Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)
1976-09-09 / 37. szám
GYÜJTŐSZENVEDÉLY Irta: MÁRER GYÖRGY Azt hiszem, a gyűjtőszenvedély jellegzetes emberi tulajdonság. Egyszer mindnyájan gyűjtöttünk valamit, voltak népek például, akik emberi skalpokat. A legtöbben azonbanperszepénzt, ami nem mindenkinek sikerült. Én gyermekkoromban sok mindent gyűjtöttem. Legtöbbször színes golyókat, azután gombokat, főleg gyöngyházgombokat, mert azok a gombozásnál duplán számítottak. Később, értelmem fejlődésével, rátértem a számolócédulák gyűjtésére. Még most is Márer György emlékszem, hogy a legváltozatosabb sorozatot a Törely-pezsgőgyár hozta forgalomba. Végül én is, mint annyi más, bélyeget kezdtem gyűjteni. Ezt azonban nem szakszerűen csináltam; a bélyegekkel inkább csak játszottam. Kiválogattam azokat a bélyegeket, amelyeken fejek voltak, királyok, köztársasági elnökök, hadvezérek, tudósok és költők fejei, ezeket azután két csoportba osztályoztam: a vörösekésakékek csoportjába. A vörösökhöz tartoztak a bordók, barnák, sárgák, rózsaszínűek is, a kékekhez viszont a zöldek, lilák és szürkék. A két csoport hadat viselt egymás ellen. A kezembe vettem az egyik csoportból is, a másikból is vagy száz bélyeget, a két kezemmel összeráztam, majd az asztalra borítottam őket. Amelyikük a képes felére esett, azt halottnak nyilvánítottam és megszámoltam, melyik csoportnak maradt több tagja „élve”. Mert ez a csapat lett a csata győztese. Azután, ahogy öregedtem, más játékokat találtam ki magamnak és más dolgokat kezdtem gyűjteni. Például.barátokat, sőt, mit tagadja, ellenségeket is. De most nem arról akarok Írni, hanem két másik „gyűjtőről”. Az egyik egy londoni nő, a másik egy New York-i fiatalember. Hogy mit gyűjtött a londoni nő? Nem hinnék el: férjeket. Persze más „féíjgyűjtőket” is ismerünk, pl. Barbara Huttont, a Woolworth „five and dime” áruházak multimilliomos főrészvényesét. Nem is beszélveGáborZsazsáról, akinek legalább hat félje volt, eddig, lehet azonban, hogy több is, dehát a magamfajta öregembernek már romlik az emlékezőtehetsége és a számolóképessége. A londoni hölgy azonban lepipálta a magyar és amerikai rekordokat, nem kevesebb mint 50 férjet gyűjtött össze magának. Mennyi idő alatt, a hölgy még csak 40 esztendős és nem a bölcsőben kezdte a férjgyűjtést, hanem, mondjuk 39 esztendőskorában. Ez alattazidőalattvoltatöbbiközötttörök félje, marokkói, ciprusi, hindu, egyiptomi, szóval tarka-barka nemzetközi társaság, amelynek tagjai azonban egyben megegyeztek egymással: valamennyien illegálisan kerültek Angliába. Nősülésük célja tehát az volt, hogy az angol állampolgárnővel kötött házasság révén megszerezzék a letelepedési engedélyt, esetleg az állampolgárságot és ezzelamunkalehetőséget.Igykerültekegyházasságközvetitő karmai közé, aki összehozta őket a szóbanforgó hölggyel, aki mellesleg karcsú, csinos és szőke. A „feleség” előzetesen mindössze egyszer találkozott vőlegényével, a bemutatkozásnál, majd természetesen másodszor, egyben utoljára az anyakönyvezetőnél, ahol a fiatal pár érzékeny búcsút vett egymástól. Mindez 630 dollárjába került a vőlegénynek, amiből 180 jutott a hölgynek. Ez azt jelenti, hogy 50 házassága nem volt kimondottan szerelmi, hanem inkább érdekházasság. Szerencse, hogy London igen nagy város, sok benne az anyakönyvezető és a környező helységekben is könnyen el lehetett jutni egy kis esküvőért. így sokáig nem derült ki, hogy a szőke hölgy alig néhány napja, esetleg órája már kötött házasságot. Annál kevésbé, mert rendszerint különféle álneveken csinálta, más és más hamis lakáscímmel, olykor „alvállalkozó” beiktatásával. A Scotland Yard azonban végül is rájött a sorozatos házassági csalásra, az50 férjet sorra le is tartóztatta, de a szőke démonnak egy ideig bottal üthették a nyomát.1 A másik gyűjtő, egy 33éves New York-i fiatalember, akinek az volt a hobbija, hogy albérlőket gyűjtött, összesen 33-at, rövid pár hét alatt. Milyen nagy lakás lehet, ahova ennyi albérlő befér? Az ember azt hinné, hogy egy vidéki kastély legalább 50 szobával. Ez esetben azonban csak egy „stúdió-lakásról” van szó New York kellős közepén, az East 70-es utcában, egy „walk-up” ház harmadik emeletén. A szépen berendezett, léghűtéses lakást rádióval, tv-vel, villannyal, gázzal, fűtéssel stb. havi 245 dollárért adta ki az albérlőknek. A baj csak az volt, hogy egyszerre adta ki mind a harmincháromnak, akik mitsem tudtak „társbérlőikről”, mindegyikük azt hitte, hogy ő azegyedüli albérlőés hogy az előnyös albérletet be is biztosítsák maguknak, nyomban kifizették előre azegyhavi bérletet, sőt sokat — tudva, hogy már többen jelentkeztek a főbérlő hirdetésére — még kéthavi biztosítékot is letettek. A főbérlő ur, aki ilymódon mintegy 17.000 dollárt szedett össze, azzal búcsúzott a klienseitől, hogy pár hónapra külföldre utazik és a lakáskulcsut majd a házmesternél vehetik át. Nagy lett az albérlők csodálkozása, akik a főbérlő nyugtájával a kezükben a kulcsot követelték a szupertől, amikor megtudták, hogy nincsenek egyedül ezzel a követelésükkel és hogy végül egyiküket sem engedik be a lakásba. A rendőrség vette a kezébe az ügyet és kiderítette, hogy a főbérlő, kéthónapi görögországi nyaralás után, időközben visszatért New Yorkba és régi lakásától nem messze bérelt újabb lakást „alaptőkéjének” utolsó maradványaiból. Gyorsan lefülelték őt, az eljárás már meg is indult ellene. És itt lép a színre a harmadik gyűjtő: az igazságszolgáltatás, amely várakozási állományba helyezte őt. Stílusosan — gyűjtőfogházba. — Képtelen vagyok megjegyezni, melyik közülük a republikánus és melyik a demokrata. segíts kibírnom Szekeremet eltévedni ne hagyd feszítsd az égre szárnyamat Dalt dalofj ha fáradok ha végképp magamra maradok Ha rámszabadul vadak falktya ne hagyj ne hagyj egyedül-magamra És ha bennem hiányod havazik segits kibirnom tavaszig. Kapusi Imre GONDOLATOK Olyan kapzsi, mondják valakiről, hogy még az oroszlánrészt is eleszi az oroszlán elől. • Nem feltétlenül szükséges vetélytársunktól rúgással elbúcsúzni, ha kézszoritással is lehet. • Ha óriást látsz, figyelmeztet a bölcs, mindenesetre ellenőrizd a Nap állását, nem csupán egy törpe árnyéka-e. Az olsu diplomáciája, avagy a diplomácia megolqjozása (Folytatás a 6. oldalról) tudományos, kulturális és finansziális együttműködésről. Mint Kalifornia és Alaszka egykor Sokan utalnak arra, hogy ma az olaj olyan, mint egykor az arany volt. És ma az olajtermelő országok olyanok, mint Kalifornia,vagy Alaszka volt egykor az amerikaiak számára: országok, amelyeket az emberek fel akarnak fedezni, ki akarnak használni, országok, amelyek rohamosan fejlődnek. Gazdag követség—gazdag követek Az olajtermelő országok követségei újabban kivül-belül gazdagabbnak látszanak, mint tok más ország követségei. A nagykövetek nagylábon élnek, mintha fitogtatnák: lássátok, hogy milyen gazdagok vagyunk! A legjobb partirendező Az olajtermelő országok nagykövetei közül az amerikaiak a legjobban az iráni nagykövetet ismerik. Zahedi, aki most 49 éves, arról lett hires és azért került a lapok érdeklődésének középpontjában, mert úgy látszik, hogy meghódította Elizabeth Taylort. Diplomáciai körökben azonban másról is jól ismerik őt. Arról, hogy ő a legjobb partirendező, akinek fogadásai és ebédei, vacsorái és egyéb rendezvényei mindig is vonzották az újságírókat, fotóriportereket és diplomatákat. A többiek kevésbé ismertek a közönség előtt, de annál inkább diplomáciai és újságírói körökben. Sok különbség ellenére, úgy látszik, hogy az arab országok követei egyben közösek: gazdagok és mind ők, mind követségeik ki is mutatják ezt. És ügyfeleik is gazdagok: a legnagyobb amerikai vállalatok és bankok. Spectator
