Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)
1976-11-18 / 47. szám
6. OLDAL. magyar híradó 200 ÉV LEGNAGYOBB MAGYARJAI Irta: VASVÄRY ÖDÖN (Befejező közlemény) II. Hasonló cimű előző cikkemben jelentettem, hogy meg fogom okolni, miért soroltam az általam legnagyobbnak tartott 25 amerikai magyar közé a cikk végén közölt névsorban említett magyarokat. A névsorban a következők szerepelnek: 1. ) KOVÁTS MIHÁLY ( —1779), a washingtoni forradalom ezredese, az első magyar, aki életét adta az amerikai szabadságért és függetlenségért. Az ősi Magyarország, amit Ausztria akkor is gyarmatként zsákmányolt ki, Kovátsban találkozott az újonnan születő amerikai köztársasággal. Ő adta az első magyar vért, amely Amerikáért hullott. 2. ) HARASZTHY ÁGOSTON (1812—1869), az örökké alkotni akaró, tervező úttörők mintaképe, feddhetetlen jellem, aki a szőlőművelés bevezetésével Kaliforniát mérhetetlenül gazdag állammá tette. 3. ) REMÉNYI EDE (1828-1898), hegedűművész, aki mint 1848-as fiatal honvéd, kész volt meghalni hazájáért. ■ Törhetetlen magyar, örök bohém, aki egy szál hegedűjével teremtette meg a budapesti, legelső Petőfi-szobrot. 4. ) ASBÓTH SÁNDOR (1811-1868), volt honvédtiszt, Kossuth bizalmasa, az amerikai polgárháború tábornoka, majd követe Dél-Amerikában. Pár év múlva az a golyó ölte meg, amit a fejébe kapott a háborúban, s amit nem tudtak eltávolítani. 5. ) JOACHIM JÓZSEF (1831-1907), hegedűművész, világjáró művész, korának kétségkívül legnagyobb hegedűse, aki nem felejtette el szülőhazáját. Sokszor koncertezett Magyarországon is. 6. ) PULITZER JÓZSEF (1847—1911), volt polgárháborús katona, a New York-i ,,The World” napilap kiadó-szerkesztője. Lapja eredményesen harcolt a hivatalos visszaélések ellen. Millióit jórészben kulturális célokra hagyta. 7. ) GOLDBERGER JÓZSEF dr. (1874—1929), orvos, a „pellagra” nevű gyilkos betegség legyőzője, amely főképp a rosszul táplálkozó, szegény embereket pusztította. Csodálatos történetét mindenkinek ismerni kellene. 8. ) KOHÁNYI TIHAMÉR (1863—1913), a „Szabadság” alapítója és szerkesztője. Széles látókörű, tisztakezű ember, aki lapjával igen nagy szolgálatokat tett a nagymérvű bevándorlás első küzdelmes éveiben. A clevelandi Kossuth és a budapesti Washington szobormozgalom elindítója. 9. ) KALASSAY SÁNDOR dr. (1869—1950), úttörő lelkész, a Református Egyesület és a ligonieri (Pa.) Bethlen Otthon egyik alapitója és hosszú évekig vezetője. Sok száz magyar árvát és öreget segített. 10. ) Pl VÁNY JENŐ 1873—1946), az amerikai magyarság történetének egyik legelső kutatója, Kováts Mihály ezredes felfedezője, óriási értékű és pótolhatatlan történelmi gyűjteménye elpusztult Budapest ostroma alatt. 11. ) HORVÁTH FERENCNÉ Zalaváry Barbara Ilona (1871—1942). Az amerikai magyar felnőttoktatás megalapítója, önzetlen, fáradhatatlan munkása a helyesen értelmezett amerikanizálásnak. 12. ) KENDE GÉZA (1879-1933), újságíró, közéleti munkás. Két kötetes nagy munkájában elsőnek irta meg az amerikai magyarság összefoglaló történetét. 13. ) JÁSZI OSZKÁR (1875—1957), szociológus, tanár, államférfi, számos nagyfontosságu történelmi munka szerzője. 14. ) BARTÓK BÉLA (1881—1945), zeneszerző, a régi magyar népzene legsikeresebb kutatója. A modern zene egyik legnagyobb mesterének tartják. 15. ) MOLNÁR FERENC (1878-1952), regény és színműíró. Az angolszász világ legismertebb magyar írója. 16. ) ZUKOR ADOLF (1873—1976), mozgókép nagyiparos. Magyarországi szülőfalujának szegényeit példátlan bőkezűséggel segítette. 17. ) Gróf SZÉCHENYI LÁSZLÓNÉ Vanderbilt Gladys (1887—1965), magyar nagyasszonnyá lett amerikai nő, a háború okozta magyar nyomorúság bőkezű, önzetlen segítője. 18. ) REMÉNYI JÓZSEF (1892-1965), iró, kritikus, költő, egyetemi tanár, az amerikai magyar irodalom legnagyobb alakja. 19. ) SZÁNTÓ LAJOS (1888—1952), üzletember, aki úgyszólván teljes vagyonát a magyar menekültek segítésére áldozta. 20. ) FELEKY KÁROLY (1868-1930), színházi karmester, a külföldre került magyar kulturértékek legnagyobb gyűjtője, bibliográfus. Gyűjteménye széthullott. 21. ) KÁRMÁN THEODORE (1881-1963), fizikus, repülési szaktekintély. Korának legnagyobb száz embere közé sorolják. 22. ) SCHICK BÉLA dr. (1877—1967), orvos, a „Schick-test” feltalálója, amely megszüntette a diftéria nevű gyermekgyilkos betegséget. 23. ) SZENT-GYÖRGYI ALBERT dr. (1893—), Nobel-dijas orvos, aki az emberiség fennmaradását az emberek lelki megjavulásától teszi függővé. 24. ) TELLER EDWARD (1908—), atomtudós, aki csak félelemmel tud gondolni az emberiség jövőjére. (Folytatás a 7. oldalon) ÖREG EMBER NEM VÉN EMBER... AZ IDŐS KOR ÖRÖMEI l Dr. Alex Comfort, számos nagysikerű könyv szerzője arra figyelmeztet mindenkit, hogy mielőtt akármit is mondana az időskorúról, gondolja meg a következőket: „senki sem mentes az előítéletektől azzal szemben, amivé saját maga is válni fog nemsokára.” Majd, hogy a fiatalabbaknak az idősekhez való hozzáállását még jobban illusztrálja, egy másik példát is felhoz: „Kiváncsi lennék, hogy mit szólna X. Y„ aki a Puerto Ricó-iakról olyan szépen tud Ítélkezni, ha egyszer megtudná, hogy mondjuk a következő születésnapján Puerto Ricó-ivá válik.” Dr. Alex Comfort jeles gerantológus (az öregedés fiziológiai és szociológiai-pszichológiai jelenségeivel foglalkozó tudós) volt. Ezt követően nagy sikert arattak könyvei, például „A szex örömei”, majd „A több élvezet” cimű kötetek. Most visszatért eredeti foglalkozásához és ismét az idősekről irt — azonban korántsem az időseknek. Dr. Comfort vitába szállt azzal a hamis elképzeléssel, hogy számos, az öregedéssel kapcsolatos legenda megfelelne a valóságnak. Igyekszik bebizonyítani könyvében, hogy gyakran, amikor azt gondolják az emberek (sőt maga az idős kort elérő „áldozat” is), hogy valamiféle fiziológiai folyamat eredménye, valamilyen „öregkori” jelenség áldozata, nem másról van szó, mint előítéletekről — amelynek nemcsak a fiatalabbak a hirdetői, hanem az idősebb kort elért ember is az áldozata lehet: ő maga is elhiszi. Nem az ember teste okozza gyakran, hogy „öregesen” kezd valaki viselkedni, állítja dr. Comfort, hanem a társadalom — és maga az idősebb kort elért „áldozat”, aki ugv véli, hogy mivel ez az általános elképzelés és elvárás vele szemben, úgy kell viselkednie, mintha valóban öreg is lenne — öregesen (pedig nem is érzi úgy!). Dr. Comfort szerint ma már sikeresen harcolunk társadalmunkban a „szexizmus” (nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés), valamint a „racizmus” faji előítéletek és hátrányos megkülönböztetés) ellen. Van azonban egy újfajta „izmus”, amely ellen szintén ideje lenne harcolnunk: „agizmus” (az idős korral szembeni hátrányos megkülönböztetés). Valóban, ideje lenne felszámolnunk mindazt a sok-sok buta előítéletet, amelyek eredményeképpen az ember a hatvan után igyekszik „öregesen” viselkedni, pedig nem is érzi magát öregnek! Dr. Páll István Idén sok országban viszonylag jó termést arattak. Ez sok embert félrevezethet a világ élelmiszerproblémáinak jelenlegi állapotát illetően. Kevesen tudják, hogy az idei jó termés nem sokat segít a világ élelmiszergondjainak megoldásában. Legfeljebb nem rosszabbitja a helyzetet. A legjobb adatokat azt mutatják, hogy a mostani jó termés nem sokat változott az elmúlt évek rossz eredményeinek hatásán: nevezetesen arról van szó, hogy Afrika és Ázsia számos országának élelmiszerkészletei annyira kifogytak, hogy a mostani jó termés sem elegendő arra, hogy azokat ismét feltöltsék. AZ ÖREGEK, SZEGÉNYEK ÉS A GYEREKEK AZ ELSŐ SZÁMÚ ÁLDOZATOK Az éhező országokban elsősorban a csecsemők, a gyerekek, az öregek az első számú áldozatok — természetesen csak a szegények, de olyan országokban, mint Bangladesh, az emberek nagy többsége szegény. Bangladesh, mint sok más fejletlen ország, nem rendelkezik kielégítő népesedési statisztikával, azonban a Nemzetközi Kolera Kutató Intézet adatai mutatják, hogy Bangladesch egyik körzetében milyen nagyméretű az éhhalál. NEGYVEN SZÁZALÉKOS HALÁLOZÁSI ARÁNY Banledeschben a halálozási arány, főleg az éhség és a járványok következtében, meghaladta a negyven százalékot. A nemzetközi élelmiszer (főleg gabona) segély méretei nem kielégitőek. Amikor azt olvashatjuk az újságokban, hogy sok országban jó volt a termés, az egyáltalán nem jelenti, hogy az éhező országokban sokat változott a helyzet. Vasváry Ödön
