Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)
1976-11-25 / 48. szám
JACLTO .<] &. OLDAL — MArnnmíjóülAlf. VÁLASZTÁSI UTÖHANGOK Irta; VASVÁRY ÖDÖN Ezeket a sorokat hat nappal az elnökválasztás napja előtt írom, de mire a lapban megjelennek, a választás már megtörtént. Innen van a fenti cim. Az előharcokat némi érdeklődéssel kísértem-, annélkiil, hogy bármelyik jelölt különösebb lelkesedést váltott volna ki belőlem. Sőt: voltak napok, amikor eltűnődtem: valóban ez volna a legjobb, legkiválóbb eredmény, amit egy 215 milliós nagy nemzet, a világ ' leghatalmasabb országa és sorsszerűén erkölcsi vezetője ki tud De nem volt kiút: a két jelölt közül ki kellett választani az egyiket, aki gyengébb a gyengénél és azután a másikra szavazni. Ezt csináltam. Közben eszembe jutott az is, hogy Ford elnök, amikor szorgalmasan sorolta elnökségének nagy eredményeit, maradandó alkotásait, egy epizódot sohasem emlitett, pedig abban valóban egyedül áll az elnökök, sőt az egész Egyesült Államok történetében. Ö az egyetlen amerikai elnök, sőt valószinűleg az egyetlen amerikai polgár, aki elmondhatja magáról, hogy az angol királynővel táncolt. Ezt a „táncot” én, bár nem vagyok szakértője ennek a művészeti ágnak, de mint magyar ember, valamit konyitok hozzá, hacsak elméletileg is, — bátor vagyok inkább holmi csoszogásnak jellemzi, bár lehet, hogy a modern felfogás szerint tánc volt, valóban az angol királynő tánca az Egyesült Államok elnökével. A maga nemében egyetlen ilyen eset a történelemben. Volt ugyan egy amerikai, Vaux volt a neve, aki haláláig büszke volt arra az állítólagos tényre, hogy Londonban egy alkalommal magával Viktória királynővel táncolt, de az igazság az, hogy a táncra perditett angol hölgy csak a helyettese volt a királynőnek. Európában a királyi személyek ilyen helyettesítése szokásban volt. Még gimnazista koromból emlékszem, hogy a század elején, amikor a féktelen politikai harcok éveiben az egyes fontosabb és veszedelmesebb helyekre néha „királyi embert” (homo regius) küldtek, aki nemcsak helyettesítette az uralkodót, hanem magát a király személyét jelentette, aki ellen kezet emelni annyit jelentett, mint ugyanazt tenni magával a királlyal szemben. Sok forrófejű diákot csuktak le annak idején, aki igy „kezet mert emelni” magának a királynak személye ellen. Vaux tehát a „femina regia” vagyis a helyettesitő hölgy személyében elméletben magát a királynőt perditette táncra. Ford méltán dicsekedhetett volna ezzel a példátlan világtörténeti epizóddal. A jelöltek, amikor a viták színvonala kezdett alábbszállni, különféle vádakat emeltek egymás ellen, amikről hamarosan kiderült, hogy cáfolásuk éppen úgy valótlanságokat tartalmazott, mint a támadás. A publikumnak természetesen nem volt módja megállapítani, hogy melyik jelölt mond igazat. Én magam szinte vártam, hogy a nyilvános viták folyamán valamelyik jelölt azzal is vádolni fogja ellenfelét, hogy ő vezette be a kettős könyvelést Amerikába. A magyar választási harcok történetében volt egy ilyen epizód. Egy Csatár Zsiga nevű képviselő emelte ezt a vádat ellenfelével szemben. „Tudják maguk, hgy az a kettős könyvelés?” — kérdezte a választókat a népgyűlésen. A publikum hallgatagon beismerte, hogy nem tudja.” Nohát én megmondom maguknak. Ez az ember, az én ellenfelem hozta be ezt a kettős könyvelést Magyarországba. Ami azt jelenti, hogy attól kezdve minden embernek az országban az adóssága a duplájára emelkedett.” Ilyen vád terhe alatt az ellenfélnek természetesen össze kellett roskadnia. Ford elnök legszínesebb baklövése természetesen a kelet-európai országok függetlenségének hangoztatása volt, aminek megtörténtét az egész világon alig akarták elhinni. Szinte hihetetlen volt, hogy az Egyesült Államok elnöke ilyen tájékozatlan a világhelyzet felől s ugyanakkor ő az, aki ellenfelét „tapasztalatlannak” mondja a világdiplomáciában. Eszembe jutott Kossuth amerikai utjának az az epizódja, amikor 1851 december 31-én Fillmore elnök fogadta a magyar száműzöttet. Fillmore nem volt magyar ellenes, de nem volt hajlandó támogatni Kossuthnak azt az elvét, hogy az Egyesült Államok beavatkozzék európai országok vitáiba. Fillmore csak úgy volt hajlandó fogadni Kossuthot, ha a találkozás teljesen politikamentes lesz, politikai nyilatkozatok nélkül. Kossuth elfogadta ezt a (Folytatás a 10. oldalon) ÉLET ÉS TUDOMÁNY Az emberi lélekben rejlő titkos erő: hipnózis Sokan megkérdezték már, hogy Robert Kennedy gyilkosa, Sirhan Sirhan nem hipnózis alatt követte-e el szörnyű tettét? Dr. Herbert Spiegel a pszichiátria társ-professzora a Columbia egyetemen, azt gondolja, hogy Sirhant valaki hipnotizálta. A tudós professzor és lélekelemző abban reménykedik, hogy az év vége felé meglátogathatja a San Quentin-i rabot és talán bizonyítani tudja feltevését. Az emberi lélek tele van rejtélyekkel, s ha valaki ezt a rejtelmes mélységet megbolygatja, a lélek, az ember olyasmit is kész elkövetni, melyre különben nem lenne hajlandó. GYILKOLÁSRA IS KÉPES LENNE? Spiegel azt állítja, hogy igen. Áttanulmányozva (Folytatás a 9. oldalon) IDŐK ÉS ERKÖLCSÖK MI A KÜLÖNBSÉG ( EGY FÉRFI ÉS EGY NÖ KÖZÖTT) NEW YORK — Hogy lehet ekkora marhaságot kérdezni! — lehet, hogy igy reagál valaki egy ilyen címre. Lassan a testtel! Az utcán sétálva például nagyon gyakran nem lehet megkülönböztetni az öltözék, a haj alapján, hogy valaki fiú vagy lány. A mozgás, a testtartás is gyakran megtévesztő. „DE HISZEN ÉN A FÉRJ VAGYOK!” Egy New York-i háziasszony mesélte el, hogy nemrég egy partin vettek részt. Beszédbe elegyedett a férje a vendéglátó fiatal házaspárral. Majd táncra kérte fel egyiküket. „De hiszen én a félj vagyok!” — kiáltott fel a meglepett félj, s nem kevésbé lepődött meg a másik félj, aki őt a feleségnek nézte. Lehet, hogy az ilyen példák túlságosan szokatlanok, azonban a földalattin vagy az utcán minden bizonnyal gyakran megesik az emberrel, hogy nem képes megkülönböztetni egy fiút egy lánytól. MINDEN MEGVÁLTOZOTT TEHÁT? Azt mutatják az ilyen példák, hogy minden megváltozott a nemek közötti különbségek terén? Hogy a két nem régi jelei eltűntek a viselkedésben, az ruházkodásban, a hajban — tehát általában mindabban, amit az ember lát? Nem erről van szó. Sok minden megváltozott, de sok minden nem. Sem a külsőben, sem a viselkedésben. AMIKOR MINDKETTEN AZ ASZTAL ALÁ ISSZÁK MAGUKAT Manapság például gyakran előfordul, hogy fiatal nők ugyanúgy elmennek inni, mint régebben a férfiak. Mégis vannak alapvető különbségek: egy férfi általában többet képes inni, mint egy nő, mivel a férfiak testének 60—70 százaléka viz, mig a női testnek csupán 50—60 százaléka, igy a férfi esetében az alkohol hatása gyorsabban elmúlik, mint a nőnél. A NŐK JOBBAN FENNMARADNAK A VIZ TETEJÉN A csecsemőkortól kezdődően a nők testében több zsir van, mint a férfiakéban. Egy felnőtt testében átlagosan tiz százalékkal kevesebb a zsir (a nő testében 25, a férfiéban 15 százalék). Ez védi a nőket a megfázás ellen, s jobban szigetel, ez lehet az oka annak, hogy miért tudták olyan szépen átúszni az angol csatornát. MIÉRT INKÁBB A NAGYMAMA? Az áldozat, amikor az öregkori csonttörésről van szó? Mert mindketten elveszítik izomerejüket, a nő is és a férfi is, öregkorban, azonban a nagymama (Folytatás a 13. oldalon) A Szovjetunióval való détente nagy vesztese az Egyesült Államok, mondotta Miles M. Costick washingtoni iró és egyetemi előadó. Costick a Union Clubban beszélt, s többek között ezt mondta: „Az oroszok úgy viselkedtek, mint a kapitalista, mi (amerikaiak) pedig, mint a falu bolondjai.” Példaként elmondta, hogy az Egyesült Államok egészen alacsony áron adta el a gabonát a Szovjetuniónak ($1.59-ért busheljét), s amikor a Szovjetuniónak feleslege volt gabonából, az oroszok 5 dollárért adták el másnak a gabona busheljét. Egy másik példa, amelyet Miss M. Costick elmondott: A Szovjetunió képes volt Iraknak fegyvereket eladni, amiért 7 dollárért kapták a nyersolaj barreljét, eközben a Szovjetunió nyersolajat Nyugat-Európa országainak 16—18 dollárért adta el barrelenként. Costick, aki számos kongresszusi képviselő tanácsadója volt a múltban, azt állította, hogy a détente felfogása alapvetően különbözik az Egyesült Államokban és a Szovjetunióban. A Szovjet détente-politikát 1973-ban Leonyid Brezsnyev a Politbüróban mondott beszédében világosan megfogalmazta. „Most egy ideig szorosabbra kell fűzni a kapcsolatainkat a kapitalistákkal...azonban folytatjuk az erős katonai programjaink végrehajtását, hogy a mostaninál sokkal erélyesebb külpolitikát folytathassunk.” Henry Kissinger és általában az amerikai Külügyminisztérium ismert Brezsnyevnek ezt a beszédét, azonban úgy tekintették, mint a hazai (szovjet) hallgatóság felé szánt magyarázatot. Vasváry Ödön
