Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)
1976-12-09 / 50. szám
20. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ MÓRICZ ZSIGMOND: ; FORRÓ MEZŐÉ Milyen szépeket tudtak építeni a régiek a vályogból. a zömök, gömbölyű oszlopokkal, szép arányú tetőzetekkel Ez valami kétségbeejtő, ez a pallér ízlésű modern átalakítás Tudta, hogy a főbejárat mindig zárva van. s jobbra hátra kell menni, korul az épületben, s a hátsó tornácon megtalálja Zizyt. aki mint rendesen, most is cigarettatöltéssel foglalkozott- Maga hol jár itt? - kérdezte az úrasszony, s oly nyugodtan, halkan és indulattalanul, ahogy a társadalmi szokás, a vérmérséklete és az izgalommentes úrisága megszoktatta Fábján mély tisztelettel csókolt kezet Örömmel emelte fel a fejét: a zöld köves gyűrű ott volt a szép asszony gyűrűsujján A kisbíró hamarabb odaért, mint a motor A detektív nem akart a szemének hinni, ahogy a fold alatti sötétbe belenézett:- Itt emberek laknak?- Itt-e- Lehetetlen A falutól egy kilométernyire, nem messze az országúttól. né hány bokor védelme alatt, hatalmas urgelyukhoz hasonló vájás volt a földben Veremistálló bejárata volt. A detektív iekiáltott, de senki sem felelt Hé. van itt valaki? - kiáltott újra Nem feleltek A csépi kisbiró mulatságos fickó volt. nagyokat nevetett, és a tenyerével csapkodta a szárát Mennyik le Nem jönnek azok fel, mert szigyellik Nagyon szigyellősek Lehetnek is, az anyjuk mindemt Főd alatt kell nekik lakni Hogy a fenébe találták ki, hogy így építsenek ? Á, nem uk Van még ilyen istálló sok a faluba Azelőtt igy építettek Főd alá Még a házakat is Még nekem a nagyapám aszonta, hogy ez az igazi- Én ilyet sose láttam Evvel megindult a detektív a főd alá Lejtősen volt lefaragva a mélyedés, hogy a ló fel tudjon jönni Amint a sötétbe mentek lefelé, trágyaszag áradt fel a gödörből Nem barlanglakás volt, hanem veremlakás, mint a cigányok fold alatti putrija De a teteje vaskos gerendákból állott, mint a bá nyautakon. s még deszkával megfedve, s ennek a tetején homok volt Fent kihajtott a fű, a bokor meg az akáccserje a ház fölött Télen jó meleg lehet De most erősen lóistálló szaga van Hátsz istálló mondta a kisbiró. A detektív villanylámpát vett elő, s avval belelőtt a sötétbe Nagy fény kutatta korul a helyiséget Jobbról nyitott ajtót látott- Van ott valaki ? Semmi válasz A lovak nem voltak a helyükön, de látni lehetett, hogy itt laknak, friss alom volt, de nem szalmából, hanem levélből, gazból, mindenféle avarból A lócitromok még frissek voltak A detektív bement jobbra az ajtónyiláson, amely ajtószárny is volt, csak nem volt beakasztva Biztosan azért, hogy hadd szellőzzön A szomszéd hajlékban disznóólát s tyúkólat talált Ez is mind üres volt Jó meleg lehet télen Itt bizonyosan hamarabb tojnak a tyúkok, mint az államilag szubvencionált tyúkászatok ban Még tovább akart menni, de ott már be volt zárva az ajtó A detektivnek az jutott az eszébe, hogy talán a domb túlsó oldalára is van kijárás, és most megszökött előle, aki odabent lappang Pillanatig sem habozott, nekivetette a vállát az ajtónak, s azt csakugyan ajtófélfástól együtt kiemelte a legnagyobb könnyűséggel. A homokfal egyáltalán nem tartotta az ajtó fáját Ahogy betört, abban a pillanatban tápászkodott fel egy alak a szalmában Anton - gondolta a detektív, s revolveréhez nyúlt, elővette, ráfogta.- Kezeket fel Vagy lövök De az ember nem emelte fel a kezét. Csak nézett- Lövök - ismételte a detektív- Lujjón - mondta az ember Erre óvatosan leeresztette a fegyverét Soká néztek szembe egymással a villanylámpa fényén- Maga Ammer Anton ?- Mit akar?- Az vagy nem az ?- Mit akar tullem ? A detektivnek igazán kedve lett volna beleereszteni egy golyr' a gazemberbe, aki éppen úgy viseli magát a hivatalos hatalommal szemben, mint a többi magyar ezen a vidéken Hát nem félnek ezek a hatalomtól? Még csak meg sem lehet őket ijeszteni? Ne adj isten, hogy elváltoznék a színük, hogy belesápadva remegjenek Nem féltik az életüket?- Államrendőrségi detektív vagyok Akkor jó helyre gyütt. Itt jó helyen van S csak nem akar megijedni A detektív a fegyverét mozdította Nézze, barátom, szabadulást hozok magának, ha maga Ammer Anton Én az vagyok, de mire nekem a szabadulás Nem csináltam én semmit Akkor minek van itt? Hives van Lehet ebéd után aludni Mit csinált délelőtt ? Kapáltam Kinek?- A sógoromnak Mér laknak ezek itt ? Hát . szívesebben laknának a kastélyba Oszt jó itt lakni ? Nem kerül sokba Gyerek van ? Gyerek a van elég Mér ne vóna ?... Szegények ! Magának is van ? Van, nekem is van Hány? Hát még csak három,pde lehet, hogy kettő meg hasba Na gyón nagy az asszony- Vegyen neki posztópapucsot. Magának micsoda cipője van? Az ember most először mozdult úgy, mint akinek mégsem ta nácsos detektiwel találkozni De azért meggondolta, s kivetette a jobb lábát Gumitalpú, meglehetősen elnyűtt sárga cipő volt a lábán Hun vesz maga ilyen cipőt? A feleségem kapta. Kitül? Az úrtul Mosáson vót bent az udvarban, oszt mondta az úr: Nesze, Mari, vidd el, a méltóságos asszony úgyse szereti. Tehát a cipő már megvan A detektív leguggolt az ember mellé, önkéntelenül, azért, hogy megfigyelje a cipőt Kivette a cigarettatárcáját, s sodort egyet. Akkor megkínálta az emberi is- Tőtsön rá Nem pipázok- Pödörjön- Azt szívesen (folytatjuk) REMÉNYSÉG HANGJA (50) Isten itélet-hirdetése: „Vágjátok ki a fát..., hogy megtudják az élők, hogy a felséges Isten urakodik az emberek birodalmán és akinek akarja, annak adja azt...” Dán.4:1—34. Isten prófétájának lenni mindig nehéz volt, de különösen akkor, ha nem alatta, hanem fölötte álló emberekkel szemben kellett szolgálatát teljesíteni. Bármilyen nehéz is legyen ez a választott egyén számára: (és emlékezzünk, hogy Krisztus Egyháza ma is prófétái küldetéssel van megbízva) csak addig lehet Isten prófétája és üzenetének tolmácsa, amig Isten Igéjét megalkuvás nélkül tudja hirdetni. Isten Igéje pedig minnél inkább eltérő utat mutat: (a) a hatalmon lévő politikai irányzattal, (b) ideológiával, (c) bálványozott kultúrával, (d) az államilag támogatott vallással szemben, a próféta (Isten igaz egyházának tagjai) annál biztosabban számíthatnak arra, hogy magukra maradnak, hogy egy pogány világhatalommal találják szembe magukat. Isten a világtörténelem Ura. Lehet, hogy az állami levéltárak semmit nem tudnak Istennek a történelmi eseményekbe való titokzatos beavatkozásáról, de a hivő ember az Ige alapján tudja, hogy ez igy van. Nabukodonozor újabb álmot lát, újból a káldeusokhoz fordul magyarázatért. Első álma alkalmával igy szóltak: „Mond meg az álmot és megjelentjük az értelmét” Dán.2:4. Most töviről-hegyire mindent elmondott a király, Dán.4:4. és mégis meg kellett, hogy vallják: Isten kijelentését nem értik. Végül ismét Isten igaz prófétájához, Dánielhez kellett fordulnia helyes magyarázatért: „A fa, amelyet láttál...te vagy óh király.” „Hét idő múlik el feletted (7 esztendő), mígnem megérted, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek birodalmán, és annak adja azt, akinek akarja.” A király abban az illúzióban élt, hogy az uralom alatt lévő világbirodalom az ő kezének alkotása. Isten szemében nem igy volt. Isten adott mindent hatalma alá de nem azért, hogy saját magát bálványozza. Az Ítélet akár az egyén, akár egy nemzet életében nem az idő függvénye, hanem az állapotoké.......an.ig megérted'. Ezért csak lelkivilágunk megújulása titán szünhetik meg megítélésünk is Magábavéve nincs kérlelhetetlen, kikerülhetetlen végzet! Az ember akaratának és életének függvénye ez. Isten szabad választással ruházott fel, és kér, hogy akaratunkat neki átadva válaszszűk az engedelmességet, az életet. Ezt igazolja Dániel is: „Azért az én tanácsom... vétkeidtől igazság által szabadulj meg és a te hamisságaidtól a szegényekhez való irgalmasság által, így talán tartós lesz a békességed.” Dán.4:24. Isten sohasem ragaszkodik az Ítélethez miután az ember belátja, hogy mi jutatta arra, azt őszintén megbánja és kész attól megválni. Isten Ítélete előtt adott figyelmeztetéssel arra szeretné indítani az embert, hogy változtassa meg azt az életirányt amely elkerülhetetlenül az Ítéletbe rohan. Isten utolsó Ítéletét megelőző felhívása a három angyal üzenetében van megfogalmazva: (a) Egyedül Istent imádjuk. Jel. 14:6—7. (b) Világhatalommal szövetkezett, annak ágyasává vált egyház elbukott, Jel. 14:8. (c) Ne imádjuk a fenevadat vagy képét, se bélyegét fel ne vegyük. Jel. 14:9—11. Isten időben fog gondoskodni arról, hogy egy napon maguk a történelmi események szégyenitsék meg a bölcsességével dicsekedő állam és egyház paráználkodó szövetségét. Jel. 17—18. Mint régen, úgy ma is, hit-hű emberek segítségére van szükség. Kedves Olvasó, segíts ebben a munkában! Ajánljuk 2 dolláros „A Megváltás Története” című könyvünket. P.O.Box 322, Perth Amboy, N.J. 08861. Telefonszám: 201-251-2318. Botansky Igor
