Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)
1976-08-19 / 34. szám
IAOLÍO .81 ^ÍAIÍIH HAYí)A?/ 12. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ IVÓ VÍZHIÁNY FENYEGETI AMERIKÁT Irta: SIMA FERENC Arról kisgyermek korunk óta tudunk, hogy a Szaharában vízhiány van. Afrika Szahara alatti részén fekszenek a Szahel-államok, ahol a szörnyű szárazság már sok százezer ember és állat pusztulását idézte elő. A Szahál-szárazság a kiima eltolódásának következménye. A Szaharasivatag állandóan lejjebb csúszik, ami a tudósok különbözőképpen magyaráznak, de egybehangzóan megállapítják, hogy nincs megoldás a délrecsuszás megállítására. Ugyanez a vízhiány fenyegeti Amerikát is! Az ember szinte nem is hiszi, hogy olyan hatalmas tavak és folyók országában, mint az USA, egyáltalán vízhiány keletkezhet. Ez — legalábbis nagy részben — nem a kiima megváltozásának következménye, hanem az ember rablógazdálkodásáé. A környezetvédők szerint a legnagyobb baj a pollution, vagyis a szennyeződés okozza. Az ember annyira elpiszkitotta folyóit különböző gyári melléktermékekkiüritésével, hogy a viz egyszerűen nem használható még növényi öntözésre sem. A Hudson folyó például annyira szennyezett, hogy a búvárok se merészkednek bele. Vannak még más okai is. Dél-Kaliforniában például állandóan süllyed a viz szintje a föld alatt. Főleg Marin-megyében már olyan kevés a viz, hogy csak ivásra és fürdésre használják, mig a pázsitot, növényzetet hagyják elszáradni. Legnagyobb veszély a hatalmas New York—New Jersey megapoliszt fenyegeti. Ezen a területen 20 millió ember él, aki 2,3 billió gallon vizet fogyaszt naponként és 1980-ra a szakemberek szerint 3,1 bülió gallont fog fogyasztani. Csak az a kérdés, hogy miből. Amerikában most több mint 400 billió gallon vizet fogyasztanak naponta. Ahogy az évek múlnak, úgy a vízhiány is nő. Nemcsak azért, mert a lakosság is növekszik, hanem mert a vízfogyasztás egyre szélesebbkörű és pazarlóbb lesz. A fürdőszobák, az úszómedencék száTM=» a hátsó udvarokon, a légszabályozás egyre fantasztikusabb mértékben fogyasztják a vizet, nem beszélve az ipari vízfogyasztás óriási és egyre növekvő szükségleteiről. így rövidesen elkövetkezik az idő, hogy amerika szomjazni kezd. Ha közben egy-egy nagy szárazság, mint amit mostanában várnak a meteorológusok a szokásos ciklus-változás szerint, a vízkészlet még kisebb lesz, vagy még mélyebb szintre süllyed. A probléma nem a gazolin tankolása lesz, hanem majd a viz tankolása és ez sokkal súlyosabb krízist fog jelenteni. Mi, akik átéltük Buda ostromát, amikor heteken át nem volt vizünk, csak ha két gránátzápor közben el nem kúsztunk az edénnyel egy régi, már évtizedek óta nem működő, de szerencsére nem betemetett kézihuzásu kúthoz: tudjuk, mit jelent az, amikor nincs viz a lázas betegnek, nincs viz egy csésze forró teára a téli vacogás közben. Ahelyett, hogy különböző hivatalos szervek működése folyamán történni vélt botrányok utáni szaladgálásra pocsékolnák az idejüket a honatyák és a velük együtt kengyelfutó sajtó, törődnének inkább az elkövetkezendő évtizedek szörnyű lázálmával: a szomjúsággal, a piszokkal, a folyton csökkenő — mert öntözést kívánó — főzelékfélék és a kenyérgabonák termelésével. Mert az idevágó vízhiány az, ami megdöntheti Amerikát! Amerika ivóvize máris sok helyen egészségtelen és ez ellen védekezésül újabban Amerikában divattá vált a forrásvizivás. Ámde a forrásvíz lehet vasas, mangános, kénes, ammóniás, mit tudom én még mi más, egyszóval, azért, mert forrásvíz, még nem biztos, hogy egészséges és jobb a mi gémeskutjaink vizénél. Emlékszem, egy budai kocsmában egy asztaltársaság minden este kadarkát ivott, rém büdös, kénszagu parádi vízzel. Miért öntögették bele a jó kadarkába azt a büdös forrásvizet? Ki tudja? Miért issza egész Franciaország a vichy-i vizet, amire mostmár Kanada és az USA is erősen rákapott: A vichy-i viz réges-régi szokás, a többi használt „forrásvíz” azonban nagyrészben csak hóbort. Honnan tudja a forrásvizivó, hogy az tiszta viz és egészséges? így bárki nyomtathat néhányezer cédulát, ráragaszthatja ócsak zöld üvegekre és kijelentheti, hogy csodavizet árul, amitől a férfiak fogyadozó nemi ereje visszatér, a nők pedig hetenként tiz fontot fogynak. És közben otthon, a csap alatt tölti tele az üvegeket. Az amerikai hóbort már feltűnt a hatóságoknak is és az egészségügyi szerveknek gondot okoz, hogyan is szabályozzák ezt az egészet. Az orvosok szerint elsősorban azt kellene tudni, hogy milyen ásványi anyagok vannak a vízben, mert ami egyik betegségre (Folytatás a 15. oldalon) KURDOK Irta: HALMI DEZSŐ A közelmúltban, az Amerikai Magyar Világban, Sümeghi Endre részéről, „Az Elfelejtett Kurdok Bátor Harca Nemzeti Létükért” címen egy nagyon érdekes és gondos leírás jelent meg. Ezzel kapcsolatban szeretném a kurdokra vonatkozó őstörténeti ismereteimet elmondani. A kurd nép neve elemeire bontva, maga mondja el származásukat. A kurd szó etimológiája előtt tudnunk kell, hogy a „KU” szótag azonos a ,,SU”-val, mely Oppert régész szerint alapja volt a halmi oezso „Sumir” elnevezésnek. A kurd szó végén szereplő „D” betű valamikor „Dl” szótaggal volt összekapcsolva, mely maga is egy önálló szó. így a KURD szó jelentése: KURD — SU-meR-Di — sumirokkal egyenlőnek lenni, sumirok. KU-R-D — SU-meR-Di Dl — egyenlőnek lenni A sumir nép Mezopotámiában élt a Tigris (régi neve Idiglat) — és Eufratesz (Purattu) folyók között, valamint azoknak torkolatvidékén (a két folyó nevének szóelemzésével majd legközelebbi tanulmányomban foglalkozom) s részben a Perzsa öböl északi partjain. Itt találjuk legrégibb városaikat, mint Eridu, Ur, Lassza, Lagas, Uruk, Urna, Nippur, Kis, Susa. Ez utóbbi egy kissé távolabbra, az öböl bal oldalán feküdt. — A sémita népek lassú beszivárgása (teljesen hasonló az oláhok Erdélybe való belopakodásához), hódítása és kegyetlenkedései elől a sumirok a Kaukázus felé menekültek, keresve a magas hegyek, hozzáférhetetlen völgyek és védhető átjárók védelmét. A sumirok egy része megállapodott a Kaukázus déli lejtőjén, mig a többiek azon átkelve a Fekete — és Káspi-tenger térségében kerestek uj hazát. A kurdok a régi haza földjét nem hagyták el, a Tigris folyó bal partján helyezkedtek el. Évezredeken át harcoltak az asszír, római, görög, ottomán terjeszkedés ellen, azonban függetlenségüket csak rövidebb-hosszabb időre tudták megtartani, de soha véglegesen. 1300-1672 között önálló Kurdisztán országot alapítottak. Az északi határt a Tigris folyó képezte, Észak-Kelet és Kelet felé a Van, Urmin tavak, az Araxes folyó, Délen pedig Moszul város voltak a határok. Az amerikai történelmi térképek még 1920-ban is feltüntetik Kurdisztánt, azonban ez nem volt egyéb egy politikai játéknál. Sümeghi írja, hogy a függetlenségükért harcoló kurdok hadseregüket „Pesh Merga”-nak hívták, melynek jelentése — szerinte — „akik szembenéznek a halállal. „Megvizsgálva, hogy miért pont ezt a nevet adták a kurdok hadseregüknek, a következő megállapításra jutunk. Fentiekben elfogadtuk, hogy a kurdok az ős-sumirok leszármazottai. Márpedig ebben az esetben a hadsereg neve szintén sumir jelentéssel kell bírjon. A PESH szó asszír behatásra a sumir Pis-ből alakult át. PESH — P1S — szív, sokaság MER — hős, hősies GA — ház, szülni, tevékenykedni, tenni, tevékeny PIS-MER-GA — tevékeny hős sokaság a mai PESH MERGA — hősies had, hősies hadsereg A kurdok szabadságharcának vezetője Musztafa BARZAN1 volt. A Musztafa név teljesen idegen behatásra vall, azonban a Barzani kétségtelenül sumir örökség. (A magyarban is megtalálhatjuk a nevek összecsengését, mint Borz (személynév), Bozsók, Baranya, stb.) BAR-ZA-NI — ur (vagy) tűz (égi tüzet kell alatta érteni. Nap) drágakő ajándéka BAR — ajándék, vezérelni * ZA — drágakő, kő NI — ur, hatalom, hadsereg, t8z BARZANI — NAP (tüzes ur) drágakő ajándéka. Úgy látszik a sors egy olyan vezetőt adott a kurdoknak, aki nemcsak nevével, de rátermettségével is kiérdemelte a kurdok bizalmát. A kurdok az uj politikai szelek járása közben létrehoztak egy tiszavirág életű, „MAHABAD” nevű köztársaságot. De miért éppen ezt a nevet adták az uj államnak? MAHABAD — MAH-A-BAD MAH — erős (ez a magyar nemzet nevének gyöke Mah-gar — magyar) A — kar, kéz, hatalom, tehetség BAD — magas, vár MAHABAD — erős Hatalom vára, erős Hatalom országa Nem egy őstörténeti könyv állapítja meg, hogy a régi Közép-kelet népei — természetesen a sémita terjeszkedés előtt — ugyanazon nyelvet beszélték és megértették egymást. (Amint a hun, avar, magyar, bolgár, bessenyő is egy nyelvet beszélt és csak a történelem folyamán távolodtak el egymástól. A régi bolgár, besenyő (bosnyák) nyelv teljesen kihalt, mindkét nép szláv nyelvet beszél.) Ezért lehet az ős-sumir alapnyelv törvényei, ős-szavai szerint könnyen levezetni, a különféle elnevezések értelmét. Lehet, hogy megállapításaimért ismét a „tudománytalan” jelzőt kapom munkámért osztályrészül, de az vessen rám követ, kinek nagyobb tudása van és aki soha szint nem cserélt.
