Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)
1976-09-30 / 40. szám
ÉRETTSÉGI TALÁLKOZÓ MAGYAR HÍRADÓ 15. OLDAL .............— ■ ------ ' MAGYAR NÉPSZOKÁSOK KELENGYE CSENGŐSZÓVAL Irta: HALMI DEZSŐ Hogy miért éppen a 47., arra Kovács Endre osztálytársam, a találkozók szervezője igy adta meg a választ: ..Minden évben a világ távoli részeiből is összehívjuk osztálytársainkat, mert nincs olyan esztendő, mely ne ragadna el közölünk valakit és mint a szőlőfürtöt szemenként csipdesi le a halál azokat, kik még megmaradtunk. ,,Ez igaz, mert 1928-29-ben, a miskolci Hunfalvy János reáliskolában 35-en végeztünk s ma csak 16-an vagyunk életben. Ez nem egy kis szám 47 év után, ha a II. Világháború borzalmait, felesleges emberirtását figyelembe visszék. Az osztályban 18 izraelita vallásu tanuló közül 7 van életben. Sokan a háború miatt, kevesek természetes halállal hagytak itt minket. Az egyik osztálytársunk, Jungreisz Ernő a halál keserves borzalmait élte végig. Munkaszolgálatból tért haza, már 1945-46-ban jó beosztást biztosított magának Miskolcon, élelmiszerek elosztása is hatáskörébe tartozott. 1946 nyarán a vasgyári munkásság mozgolódni kezdett, mert a legfontosabb a ..mindennapi kenyér” sem volt biztosítva családjuk s maguk részére. A hatóságok nem akarták észrevenni a munkásság jogos követelését, a liszt, cukor, stb. élelmiszerek egyenlő elosztására vonatkozó kérelmét. A vasgyári dolgozók fellázadtak, vasdorongokkal, kalapácsokkal vonultak be Miskolcra Jungreisz irodája elé. Ott nem kaptak kielégitő magyarázatot, sem megnyugtató Ígéretet, igy az éhes, elvakult tömeg behatolt az irodákba, Jungreiszt agyonverték és holttestét egy laposkocsi után kötve húzták végig a városon. — Másnap már volt frissen sütött kenyér. Az elmúlt hónapban U-en találkoztunk a régi Vili. osztályban. Elképzelhető a meglepetés, mikor 47 év után vizsgálni kezdtük egymás arcát, kit is keressünk a ráncos arc mögött, kit takar az ősz haj, vagy kié a tar koponya. Sokakat az iskola padjában láttam utoljára, együtt szurkoltunk, hogy lesz -e felelés, mily kedve van az előadó tanárnak. Ma már közülük egy sem él. Mi a szét hullott osztály megmaradt katonái őrizzük emléküket s adjuk tovább a belénk oltott tudást. Valami el nem mondható érzést vett rajtam erőt, mikor megfoghattam a felém nyújtott kezet, átölelhettem a régi barátot, magamhoz szoríthattam a zokogó fejet és annyi év után beülhettem a régi padba. Egész nap együtt voltunk, a közös ebédet a Miskolc melletti Görömböly-Tapolcán költöttük el. Mindenkinek volt bőven mondanivalója, egy élet boldog-, keserves napjai, tragédiák, csodával határos megmenekülések kalejdoszkóp történetei törtek fel lelkünk mélyéről. Gondoljunk csak vissza! 1929 látszólag a béke éve volt, körítve-munkanélküliséggel, 60 filléres napszámmal, látástól-vakulásig tartó mezőgazdasági munkával, stb. Ez csak az árnyékoldal, a kép alig látható, elfátyolozott fele napsugárban fürdött. Estélyek, bálok, parádék voltak kísérői a ,,társaság” életének. Ezek tagjai nem vettek részt az ország termelő munkájában, mint dologtalan herék húzódtak meg a korrupt, protekciós világ kiszolgálásában. Érettségi után kint álltunk az utcán, munka nélkül. Egy lehetőség volt nyitva, a katonáskodás. A kevés zsoldból legalább egy-két évig tengettük életünket és erre az időre a semmitevés, értelmetlen lógás nem okozott gondot. Az eredménytelen munkakeresés, az alkalmi munkák ideje évekig tartott. 1938-ban megváltozott minden, kapósak lettünk. Nemcsak a honvédség, hanem az ipar, kereskedelem is keresett alkalmazottakat. A politikai konyhák méregfazekaiban már erősen keverték a háború mérgeit. Hazánk elrabolt részeinek egyes területeit sikerült visszakapnunk. Majd ránkszakadt all. Világháború minden szenvedésével, a katorgák utjával. A háborút elvesztettük s ki megmaradt, vagy a hazátlanságot, vagy a folytonos zaklatást választotta. Csoda -e. hogy ily sok megpróbáltatás után még 16-an megmaradtunk? Amerika, Ausztrália, Dél- Amerika. Közel-Kelet és Európa országaiba vagyunk szétszórva. Az USA-ból ketten vettünk részt a találkozón. A harmadik, ki Los Angelesben orvos, egyáltalában nem akar tudni rólunk, magyarul nem szólal meg és a régi hazával, mely felnevelte, semmi közösséget vállani nCm akar. Nem baj Tarján György, a te viselkedésed nem tart vissza minket a további s nem utolsósorban az 50. érettségi találkozó megrendezésétől. — A Te édesapád, Tarján Ödön, magyar szakos tanár volt osztályfőnükünk, ki látva a Te magatartásodat, könnyes szemmel néz le ránk, a megmaradt osztálytársakra. Adja a jó Isten, hogy mi 12-en újra megölelhessük egymást, szeretettel adózzunk a régi emlékeknek és némán-, állva tüntethessünk azokért az osztálytársakért, tanárainkért, kiknek csak szelleme lebeg körül bennünket a régi osztályban, a megkopott padokban, figyelve a fehér számokkal teleirt. öreg tábla felé. Adj Uram erőt, hogy az 50. évet megérhessük. (Fairfax, California) Szenzációs régészeti felfedezés (Folytatás a 14. oldalról) Urusalima (Jeruzsálem) helynevekre. A táblák történeteket mondanak el a világ teremtéséről és egy nagy özönvizről. Mindkettő megfelel a bibliai elbeszéléseknek. Egy nagyobb kanaáni birodalom virágzott a világ e részén. A kanaániak elfoglalták a mai Izraelt, Libanont, Nyugat-Sziriát. Alfabétát találtak fel. Ök uralkodtak a Közel-Keleten az i.e. XX. században, amikor a héberek bevándoroltak erre a területre. A kanaániak asszimilálták őket, hatottak Írásukra, költészetükre, mitológiájukra. Az ősatyák és leszármazottaik nem éltek Ebiában, de hasonló kultúrkörhöz tartoztak s olyan helyről jöttek, ahol ez a hagyomány élt és befolyást gyakorolt. Itt közelebbi párhuzamokat nyerünk a Bibliához, mint eddig bárhol másutt. A feldolgozás csak most veszi kezdetét. A tudósok egész gárdája nyúl az anyaghoz, hogy a Biblia szempontjából értékesítse. BUDAPEST, Pest m. — A budapesti Néprajzi Muzeum az egykori magyar paraszti lakodalmak tárgyi emlékeiből kiállítást tervez. Himes guzsaly Magyar hagyomány: a legények házassági szándékát a leányokhoz küldött ajándék jelezte: himes guzsaly, mángorló, sulyok, kapatisztitó, vászonfeszitő. A kedvestől viszonzásul hímzett zsebkendőt, bokrétát, dohányzacskót kapott. A figyelemjelbeszédet visszájára is lehett fordítani. Az elhagyott, haragos legény májusfa helyett rongyokkal, döggel teleaggatott tüskés ágat tűzött ki volt szerelme háza elé. Az eljegyzés: jegyváltás, kendőzés erősítette a házassági ígéret komolyságát. A lány jövendő hitvesének jegyinget, olykor gatyát is, kiegészítésül pedig pipát, díszes gombot, s ha tellett, még órát is adott. A fiatalember pedig gyűrűt, pénzt. Sokfelé emlékeznek még a jegycsizmára, jegycipőre. Terített ház Ha az eljegyzés felbomlott, az ajándékokat kölcsönösen visszaküldték. A bosszúálló volt vőlegény végigment a falun, kapcának viselve a jegykendőt, s hogy mindenki észrevegye, annak rojtjait kilógatta csizmájából. A mennyasszony kelengyéjét anya és lánya éveken keresztül fonta, szőtte, varrta. Csengőszóval, kocsin hordozták végig a falun, s a szekeret, lovat is feldiszitették. Volt, ahol a móringból alkalmi kiállítást rendeztek, ezt ,,terített háznak” nevezték. A szegényebbek a hozományt lakodalom előtt vagy után, hajnali derengésben, esti szürkületben, csendben, feltűnés, zeneszó nélkül vitték a vőlegényes házhoz. Kakas kötelező A mennyasszony legjellemzőbb dísze a koronára emlékeztető koszorú. A vőlegényt bokrétája, szalagjai tették megkülönböztetően ékessé. Az esküvői ebéd, vacsora egyik kötelező fogása a kakas — a termékenység jelképe. Az ifjú pár a násznép előtt egy tányérból evett. S a lakodalmas kalácsból — a mennyasszony hozzátartozói hordták ünnepélyes menetben a férj házához — minden vendégnek ennie kellett. "Minden nagy gondolatnak, Hiába, ily kicsinyes a bukása.” (Madách)
