Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)
1976-08-05 / 32. szám
12. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ UFO-K HOZTÁK A FÖLDRE A CIVILIZÁCIÓT Irta: SIMA FERENC Az emberi civilizáció lépcsőfokait nem elég a technikai fejlődéssel mérni. Az első ipari forradalom, amely a gőzgéppel ajándékozta meg az embert, csak az emberi energia helyettesítését vállalta a gép révén, de nem ment vissza olyan tudományos-technikai csodákra, amelyeket még ma is alig tudunk megfejteni. Ha a piramisok építését még meg is kísérlik az élénk fantáziájuak valami remekül kombinált emberi erőfeszítésnek tekinteni, itt _. _ , Sima Ferenc is sok olyan elemet találunk, amelyeket munkaorgaznizácilval nem lehet megoldani. Ha valahogy be is magyarázzuk magunknak, hogy a hatalmas kődarabokat guruló fákkal vitték a színhelyre és ott valami különleges leleményes emelőszerkezettel emelték egyre feljebb a helyükre; valami még mindig hiányzik. A kőtömböket Semmiféle habarcs, cement vagy más kötőanyag nem forrasztotta egybe, hanem csiszolásuk és egymásbaillesztésük olyan bámulatosan tökéletes, amihez az akkori szerszámok és az általános technikai felszerelés elégtelen volt. Valami másnak kellett résztvennie ebben a munkában, talán olyan eszközöknek, amelyek azóta eltűntek földünkről, akár, mert elpusztultak, ami a valószínűtlenebbik elképzelés, mert nyomuk sem maradt; akár mert azok, akik idehozták a piramisok építéséhez ezeket a különleges gépeket, vissza is vitték azokat az űrbe, ahonnan származtak. Erich von Danikén „Chariots of God” című könyvében ilyen megoldásokat vet fel. Könyvét sokan támadják, de — ha lehetnek is benne tévedések — az egészben kifejeződő gondolat, hogy az emberiség / létezésének egy bizonyos korszakában ős-UFO-kkal az űrből, más Naprendszerből érkéz» lények segítettek civilizációnk kiépítésén, ezt nem tagadhatjuk. A „Gilgameszi Eposz” ma is kezünkben van és majdnem teljesen meggyőző bizonyíték. A „Gilgameszi Éposz”-t vagy ötezer évvel ezelőtt irta tizenkét agyagtáblára valaki — egy Enkidu nevű szumir —, aki Danikén „az első Földre szállt űr-turistának” neve. A szumirok hatalmas kultúráját valószínűleg űrbéli elemek táplálták, vagy egészítették ki. Az agyagtáblákon ugyanis Enkidu úgy irta le a Földet és a tengereket, mint aki igen nagy magasságból látta azokat. Úgy, ahogy most az asztronauták látják. Ezt a Földön ötezer éve elképzelni: képtelenség. Emellett határozottabb bizonyíték is arra, hogy a szumir Enkidut egy UFO vette fel a földön és repítette a magasba. Az egyik táblán az olvasható, hogy egy hatalmas felhő közelítette meg a Földet az űrből, az egek dörögtek, a föld reszketett és a Napisten jött, hatalmas karmai és szárnyai közé véve Endikut, a magasba vitte. Ezeknek a perceknek a leírása is azt mutatja, hogy más égitestről jött űrhajóról volt szó. Endiku ugyanis leírta, amikor visszakerült a Földre, hogy az emelkedésnél úgy érezte, mintha szikla súlya nyomná testét. Ez ugyanaz az érzés volt, mint amikor a mostani űrhajósokat fellövik az űrbe és a gravitáció súlya rájuk nehezedik. A szumir Enkidu ötezer éves története pontosan fedi a mai asztronauták élményeit. A kevésbé ismert szenzációk közé tartozik a görög Antikythera sziget mellett elsüllyedt hajó megtalálása. 1900 körül görög spongyahalászok találtak rá erre az elsüllyedt hajóra. Amikor tartalmát felszínre hozták és a tudósok vizsgálni kezdték, először csak a márvány és bronz szobrok tömege tűnt fel és csak később bukkantak rá egy bronzlemezre, amelyen különféle felírások voltak, láthatólag az asztronómiával kapcsolatban. Hosszú és óvatos tisztogatás után végre kiderült, hogy ez a bronzlemez nem más mint egy komputer, amit akkor, természetesen még nem ismertek földi lények. Különféle kereke, mutatók, számitókészülékek voltak rajta. Hosszas vizsgálat után megállapították róla, hogy a Nap, a Hold és más bolygók mozgásaival kapcsolatban működhetett. Egy kerék forgatásával pillanatok alatt megállapíthatták valamely bolygó helyzetét a másikhoz, a Naphoz vagy a Naprendszerünkön kívüli csillagokhoz. Arra, hogy ez tulajdonképpen komputer, csak akkor jöttek rá, miután már a földi ember is feltalálta nemrég a maga komputerét. Mivel ez a komputer Krisztus előtt 82-ben készülhetett (a hajó ugyanis ez idő tájban süllyedt el), arra következtettek, hogy egy ennyire komplikált műszernek elődei is lehettek és hogy feladatuk az ős-UFO-k tájékoztatása volt. Amit ma sem tudnak megmagyarázni, azt Danikén a Husvét-szigetek rejtélyének nevezi. Chile legdélibb partjától mintegy kétezer km-re fekvő Husvét-szigeteken olyan csodával találkoztak az első arra hajózok, amit ma sem tudunk megfejteni. Sok száz, óriási szobor áll a sziget partmentén. 1020 méter magasak és a nagyobbak 50 tonnát is nyomnak. Valamennyi szobor egy darabból van kifaragva. Első kérdés? Mivel vágták le az acélkemény vulkanikus sziklából ezeket a szobrokat? Még a mai modern vágószerszámokkal is lehetetlennek tetszik a dolog. Megállapították, hogy valamennyi szobornak volt sapkája is, amit külön formáltak és tettek fel a fejükre, óriási sulyok mozgatásáról volt tehát szó, amit máig sem tudnak megfejteni a tudósok. Valamennyi szobor a sziget partvidékén áll glédában. Miért igy állították őket és milyen vallási kultuszhoz tartozhattak az ismeretlen szobrászok? A szigeten nincs és soha nem volt fa, hogy azokon odagurithatták volna a roppant szikladarabokat. De nem volt elég ember sem, mert a sziget egy kis vulkanikus szikla, amely párszáz embernél többet nem tud befogadni. Sajnos, azokat a táblákat, amelyek minden szobor lábánál áltak, a későbbi keresztény misszionáriusok elpusztították, hogy az ottani különös ősvallás ne terjedhessen, csak néhány töredék maradt, amiből eddig nem sikerült kideríteni a szobrok célját és azokat, akik felállították őket. A husvét-szigetiek ma is a Repülőember-szigetének nevezik szigetjüket. Itt tehát sokszorosan megismétlődik a feltevés, ami már az egyiptomi piramisoknál felmerült, hogy űrbéli emberek működtek közre. Helybeli félvad bennszülöttek nem csinálhatták ezeket a szoborcsodákat, ez művészileg is, fizikailag is képtelenség. Kétségtelennek látszik, hogy az emberi kultúrához idegen, űrbéli injekciók is hozzájárultak. Hogy miért jöttek és mikor, miért mentek el innen az űrlények, nem tudhatjuk. Vannak ugyan feltevések, hogy nem mind ment el, és hogy a Föld akkori népével keveredve segítették a mai emberi fajt kialakítani, de mindez csak feltevés. Talán valamivel több ennél: legendák maradtak a múltból, amik erre utalnak. Ma már történelemtudósok is elismerik, hogy a történelem a legendáknál kezdődik. Lehet, hogy a Danikén által említett csodák is végeredményben ősi történelmünk kezdőpontjai mutatják. Különösen érdekes a „Gilgameszi Eposz” — a szumir nép életével kapcsolatban, magyar szempontból, mivel köztudomású, hogy a legújabb történelemkutatás ténymegállapításai a szumirokat a magyarság korai őseinek tartják. AMERIKAI MAGYAR ARCOK RONALD NAGY A „SZUPERRENDÖR” Az igazság kerekei lassan, de biztosan forognak Pittsburghban, az öreg, kastélyszerű Allegheny County Courthouse-ban. Éppen kezdetét vette volna a tárgyalás, melyen két csekkhamisitónő ügyét tűzték napirendre s a koronatanú a folyosón várakozott. Egyszer csak egy rendőr lépett oda hozzá és elvitte magával a rendőrségre. A tárgyalóteremben kitört az izgalom. A tárgyalást el kellett napolni. Ugyan bizony mit követhetett el a koronatanú? Lopott? Gyilkolt? Megerőszakolt valakit? Nem, erről szó sincs. Négy hónappal ezelőtt ez a fiatalember szabálytalan balrafordulást végzett autójával, s a 37 éves Ronald Nagy azóta is kereste őt, hogy a szabálytalan hajtásért a rendőrségre vigye. ,,A szuperrendőr” ismét akcióba lépett. Ezt a nevet a pittsburghiak adták Nagynak, akinél lelkiismeretesebb rendőr nem született, aki az elmúlt esztendőben rekordot teljesített: 245 tárgyaláson vett részt. A részegek és szabálytalanul hajtők réme volt a túl lelkiismeretes „minta cserkész”. Egyesek szerint Nagy helyi hősként díszelgett, aki mindenáron a rendnek és fegyelemnek akart érvényt szerezni. Feletessei meg voltak vele elégedve és a rendőri feljelentéseket gépelő gépirókisasszony is, mert Nagy virágos nyelven irta jelentéseit. Nagy szorgalmas és állandóan „szolgálatban” levő rendőr volt, akit a pittsburghi renittenskedők nem nagyon szívleltek. Ám neki is megvolt a maga elképzelése a rendőr hivatásáról. Ö valóban a rend őre szeretett volna lenni. Az emberek segítője, oltalmazója szeretett volna maradni: „Olyan, környezetet szerettem volna látni, ahol az anyám nyugodtan sétálhatott volna az utcán anélkül, hogy bárki is molesztálta volna!” Annak ellenére, hogy a Folyamőrséghez helyezték át, ahol nem igen lesz alkalma a szabálytalanul hajtókát elcsípni, Nagy nincs elkeseredve. „így is tudok használni a közösségnek, pillanatok alatt ott leszek, ahol szükség lesz rám.” Feljebbvalói közül sokan azt vetik Nagy szemére, hogy csak csirkeperei voltak. Komoly gyilkost, betörőt nem fogott el, egyetlen egyet sem. Nagy ezzel szemben azt tartotta, hogy a bűnözést és a balesetet meg kell előzni. Ezért órák hosszat várakozott a kocsijában az éjjeli mulatók környékén és leste a távozó vendégeket. Amelyik részegen ült a kocsijába és úgy hajtott, Nagy mögötte termett és máris leállította. Az egyik forgalmi kihágásokkal foglalkozó biró azt mondta, hogy „Nagy még az anyjának is tikettet adott volna, ha szabálytalanságon éri”. Nos, ilyen rendőrökre nincs szükség. Ezek jobb, ha hullákat halásznak ki a tóból. „Itt is van lehetőség a letartóztatásra” — mondja Nagy —, „szabálytalanság itt is van, éppúgy, mint a szárazföldön.” Krónikás
