Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)
1976-12-09 / 50. szám
10. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ A VADNYUGATI VALÓSÁG MESÉL A MÚLT Irta: SIMA FERENC Több mint kétszáz évvel ezelőtt úgyszólván az első kapavágás feltárta Arizona mérhetetlen ásványkincseit, mire tömegével érkeztek az aranyásók és más szerencsevadászok, akik tűrték a tikkasztó hőséget és ostorozták a rogyásig megrakott és kiapadt számú öszvéreket az egykori olasz és spanyol felfedezők által kitaposott utakon. Egyesek aranyat reméltek, mások az indiánok között misszionáriusi munkára vállalkoztak. De bármilyen céllal jöttek is, nem volt irigylésre méltó dolguk. Meg kellett küzdeniük a természettel. Az áthatolhatatlan hágókkal, a kíméletlenül tűző nappal, a harcias apacs és más indiánokkal, a kiszáradt cserjékben rejlő kígyókkal és halálos harapásu rovarokkal. Kevés volt a viz. Ismételten jöttek a moszkitók. A nappali forróságot éjszakai fagy követte. A réz- és egy szinesfém-bányák munkaerőhiánnyal küzdöttek. A korai telepesek közül sokan elvetették a csákányt és kapát ragadtak. Termőfölddé akarták változtatni a szűz és zordon vidéket. Amikor végre valami kinőtt: a kopár és kiszáradt legelőkről beözönlő marhacsordák mindent felfaltak. Úgyszólván semmi sem biztosított garantált megélhetést. Mégis, a települők végeláthatatlan áradatban érkeztek és lassan benépesítették, megszeliditették az arizoniai tájat. És mindemellett egy teljesen uj, egészen különleges, mindmáig eredeti kultúrát teremtettek itt. Azonfelül, hogy az Egyesült Államok egyik legfontosabb bányavidéke és kohászati központja: ez az igazi Vadnyugat! A cowboyok hazája. Itt nőtt fel az a generáció, amely egész életét a nyeregben és a szabad levegőn töltötte, hajtva a hatalmas marhacsordákat, harsányat rikkantgatva a napfelkeltébe és csendesen körülgugolva tábortüzet, ami fölé a lenyugvó nap utolsó sugarai festettek bucsupirt. Arizona számos tekintetben ma is igy él. Városai bányászok és cowboyok leszármazottainak otthonai, de ma már nem az izom és a csákány dolgozik, hanem a fejtőgép. A cowboy is sokszor teherautóról vagy motorkerékpárral tereli a jószágot. De ennek ellenére benn a városokban még mindig a Western divat. A széleskarimáju kalap, a magassarku csizma és az ajkak között csüngő, elrágott szivarvég. A vasúttársaság vágányai még mindig Arizona vérkeringésének igazi lüktetéséről tanúskodnak, amint három Diesel-mozdony húz több mint száz kocsiból álló szerelvényt, megrakva szénnel vagy színes fémmel. A vasútállomások és a rendező pályaudvarok kis múzeumai még ma is büszkén tanúskodnak az amerikai történelem egyik legendáshírű alakjáról, az arizoniai születésű Viette Earlről, erről az állomásfőnökökből seriffé vedlett vagányról, akinek igazságszolgáltatási módszeréről még ma is vitáznak a történészek. Abban azonban egyet értenek, hogy Viette Earl legalább annyi időt töltött nyeregben, hatlövetű Coliját használva, mint amennyit a kisvárosi bárokban és sörözőkben randelirozott haverjaival. Az elmúlt harminc év alatt Arizona kellemes és száraz éghajlata kirándulási és munkavállalási lehetőségei többszörösen megsokszorozták Arizona lakosságának számát, amely azokban igy is csak másfélmillió, közel négyszerakkora területen, mint a mai Magyarország. Arizona legnagyobb metropolisa és egyben fővárosa: Phoenix, amely a mondabeli főnix-madárhoz hasonlóan szinte a sivatagi porból emelkedett ki a világ egyedülálló öntözési rendszerének szivében. A sivatagtól elhódított területeken gyapotot, citrusféléket és olajos magvakat termesztenek. A város malom- és textiliparáról hires. Phoenix óriási területre terjed ki. Patyolat-tiszta utcáit árnyas pálmafák szegélyezik. A családi házak építésére a spanyol stilus nyomja rá bélyegét; fehérre meszelt falak, tágas udvarok, kovácsolt vaskapuk. Az északi negyed felhőkarcolóinak, ezeknek az acél- és üvegpalotáknak hátterét az arizoniai hegyek adják. Számos épületet Frank Sober tervezett. A belvárosi utcákon sétálva a turista minduntalan kellemes bugásra lesz figyelmes. Susognak a léghűtő berendezések, amelyek a kinti negyven, sőt gyakran negyvenöt fokos hőség ellenére is kellemessé varázsolják a bankok és más irodaépületek szobáit. A legnagyobb amerikai nagyvállaltok egymásután Phoenixbe helyezik át központi irodáikat az adókedvezmények, a város kedvező éghajlatai és egyéb feltételei miatt. Arizona északi részén több száz kilométeres sivatagos fennsik húzódik, amely északkelet felé a Sziklás Hegységnél kezdődik és délnyugatra Mexiko irányába vész el. A vidék a geológusok paradicsoma. Körülbelül 20 000 évvel ezelőtt hatalmas meteorok csapódtak be a tájon, amely még ma is őrzi ezek nyomait. Prescot városától körülbelül 85 kilométerre keletre, a sivatag kellős közepén 175 méter mély kráter ásít, amely szinte mindmáig megőrizte a becsapódás eredeti nyomait. A hires meteorkrátert a világ legkülönbözőbb tájáról érkezett tudósok és geológusok keresik fel, nem is beszélve a sokezer (Folytatás all. oldalon) TUDAT ALATT AZ ÁLMOK ÉS A VALÓSÁG KAPCSOLATA ,,Amióta hazatértem a vakációból, állandóan álmodok. És azt találtam, hogy tulajdonképpen fáradtan ébredek fel reggel, jóllehet aludtam.” így panaszkodott egy páciens a pszichológusnak. Az illető amellett az iránt is érdeklődött, hogy vajon van-e értelmük az álmoknak, lehetséges-e azokból valamiféle következtetésre jutni akár az illető problémáit illetően, akár azok eredetét illetően. A válasz: igen. Azonban óvakodni kell a megalapozatlan és szakszerűtlen vagy éppenséggel babonás véleményektől. Nem a nagynéni az, aki illetékes „álmot fejteni” és nem is az álmoskönyv. Mindenkinek vannak álmai, annak ellenére, hogy azok legtöbbször csak egészen rövid ideig tartanak, s előfordul, hogy az illető nem is emlékszik rájuk. Az álmoknak a valósághoz való kapcsolata áttételes, tehát még ha az ember emlékezik is rájuk, akkor is óvakodnia kell attól, hogy egy az egyben azt vegye alapul, amire emlékszik az álmából. Azok gyakran inkább az ember szellemi tevékenységeihez kapcsolódnak, mint reálisan megtörtént eseményekhez. Sigmund Freud századunk egyik legnagyobb pszichológusa arra a meggyőződésre jutott, hogy az álmok tulajdonképpen bizonyos kívánságot fejeznek ki. Másik funkciójuk az, hogy amikor az embernek van valami le nem zárt ügye, gondolata, vagy akár a foglalkozásával kapcsolatos problémája, de már fáradt, akkor az álom kifejezi, hogy valami megoldásra váró problémája van az embernek, amely nem hagyja igazán mélyen aludni. NŐI SAROK A MAI DIVAT Lapozgatom a legújabb divatlapokat, megtudhatni: mi a módi. Szoknyahosszak: térd alatt elvágott, bokatájig lengő, továbbá félhosszu, félrövid, háromnegyedhosszú-rövid. Öv is kell; vagy térdre bogozva lazán, vagy deréktájt fulladásig huzva, háromszoros tengerészbogra kötve; s ez utóbbihoz visszafojtott lélegzet viselendő, különben az öv szétlő. Sál, minden mennyiségben; vállra tekerve, törzsre csavarva, hátközépig lógatva, vádlira vetve, s vissza a nyakba, könnyedén. Hozzá horgolt sapka, gumilaza uninyulós, orrig huzva, állig huzva, vállighuzva. Pulóver, praktikusan ritkás kötéssel! Ha ujját asztalfiókba becsiped, csak a harmadik utcasarkon esel hanyatt.) Divatlánc van egysoros, van kétsoros, van négysoros, sőt több. Érhet hónaljig, köldökig, bokáig. Készülhet bőrmadzagból, bakancsfűzőből, babból, borsóból, kukoricából. De szépen mutat sima boijuláncon egyetlen szerény disztök is. Kedvelt bluzanyagok: dédnagymami gyűrött dunnacihája, naprágta fuszulykamintás ablakfüggönye. s málló, horgolt kétszemélyes háziáldása, kefetartóv.al. A múlté már a nagyszatyor. Jött helyette az iciripiciri erszénytáska nyakba aggatva, buksza-táska övre kötve, szemüvegtok-táska, óraszíjra erősítve. Mindezekhez férjet is hordjunk, hogy holmijainkat számtalan zsebében elhelyezhessük. Hajszíne: a zaccfoltos, a mészfröccsös, a paradicsompacnis, az alulról-felfelé melirozott, az oldalrólkeresztbe-satirozott; a mákos, diós, cseresznyés, káposztás. Divatos a hosszában nyúlt női forma! S hogy ezt elérjük, divatos a fogyókúra is. Létezik pontrendszeres, sulykizárós, tudományos, vajákos, északnyugatkeleti, délkelet-atlanti, s hazai. Csak eredményes nem! Ugyanis mind a felsoroltnak közös hibája, hogy a kalóriákkal hadakoznak, holott nem attól gömbölyödik a hölgy. A nő azért hízik, mert leszokott a dohányzásról, mert rá se szokott, mert jókat alszik, mert sokat nevet, mert ideges, mert szerelmi bánata van, mert férjhez ment, mert most vált el, mert még lány. Olyan lánnyal, aki az evéstől hizik, még sose találkoztam. És végül kedvelt még ezidén a plisszirozott csuklya, a mellényes kapucni, a pelerines körgallér, s más egyéb. Ásta Nielsen korát idéző bohókás holmi. Bennük a mai lány úgy hat, mintha a némafilmek korából felejtették volna itt. Magam-korunak nem ajánlom, minekünk még. Isten őrizz, elhiszik. G. Szabó Judit
