Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)

1976-08-26 / 35. szám

20. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ MÓRICZ ZSIGMOND: FORRO MEZŐK A főbíró csodálatosnak erezte, hngv nek.K kell in hármuknak, 3KÍk egyikük ‘túr, kedvelte, aKik talon mind a hármán csak szen­vedtek az elmúltnak a/ élete miatt itt keil ’ünődni s öntudatlan eszközei lenni ,w igazs tg kiderítésének Mintha mindnyájuk felett ott ülne, s nézne apió, szenvedő mozgásaikat az igazság. Az ablakok nyitva voltak a roppant hőség miatt, s az utcár. egyre-másra zörögtek a kocsik Az autók búgva mentek el, s a kis falu kezdett szokott csöndjé­be merülni.- Kérem, bíró úr, hozassa be azt a kertészt.- Igen, tekintetes főszolgabíró úr. De a maga lábán nem tud bejönni, mert nincs neki, hanem majd szekeret küldök érte- Feleségével együtt.- Igenis. A bíró vette a kalapját, s elment- Bíró úr - szólt utána a főszolgabíró , a kastélyból a sze­mélyzetet rögtön be kell rendelni, mihelyt a nagyságos asszony elmegy. Tudja meg, hogy itt van-e még, de vigyázzon, hogy ad­dig semmi zavaró ne történjen. Felállott, s közelebb ment a bíróhoz. Halkan beszélt, mint az összeesküvők.-- Ezt magának személyesen kell megcsinálni; menjen be a kastélyba, s nézzen szét, és - jól figyelje meg mindenkit, aki ak • kor este részt vett a dologban, rendeljen ide De nagyon vigyázni kell Csendőröket láttam a temetésen valahogy meg ne szimatol -. • janak valamit. Isten őrizzen, hogy időelőtt csendőrök avatkozzanak a dologba.- A csendőrök már elmentek Ebben a pillanatban kinyílt a terem belső ajtaja, az, amely a la­kásba visz, s belépett rajta feldúlt arccal és magából kikelve a jegy­­zőné- Tartóztassanak le, tartóztassanak le mondta , én ezt nem bírom tovább, én ezt nem bírom, nem bírom tovább1 Rémülten néztek rá mindnyájan. Az asszony ki volt fordulva szokott hűvös elegáns formájából, haja szétdúlva, a szeme szára zan égett, s a kezeit tördelte.- Nagyságos asszony - szólott a főbíró. A jegyző elfordult, nem akart a feleségéről tudomást venni- Én mindent tudok - mondta az asszony , itt volt nálam dél­után szegény, én mindent láttam, s nekem szólani kellett volna, ez lehetetlen, ez borzasztó, ez borzasztó- Parancsoljon helyet, nagyságos asszony. De az asszony nem bírt magával, nem tudott leülni, nem tudott uralkodni szörnyű idegrohamán.- Megölték, megölték! Egy gazember ölte meg, egy alávaló gyilkos, és én tűröm, hogy menekülhessen jaj, miért nem szó­lottám a legelső percben . de el voltam kábítva, meg voltam fe­lemlítve, én szerencsétlen vagyok!- Ki az, akire gyanakodik, nagyságos asszony 7- Láttam, láttam, ahogy a szeme villogott, már akkor figyel­meztetni akartam Lászlót, hogy vigyázzon, kedves Most lerogyott egy székbe, s az arca elernyedt, és mélyen liheg­ve lélegzett. Már úgy látszott, zokogásba fog kitörni, de újra magához tért, s beszélni kezdett.- Ipélután itt volt László, s az az ember az utcán ment, s ő be­kiáltotta. Bejött. Olyan volt, mint egy hiéna. Úgy nézett, mint egy állat, aki rögtön a lábába harap az embernek. Jaj, rettenetes volt. Az úr megszidta valamiért, a tehén, egy tehenet levágott a pász­torral, mert azt mondta, hogy már nem bírt járni, és nem is várták az állatorvost, széthordták a darabjait. Ezért nagyon leszidta.- Pofon ütötte?- Igen... Nagyon... Akkor is gondoltam, hogy hogy meri. I Hogy mer ilyenekkel így szembeszállni. Hisz ez gyilkos, csak rá j kell nézni az arcára, csak látni kell, milyen alattomosan és ellensé- I gesen áll. Hát az istenért, hogy meri magára uszítani, hiszen ez I a legelső pillanatot felhasználja, hogy lelője... jaj... jaj. . S elkezdett kiáltani, úgy szakadt ki belőle a sikoltás, már alig volt önuralma, hogy visszafojtsa a hangot.- Jaj szegény - tördelte a kezét -, jaj szegénykém, jaj én ártat­lanom! Mint a halottsirató parasztasszonyok, jajveszékelt.- Tegyétek a koszorúmat a lábához a drágámnak, én mindig a lábánál állhattam csupán. Pedig én voltam a szivében. Május 26. Május 26! Én voltam az egyetlene. Május 26! Ó, vigyetek tömlöcbe, én öltem meg, vegyétek fel a jegyzőkönyvet, hogy én engedtem rá a halált! Követelem a büntetést, gondatlanságból okozott halál. Május 26. kötelez: több gondosságot kellett volna tanúsítanom!- Nagyságos asszony, kiről beszél?- Anton, Anton. . így mondta... Anton. I A bíró megszólalt:- A vadász? Aki megszökött? Az úr mindig Antonnak mondta.- Megszökött? - mondta a főbíró elámulva - erről még senki sem szólott. Most a jegyző lépett közelebb, s hevesen:- A sok fordulat miatt elfelejtettem. Mikor felvettem a jegyző­könyvet, ez a vadász volt az, aki a testet bevitte, s mikor megsej­tette, hogy a gyanú ráterelődhetik, abban a pillanatban, ott, míg én a jegyzőkönyvet írtam, megszökött. Hazafutott, átöltözött, s nem mondott a feleségének semmit, csak elszökött A főszolgabíró konsternálva nézett rá. A jegyzőben is elve­szett minden önuralom, úgy fel volt dúlva, hogy elvesztette a jó­zan eszét. De a parasztbíró megszólalt.- Engedelmet, főszolgabíró úr, szabad egy kérdést tenni a nagyságos asszonyhoz?.. - s választ se várva, azt kérdezte a jegyzőnétől: - Milyen cipő volt a vadászon, mikor itt volt? A jegyzőné kábultan nézett a bíróra Nem felelt.- Nem tetszett meglátni, milyen cipő volt a lábán7- Nem. Mért?- Nagyságos asszony - mondta a főbíró megvan a gyilkos­nak a nyoma Mondja, nagyságos asszony, volt Avary úrnak valaha gumitalpú cipője? Volt. Nem volt - kiáltotta a jegyző.- Volt - mondta a jegyzőné, s didergett. - Volt neki, de nem szerette, égette a lábát- Ezt kell megnézni, hogy ma is megvan-e - mondta a bíró. - Mert az is lehet, hogy ahogy szokta, odaadta a cselédek közül valamelyiknek. A vadásznak jó lehetett, mert az egy olyan hitvány ember, az el tudta volna viselni. Ezzel megint kátyúba jutottak.- Bíró úr - mondta a főszolgabíró , maga menjen rögtön, s vigyázzon, hogy még valaki meg ne szökjön, mert ez egészen összekuszálja a dolgot. A lábatlant rögtön hozassa be, maga pe­dig őrköajön a kastélyban.- Igenis - mondta a bíró, s elment. Most hárman maradtak, s mind a hárman zavarban és ijedten néztek maguk elé A főbíró élesen nézte a jegyzőt, aztán az asszonyt, aztán újra a jegyzőt.- Miért volt itt délután Avary úr? A jegyzőből kitört valami állati vadság. Mért volt? - mondta szinte röfögve Azért volt, mert én a mezőn voltam, s ő olyankor idejött, ha én nem voltam itthon A főszolgabíró nagy szemet meresztett S újra az asszonyt nézte.- Igen kiáltotta az asszony . én vagyok az egyetlen a vilá gon, aki mindent tud. Én mindent tudok, mindent tudok mindent tudok' Jaj, a boldogtalan, jaj, a boldogtalan jaj jaj (folytatjuk) Jézus életének, tanításának ismere­te és követése nélkül ma nem vallhat­juk magunkat keresztényeknek. Jézus ' élete és tanítása abszolút világosan ' szemléltette, hogy az Isten előtt 1 egyedül kedves élet: az írott Igének , egyedül engedelmes élet, Az ilyen élet áldozattal jár. Jézust a Szentlélek vezette a pusztába (Mk.l:12 és Lk.4:l) és ma ugyanaz a Lélek Jézus tanítvá­nyait is szembesíti a hitehagyás hatal­mával. Lucifer igy szólt: „Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek változza­nak kenyérekké.” Mt.4:3. Nagyon sokan úgy tekintik Jézus és Lucifer közötti küzdelmet, mintha saját életükre semmi kihatása nem volna. Pedig ez a küzdelem minden egyes emberi szívben megismétlődik, a Te szivedben is, kedves olvasó. Lucifer azt tervezte, hogy Jézust ugyanúgy fogja legyőzni, mint kezdetben az első emberpárt is legyőzte. Hogyan? Isten szavának igazságát kétségbe vonta .Csakugyan azt mondta az Isten...?’ I Móz.3:l. Kétkedést, hitetlenséget sugallt Isten szavával szmben. Azután hogy Isten az embert megteremtette, az Éden kertjébe helyezte, hogy| művelje és őrizze azt: „És PARAN­CSOLTA az Ur Isten az embernek, mondva — A kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és a gonosz ' tudásának fájáról, arról ne egyél, mert amely napon eszel arról, bizony meghalsz!” I Móz.2:16—17. Ezzel szemben Lucifer először j kétkedést sugallt: „Csakugyan azt i mondta az Isten...?” Majd másodszor \ pimaszul megváltoztatta Isten szavát, sőt mi több, parancsát: „...a kertnek egy fájáról se egyetek? — Bizony nem haltok meg!” I Móz.3:l, 4. A Jordánnál Jézus megkeresztelke­­désekor igy szólt az Atya: „Te vagy az én szerelmes fiam, akiben én gyönyör­ködöm.” Mk.l:il. És most, csak egy pár héttel később a pusztában, Sátán arra akarta rávenni Jézust, hogy kétségbe vonja Atyja szavát. Ugyan U ezzel a módszerrel kisért bennünket is. ! Még ma is azt sziszegi: Nem kell szószerint venni Isten Ígéreteit és fenyítéseit. Sátán még ma is azt hazudja: Isten valami egészen másra gondol mint amit mond és mást mond, mint amire gondol. Ne higgy neki! Isten mindig PONTOSAN azt MOND­JA, amire GONDOL és PONTOSAN arra GONDOL, amit MOND is. Adám és Éva még a bűnbeesés napján meghaltak volna, de megváltás terve (amit nem a váratlan | szükség szült) még aznap érvénybe lépett: „És csinált az Ur Isteni Ádámnak és az ő feleségének bőr ruhákat...” I Móz.3:21. Ehhez már akkor ártatlan bárányokat kellett megölni, és ezen bőr ruhák felvétele által is igazolták hitüket Isten ama bárányának érdemeiben, aki még ezután volt eljövendő. Ésa.53. Az| Éden-kerttől napjainkig Isten szavá­nak és parancsának megváltoztatása sátáni, mint kezdetben, úgy ma is halált nemz, és ha bármelyik egyház mint a Szenlélek jegyese igényt tartana is erre a megváltoztatási jogra, ezzel halálos bűnt követ el, amely sem ezen világon, sem a másvilágon nem Jbocsájtátik meg neki. Mt.l2:31—32. Az írott Ige által megjelölt ut az élet útja — járjunk azon! Ajánljuk $2,00-os „A Világdráma Utolsó Felvonása” c. könyvünket. P.O. Box 322, Perth Amboy, N.J. 08857. Kérje telefonon: (201) 251-2318. Boüuuky Igor

Next

/
Thumbnails
Contents