Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)
1976-12-23 / 51. szám
24. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ MÓRICZ ZSIGMOND: REMÉNYSÉG H FORRO MEZŐÉ A N - Hogy kerültünk? Egyik ügy szüli a másikat. Minket a Bedekovich-ügy kergetett a Krajzler markába. Tudja, kedves, bemegy az ember a bankba, s megkérdi, ha már bent van a városban, a lejárat napját... Fábján nevetett; ez a legbiztosabb módszer: a bankban csak tudják. Nagyon rávallott a szép Zizy férjére. Zizy szarkasztikus humorral folytatta:- Mondja a Bankigazgató Bede: „Milyen jó neked, hogy vehetsz fel pénzt. De nekem milyen rossz, hogy nem tehetem. A saját bankomnál lehetetlen. Nem írhatok alá váltót. Saját magamnak. Idegen bankhoz meg pláne nem fordulhatok, még azt mondják, micsoda bank lehet az, amelyiknek az igazgatója idegen banktól kér kölcsönt." Az uram nem felelt. Hazajött s elmondta nekem. „Lelkem, mondtam neki, ne menjen maga többet a bankba. Én majd felírom magának a lejáratok napját." Igen, de százötvenezer pengő adósság volt ott, és a legközelebbi lejáratkor nem kellett nekem szólani, idejében értesítették az uramat, hogy nincs hosszabbítás, csak ha bizonyos összeget lefizet... Fábján megdöbbent, de most Zizy mosolygott. Most ő kezdett mosolyogni. A halál mosolya volt.- Eredj be, mondtam neki, és az uram úgy vette, hogy megadtam a szankciót arra, hogy aláírjon Bede barátunknak egy tízezer pengős váltót. Pedig én csak annyit mondtam neki:- Tudd meg legalább, mit akar.-A körmeire nézett, vagy a gyűrűre a középujján ?- Bedekovich kiállított egy váltót tízezer pengőről, és ad egy levelet, hogy ez az összeg nem az aláírót terheli, hanem őt, s ő ezt az összeget a birtokába fektette be. Az uram hazahozta az egészet, s kezembe adta. Én természetesen kétségbeestem, s a magam szerény kis átkait is elrebegtem, hogy: „lehetséges ez!” „emberi dolog ez?" „felfoghatatlan!" De közben szédültem, s éreztem, hogy most aztán el vagyunk veszve. Veszettül éreztem a bajt. Két nap múlva meglátogatott Bedekovich. Megnézte az istállót. Rettenetesen beleszeretett az egyik lóba, amelyik olyan jó pár lenne az övéhez. Ellenben iszonyúan rábeszélt bennünket egy pár ökörre, ami éppen nagyon jó lenne szerinte nekünk, az egész gazdaságot fellendítené. „Csak vissza a természetes gazdálkodáshoz."- Mit mondjak, kedves. Az uram potom áron eladta a lovat, és rettenetes áron megvette a két ökröt. A váltóról egy szó sem esett. Lejáratkor értesít, hogy jöjjön be. Bemegy. Hogyne menne. Ijedten ment be szegény.- Pajtás - azt mondja az igazgató -, az aláírtakból egy váltót elhasználtam, adjál másikat. Ezen már aztán az én szegény jó uram is felháborodott, s az asztalra csapott.- Jelents fel — mondja az igazgató —, én nem tehetek mást. Hát így kezdődött, és így folytatódott. Az uram néha megmondta, néha nem mondta. A váltók egyre szaporodtak, s aztán jött a bankbukás, Bedekovich úr főbe lőtte magát, nyugodjon szegény: kár volt gazembernek lennie, semmi haszna nem volt belőle. Nekünk sem Akkor gyorsan segítség után kellett nézni. A segítség itt kopogtatott. Úgy hívták hogy Krajzler úr. Nagyon rendes zsidó volt. Egy költő! Vagy álmodozó. Szinte rokonszenves volt, ahogy bebizonyította „svarc auf vejsz", hogy ő itt a mi birtokunkon, ha kellő időben bérbe adjuk neki, középeurópai sertésgócpontot létesít... Neki ehhez hétmillió pengőre van szüksége, de az éppen rendelkezésére áll. Vasúti állomásunk van. azt ő azonnal megnagyobbítja, a vonal, a csatlakozás mind rendelkezésére állott. A megye kitűnő erre a célra, mert az ország - ban a legjobb kukoricatermő vidék. Már fel is vásárolta az egész évi termést. Már építették a betonistállókat, higiénia, racionalizmus. minden pompásan... Igazán fantasztikus, hogy mi ketten, gyermektelenül képtelenek voltunk a legszerényebben megélni ebből a hatszáz holdból. Ezek előre lefizették az ötévi bérletet, azonfelül pontosan és elsőrangú minőségben szállították, ami természetbeni járandóság volt Tizenegy család megélt, s egy olyan tömeg embert tudtak foglalkoztatni, amit én be sem láthattam, mekkora... Valóságos Amerika volt: építettek, teherautók szállították a cementet, téglát, fát, vasat és a kukoricát . No látja, s most hol vagyunk? Beütött a krach: a kukorica ára leszállott a felére, s ő szerződéssel kötötte le az idén is az egész termést, ezer meg ezer vagont, s tessék átvenni Mondhatom, szivemből sajnáltam, mikor legutoljára itt volt nálam: napok alatt megőszült, tudja, mit: napok alatt rongyos lett Nem tudom, hogy csinálta, de valósággal toprongyos szegény ember benyomását keltette, pedig odáig csak Bécsben rendelt ruhái voltak, s hogy tudta viselni! Én nem hiszem, hogy pénzt vitt volna el Nem volt neki. Azért mégis ki tudta csinálni, hogy mire az első följelentést megtették volna ellene, már Amerika felé hajókázott. Vagy Afrika, vagy isten tudja, milyen földrész felé Itthagyta a feleségét, a gyerekeit, a sógorokat, az egész brancsot. Az ő számára ez az öngyilkosság. De ebből van feltámadás, mert szentül hiszem, hogy a legrövidebb idő alatt pénzt és hajójegyet fog küldeni a családjának. Tudja, a felesége az nem is volt kétségbeesve Nekem mindig az volt a meggyőződésem, hogy ez az asszony egyáltalán nincs megrendülve. Fábján a szereplőket ismerte, de ez a község már nem tartozott az ő járásához, tehát ilyen alaposan nem volt értesülve - most arra gondolt, hogy ez az ő nyomozása valóban nem egy megfejthetetlen puskalövés földerítése: egy lövés, két halott - hanem egy egész társadalmi réteg agóniájának leleplezése. Egy lövés durranása egész madársereget riaszt fel a nádason. Penészleghy Lenke, Igazvölgyi Zizy - ha még soká utaznék, kastélyról kastélyra a halál kutyáit uszítaná csaholásra. Fábján mondta az asszony -, mondja, nem nézne utána, kit neveznek ki nekünk csődtömeggondnoknak? Nagyon szívesen Nagyon szívesen, még ma Szegény Laci is ezt mondta: „Nagyon szívesen, még ma..." Meg azt is hozzátette: „Biztosítékul itt hagyom magának a zöld köves gyűrűt... ha jövök hazafelé, újra megállók, s elkérem. Ne felejtse el ideadni... Ennyi ideig vállalhatja, hogy gyanúba hozzák velem: de aztán adja vissza: most jóban vagyunk Babával, semmi értelme nem lenne, hogy megkérdezze: „Kinél?"... Fábján fájdalmasan mosolyodon el: Tudja, mért vagyok itt, azért, mert Baba megkérdezte: „Kinél?" Ó, szegény.- Ideadja?., elviszem neki... Hogyne. Már le is húzta ujjáról, s átadta...- De nem felejti el szegény barátnőjét - s nem adta ki a kezéből a gyűrűt - egy csődtömeggondnok erejéig ? Ó kérem .. mondtam, még ma... Mikor búcsúzott, azt mondta az asszonynak:- Mondja, Zizy, nem fél. hogy kitör egy belső forradalom? Mért félnék? Hisz azért tör ki. hogy nekem jobb legyen. Nem ? .. S nagy szemekkel, mint egy okos iskolás lány, derülten nézett a férfi szemébe Isten népe csak az írott Ige tekinté- I lyének és tanításának rendelheti alá , j magát, és csak olyan dogmákat I [fogadhat el, amelyet az írott Ige | I támogat. A negyedik parancsolat (II1 ' Móz.20:8—11) a hét 7. napjának I j megünneplését kívánja meg, mégis az I I emberek többsége a hét első napját ] í ünnepli. A történelmi tény az, hogy a I vasárnapnak a szombat helyett való j ) megünneplését a római katolikus i [ egyház rendelte el. Ezt az egyház nem | I is tagadja, sőt dicsekszik vele, állítva, i I hogy joga van megcserélni a nyugalom-1 napot. Szabad legyen ezért idéznünk a | [katekizmust: „Kérdés: Melyik aj L.yugalomnap? Válasz: A szombat al | nyugalomnap. Kérdés: Miért ünnepel- ] Ijük a vasárnapot a szombat helyetti (Válasz: a vasárnapot ünnepeljük szom- I Ihat helyett, mert a katolikus egyház] [ a szombatról a vasárnapra helyezte át [ ünnepélyt.” P. Geiermann, The ] I Converts Cathechism of Catholic 1 I Doctrine, 1957 ed. p50. Most egy újabb | I idézet: „Kérdés: Van-e egyéb bizonyi- Iték arra nézve, hogy az egyháznak [hatalma van ünnepeket rendelni? I Válasz: Ha nem lenne meg hozzá a I hatalma, akkor nem tehette volna meg (azt, amibe az összes modem vallástani- Itók megegyeznek vele, akkor a vasárnapnak, a hét első napjának megün| neplését nem tehette volna a szombat- Inak a hét hetedik napjának ünnepe [helyébe, mely változásra az Írás I semmiféle felhatalmazást nem ad.” A {Doctrinal Cathecism, Rev.S.Keenan, |pl74, N.Y., E. Dunigan and Br. 1851. Emlékezzünk meg arról, hogy miga i [szertartási törvényeket, (hogy milyen I [ bűnért milyen áldozatot kell bemutatni lés hogyan?) Mózes irta, de a Tizpa> rancsot Isten saját kezével irta a | í kőtáblára. II Móz.31:18 és 32:16. A Biblia próféciái figyelmeztetnek | [bennünket erre a jogtalan változtatásira: „És sokat szól a Felséges ellen és a j fmagasságos egek szentjeit megrontja, L és véli, hogy megváltoztathatja az | Iidőket és a törvényt...” Dán.7:25. 1 \ Ugyanez! a dekadens folyamatot I | jövendölte meg Pál apostol: „Ne I csaljon meg titeket senki semmikép-. 1 pen. Mert nem jön az el addig (az Ur I I Jézus 2. dicsőséges eljövetele), mígnem ( I bekövetkezik előbb a szakadás és | [ megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia, aki ellene veti és fölibe i L emeli magát mindannak, ami Istennek | [vagy Istentiszteletre méltónak mondajtik...” II Thess.2:3—4. Amelyik napon 1 > megnyugszom, azzal fejezem ki, hogy a |Teremtő Isten tekintélyének vagy az] 1 Isten-ellenes lázadás tekintélyének |rendelem alá magam.” ...megvizsgáljá- Itok, hogy mi az Istennek jó, kedves és (tökéletes akarata...” Rm.l2:2 Helyszűke miatt csak felkiáltó i | mondatban érinthettük ezt a rendki- 1 ívül fontos témát. „A Világdráma [utolsó Felvonása” c. 2.00 dolláros I könyvünk az igazi hit elveit fejtegeti , fezen próféciák világosságában. Ne | I vétkezzen azzal, hogy az újságok, [folyóiratok, tv és a bestsellerek valótlan j [drámáira fordítja össz szabadidejét, ] hanem olvassa el könyvünket, a1 [legmegrázóbb, közvetlen előttünk álló, [önt is közelről érintő eseményekről. I P.O. Box 322, Perth Amboy, N.J. i [08861. Botansky Igor , (folytatjuk)
