Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)
1976-10-28 / 44. szám
KÉRDÉS — „Másodszor nősültein, mert első házasságom rosszul sikerült. Hogy miért, talán magyarázat nélkül is megérti, ha elmondom, hogy nekem Ítélte a bíróság kisfiámat, mert anyjának életmódja miatt őnála nem volt biztositva a gyermek normális nevelése. Jó ideig ketten voltunk, aztán megismertem valakit, és el is vettem, mert úgy láttam, nemcsak engem szeret, hanem a kisfiámat is. Tévedtem. Ma már ott tartunk, hogy feleségem egyenesen kimondta: vagy ő, vagy a gyermek, választhat. Feleségem nagyon rendes asszony, szeret engem, szorgalmas és otthonszerető. De mostanában ingerült, és mindig azt hajtogatja, hogy neki nincs élete, mert még egy moziba se mehetünk el a gyerektől. Feleségem nem kiván egyebet, csupán azt, hogy adjuk a kisfiút a nagymamához, aki szívesen vállalná is a nevelését. S levelében itt itfra következik a ki tudja hányadszor ismétlődő kérdés: „mit tegyek?“. VÁLASZ — Ha megszavaztatnánk olvasóinkat, aligha szólna egyetlen ember is felesége mellett. Gondolom. önt is elmarasztalnák, amiért egyáltalán bizonytalankodik, és határozatlan. Nagyon is határozottnak kellene lenni: menjen az asszony, ha csak ön kell neki, s a gyermeket nem vállalja! Mert ha igy van, akkor önt sem szereti igazán, akkor érdekből kötött házasságot. S akkor mindennel illethető, csak éppen a „rendes asszony“ jelzővel nem. Mivel sok a válás, következésképpen sok a „vegyes gyermekű“ család; olyan is, ahová mindkét házas fél vitte a magáét, s az sem ritka, hogy rajtuk kívül még közős gyermek nevelésének örömét-gondját egyaránt vállalják. De a gondból csak akkor lesz vihar, ha nincs meg a kölcsönös szeretet és tisztelet. Ha ez megvan, akkor eltörpül a gond, és az öröm lesz mindennapos vendég a családban. Az az öröm, amit a gyermek, a gyermekek szereznek a szülőnek. Természetes, hogy az édesapának vagy édesanyának elsősorban, de ha őszinte a házastársak egymás iránti szeretete, akkor mindkettőjüknek. Feleségéből hiányzik ez a szeretet: a gyermeket azért nem biija elviselni, mert — még egyszer mondom — meggyőződésem, hogy önt sem szereti. A válás nem jó dolog, ezt aligha kell bizonygatnom, hiszen ön egyszer már rontotta válási statisztikánkat. Rontsa még egyszer — mindegy annak már! —, gyermekének az érdeke, és a saját lelkiismeretének nyugalma követeli ezt. *** KÉRDÉS — Az elmúlt nyáron a féljem hazament szülővárosába egy ötvenéves érettségi találkozóra. Ott viszontlátta középiskolás régi szerelmét, aki most 67 éves [férjem 68] és özvegy, de van 11 unokája. A férjem vitt magával egy polaroid fényképezőgépet és a 60 kép közül 50 a régi szerelmét ábrázolja különféle pózokban. A hölgy elég jól mutat. Sovány, magas, aranyhqju és testhezálló kötött ruhát visel. A féljem azóta több telefonhívást csinált San Diegóba és az az érzésem, hogy leveleznek is, mert a féljem mqjd összetöri kezét-lábát, hogy a postástól ő vegye át a napi postát. Andy mindent elmesélt a gyermekeinknek, róla is beszámolt a családnak és engemet azóta is folyton az apjuk régi szerelmével ugratnak. A féljem azt mondja, hogy ne vegyem a szivemre, de én nem vagyok benne biztos, hogy csak vicc-e az egész. Lehet, hogy tévedek, ám azt mondtam Andynak, hogy visszanyerheti a szabadságát, ha az összes vagyonának felét rám Irakja. Mi a véleménye? VÁLASZ — Jáijon a végére, s amennyiben nem vicc, tegye meg a következő lépést, ha csak vicc, az nevet, aki utoljára nevet. *** KÉRDÉS — Az apám egész életében szoknyabolond volt, de az anyám nem sokat törődött vele. Sőt most, hogy az apám egy idősebb hölgyet szedett fel, aki nagyon gazdag, az anyám még a telefont is feltárcsázza az apámnak. A hölgynek egy fia van, s én attól félek, hogy a fiú bírói útra tereli az ügyet. Nem lesz ebből bqj? VÁLASZ — Nem. Az idős hölgy, amennyiben beszámítható, csak ajándékot ad az ön apjának, aki azt elfogadja.________________ CIPŐÜZLETBEN MAGYAR HÍRADÓ — Tessék mondani, tartós ez a cipő? — Attól függ, hogy önnek otthonülős-e a természete? __________________ NEVESSÜNK Brown az erdőben sétál. A fák sűrűjében egy rabló ugrik elő, és rákiált: — Pénzt vagy életet! Brown szép lassan kezdi kiüríteni a zsebeit. A rabló türelmetlenül rákiabál, hogy siessen, és revolverével dühösen hadonászik az orra előtt. — Hallja — mondja neki Brown szelíden —, maga rámtámad és én kénytelen vagyok odaadni mindenemet, rendben van, ez a maga üzlete, de milyen jogon kiabál is még? *** Mikor Edward angol király még egészen fiatal herceg volt, egyik tanára igy szólt hozzá a hittanórán: — Csupán csak egy van, fenség, ami még a királynál is magasabb... — Tudom — vágott közbe a herceg —, az ász. *** A mama megkérdezi Pistikét: — Mondd, Pistike, hogy kerülnek ezek a cigaretták a zsebedbe? — Én...én...el akartam tenni egy párat arra az időre, amikor nagy leszek. *** Mrs. Johnson náthás. Elhivatja az orvost és bucsuzáskor mentegetőzik: — Jaj, doktor ur, ne haragudjon, hogy egy ilyen csekély baj miatt olyan messziről idefárasztottam! — Nem baj — feleli a doktor —, a szomszédban is van egy betegem, legalább két legyet üthetek agyon egy csapásra. ♦ * * 9. OLDAL RÉMES RÍMEK BAGATELL 1. 4. Árulkodójudás A karomban elfér kell-e harminc mégsem érem el aranypénz erősebb a télnél vagy csak piros tojás nyarat énekel inkább keU meg is dobtam kővel a tojás mégis visszajár kotkodács micsoda madár kotkodács micsoda madár 5. 2.Ez a reggel sugaras Sarki redőny: lakásocska a nap ára kétgaras volt valaha ez az este madaras kurtakocsma mély szemedben a magas Ezért iszik ringass el és altatgass hajnalig most is aki halálommal takargass ott lakik 6. Nem akartam dudás lenni 3.csak egy tányér Szeretnék játszani hatökör gulyást enni hatökör Jó kocsmába be is menni szeretnék meghalni bort is inni de mitől énekelni de kitől Azt hitték hogy szilánkká feledi dudás vagyok arcomat a pokolba a tükör való vagyok Veress Miklós Egy korty murci (Folytatás a 8. oldalról) szivárgott mindenütt, körül az üvegen, végig a szekrényen, le a padlóra, szőnyegre, folyt világgá. Ragadt tőle minden edény, a cipőnk talpa, a kezünk, minden kilincs, ragadt ilyenkor az egész lakás. Anyám bosszúsan sóhajtozott, takarított, törölgetett egyre. — Majomtej! — kiáltotta. — Minek ez a vacak panes majomtej?! — Benne az ősz minden ize, illata! — védte vidáman portékáját apám, s napról napra, kis poharanként kóstolgatta, szűrcsöltem lassan, élvezettel. Kínálta anyámnak is. — Orvosság egy kortyocska, mmmm, felségesen finom! — Nem lehet az finom, ami ilyen gusztustalan randa — fintorgott anyám, s megrázta a fejét. Tüntetőén megborzongtam én is, soha nem ittunk a murciból egy cseppet sem. Halmokban áll a piacon most megint a szőlő, de hiába, a kisprés elkallódott, s nincsen meg az üveg se. Anyám se zsörtölődik többé, apám se unszol már soha: ugyan Jutka-csutka, csak egy pirinyót, csak kóstold meg egyszer, az én kedvemért! Pedig, ha most újra rám somolyogna, s megint megkínálna, szívesen meginnék vele egy kortyocskával. G. Szabó Judit
