Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)
1976-10-07 / 41. szám
MAGYAR HÍRADÓ 15. OLDAL BARBÁROK,POGÄNYOK, KULTURÁLTAK Irta: HALMI DEZSŐ Valahányszor egy krónikát, kolostorokban irt, nyugati szereztesek által papirravetett, megsárgult lapokat forgatunk, melyek a honfoglaló magyarok életével, harcmodorával, társadalmi berendezésével, kultúrájával foglalkoznak, egy olyan torz kép tárul elénk, melyet csak megfélemlített, bosszúra éhes, a magyarság iránt gyűlölettel teljes emberek Írhattak. Történelmi megállapításaikat némelyek személyes tapasztalataik alapján, mások parancsszóra és sokan, szájról-szájra adott elbeszélések, csacska mesék meghallgatása után Írtak meg. halmi dezsö így lett a honfoglaló magyarságból barbár, pogány, tudatlan nemzet. Lehet, hogy a „barbár” szót a „művelt” Nyugat, minden keletről jött nemzetre egyaránt alkalmazta, legyen az hun, avar, magyar, bessenyő, kun, stb. Ha pedig egy hunt barbárnak mert nevezni egy római, akkor az nyomban visszavágta: „Te pedig gatyátlan vagy”! Ugyanis a hunok már abban az időben, felsőruhájuk alatt fehérneműt viseltek, mig a rómaiak azt nem ismerték. Hogy mi mennyire voltunk „pogányok” azt a nyugati írások el nem dönthetik, mert szerintük mindenki pogánynak számított, aki nem volt Róma hive vagy alattvalója. A tudatlanság, műveletlenség jelzője nem vonatkozhatik ránk, mert ebben a tekintetben számtalan évekkel előztük meg a „művelt” nyugatot. Lássunk egy pár példát. Árpád fejedelem és Könyves Kálmán közötti idő a X XL századra esik.Dr. Padányi Viktort követve, két nyugati történész Sydney Painter New York-i és Godefroid Kurt brüsszeli professzorok megállapítása szerint a „várkastélyok” (később látni fogjuk milyenek) körül lakó parasztságnak csak sárkunyhója volt. Kőépületeket csak 1300 körül kezdenek építeni. Ha kőépület mégis akadt, azt feltétlenül a rómaiak építették és ezt foglalhatták el egyes szerencsés lovagok. Painter prof. igy ir: „A lovagi kastély nagyon egyszerű volt...általában két helységből állt, a csarnokból és a kamrából. Hivatalnokaival, vazallusaival és parasztjaival a lovag a csarnokban intézte az ügyeit. Itt evett kecskebakokon keresztülfektetett deszkákból készült asztalon. A csarnok, amelyet szolgák, fegyveresek, prostituáltak, vendégek és a lovag és családja töltöttek meg, vad összevisszaság színhelye volt általában. Éjjel, részben az asztalokon, részben a padlón, itt aludt a cselédség...A kastélyok nagyon hidegek és huzatosak voltak. Az ablakok vagy nyitottak voltak, vagy pedig deszkákkal voltak takarva. Ha a kastély faépület volt — mint ahogy a XIII. sz-ig legtöbb az volt- a lovagnak nem volt fűtése. — Valószínű, hogy közülünk valakinek választást ajánlottak volna, egy téli éjszakát az uraság vagy a jobbágy lakásában tölteni, az illető a meglehetősen szűk sárkunyhót választotta volna, a helyes kis meleg disznókkal egy társaságban’. A tisztálkodás nem tartozott a „művelt” nyugat szokásai közé. A turániak borotválkoztak, izzadt, poros testüket meleg fürdővel frissítették........A világ, három legfigyelemreméltóbb fürdésrendszere, a török fürdő, a japán fürdő és a finn szauna, mind — turáni. A koraközépkorban a „szkitha" — fürdő, a japán fürdő olyan hires volt, hogy Konstantinos Porphyrogentos bizánci császár hadjáratokra és vadászatokra „szkitha fürdőcsergét” vitetett magával.” A „művelt” nyugat, egészen a XI. század végéig nem ismeri a cukrot. A méz volt egyedüli édesítőszerük, melyet nem volt nehéz megszerezni, sem feltalálni, mert a vad — és később a házi kaptárakban nevelt méhek bőségesen begyűjtötték. — A tüzet a helyiség közepén rakták, elvezető kémény nem volt, ezt nem ismerték, a füst a szobában terjengett, vastag korommal bevonva mindent és konzerválva a ház lakóit. — Világítási eszköz a fáklya volt, a gyertya, vagy olajmécses csak a Dunától keletre volt ismeretes. „Ismeretlen az ablak, még a deszkatáblás ablak is, ismeretlen a csizma, ismeretlen a fehérnemű, ismeretlen a szőnyeg és nagyon ritka a ló. Ismeretlen az égetett cserép és a tégla, még a kastélyokat is zsupszalmával, meg hasított deszkatetővel fedik. Ismeretlen a ...a kocsi, csak a kétkerekű talyigát ismerik. A VIII. század elejéig ismeretlen a kengyel és a nyereg és ismeretlen a lovasharc.” Ruházatuk durva vászonból és kezdetlegesen szőtt gyapjúszövetből áll, más textilanyaguk nincs. A lakás bútorzata kecskelábu asztal, lóca és a gyengén összetákolt ládák. Látszólag egynejűség van, „azonban minden lovagi, grófi, főnemesi és királyi háztartásban ott élnek a feleségen kívül az uraság ringyói is, minden jobbágy-leány és jobbágy-asszony szabadon használható tulajdon.” Az itt felsorolt számtalan műveletlenséggel szemben nézzük meg hogyan nézett ki az ősi magyar” Daloló öregamerikások (Folytatás a 14. oldalról) Ha lehetne a lelkembe foglalnálak, Szerelemmel a szivembe bezárnálak; Kebelembe vetnék ágyat, gyöngyvirágom, Lelkem lenne lakóházad, aranyágom! Köszöntlek a pásztorokkal, kis fiacskám, Imádlak az angyalokkal szép Jézuskám! Óh, alugyál édes szépem, gyöngyvirágom, Kedves anyád szűz ölében, aranyágom! Köszönjük a Bölcsődalt a putnok-i születésű, Üzv. Kovács Pálné szül. Lenkey Irmának, aki református létére rózsafüzért is szokott imádkozni! Egy emlékezetes elnöki beiktatás (Folytatás a 10. oldalról) vagyok, láttam Lincoln elnököt is, mikor először ment be a Fehér Házba. Én itt akarok maradni, mert én még egy elnököt már nem láthatok...” Könnyek peregtek le sovány, fekete arcán. Meg is engedték neki, hogy ott maradjon. Bele tartozott és bele is illeszkedett a kép ünnepi percébe. A távolabb álló bámészkodók szive megtelt áhítattal és meghatottsággal, mely talán az elnöki családról ragadt át a.tömegre. Mert Truman elnök arcán mélységes meghatottság látszott, indulván a templomba a nagy nap reggelén. „ház”, „amelyet boritó anyagáról, vert gyapjúról, a kálimról neveztek szabir őseink népiesen „kandiknak”, egy 7-8 méter átmérőjű és a középső pontján mintegy 4 és fél méter magasságú, kupalaku helyiség volt. „valóságos terem, melyet előre elkészített könnyű alkatrészeiből egy nap alatt fel lehetett állítani és egy nap alatt le lehetett bontani. A tekintélyes nagyságú épület teljes anyaga súlyban és teijedelemben egyaránt felfért két ökrösszekérre. Szerkezete.„az épitéstechnika csodája volt, mását...Alkatrészei a következők voltak: Az „istenfa”, egy lo cm. átmérőjű, nyílegyenes, fiatal fatörzs...a tavaszi nedvkeringés megindulása előtt vágták ki. „őszig kellett száradnia, akkor aztán simára faragták. Az „oldalborda” baltanyél vastagságú öles keményfarudakból készült, úgy, hogy a közepükön keresztülfurt lyukaknál fogva kettőt-kettőt összeszijaztak olyképpen, hogy X alakban szétnyithatók legyenek...A „szarufák” szintén baltanyél vastagságú két öles fiatal surján törzsei voltak...Ij-szerűen, adott görbületre meghajtva, amelyek igy szarv-formájukat megtartották (innen a név adott görbületre meghajtva, amelyek igy szarv-formájukat megtartották (innen a név — szarufa). Alkatrészei voltak még a karim, csicsák vagy csücsök, a két aszkuppu (küszöb), a boritó kálim, a két kalins (kilincs), gamós cövekek és marhabőr szíjazat. A sátor teteje nyitott volt, melyen keresztül távozott a füst. Padányi mesteri módon írja le részletesen a kálim minden helyiségét, azoknak célját, a család fekvőhelyeit, a gyerekek elhelyezését. Nekem célom volt ezzel a kis összefoglalással bemutatni a Nyugat műveltségét, melyről dicshimuszokat zengenek és „pogány” őseink „elmaradottságát”, melynek ismeretében nem szégyenpir önti el arcunkat, hanem büszkén, emelt fővel állunk meg tudásuk előtt. AZ ELVESZETT VILÁG (Folytatás a 13. oldalról) jellemzést találunk az indiánokról, mely egy-kettőre szertefoszlatja eddigi romantikus indiánképzeletünket. Meglepetéssel is szolgál Kutasi az indiánokról: „Az amazonasi törzsek nagy része ismeri a fogamzásgátló növényi kivonatokat! A Roraima vidékén élő karib és aruak indiánok manaka néven ismerik a fogamzásgátlót, más törzseknél piraim a neve. ősi családtervezés folyik, mert a törzs területe csak korlátozott számú közösséget tud eltartani. Egyes törzseknél az asszonyok háromévenként eshetnek teherbe, illetve hordhatják ki gyereküket.” Megismerkedünk Manausnak, vagy ahogy itt nevezték, a dzsungel Párizsának tündöklésével és bukásával. Kutasi bíráló tollal — háta mögött két évtized helyi tapasztalatával — még tanácsadást is megkísérel a tétova manausiaknak: „Ma már nevetségesnek tűnik, hogy a kaucsukkorszakban Amazónia szivében európai szabású világvárost akartak teremteni szecessziós és neoklasszikus épületekkel, dekadens álromantikával. Nyilvánvaló, hogy valami más kell. Manaus soha nem lesz Sao Paulo, nem lehet áttelepiteni a paulisták ritmusát, amazóniához meg kellene találni a kulcsot.” A tudományos alapossággal közölt ismeretek mellett Kutasi nem feledkezik meg a mai brazil világ egy-egy jellemző figurájának bemutatásáról sem. Dicséretére válik a Gondolat Kiadónak a tetszetős könyv. („Az elveszett világ” megrendelhető a budapesti KULTÚRA Könyvteijesztő Vállalattól.) Meruk József
