Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)
1976-08-05 / 32. szám
8. OLDAL MAGYAK HIKAÜÓ MOST 200 ÉVE AMERIKAI MAGYAROK WASHINGTON IDEIÉBEN Irta: VASVÁRY ÖDÖN Csak újabban derült ki, hogy a magyarok nagyobb számban való megjelenése Amerika földjén tulajdonképpen a Rákóczi emigrációval kezdődött. Igaz. ezek a magyarok, vagy helyesebben magyar leszármazottak, meglehetős későn érkeztek ide, azoknak a Franciaországból jött Rákóczi emigráns leszármazottak személyében, akik vagy mint bevándorlók jöttek ide, vagy mint a Lauzun és Rochambeau francia ezredek katonái. A bevándorlók ..................... , , . Vasvary Ódon bizonyara vegleges letelepedesi szándékkal jöttek, a katonák pedig azért, hogy segítsék az Egyesült Államok forradalmát. Közülük bizonyosan sokan itt is maradtak az amerikai győzelem után. Láng Dezső professzornak köszönhetjük, hogy ezekről az emberekről most már tudunk valamit. Az ő kutatásai derítették ki, hogy például tizennégy Rákóczi emigráns család, nem kevesebb mint ötven családtaggal, a 18. század negyvenes éveiben (tehát elég röviddel a Washington-forradalom előtt) angol gyarmati szolgálatot vállalt Virginiában, Carolinában és Georgiában. Ezek a már Franciaországban született magyarok nem nagyon lelkesedtek a forradalomért. Az akkori Amerika két és félmilliós lakosságának egyharmad része hű akart maradni az angol királyhoz. Az angol szolgálatban levő magyar leszármazottak is ezek közé tartoztak. Ezeket az embereket ,,loyalistáknak” hívták és eleinte nem háborgatták őket az elszakadni kívánó elemek, sőt megengedték nekik azt is, hogy itt hagyhatták az országot, hogy más országba, főképpen Kanadába mehessenek. így került vagy 14, kétségtelenül magyar nevű család Kanadába. Láng professzor közli a neveket is, az akkori helyesírással: Zador, Caiman, Corfoell, Kovach, Kenes, Kerek, Roca, Usty, Anios, Bentse és hozzáteszi, hogy a „Corbell” név mögött Korbély Ádám kuruc kapitány utódait sejti, az Usty név valószínűleg Huszty lehetett, Huszthy Menyhért diák utódai. Ha most ezekhez a nevekhez hozzátesszük a katonai listákban fennmaradt magyarosan hangzó neveket: Bessanay, D’Almas, Belay, Tormoy, Thassy: akkor jogosultnak kell látnunk azt a véleményt, hogy mögöttük valóban a Rákóczi emigránsok leszármazottjai állnak. (A War Department által közzétett francia katonai névsorban pl. nem kevesebb mint 11 Thassy van. Ez a magyar nemesi név gyakran előfordul a régi magyar krónikában.) Magyarországon még semmit sem tudnak arról a William Berczy nevű szász-németté lett volt magyar úrról (1748—1813), aki szintén királyhű loyalista volt és egy csomó hasonlóan gondolkodó németet vitt át Kanadába 1790-ben. (Körülbelül tiz évvel ezelőtt írtam róla lapunkban.) Ezek az angolhű németek vagy hatvanan voltak és Rochester, N.Y. melletti otthonaikat hagyták el, hogy a kanadai élettel cseréljék fel. Nagy nemzeti hősünkről, Kováts Mihály ezredesről természetesen sok szó esik mostanában. Mellette csak egy „Comlossy” nevű magyar katonáról tudunk, a nevénél alig többet. A pennsylvaniai Bethlehemben élt egy Schmidt Antal nevű bádogos és lakatosmester, aki Pozsonyban született 1725-ben és 1793-ban halt meg, akinek katonai szerepe aligha volt, bár harcolt az indiánok ellen. Benyovszky Móric gróf, a világjáró magyar, csak látogatóban járt Amerikában, de egy időben, hacsak pár napra is, a Pulaski Légió katonája lett, már Kováts ezredes halála után. Állítólag rokona volt a lengyel Pulaski grófnak, aki ugyanabban az évben, 1779-ben, pár hónap múlva követte a halálba ezredesét. Benyovszky csak pár nappal Pulaski halála előtt csatlakozott a Légióhoz, a georgiai Savannah ostroma alatt és saját állítása szerint jelen volt, amikor Pulaski meghalt. A lengyel nevű Polereczkyek tulajdonképpen magyarok voltak, annyira, hogy a jobbágysorsból kellett kiemelkedniök, hogy emlékük valamennyire fennmaradjon. Az ős Polereczky Illés egy Osztrosits Mátyás nevű nemes ur jobbágya volt, akit Turócz megye Mossócz mezővárosában 1695-ben szabadított fel az addigi gazdája. Ennek fia volt Polereczky Mátyás „becsületes kalmár és kereskedés-béli”, akinek három fia lett Rákóczi katonája, majd franciaországi emigráns, akik később grófi rapgot kaptak és saját huszárezredük volt „Polereczky” névvel. A harmadgenerációs Polereczkyek közül három hajózott át Amerikába, akik közül az egyik Lauzun, a másik Rochambeau ezredében volt őrnagy és kapitány, amint ezt G. Kabdebó Györgyi nemrég megjelent cikkéből tudjuk. A három Polerecky közül csak kettőről tudunk többet: János a Maine állami Dresdenben telepedett le, ahol városi főjegyző lett. A másik visszatért Magyarországra, ahol Mária Terézia engedélyével letelepedett, de a francia földön kapott (Folytatás a 9. oldalon) POLITIKAI SAROK Az elnökség intézménye WASHINGTON — Nixonnak, ha negatív oldalról is, nagy szerepe volt abban, hogy az amerikaiakat érdekelni kezdte az elnökség intézménye, az elnök személye, az elnöki hivatal joga és kötelességei, lehetőségei és korlátái. Nem véletlen! Ugyanis kiderült, hogy az elnökség intézményének — bármilyen „kicsi is a mi Fehér Házunk” más országok elnöki palotáival összehasonlítva — nagyon nagy a hatalma. Most az elnöknek talán nehezebb dolga van, mint valaha. Idáig is voltak ellenségei, akiket „le kellett győznie” (például a II. világháborúban katonai utón), most azonban minden csatánál nehezebb elé néz az elnök: vissza kell nyernie az amerikai közvéleményt. Meg kell ismét nyernie az amerikai nép bizalmát. És ez nem kis feladat! Ugyanis az elmúlt évtized során nagyon sok minden történt, amely éppen az ellenkezőjét készítette elő: elveszítette az elnök (akárki legyen is, de különösen, aki volt!) az emberek bizalmát. Az amerikaik most világosan akarják tudni — s sokkal kevésbé „dőlnek be”, bármilyen látványos hókusz-pókusznak mint valaha —, hogy milyen perspektívát kínál számukra az elnök a világ és országunk dolgaiban? Az amerikai közvélemény ma nagyon gyanakvó, miután kiderült, hogy mi rejlik a Nixon-mosoly mögött. Ma már egyre többen tudják, hogy nem elég szépen mosolyogni, az emberek (a tömegkommuni(Folytatás a 10. oldalon) Dr. Teller borúlátó Dr. Edward Teller, az Atomic Energy Commission elnöke arra figyelmezteti a közvéleményt, hogy a világ tömeges éhezésnek és háborúnak néz elébe, hacsak nem használnak több atomenergiát. „Nincs egyetlen megoldás sem” — mondja a magyar származású Teller, majd igy folytatja: „A világ nem létezhet a jövőben anélkül, hogy több atomenergiát használnak fel.” Teller szerint, amennyiben nem választja az emberiség ezt az utat, hatalmas tömegek fognak éhezni, s ez világháborúhoz vezethet. Dr. Teller sajnálkozását fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy amerikában egyre fokozódik az atomerőművek elleni tiltakozás, s ez megakadályozhatja azok további fejlődését más országokban is. „Az atomenergiát a legkönnyebb eloszlatni a világ népei között. A legtöbb ember számára azonban Hirosima jelenti az egyetlen fő példát, amikor az atomenergiára kerül a szó.” Dr, Teller aggódik, hogy amennyiben az Egyesült Államokban sikerül megakadályozni az atomenergia békés felhasználásának további terjedését, akkor ez a folyamat ki fog hatni a fejlődő országokra is, ahol nagy szükség lenne rá. Teller azt nyilatkozta, hogy neki személyesen semmiféle pénzügyi érdeke nem fűződik ahhoz, hogy atomreaktorokat építsenek, azonban keserűen szemléli, hogy „a tudatlanok” milyen kampányt indítottak az atomenergia ellen. HS-E'I'M-L-eB A vietnami háborúnak már másfél éve vége, azonban az Egyesült Államok elkerülhetetlen veresége továbbra is befolyásolja Délkelet-Ázsia országait. Amikor az Egyesült Államok véglegesen kivonta csapatait Thailandból, ezzel látványosan véget vetett a hivatalosan 1950-ben kezdődött amerikai katonai jelenlétnek ebben a stratégiai szempontból fontos térségben. Thailand kormánya kérte az Egyesült Államokat, hogy vonja ki csapatait az országból. Annak ellenére, hogy az ország vezetői fenn akatják tartani a jó kapcsolatokat az Egyesült Államokkal, ugyanakkor Kínával és Vietnammal, Kambodzsával és Laosszal igyekeznek egyre jobb viszonyba kerülni. Ez nem azt jelenti, hogy Thailand politikai vezetés kommunista lenne, csupán igyekeznek Délkelet-Ázsia megváltozott politikai viszonyaihoz igazodni. A thailandi kormány döntése érthető: akkor amikor az Egyesült Államok hadserege tulajdonképpen már kivonult Délkelet-Ázsiából, Thailand otthagyta csapatait. Az ottani amerikai csapatok azonban nem kötelezték el magukat, hogy esetleg meg is védik az országot, ha az szükségessé vált volna. így aztán Thailandnak csupán a hátrányait kellett elviselnie a külföldi csapatok ott-tartózkodásának, de nem élvezhette az esetleges előnyeit. Ezért volt logikus a kormány kérése: vonuljon ki az amerikai hadsereg Thailanból. Csupán 200 amerikai katonai tanácsadó marad Thailandban. Az ország jövője mindazonáltal nem biztonságos: nem tudjuk ugyan, hogy a környező országok hogyan fognak viszonyulni Thailandhoz, azonban nem kétséges, hogy sem Kina, sem Vietnam nem fogják közömbösen nézni, hogy mi történik Thailandban.
