Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)

1976-07-08 / 28. szám

MAGYAR HÍRADÓ .5. OLDAL SZAMOAI KÉPESLAP FEKETE LÁVATORNYOK, TARAJOS HULLÁMOK FAGATOGÓ, — Faga’alu helységben nyílt meg 1968-ban Dél-Öceánia legmodernebb e­­gészségügyi központja, a Lyndon B. Johnson kórház. Három és fél millió dollárt ajándékoztunk ezzel a szamoai népnek — hirdetik a szamoai prospektu­sok. Jó darab séta után szétágazik az autóut. A bal oldali ág a Tafuna község határában léte­sült nemzetközi repülőtérre ve­zet. A hatalmas betonpályákat még a háború alatt építet­ték, amikor Tutuila nemcsak az amerikai tengeri flotta, hanem a légierők legfontosabb támasz­pontja volt. Itt rendezték be főhadiszállásukat a hires ameri­kai „repülő tigrisek”. A háború befejeztével Tutuila elvesztette hadászati fontosságát, a Pago Pago-öbölben felszámolták a hadikikötőt, a légibázist pedig átadták a polgári forgalomnak. Jelenleg Tafuna, vagy ahogy a menetrendekben nevezik, Pago Pago az Észak-Amerika és Ausztrália között közlekedő gépóriások egyik fontos közben­ső állomása. A parton Tutuila-sziget legpompásabb természeti képe a délnyugati partokon tárul elénk. A partsze­gély csupa cikcakk, fekete lávatornyok viaskodnak a tarajos fehér hullámokkal, mig az öblök iveit szegélyeit virágos cserjék, karcsú pálmafák koszorúja öve­zi. Ahány öböl, megannyi kis falu. A déli óráktól kezdve a több hullámban érkező szokásos ziva­tar pásztáztá végig a partokat. Jó alkalom arra, hogy bemenekül­jek egy-egy falusi házba, úgyne­vezett faléba és megismerkedjek lakóival. Az utolsó zápor Ama­­nave falunál, az autóut bevégző­désénél kapott el. A fedél alá csalogató személy ezúttal egy csinos kislány volt^Forró fekete­kávéval kezdte a kínálást, majd megkérdezte: — Az Intercontinentalban lakik? Az túl drága hely — feleltem. — A szállás és étkezés együtt legkevesebb napi negyven dollár — igazolta állításomat a leány­zó. — Én csak tudom, hiszen ott dolgozom. Éjszakai felszolgáló vagyok a bárban. — Mennyit keres? — Kéthetenként 102 dollárt, meg ami még jön a turistáktól — válaszolta nevetve, majd elko­molyodva folytatta: — Kell a pénz, mert nagy a család. Tizenketten vagyunk testvérek és közülük nyolc még iskolába jár. Három idősebb testvérem vi­szont Amerikában dolgozik. Engem is csalogatnak, de mi lesz a gyerekekkel, ha én is felkere­kedem? Apám a Van Camp halkonzervgyárban dolgozik, az ő keresete azonban nem elég a család eltartására. Könnyű eljutni Amerikába? — Csak pénzkérdés, meg kell váltani a repülőjegyet — válaszolta a leány. — Hiszen tudja, mi kelet-szamoaiak íz USA állampolgárai vagyunk. Népvándorlás Közben elállt az eső. Kisvár­tatva harsány gyermekzsivaj hal­latszott. Megjöttek a gyerekek az iskolából. Nem 0 sokkal később hazaérkezett a családfő is, és most már őt kezdtem faggatni. Nem kellett erőltetnem, beszélt ő magától is. — A háború alatt én is a tafunai repülőtéren dolgoztam — kezdte a beszámolót. — Amikor a „repülő tigrisek” elmentek, az amerikaiak fel­mondtak, s kereset nélkül maradtam. Nagyon nehéz idő­szak következett, mert a hadiki­­kotoben elbocsájtották a szamo­ai alkalmazottakat. Ezekben az években vagy ötezer szamoai ember kényszerült útra kelni, hogy Hawaii-on vagy Kaliforniá­ban keressen megélhetést maga és családja számára. Persze a munkanélküliség azért nem csökkent, mert a kivándoroltak helyére sokan jöttek Nyugat-Sza­­rnoából, ahol még nagyobb volt a nyomor. Nekem szerencsém volt. A japánok 1953-ban a Pago Pago-öböl túlsó partján, Satalá­­ban halfeldolgozó üzemet létesí­tettek. Azóta a japánoknak dol­gozom Megittunk egy csésze kávét, majd a gazda igy fogytatta: — Az utóbbi időben sokat javult a helyzet, több a munkaal­kalom. Nagyobb közmunkák kezdődtek, ahol sok szamoai jut keresethez. Felépült az Intercon­tinental Szálló, rendbe hozták az utakat, uj kórházat, iskolákat és sok más középületet emeltek. Ez mind igaz. Fagatogóban például egészen világvárosi szín­vonalú kereskedelmi városköz­AMIKORA STEWARDESS MÉG ÁPOLÓNŐ VOLT CHICAGO — Claire Rear­don Wassenberg most 67 éves. Ö volt a világ egyik első stewar­desse. Abban az időben azonban minden másképpen volt... „Amikor 1934-ben például valaki stewardess akart lenni, akkor először fel kellett mutatni a papírját, hogy hivatásos ápoló­nő” — mondja. „Nem véletlen, j a gépeken olyan sok volt a pontot alakítanak ki. Az ameri­kai tőkések ide szívesebben fektetik be tőkéjüket, mint más fejlődő országokba, mert itt az amerikai lobogó alatt pénzüket teljes biztonságban érzik. — Most már megszűnt a kivándorlás? — kérdeztem. — Nézze, az amerikai kapu nyitva van és sokan hallgatnak a csábításra. Mint hallotta, az én három idősebb fiam is Ameriká­ban dolgozik. Sokkal nagyobb baj az, hogy a tanult fiatalok nem térnek vissza, ha odakint elvégzik az egyetemet. Ugyan­akkor Nyugat-Szamoa felől, de más szigetekről is tanulatlan, szakképzetlen emberek vándo­rolnak be hozzánk. Felbomló nagycsalád Fél évszázadon át — 1951-ig — az amerikai haditengerészet igazgatta a szigeteket, majd ezt követően a Belügyminisztérium felügyelete alá helyezték őket. 1948-ban a szamoaiak kérésére létrejött a kétkamrás helyi törvényhozás, amely azonban csak „tanácskozó törvényhozói” feladatokat tölthetett be. A tény­leges hatalom továbbra is az amerikai belügyminiszter által kinevezett kormányzó kezében maradt. Csak 1967-ben lépett életbe az uj, módosított alkot­mány, mely a két házat törvények alkotására való joggal ruházta fel. Nyugat-Szamoában a társadalom alapegysége az aiga (a nagycsalád) és a hatalom ezek vezetőinek, a mataioknak a kezében van. Ez az ősi, sajátos polinéziai feudális rend Ameri­kai Szamoában felbomlás alatt áll. Itt a civilizáció erőteljesebb behatolásával a mataiok teljha­talma csak az eldugottabb falvakban érvényesül, a Pago Pago-öböl mentén pedig egy sajátos „elpolgáriasodott” sza­­moa társadalom van kialakuló­ban. Számos családban a megél­,,beteg”. Ki elájult, ki olyan rettegésben volt, hogy ápolónőre volt szüksége, nem beszélve a viharokról — ilyenkor az embe­rek majdnem kirepültek a székükből.” „Általában magunkkal kel­lett vinni néhányezer dollárt, hogy vissza tudjuk téríteni az utasoknak a jegy árát. Azokban az időkben ugyanis gyakorta kellett kényszerleszállást végre­hajtanunk és ilyenkor pénzt kellett adnunk az utasoknak, hogy jegyet tudjanak váltani — vonatra.” hetés fő forrása már nem a föld, I a kókusz- és kenyérfák termése, hanem a munkavállalásért ka­pott pénz, amiért viszont a föld minden termékét meg lehet j vásárolni. i Balázs Dénes Az akupunktúra segített: 7 év után megszületett a bébi LONDON — Évekig próbál­koztak az orvosok a legkü­lönbözőbb terápiákkal, mégsem sikerült gyereket szülm'- Lynn McDonald angol feleségnek. Hét évig „harcolt” Lynn azért, hogy gyereke születhessen. Ekkor alkalmaztak egy nyuga­ton még nem általános gyógy- . módot, a kínai eredetű aku­punktúra (tűszurásos gyógymód) módszerét. Ez segítette Lynn McDonal­­dot, akinek idén született meg az első gyereke. Ez volt az első alkalom, hogy a termékenységet segítette a tűszurásos módszer alkalmazása Angliában. REJTÉLYES ÜGY LONGON, Anglia — Agatha Cristie utolsó titka. Ez a kri­minalisztikai rejtvény foglalkoz­tatja a La Manchecsatorna túlsó oldalán lakókat, s ha Hercule Poirot betga mesterdetektiv nem halt volna meg, ő talán meg­fejthetné. Hogyan lehetséges, hogy a regényíró, akinek 400 millió példányban adták el műveit, 103 nyelven, s akinek színdarabjait évtizedek óta játsz­­szák, az örökösökre mindössze háromszázezer dollárt hagyott? „Aztán itt van az alkohol. Akkor tilos volt az ivás a gépén, azonban néhány utas annyira félt a repüléstől, hogy inkább azonnal leitta magát, hogy leküzdje félelmét.” Chicagóban most találkozott 500 volt stewardess. Claire Reardon Wassenberg egy az ötszázból. 13 millió dollár az adónkból PHILADELPHIA — Ebben a városban található az a hajó, melynek érdekessége az, hogy sohasem úszott még, idáig nem bocsátották vízre. A Pentagon rendelte ezt az úgynevezett , .kórházhajót”, majd 13 millió dolláros költ­séggel megépítették azt. Ezen kívül még mindig évi 90,000 dollárt fizet az adó­szedő csupán azért, hogy fenn­tartsák a hajót. A hajót a Görögországban lévő amerikai tengerészek számára építették „szórakozási, pihenési, valamint egészségügyi célokra.” Azóta sem használták. „Én figyelmeztettem Zumwalt admi­rálist” — mondotta Charles Bennett demokrata kongresz­­szusi képviselő, „hogy az egész csak pénzpocsékolás, de nem hallgatott rám.” Olasz tengeijárók „nyugdíjazása” GENUA, Olaszország — Csipkerózsika álmát alussza a genuai kikötőben az olasz ten­gerhajózás egyik büszkesége, a jelentős ráfizetés miatt szolgála­ton kívül helyezett 46 ezer tonnár luxus személyszállító, a lv..­­chelangelo. Hófehér testén már kiütnek a rozsdafoltok. Ha lem dolgozna karbantartásán napon­ta 36 matróz (amikor üzemben volt 700 főnyi személyzet látta el a teendőket), teljesen tönkre­ment volna. La Spezia öbölben, Porto Venerében horgonyoz a Michelangelo ugyancsak „nyug­díjas” ikertestvére, a Raffaello. A népnyelv mind a két 1965-ben épített hajót Csipkerózsikának nevezte el. Karbantartásuk és egyéb, a hajók horgonyzásával kapcsolatos költségek havi 200 millió lírába kerülnek az olasz államnak. 1

Next

/
Thumbnails
Contents