Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)
1976-08-26 / 35. szám
20. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ MÓRICZ ZSIGMOND: FORRO MEZŐK A főbíró csodálatosnak erezte, hngv nek.K kell in hármuknak, 3KÍk egyikük ‘túr, kedvelte, aKik talon mind a hármán csak szenvedtek az elmúltnak a/ élete miatt itt keil ’ünődni s öntudatlan eszközei lenni ,w igazs tg kiderítésének Mintha mindnyájuk felett ott ülne, s nézne apió, szenvedő mozgásaikat az igazság. Az ablakok nyitva voltak a roppant hőség miatt, s az utcár. egyre-másra zörögtek a kocsik Az autók búgva mentek el, s a kis falu kezdett szokott csöndjébe merülni.- Kérem, bíró úr, hozassa be azt a kertészt.- Igen, tekintetes főszolgabíró úr. De a maga lábán nem tud bejönni, mert nincs neki, hanem majd szekeret küldök érte- Feleségével együtt.- Igenis. A bíró vette a kalapját, s elment- Bíró úr - szólt utána a főszolgabíró , a kastélyból a személyzetet rögtön be kell rendelni, mihelyt a nagyságos asszony elmegy. Tudja meg, hogy itt van-e még, de vigyázzon, hogy addig semmi zavaró ne történjen. Felállott, s közelebb ment a bíróhoz. Halkan beszélt, mint az összeesküvők.-- Ezt magának személyesen kell megcsinálni; menjen be a kastélyba, s nézzen szét, és - jól figyelje meg mindenkit, aki ak • kor este részt vett a dologban, rendeljen ide De nagyon vigyázni kell Csendőröket láttam a temetésen valahogy meg ne szimatol -. • janak valamit. Isten őrizzen, hogy időelőtt csendőrök avatkozzanak a dologba.- A csendőrök már elmentek Ebben a pillanatban kinyílt a terem belső ajtaja, az, amely a lakásba visz, s belépett rajta feldúlt arccal és magából kikelve a jegyzőné- Tartóztassanak le, tartóztassanak le mondta , én ezt nem bírom tovább, én ezt nem bírom, nem bírom tovább1 Rémülten néztek rá mindnyájan. Az asszony ki volt fordulva szokott hűvös elegáns formájából, haja szétdúlva, a szeme szára zan égett, s a kezeit tördelte.- Nagyságos asszony - szólott a főbíró. A jegyző elfordult, nem akart a feleségéről tudomást venni- Én mindent tudok - mondta az asszony , itt volt nálam délután szegény, én mindent láttam, s nekem szólani kellett volna, ez lehetetlen, ez borzasztó, ez borzasztó- Parancsoljon helyet, nagyságos asszony. De az asszony nem bírt magával, nem tudott leülni, nem tudott uralkodni szörnyű idegrohamán.- Megölték, megölték! Egy gazember ölte meg, egy alávaló gyilkos, és én tűröm, hogy menekülhessen jaj, miért nem szólottám a legelső percben . de el voltam kábítva, meg voltam felemlítve, én szerencsétlen vagyok!- Ki az, akire gyanakodik, nagyságos asszony 7- Láttam, láttam, ahogy a szeme villogott, már akkor figyelmeztetni akartam Lászlót, hogy vigyázzon, kedves Most lerogyott egy székbe, s az arca elernyedt, és mélyen lihegve lélegzett. Már úgy látszott, zokogásba fog kitörni, de újra magához tért, s beszélni kezdett.- Ipélután itt volt László, s az az ember az utcán ment, s ő bekiáltotta. Bejött. Olyan volt, mint egy hiéna. Úgy nézett, mint egy állat, aki rögtön a lábába harap az embernek. Jaj, rettenetes volt. Az úr megszidta valamiért, a tehén, egy tehenet levágott a pásztorral, mert azt mondta, hogy már nem bírt járni, és nem is várták az állatorvost, széthordták a darabjait. Ezért nagyon leszidta.- Pofon ütötte?- Igen... Nagyon... Akkor is gondoltam, hogy hogy meri. I Hogy mer ilyenekkel így szembeszállni. Hisz ez gyilkos, csak rá j kell nézni az arcára, csak látni kell, milyen alattomosan és ellensé- I gesen áll. Hát az istenért, hogy meri magára uszítani, hiszen ez I a legelső pillanatot felhasználja, hogy lelője... jaj... jaj. . S elkezdett kiáltani, úgy szakadt ki belőle a sikoltás, már alig volt önuralma, hogy visszafojtsa a hangot.- Jaj szegény - tördelte a kezét -, jaj szegénykém, jaj én ártatlanom! Mint a halottsirató parasztasszonyok, jajveszékelt.- Tegyétek a koszorúmat a lábához a drágámnak, én mindig a lábánál állhattam csupán. Pedig én voltam a szivében. Május 26. Május 26! Én voltam az egyetlene. Május 26! Ó, vigyetek tömlöcbe, én öltem meg, vegyétek fel a jegyzőkönyvet, hogy én engedtem rá a halált! Követelem a büntetést, gondatlanságból okozott halál. Május 26. kötelez: több gondosságot kellett volna tanúsítanom!- Nagyságos asszony, kiről beszél?- Anton, Anton. . így mondta... Anton. I A bíró megszólalt:- A vadász? Aki megszökött? Az úr mindig Antonnak mondta.- Megszökött? - mondta a főbíró elámulva - erről még senki sem szólott. Most a jegyző lépett közelebb, s hevesen:- A sok fordulat miatt elfelejtettem. Mikor felvettem a jegyzőkönyvet, ez a vadász volt az, aki a testet bevitte, s mikor megsejtette, hogy a gyanú ráterelődhetik, abban a pillanatban, ott, míg én a jegyzőkönyvet írtam, megszökött. Hazafutott, átöltözött, s nem mondott a feleségének semmit, csak elszökött A főszolgabíró konsternálva nézett rá. A jegyzőben is elveszett minden önuralom, úgy fel volt dúlva, hogy elvesztette a józan eszét. De a parasztbíró megszólalt.- Engedelmet, főszolgabíró úr, szabad egy kérdést tenni a nagyságos asszonyhoz?.. - s választ se várva, azt kérdezte a jegyzőnétől: - Milyen cipő volt a vadászon, mikor itt volt? A jegyzőné kábultan nézett a bíróra Nem felelt.- Nem tetszett meglátni, milyen cipő volt a lábán7- Nem. Mért?- Nagyságos asszony - mondta a főbíró megvan a gyilkosnak a nyoma Mondja, nagyságos asszony, volt Avary úrnak valaha gumitalpú cipője? Volt. Nem volt - kiáltotta a jegyző.- Volt - mondta a jegyzőné, s didergett. - Volt neki, de nem szerette, égette a lábát- Ezt kell megnézni, hogy ma is megvan-e - mondta a bíró. - Mert az is lehet, hogy ahogy szokta, odaadta a cselédek közül valamelyiknek. A vadásznak jó lehetett, mert az egy olyan hitvány ember, az el tudta volna viselni. Ezzel megint kátyúba jutottak.- Bíró úr - mondta a főszolgabíró , maga menjen rögtön, s vigyázzon, hogy még valaki meg ne szökjön, mert ez egészen összekuszálja a dolgot. A lábatlant rögtön hozassa be, maga pedig őrköajön a kastélyban.- Igenis - mondta a bíró, s elment. Most hárman maradtak, s mind a hárman zavarban és ijedten néztek maguk elé A főbíró élesen nézte a jegyzőt, aztán az asszonyt, aztán újra a jegyzőt.- Miért volt itt délután Avary úr? A jegyzőből kitört valami állati vadság. Mért volt? - mondta szinte röfögve Azért volt, mert én a mezőn voltam, s ő olyankor idejött, ha én nem voltam itthon A főszolgabíró nagy szemet meresztett S újra az asszonyt nézte.- Igen kiáltotta az asszony . én vagyok az egyetlen a vilá gon, aki mindent tud. Én mindent tudok, mindent tudok mindent tudok' Jaj, a boldogtalan, jaj, a boldogtalan jaj jaj (folytatjuk) Jézus életének, tanításának ismerete és követése nélkül ma nem vallhatjuk magunkat keresztényeknek. Jézus ' élete és tanítása abszolút világosan ' szemléltette, hogy az Isten előtt 1 egyedül kedves élet: az írott Igének , egyedül engedelmes élet, Az ilyen élet áldozattal jár. Jézust a Szentlélek vezette a pusztába (Mk.l:12 és Lk.4:l) és ma ugyanaz a Lélek Jézus tanítványait is szembesíti a hitehagyás hatalmával. Lucifer igy szólt: „Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyérekké.” Mt.4:3. Nagyon sokan úgy tekintik Jézus és Lucifer közötti küzdelmet, mintha saját életükre semmi kihatása nem volna. Pedig ez a küzdelem minden egyes emberi szívben megismétlődik, a Te szivedben is, kedves olvasó. Lucifer azt tervezte, hogy Jézust ugyanúgy fogja legyőzni, mint kezdetben az első emberpárt is legyőzte. Hogyan? Isten szavának igazságát kétségbe vonta .Csakugyan azt mondta az Isten...?’ I Móz.3:l. Kétkedést, hitetlenséget sugallt Isten szavával szmben. Azután hogy Isten az embert megteremtette, az Éden kertjébe helyezte, hogy| művelje és őrizze azt: „És PARANCSOLTA az Ur Isten az embernek, mondva — A kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és a gonosz ' tudásának fájáról, arról ne egyél, mert amely napon eszel arról, bizony meghalsz!” I Móz.2:16—17. Ezzel szemben Lucifer először j kétkedést sugallt: „Csakugyan azt i mondta az Isten...?” Majd másodszor \ pimaszul megváltoztatta Isten szavát, sőt mi több, parancsát: „...a kertnek egy fájáról se egyetek? — Bizony nem haltok meg!” I Móz.3:l, 4. A Jordánnál Jézus megkeresztelkedésekor igy szólt az Atya: „Te vagy az én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm.” Mk.l:il. És most, csak egy pár héttel később a pusztában, Sátán arra akarta rávenni Jézust, hogy kétségbe vonja Atyja szavát. Ugyan U ezzel a módszerrel kisért bennünket is. ! Még ma is azt sziszegi: Nem kell szószerint venni Isten Ígéreteit és fenyítéseit. Sátán még ma is azt hazudja: Isten valami egészen másra gondol mint amit mond és mást mond, mint amire gondol. Ne higgy neki! Isten mindig PONTOSAN azt MONDJA, amire GONDOL és PONTOSAN arra GONDOL, amit MOND is. Adám és Éva még a bűnbeesés napján meghaltak volna, de megváltás terve (amit nem a váratlan | szükség szült) még aznap érvénybe lépett: „És csinált az Ur Isteni Ádámnak és az ő feleségének bőr ruhákat...” I Móz.3:21. Ehhez már akkor ártatlan bárányokat kellett megölni, és ezen bőr ruhák felvétele által is igazolták hitüket Isten ama bárányának érdemeiben, aki még ezután volt eljövendő. Ésa.53. Az| Éden-kerttől napjainkig Isten szavának és parancsának megváltoztatása sátáni, mint kezdetben, úgy ma is halált nemz, és ha bármelyik egyház mint a Szenlélek jegyese igényt tartana is erre a megváltoztatási jogra, ezzel halálos bűnt követ el, amely sem ezen világon, sem a másvilágon nem Jbocsájtátik meg neki. Mt.l2:31—32. Az írott Ige által megjelölt ut az élet útja — járjunk azon! Ajánljuk $2,00-os „A Világdráma Utolsó Felvonása” c. könyvünket. P.O. Box 322, Perth Amboy, N.J. 08857. Kérje telefonon: (201) 251-2318. Boüuuky Igor
