj lakókat, s dusabb erdők veszik körül a fővá rost. De ezután mindig elsőbbséget kapnak majd a családok, a gyerekek javára hozott intézkedések, csakúgy mint az ember természetes környezetét óvó tervek. HÍMEM LAPUNKBAN! Ilyen viskókért öltek a ,,légj vízzel.” Falura épült falu
