Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)
1976-10-14 / 42. szám
12. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ MILYENEK IS AZ EMBEREK!.. TÜCSÖK, A PÖRULJÄRT KERTÉSZ Irta: SIMA FERENC A keletei tömb államaiban a politikai rabokat nem különítik el a közönséges bűnözőktől. így a dubcseki pertörlésemig 4 évet és 7 hónapot csehszlovák börtönökben töltve a felvidéki magyarság megmaradása érdekében végzett munkámért kapott 12 évre szóló elitélésemből, pénzhamisítót kivéve, mindenfajta bűnözővel összekerültem hosszabbrövidebb időre. A különböző bűnözőket és veszélyességüket én másmilyennek ismertem meg az urániumbányákbeli kényszermunkaközösségben, mint ahogy őket a külvilág megítéli. Ezért elhatároztam, hogy a rájuk visszaemlékezésnek is szentelek lapunkban néhány Írást. Tücsök Antallal kezdem, a dél-szlovákiai Zseliz kisváros határában fekvő állami birtok főkertészével. Amikor Tücsök már jóideje ott tevékenykedett ebben a pozíciójában: a zselizi állami birtok megbízást kapott a Földművelésügyi Minisztériumtól, hogy megszabott méretű területen termeljen ki háromévesre és igy szétültetésre alkalmas egymillió darab „Slóvensky zázrak” („Szlovák csoda”) nevű, a Kisérleti Állomásokon végzett keresztezésekkel újonnan létrehozott almafajta csemetét. A „Szlovák csoda” exportképes, igen nagy, rendkívül finom és gusztusosán szép almafajta volt, lényegesen elütött a többi almafajtától és az Állami Tervhivatalnak nagy tervei voltak az exportjával nemes valuta szerzésére. Megkapva a minisztériumból az almamaggal tömött zsákokat is, Tücsök főkertész összeült az állami birtok igazgatójával és kiszámították, hogy az előirt méretű területen nemcsak egymillió, de másfél millió facsemetét is szépen fel lehet nevelni, ha futja a „Szlovák csoda” kapott vetőmagjából. Futotta, mert elég sokat küldtek belőle, senkise vesződött a Kisérleti Állomáson, vagy a minisztériumban, hogy kerekszámra kiguberálja Zseliznek a pontosan egymillió almamagot. Még az elvetett másfél millión felül is maradt belőle. Lepergett a három esztendő és a másfél millió almafacsemete, Tücsök főkertész irányításával szakszerűen gondozva, szállításra és szétültetésre alkalmas fácskákká növekedett. Az igazgató és Tücsök főkertész ekkor jelentették a Földművelésügyi Minisztériumnak, hogy a feladatot teljesítették, sőt 25 százalékkal túlteljesítették, mert egymillió helyett egy és egynegyed millió „Szlovák csoda” csemetefát termeltek. A minisztérium megörült ennek és nem maradt hálátlan a terv túlteljesítéséért. Az igazgató is, Tücsök is dicsérő oklevelet, no meg fejenként 30.000 cseh korona jutalmat kapott. Ez megfelelt egy-egy Volkswagen-szerű cseh Skoda autó árának. Egyúttal küldött a minisztérium egy teijedelmes listát is, kolhozok címeivel szanaszét Csehszlovákiában, hogy hová mennyit kell küldeni az 1.250.000 facsemetéből. Mert ennek az uj almafajtának a termelésére csakis azok a gazdaságok kaptak megbízást. Tücsökék szétszállitották a kapott utasítás szerint az egy és egynegyed millió facsemetét és — maradt nekik negyedmillió, be-nem-vallott facsemetéjük. Ezeket meg eladták jó pénzért a kapott listán nem szereplő más kolhozoknak, darabját 20 cseh koronáért, mert „ez csodafajta almát fog teremni, megéri!” így a negyedmillió többlet facsemete árából Tücsök és az igazgató 5 millió cseh korona „tiszta” haszonhoz jutott feketén, amit testvériesen megfeleztek. Csalásukról évekig nem tudott senki illetéktelen. A botrány akkor pattant ki, amikor a fák termővé váltak és — olyan kolhozok is szolgáltattak be az államnak és hoztak piaci forgalomba „Szlovák csodát”, amelyek nem kaptak állami utón ilyen facsemetét. Erre a jelenségre felfigyelt az Állami Ellenőrző Hivatal és kikérdezte az illető kolhozokat: honnan jutottak a „Szlovák csoda” facsemetéihez. — Zselizről, az ottani állami birtok kínálatára! — vallották a kolhozok vezetői egybehangzóan. A nyomozás végigfutott egész Csehszlovákián és — apránként mind megtalálták a negyedmillió feketén eladott „Szlovák csoda” facsemetét. Világossá vált, hogy az egymillió facsemete terve helyett nem egy és egynegyed, hanem másfél milliót termeltek ki, amiből negyedmilliót elhallgattak és saját hasznukra értékesítették. Az ügyészség erre az „állam megkárosítása” címén letartóztatta Tücsök főkertészt és az A KOHINOOR REGÉNYE SAPKACSERE, GYÉMÁNTTAL ni Valójában ki a jogos tulajdonos? Pakisztán, India vagy Irán? Sokak birtc’tolták, s rendszerint el is vették tőlük, csellel vagy erőszakkal. Az is bizonyos, hogy a Kohinoorért még soha senki sem fizetett. Története, mint a legtöbb nagy briliánsé, rejtelmes. Telítve alig megfogható és érthető eseményekkel, ármánykodással, nemegyszer, halállal. Átok ül a kövön vagy balszerencse. A brit koronaékszerek legtündöklőbb darabja — nem a legnagyobb, a legértékesebb vagy legtisztább fényű briliáns, de alighanem a leghíresebb. A legenda szerint Krisna istennőé volt. Az 1300-as évek elején már Írtak róla, lefestették formáját, dicsérték csodálatos tüzét. Pontosan 1304-ben esett szó először a Kohinoorról, ekkor került a mogul dinasztia birtokába, s Delhiben őrizték. A nagy Nadir sah, vagy más néven a Tanmasp kán 1739-ben elfoglalta Delhit és sehogy sem tudott belenyugodni, hogy a messze földön hires gyémántot nem sikerült megszereznie. Ravasz cselhez, az asszonyi gyengeséghez folyamodott: Mahomed, mogul uralkodó egyik feleségét rávette, kutassa fel a rejtekhelyét. S lám, a titok csak addig az, mig asszony nem tud arról. A félj elárulta feleségének: sapkájába varrta a Kohinoort, épp ezért fejfedőjét soha nem veszi le. Nadir fortélyt eszelt ki, a legyőzött mogul uralkodót látszólag visszahelyezte trónusára. Az eseményt megünnepelvén pompás estélyt rendezett Mahomed tiszteletére. Barátságukat megpecsételve sapkacserét ajánlott, s Mahomed azt nem merte visszautasitanj. Nadir Iszfahanába vitte a „Világosság hegyét“ a Kohinoort. De nem örvendhetett túl sokáig e ritka kincsnek, háborúk dúlták fel birodalmát, s a véreskezű Nadirt csakhamar meggyilkolták. A igazgatóját. Ök a vádat megkontrázva azzal védekeztek, hot az államot nem károsították, hanem ellenkezőleg, terven (plül 25 százalékos nyereségtöbblethi juttatták, amiért állami elismerést és mag pénzjutalmat is kaptak. Az nem „megkárosítás hogy ők a tervet a bejelentett 125 százalékon túlteljesítették. És ebben Tücsöknek adtam és adok ma is igaz* Az ügyészség vádjára azonban a bíróság 6-6 é börtönre ítélte Tücsök főkertészt is, meg igazgatót is. — Az első 25 százalékos túlteljesítésért 30.< koronát kaptam meg dicséretet, a második százalékos túlteljesítésért pedig 6 évet m lecsirkefogózást! — kesergett Tücsök a kényszermu katáborban és engem kért meg, hogy a törvényköny nek nálánál alaposabb ismerőjeként Írjam meg fellebbezését a Legfelsőbb Bírósághoz; törvénysérté van az ítéletben, mert ő az államnak nem valamifi kárt, vagy hiányt okozott, hanem váratlan hasznot, még azonfelüli többlettermelés, az már privát ügy. lényeg az, hogy az állam többet kapott, mi amennyit kívánt. Egyetértőleg megírtam a fellebbezést, de ne tudom az eredményét, mert a rabok folytonos csei berélése során elsodródtunk egymástól. Akárhogy is döntött a Legfelső Bíróság: Tücs már régóta szabadon van és elmélkedhet rajta, he érdemes-e a tervet túlteljesíteni. Kohinoor az afganisztáni Kabulba került. (Na< egyik fia menekülés utján Magyarországra érkezett természetesen a gyémánt nélkül —, s Zimonyb telepedett le. Mint Mária Terézia tisztje, egy h< során tűnt el.) A brilinást — azaz ebben az időt inkább nyers gyémántnak minősülő követ — „Lahore Oroszlán“, Rundsitsing kaparintotta mi előtte igen rövid ideig, Lehulya sah birtokában is ve 1813-ban, Punjab elfoglalásakor, az öss; kinccsel együtt az East India Company birtoké került. Az angol Kelet-indiai Társaság 1850-t Viktória királynőnek ajándékozta. Két észtén múltán briliáns formájúra csiszoltatták: ekkor nye el mai formáját és súlyát. Megjegyezendő, h< korábban különféle karátsulyokban mértek, igy velencei 0,2-0,205 grammnak, a bécsi 0,2-0,206-na firenzei 0,197 grammnak felelt meg. A manap: használatos, egységes, úgynevezett metrikus karát t gramm, 1906 óta használják. (A karát eredete i forrás szerint megegyezik a szentjánoskenyé magjának súlyával, mert piciny, s alig ingadozik, latin név, certiona silqua legalábbis ezt sejteti. I éppen úgy hihetően hangzik egy másik váltói miszerint a kuara, a korallfa névből kapta névé karát. Létezik egy még kisebb mértékegység, gyémántporé, a grain, 0,0648 grammnyi egység állítólag megegyezik a csiszolás közben lepattí apró szilánkocskák súlyával. Más viszont az an finomságát jelző karátszám: ez utóbbi az ötvö arany-aránymennyiségét adja meg.) Ám téljünk vissza gyémántunkhoz, a Kohinc hoz. Nadir idejében 191 karát volt, a 1852 megmunkálást követően 109. Voltaképpen e dátun fogva tekinthető a Kohinoor briliánsnak. A gyém ugyanis, mint a legkeményebb ásvány, mint Mohe-féle skálán előtte levő korund — csak s< porával csiszolható, illetve, mivel nem más, n szénkristály, lapjának irányában hasítható. 1400-as évek közepétől kezdték megmunkálni, el< csak csiszolással fokozva a kő fényhatását, m (Folytatás a 15. oldalon)
